- Mi az? Mért őrülsz annyira?- nézett rám, és kezdte el keresni a tekintetem, ami végül találkozott

- Hirtelen eltűntél előlem, és nem tudtam, hogy hol vagy. Rám hoztad a frászt, és majd nem megálltam.- öleltem meg újra, most egy kicsit szorosabban

- Minden rendben. Csak futás közben rá jöttem, hogy van néhány egér utam ide a bunkerbe és egybe mind a ketten bele estünk.

- Akkor is nagyon rám hoztad a frászt.

Hirtelen nem tudtam, hogy mi is lett velem valójában. Csak így, a semmiből ilyen lettem egy olyan fiúval, akit nem is ismerek, de már kétszer nagyon közel kerültünk egymáshoz, és már egy csók is elcsattant köztünk.
Egyik pillanatban ilyen vagyok vele, a másikban pedig olyan. Ennek mi az oka? Vagy mért vagyok ilyen? Mi lett velem, vagy mi lett azzal, hogy nincsen szerelem első látásra? Főleg azzal mi lett, hogy két ismeretlen, akik csak a másik nevét tudják, hirtelen kedvesek egymással, aztán meg összevesznek, majd újra olyanok, mint a barátok?

Néha nem értem, hogy mi van velem, vagy azzal amit csinálok. Mi van akkor, ha ez van, mi van akkor ha az van. Az érzéseim keverednek, főleg most, hogy legtöbbször már ilyen alkalmak lesznek.

- Nem kell félned, biztonságban vagy. És igaz még nem ismerlek, de vigyázni fogok rád.- simogatta meg a hátam, ami egy halvány mosolyt csalt ki belőlem

- Több ilyet ne csinálj.- öleltem meg szorosabban

- Nem fogok, és szólok majd.

[Írói megjegyzés: Annyira imádom ezt írni, hogy egyszer kedves egyszer pedig bunkó Katsuki van. Nagyon látszik, hogy milyen jól el vagyok így minden este ಥ‿ಥ Xd]

- Köszönöm.- mondtam halkan, és a vállára hajtottam a fejem

Majd nem elkapott a sírógörcs, de nem tudom, hogy mért. Olyan érzés volt, mintha akkor láttam volna utoljára Katsuki-t. Mostanában olyan furcsa lettem, de nem tudom, hogy mért, mitől is lehet ez. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis mi okozhatja ezt az egészet nálam.

Még egy kicsit így voltunk, majd fel tápászkodtunk a földről, és leporoltuk magunkat.

- Mi volt az a nagy izé, ami követett minket?- tettem fel ismét egy kérdésemet

- Egy fekete medve, ami japán masik felén él, szóval nem értem, hogy mért van itt.

- Édes faszom.. Csoda, hogy eddig nem találkoztam vele.- hagyta el a számat egy halk sóhaj

- Nyugi, csak néha napján jár erre, amúgy megy nem itt van az otthona. Nem tudom, hogy hogyan kerülhetett ide. Nagyon távol vagyunk az otthonától.

- Minden esetre, fára nem mászunk, mert akkor mászik majd utánunk..

- Az már biztos.- kócolta össze a hajamat mosolyogva

- Ezt ne.- húztam fel az orromat, majd elnevettem magam és a szőke arcára néztem      - Jó páros leszünk egy kisebb időre.- mosolyogtam rá

- Ha nem keveredsz mindig bajba, akkor talán még megis szeretlek.- nevette elmagát, és rám vigyorgott

- Most sem kevertem magunkat bajba, hé!- csaptam vallón, és fel fújtam az arcomat

- Csak majd nem megettek téged.

- Te is majdnem meghaltál.

- Ebben van valami. De ha én nem csinálok egér utat, akkor te már rég halott lennél.- tette karba maga előtt a kezeit

- A bunkó pofádat.- rúgtam finoman bokán, fel fújt arccal