Csak néztünk egymás szemébe, és olyan volt, mintha egyre közelebb hajoltunk volna egymáshoz, de mégsem. Csak álltunk ott, és a másikra morogtunk, mint a kutyák, amikor meglátnak egy idegen kutyát.

Hirtelen egy ág törés zavarta meg ezt az egész játékot, és mind a ketten a hang irányába kaptuk a fejünket.

- Van itt valaki.- mondtam ki halkan

- Gyere hátrébb.- karolta át a derekamat, és közelebb húzott magához, hogy jobban a zöld mindenség takarásban legyek én is

- Mit látsz?- tettem fel halkan a kérdésemet

- Senkit nem látok. Csak az erdő van, és a ház.

- Lehet csak egy állat volt az.- toltam el magamtól, de egyből a mellkasával találtam szemben magam

- Maradj csendben.- lépett jobban hátrébb, hogy nagyobb takarásban legyünk a zöld dzsumbujban

Közelebb léptem hozzá, amennyire csak tudtam, majd megöleltem, és a vállára hajtottam a fejem. Hallottuk, ahogyan valaki vagy valami elmegy tőlünk nem olyan messze, és a lépteiből ítélve, nem volt valami boldog.

Rá néztem Katsuki arcára, majd a hang irányába fordítottam a fejem. Távol volt, de mégis közel. Ennek nincsen értelme, az erdő nem tud vízhangozni.

- Elment már?- tettem fel halkan a kérdésemet, és újra a szőke arcára néztem

- Csendben gyere utánam.- adott választ, a fel nem tett kérdésemre, és megfogta a kezem, majd elkezdett maga után húzni

- Katsuki, mi az?

- Majd a bunkerben elmondom, csak maradj– - akadt el a szava, és maga elé rántott     - Fuss, ahogyan tudsz!- parancsolt rám

- Mért?!

- (Név), Csak Fuss!- mondta hangosabban, és elkezdett futni

Nem értettem semmit, ezért inkább fogtam magam, és ahogyan a lábam bírta, elkezdtem futni vissza a bunker felé.

Fogalmam sincs, hogy most mi lehet, és mi az a dolog, amit én nem tudhatok, vagy hogy mért kell ennyire futni. De ha ezt Katsuki így mondja, akkor biztosan van valami és azt a valamit épp bőrrel nem igazán fogjuk majd meg úszni.

Hátra néztem rá, és csak akkor láttam meg, hogy valamilyen állat ott fut mögötte, és majd nem elkapja. Istenkém, mi ez az egész?! Már az erdő sem biztonságos, vagy mi van?!
Újra előre pillantottam, aminek hála, majdnem pofára estem, és Katsuki leelőzött.

- Gyere (Név)!- kiabált rám hátra

- Futok, ahogyan csak tudok!- válaszoltam neki, és amennyire csak tudtam, gyorsabbra vettem a tempómat

Futottam ahogyan csak tudtam, de teljesen a nyakamban éreztem azt a lényt, ami még mindig minket kergetett.

Katsuki hirtelen csak úgy eltűnt előlem, és sehol nem láttam, majd egy annyit vettem észre, hogy a föld eltűnt a lábam alól, és csak gurulok előre.

Becsuktam a szemem, és csak gurultam lefelé vagy előre. Nem tudom most így hirtelen, de kezdek rosszul lenni.

Egy kisebb gurulás után, már teljesen azon voltam, hogy én itt most ki dobom a taccsot. De mire ez bekövetkezett volna, földet értem, vagyis inkább valare rá estem.

- Au..- remegett meg a hangom, és lassan kinyitottam a szemem

- Minden rendben?- tette fel a kérdést egy ismerős hang

- Katsuki?- néztem rá a srác arcára, és nem is kellett csalódnom    - Katsuki!- örültem meg hirtelen, és magamból kiindulva, megöleltem a szőkét

- Kislány.- nevetett fel halkan, majd a derekmannál fogva visszaölelt