" Bábmester, ki bábokkal játszik,
Gyerekeket nevetett meg,
S velük játszani kezd.
Bevarja a szájukat,
Szemük helyére gombot varr,
S a fülükbe suttogja.: ,,Nem lesz semmi baj,, "

Van egy régi "mese" amit mindenki ismer az országban. Ezzel ilyesztegetik a kisgyerekeket az idősebbek, vagy éppen a felnőttek. Senki sem tudja, hogy ez a "mese" igaz-e vagy sem..

De mint minden mende- mondának, ennek is van egy jó kistörténete.:

Volt egyszer egy 62 éveiben járó férfi, aki minden harmadik éjjel január 3-tól kezdve, a tőle nem messze lévő temetőbe ment az éjszaka középen.
Keresett egy sírt, amiben egy nem rég eltemetett kislány nyugodott egy koporsóban.
Kiásta a sírt, kiemelte a koporsót, majd felnyitotta. Kivette belőle a kislányt, és vissza tette a helyére az üres fából készült tárgyat. Vissza temette a sírt, majd haza vitte magával a halott lányt.
Otthon, a négy fal között elővette a varró dobozát, egy kést, cérnát, ollót, tűt, és egy orvosi ruhát meg maszkot. A ruhát felvette, ahogyan a maszkot is, majd egy másik helyiségbe vitte a lányt, és lassan lefektette egy műtő asztalra; és neki is állt a dolgának.

Miután azzal megvolt, a lány száját bevarrta, a szeme helyére két nagy fekete gombot vart. A lány, szép, világos barna haját két oldalt befonta, majd a két csuklójára, és bokájára, meg a nyakára egy-egy vastag damil darabot között, és elkezdte egy kicsit mozgatni őket az ujjaival.
Mosolyogva nézte, ahogyan ismét sikerült a terve, és lett még egy bábjátéka.

Át öltöztette a lányt, egy másik ruhába, majd befújta egy különleges sprével, aztán bevitte a többi bábjátéka közé, a vendég szobába. Letette az ágyára, és vissza ment az orvosi szobába, hogy fel takarítson maga után, és mindent el tegyen a helyére.

Miután ezzel is megvolt, a vendég szobába ment, és ott egy kicsit át rendezte az egész babatárat, ami ott volt a szobában. Kislányok, és kisfiúk, teljesen olyanok voltak, mint az igazi bábjátékok. Az ember nem is mondhatta volna rájuk, hogy ezek régebben igazi, elő gyerekek voltak, akik az udvaron és az oviban egymással játszottak.

Szőkétől elkezdve, volt ott barna, fekete, vörös és szürke. Szürke.. az volt a legritkább gyerek hajszín, amit valaha láttál japán utcáin, miközben sétáltál.
Szép szemük helyén, mindegyiknek más-más színű gomb, hogy tényleg bábjátéknak nézzen ki.

A férfi miután megvolt a fél szoba át rendezésével, a szoba közepére állt, és körbe fordult. Egy nagy mosoly lett az arcán, majd teljesen úgy érezte, hogy ennél boldogabb, és jobb munkája nem is lehetne. Minden nap, amikor délután négyet üt az óra torony, kimegy a piac térre, és ott szórakoztatja a bábjaival a kicsiket, miközben mennek haza az óviból.
A gyerekek mindig mosolyogva, és nevetve mentek oda hozzá, néztek végig a műsort, majd mentek haza miután annak vége is lett. Naponta kapott 10 yent, és még 15 yent, hogy a kórházakban is adott előadást a kicsiknek, akik ugyan úgy mosolyogva nézték a műsort.

~~~~~
Hi-hi mindenki!

Itt is lenne a következő könyvem, ami remélem tetszeni fog majd nektek.

Remélhetőleg nem lesz majd jelentve, mert sok időm és munkám van ebben a könyvben is. És igyekszem a dúrva részeket ki hagyni, és át ugrani, vagy éppen szebben megfogalmazni.

A következő rész nemsokára jön, addig is szép napot nektek drágák!<3❤️

(TwT eskü megtanulok rendesen rimeket írni)