Okt.29:

Reggel kb 10 óra körül vánszorogtam ki az ágyból. Semmihez nem volt kedvem álmos voltam, nyűgös és utáltam az egész világot. Bár lehet, hogy a borús időjárás is rátett egy lapáttal. A szememet dörzsölve mentem ki a konyhába egy kávéért majd csodálkozva ránéztem a konyhaasztalnál ülő Dénesre.

-Mit csinálsz itt? -tágult ki a tekintetem.

-Gondoltam beszélgethetnénk -nézett végig rajtam majd a szemembe. Ugyanis van mit megbeszélnünk -tette hozzá mire elszégyelve magam lesütöttem a szemem.

-Mindjárt csak embert faragok magamból -motyogtam és visszamenve a szobámba felöltöztem. Miközbe öltözködtem vagy úgy öt képzeletbeli pofont adtam saját magamnak. Már korábban beszélnem kellett volna Dénessel. Normális srác, nem ezt érdemli. Bizonytalanul mentem vissza a konyhába majd leültem vele szembe.

-Lehetne, hogy ne itt? -nézett körbe. Nem akarok közönséget -utalt a nappaliba tartózkodó szüleimre.

-Persze menjünk -álltam fel azonnal. Hova szeretnél? -kérdeztem.

-Csak kocsikázzunk egyet -vonta meg a vállát.

-Majd jövök -néztem a szüleimre aztán követtem ki Dénest. A kocsiba beülve felém fordult.

-Nem tudom Lilla -kezdte halkan. Miért kerülsz engem? -kérdezte halkan.

-Én nem kerüllek, csak...-kezdtem a szavakat keresve.

-De igen mióta megcsókoltalak olyan különös vagy. Mindkét alkalommal elhoztad magaddal Kareszt csakhogy ne kelljen kettesbe lennünk -indította be a kocsit. Nem értem miért. Talán túl gyors voltam? Vagy félreértettem volna valamit? -kérdezte a fejét ingatva. Mélyen hallgattam és ő is hallgatott. Amikor megcsókolt akkor még nem tudtam mit érzek Karesz iránt, de most...Nem beszéltünk meg Dénessel semmit aznap délután mégis a bűntudat mardos. Hisz olyan normális és kedves pasi.

-Ne haragudj -suttogtam végül és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Az Istenit Lilla rád nem tudnék haragudni -nyögött fel a kormányra csapva. Elfogadom bármi is legyen a döntésed csak magyarázd el, hogy miért -állította le a kocsiját a tó partján.

-Sétáljunk -suttogtam majd kiszálltam és elindultam. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejembe. Aztán megeredt a nyelvem, mindent elmondtam ami azóta történt, hogy bent voltam az igazgatóiba. A mondatok egymást követték, ömlöttek belőlem a szavak.

-Szóval ő -suttogta elhúzva a száját. Karesszal nem mindig volt felhőtlen a kapcsolatunk -pillantott rám. És igen megértem az aggodalmát, volt pár zűrös ügyem régen, de azóta megváltoztam -nézett a szemembe.

-Hiszek neked -suttogtam bólintva.

-Tudod gyönyörű lány vagy és örültem volna ha lett volna köztünk valami -túrt bele a hajába.

-Sajnálom, hogy nem így történt -motyogtam mire halkan felsóhajtott.

-Fogsz járni még Daniért? -kérdezte halkan.

-Ha neked rossz akkor nem -ráztam meg a fejem.

-Gyere -kérte csendesen. Ahoz túlságosan önző vagyok, hogy teljesen eltaszítsalak magamtól -kapta el a kezem és megállított.

-Dénes tényleg nagyon sajnálom és bízom benne, hogy egyszer megtalálod a hozzád illő lányt -nézetem mélyen a szemembe.

-Igen egyszer -bólintott majd hátra lépett. Karesznak pedig megmondhatod, hogy...-kezdte de elhallgatott.

-Nézd nagyon kedvellek, de nem leszek papagáj kettőtök között -jelentettem ki.

-Oké bocs -nevette el magát.

-Na dobjál haza aztán menj el valahova bulizni -indultam el a kocsi felé.

-Áá...szerintem körbefutom egész Gyöngyöst -vonta meg a vállát.

-Fura vagy -jelentettem ki őt fürkészve.

Mikor Dénes leparkolt a házunk előtt tág szemekkel néztem a kapuba álló Kareszra.

-Kezdődik -morogta mellettem Dénes.

-Letépem a tökötöket ha verekedni mertek -jelentettem ki miközbe kiszálltam a kocsiból. Szia -köszöntem Karesznak és megálltam előtte.

-Látom nem fecsérled az idődet -mosolyodott el gúnyosan.

-Nem fogok neked magyarázkodni -ráztam meg a fejem. Vele beszéld meg a dolgokat -mutattam hátra Dénesre.

-Neki nincs mondanivalóm -rázta meg a fejét.

-Karesz nem lett igazad. Nem ő törte össze a szívem hanem én törtem össze az övét -néztem a szemébe majd kikerültem és bementem a házba.

-Kisasszony mi folyik itt? -tette csípőre a kezét apa.

-Egy kis félreértés -legyintettem és megpróbáltam elmenni mellette. Megjegyzem sikertelenül.

-Most elmondod, hogy mi folyik itt -jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-Olyan amit egy lány nem az apjával szeretne megbeszélni -motyogtam.

-Anyádnak se mondtál eddig semmit -rázta meg a fejét.

-Akkor most megyek és beszélek vele. Jó? -sóhajtottam fel.

-Nem előbb nekem -makacskodott.

-Nem. Én beszélek anyával te pedig menj ki a srácokhoz -jelentettem ki majd gyorsan bespuriztam a nappaliba. Anya épp a kanapén ülve dolgozott a laptopon így egy ideig körülötte tébláboltam hátha észre vesz.

-Van valami amit el szeretnél mondani? -nézett fel mire lehuppantam mellé és belekezdtem a mondókámba.

-Na szóval az van tudod, hogy én kijelentettem, hogy soha se szeretek bele Kareszba mert egy nagy bunkó fasz. De...de aztán pénteken ez teljesen megváltozott. Zorro jelmezbe volt és én nem ismertem fel, de rögtön elkezdtem vonzódni hozzá. Aztán felkért táncolni és épp a Házibuli filmzenéje csendült fel. Én pedig ahogy táncoltunk rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé -suttogtam anyum arcát fürkészve.

-Ohh...-lehelte hátradőlve. Na és ő, hogy érez? -kérdezte gondolkodva.

-Szerinted? -tártam szét a kezem csüggetten. Ő ilyen korba még az asztalhoz is vonzódik -sóhajtottam fel.

-És ha tetszel neki? -vonta fel a szemöldökét.

-Most mondom, hogy nem. Kedves velem meg normális, de csak a verseny miatt. Ha mindennek vége, ha lemegy a verseny csak egy emlék leszek a számára és nem több -hadartam egy gombóccal a torkomba.

-Félsz ettől ugye? Hogy vége lesz? -kérdezte halkan. Csak bólogatni tudtam, mivel a könnyeim már patakokba ömlöttek. Anya szorosan magához ölelt én pedig a karjaiba kapaszkodva zokogtam.

-Nem tudhatja meg, nem tudhatja meg, hogy szeretem -zokogtam a pulcsijába fúrva a fejem. Igérd meg, hogy nem mondod el neki kérlek -könyörögtem.

-Jól van nem mondom el neki -simította ki a szememből a hajam. Menj mosd meg az arcod -suttogta én pedig engedelmeskedtem. Hideg vízzel megmostam az arcom majd bezárkóztam a szobámba. Leroskadtam az ágyamra, ölembe vettem a gitárom és elkezdtem egy random számot játszani. The Blanges: Enternal Flame című dala volt.

,,Close your eyes, give me your hand, darlin'

Do you feel my heart beating?

Do you understand?

Do you feel the same?

Am I only dreaming?

Or is this burning an eternal flame?

I believe it's meant to be, darlin'

I watch you when you are sleeping

You belong with me

Do you feel the same

Am I only dreaming,

Or is this burning an eternal flame?

Say my name

Sun shines through the rain

A whole life so lonely

And then come and ease the pain

I don't want to lose this feeling, oh

(2x)

Close your eyes, give me your hand

Do you feel my heart beating?

Do you understand?

Do you feel the same?

Am I only dreaming?

Or is this burning an eternal flame? 

(2x)

Close your eyes, give me your hand, darlin'

Do you feel my heart beating 

Do you understand

Do you feel the same

Am I only dreaming, ah

An eternal flame

Close your eyes, give me your hand, darlin'

Do you feel my heart beating 

Do you understand

Do you feel the same

Am I only dreaming, ah

Is this burning an eternal flame?

Close your eyes, give me your hand, darlin"

A dal végén szorosan lehunyt szemmel ültem és mélyeket lélegeztem. Máskor az éneklés mindig segített most viszont teljesen felkavart. A nyíló ajtóra felnéztem és némán néztem ahogy Karesz besétál a szobámba és leül a babzsákfotelembe.

-Jó dal, én is szeretem -jegyezte meg.

-Most erre volt szükségem, de csak jobban felkavart -vontam meg a vállam.

-Látszik, hogy nem tudsz semmit. Ha ki akarod ereszteni a gőzt tudok egy jó helyet -állt fel könnyedén.

-Pontosan milyen az a jó hely? -kérdeztem gyanakodva.

-Bízz bennem -vigyorodott el és felém nyújtotta a kezét.

-Remélem nem bánom meg -morogtam majd hagytam, hogy felhúzzon az ágyról.

-Ez új, eddig félre lökted a kezem -fürkészte az arcom csodálkozva. Pár pillanatig értetlenül bámultam rá majd lenéztem a kezünkre és elvörösödtem.

-Bocs -rántottam el a kezem mire elnevette magát.

-Na gyere vezessük le a fölös energiát -kacsintott rám.

Apa feldobott minket Gyöngyösre, de szerintem azt nem tudta, hogy hova akarja vinni a lányát Karesz. Bár akkor még én se tudtam, nekem csak ennyit mondott, hogy hozzak magammal váltáss ruhát.

-Mennyire jöjjek értetek? -kérdezte apa kihajolva az ablakon.

-Majd telefonálok -pillantott rá Karesz mire apa összehúzta a szemét. Attól függ, hogy Lilla mennyire érzi jól magát -tette hozzá sietve.

-Pontosan hova akarod vinni? -kérdezte gyanakodva.

-Ez engem is érdekelne -fordultam Karesz felé.

-Konditerembe -mosolygott ártatlanul.

-Az rá fér -legyintett apa mire morcosan ránéztem. Elmentem -húzta be a nyakát majd beindította a kocsit és lelépett.

-Na akkor mehetünk? -kérdezte Karesz szórakozottan.

-Én nem megyek konditerembe -toppantottam a lábammal mire halkan felsóhajtott.

-Szöszi hidd el jól fog esni -pillantott rám.

-Nem csinálhatnánk mást? -kérdeztem nyűgösen. Karesz elgondolkodva fürkészett majd elővette a tárcáját és megszámolta a pénzét.

-Nálad mennyi van? -vonta fel a szemöldökét.

-Max egy 1000-es. Miért? -kérdeztem értetlenül.

-2000 Ft-ból nem lehet egy motelbe menni szóval marad a konditerem -vonta meg a vállát.

-Óó, hogy az a...-csattantam fel és vörös arcal nekiestem a mellkasának. Karesz nevetve kapta el a kezem majd a hátam mögé feszítette és lenézett rám.

-Az is egy módja, hogy elszálljon a feszültségünk -suttogta a szemembe nézve.

-De nem veled -mondtam alig hallhatóan és elhúzódtam tőle.

-Pedig jó lenne -jegyezte meg könnyedén.

-Érzelmek nélkül semmi se jó -néztem rá majd zsebre vágtam a kezem és lesütöttem a szemem. Karesz az arcomra nézett majd értetlenül összevonta a szemöldökét.

-Nagyon különös vagy te nekem -morogta majd elindult én pedig követtem. Pár perc múlva megálltunk egy boxterem (!!!!!!) előtt.

-Azt mondtad, hogy konditerembe viszel -rémültem meg és ránéztem.

-Meg gondoltam magam, neked inkább erre van szükséged -pillantott rám majd belökte a bejárati ajtót. Továbbra is egy helybe álltam és utána bámultam. Ugyan gyere már -jött vissza értem Karesz és megfogta a kezem.

-Ne én nem megyek be -ellenkeztem és megvetettem a lábam. Karesz rámnézett majd hirtelen eltünt alólam a talaj. Tegyél le -merdtem rá dühösen, de egyáltalán nem akartam, hogy le tegyen. Karesz nem törődött velem csak vitt tovább le a lépcsőn miközbe odaköszönt pár embernek. Elfigyeltem az arcát majd vettem egy mély levegőt és teleszívtam magam az illatával. Ahogy Karesz hirtelen rámnézett elvörösödve néztem félre. A francba lebuktam!

-Na itt is vagyunk -tett le én pedig körbenéztem. Mindenfelé boxzsákok meg középen volt egy olyan cucc is ahol birkózni szoktak. Ajjj...nem tudom minek hívják, de mindegy.

-És most? -tártam szét a kezem.

-Most szépen átöltözöl -adta ki az utasítást én pedig engedelmesen bevonultam az öltözőbe. Pár perc múlva ellenkezve hátráltam el Karesztól.

-Nem, nem foglak megütni -ellenkeztem bőszen.

-De igen megteszed gyere üss -jelentette ki.

-Nem -vágtam vissza határozottan.

-Hát ennyire félsz? -vonta fel a szemöldökét gúnyosan. Nincs vér a pucádba kislány, akkor, hogy fogsz kiállni több száz ember elé a versenyen?-nevetett fel gúnyosan mire dühösen kiáltva nekimentem. Félsz, félsz az érzéseidtől és jól is teszed. -fokozta tovább mire elsírtam magam és minden dühömet beleadva ütöttem ahol értem. Sírtam mert igaza volt, sírtam mert csak játékként tekint rám, sírtam mert beleszerettem, sírtam mert féltem, hogy nem sikerül a verseny.

-Gyerünk üss, adj bele mindent -biztatott mire lelógattam a kezem aztán a könnyeimen keresztül ránéztem és hozzábújtam. Lilla -lehelte döbbenten és átölelt. A testemet folyamatosan rázta a zokogás és még szorosabban bújtam hozzá. Kislány hagyd abba, ne csináld már megijesztesz -tolt el magától és az arcomra nézett. Mi bajod van? -fürkészte az arcom.

-Kamasz vagyok -motyogtam mire megrázta a fejét.

-Nem neked valami más bajod van -harapott az ajkába.

-Minden rendben, folytassuk -emeltem boxra a kezem.

-Inkább püfölj egy boxzsákot -motyogta és áttolt az egyik zsákhoz. Mindjárt jövök elintézek egy hívást -sietett el én pedig utána bámultam. Vajon mennyit árult el neki ez a hirtelen érzelem kitörésem? Ugye nem jött rá??? Ugye nem? Elkezdtem püfölni a zsákot miközbe a gondolatok egymást kergették a fejembe.

2 óra múlva a zuhany alatt állva mostam le magamról az izzadságot. Karesznak igaza volt, most miután mindent kiadtam magamból sokkal jobban éreztem magam. Miután kellően átmelegedtem elzártam a vizet és gyorsan megtörölköztem majd felöltöztem.

-Mehetünk? -nézett rám Karesz.

-Aha -bólintottam mire kifelé indult. Karesz várj -kaptam el a kezét.

-Igen? -lépett vissza hozzám és lenézett rám.

-Köszönöm, hogy elhoztál, tényleg erre volt szükségem -néztem fel rá hálásan.

-Szivesen -bólintott majd habozva megsimította az arcom. Kicsi szöszi, édes kicsi szöszim -suttogta mire lesütöttem a szemem.

-Sikerült megbeszélnetek a dolgokat Dénessel? -kérdeztem a torkomat köszörülve.

-Igen durván beléd esett -lépett arrébb mire kissé csalódottan felsóhajtottam.

-Arról én nem tehetek -harapdáltam az ajkam.

-Aha persze, én is ezt mondanám -bólogatott.

-Most mégis mi bajod van? Nem jöttünk össze -tártam szét a kezem.

-Mégis hagytad, hogy megcsókoljon -csattant fel mire lesápadtam.

-Ehez...ehez neked semmi közöd -nyögtem ki nagy nehezen.

-Már, hogy ne lenne. Basszus hetek óta itt teperek, hogy adj egy esélyt, Dénesnek meg 1 hét után a karjaiba omlasz -nézett rám villogó szemekkel.

-Talán ha látnám rajtad, hogy komolyan akarod. De téged csak az zavar, hogy valaki nem omlik a lábad elé -csóváltam meg a fejem szomorúan majd tárcsáztam apa számát. Szia már végeztünk jöhetsz értünk -szóltam bele erőltetett vidámsággal.

-Rendben. Hova menjek? -kérdezte mire körbenéztem.

-A főtérhez -válaszoltam majd a telefont eltéve elindultam és nem érdekelt hogy Karesz követ-e.

-Oké igazad van -kiáltott utánam, de én csak mentem tovább. Szöszi várj már -szaladt utánam majd lihegve elkapta a kezem. Ha megváltozom adsz egy esélyt? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Karesz ez nem így megy -néztem rá. Majd az idő eldönti -vontam meg a vállam.

-A francba is hát neked semmi se jó? -nyögött fel.

-Nézd..nem fogok veled összejönni. Nem lenne semmi értelme. Itt a verseny arra kell koncentrálnunk és ha összejövünk, de aztán szakítunk az a verseny kárára menne mert nem tudnánk tovább együtt dolgozni. Nem mellesleg ha vége az egésznek ti ketten Danival visszatértek a menő életetekhez és mi ketten el leszünk felejtve Flórával -kiabáltam az arcába miközbe a könnyeim ismét elkezdtek ömleni. Kissé érzékeny vagyok ma...

-Komolyan ezt gondolod? Lilla ez a verseny nem csak a te életedet változtatta meg hanem az enyémet is -suttogta a szemembe nézve.

-Ismerem a fiúkat, ők hamar túl lépnek -töröltem meg a szemem. Nézd kérlek felejtsük el ezt a napot. Reggel óta nyűgös vagyok, csokit akarok enni, szeretet hiányom van -soroltam kifújva az orrom.

-Átöleljelek? -tárta szét a kezét hívogatóan. Bár kecsegtetett a gondolat, hogy megint hozzábújjak, de inkább megráztam a fejem.

-Nem tőled már megkaptam az adagom. Vegyél inkább csokit -néztem rá reménykedve.

-Még mit nem -horkantott fel mire lesütöttem a szemem. Jó, de csak azért mert így nézel rám -adta meg magát és beszaladt a boltba. Apa kocsija pont ekkor fékezett le mellettem.

-Karesz? -kérdezte ahogy beszálltam mellé.

-Úgy keresed mintha a fiad lenne -húztam össze a szemem.

-A fiam nem, hanem a vejem -vigyorgott rám.

-Apa Karesz nem a pasim -csattantam fel elvörösödve.

-Tessék csoki -szállt be Karesz hátra majd előre hajolva a kezembe nyomott egy táblás Milka csokit.

-Imádlak -vigyorogtam vadul majd amikor mindketten rámmeredtek elvörösödve néztem ki az ablakon miközbe a csokit majszoltam.

Nov.2

Apáékkal most indulunk át mamáékhoz, mert náluk vannak a rokonok. Ugye mamának a testvére és neki a felesége. Anyáék mögött lépkedtem majd mamáék udvarára belépve rögtön Rexhez siettem és elkezdtem dögönyözni.

-Szépségem, de hiányoztál -gügyögtem neki miközbe a hasát vakargattam. Rex amúgy egy németjuhász volt akit pár éve hoztam ki mamával a menhelyről. De sajnos hozzánk apa nem engedte így mamánál maradt a kutyus.

-Hagyd már az a rusnya dögöt -morogta apa.

-Nem rusnya és nem is dög -szóltam rá szigorúan majd felegyenesedtem és bementem utánuk a házba.

-Szia mama -pusziltam meg az arcát majd megmostam a kezem.

-Nekem mikor mutatod be a fiatalembert? -érdeklődött.

-Milyen fiatalembert? -kérdeztem meghökkenve.

-Hát azt a fiút aki nálatok szokott lenni -mosolygott rám.

-Karesz, vele csak barátok vagyunk -mondtam halkan. Ő a duett partnerem -vontam meg a vállam. Ezzel lezártnak tekintettem a témát és bementem az ebédlőbe. Miért kérdez mindenki Kareszról? Annyiszor elmondtam már, hogy csak barátok vagyunk igaz azt kívántam bár ne így lenne. 2 óra körül megjöttek a rokonok. Leültünk ebédelni, de én nem teljesen voltam jelen. Gondolataim Karesz körül jártak (ahogy mostanába szinte mindig). Némán hallgattam a beszélgetést, már nem mintha hozzá tudtam volna szólni. Robi bácsiék 5 óra körül mentek el miután szétosztották az ajándékokat. Én kaptam négy könyvet. Hihi.

Este az ágyamba fekve gondolkodtam. Miért van az, hogy unalmasak a napjaim ha Karesz nincs itt? Miért nincs itt? Ajjj....Lilla ne gondolj már folyton rá nem lehet itt miden nap, bármennyire szeretnéd is. Miközbe az álom lassan elnyomott Karesz arcát láttam magam előtt amitől mosolyoghatnékom támadt.