Kómásan, fejemet az ablaknak döntve néztem a mellettem elsuhanó tájat. Karesznek meg nulladikja van így buszoznom kell. Pedig már teljesen megszoktam, hogy jön értem kocsival. Konkrétan reggel hiányzott, hogy nem ő keltett hanem az ébresztő. A sulinkba ma állítólag jön egy új srác. Annáék abba reménykednek, hogy valami helyes pasi jön. Régen, pár hónapja még én is velük együtt izgultam volna, de az akkor volt. Akkor még nem volt barátom, akkor még nem volt Karesz. Ahogy rágondoltam a mosoly szétterült az arcomon. Egyszerűen imádtam őt, imádtam a vele eltöltött perceket. De szerintem ezt már tudjátok. Gyöngyösön leszálltam a buszról és a bolt felé vettem az irányt. Szétlyukadt a hasam muszály volt valami kaját vennem. Végül egy csomag chipsel, egy croassannal és egy üveg kólával léptem ki a boltból majd a suli felé indultam. Karesz az utóbbi egy hétbe elég furcsa volt velem. Remélem nem tervez semmi bulit, ugyanis ma van a szülinapom. De ezt nem igazán szeretem hangoztatni. Másoktól eltérően én nem terveztem bulit csinálni se most, se pedig a 18. szülinapomon. Valahogy nem láttam értelmét. Oké, hogy nagykorúsak meg blabblabblab, de engem cseppet se izgat. Az is csak egy kor. Vagy nem? Hogyha meg Karesz képes volt bulit csinálni....hát valahogy majd csak túlélem. Szórakozottan léptem be a suliba aztán földbe gyökerezett a lábam. És most kivételesen nem Karesz látványától pedig ő is a csapatba ácsorgott. De most a tekintetemet egészen más valaki vonta magára. Bár honnan fel tudtam volna ismerni ezeket a vonásokat. A barna haját, a barna szemét, az arcformáját (bár az egy kicsit megváltozott). Hogy ki is állt Kareszékkal együtt? Nem más mint a volt barátom. Szalai Zoltán. Néztem őt és egyszerre vegyes érzelmek árasztottak el. Hogy merészeli ide tolni a képét? Ráadásul a barátommal csevegni? Dühtől vörös arcal, elszántan indultam meg feléjük mire Karesz ártatlan és értetlen arcal elkezdett hátrálni. Pedig most nem hozzá siettem viszkető tenyérrel, de nem ám. Lefékeztem Zoli előtt és a kezemet meglendítve teljes erőmből pofonvágtam.

-Bocs ezzel még tartoztam -sziszegtem a döbbent képébe aztán félre löktem és odaléptem Kareszhoz. Szia -karoltam át a nyakát.

-Ez meg mi volt? -pislogott le rám csodálkozva. Minek ütötted meg az újfiút? -húzta össze a szemét.

-Semmi gond megérdemeltem -lépett hozzánk Zoli az arcát dörzsölve. Semennyi bűntudatot se éreztem ahogy megláttam a vörös tenyér nyomot az arcán.

-De én tényleg nem értem mi történt? -kapkodta a fejét a Karesz.

-Elmondom -fogtam meg a kezét és magam után húztam.

-Héé Lilla Boldog Szülinapot -kiáltott utánam Zoli mire Karesz megtorpant és rámnézett. Pár pillanatig egymást néztük aztán Karesz arca eltorzult és sarkon fordulva visszasiettet Zolihoz és adott neki egy gyomrost.

-Karesz ne -kiáltottam odasietve.

-Te rohadék -sziszegte. Ha tudnád mióta meg akarlak verni. Hogy tehetted ezt Lillával? -ordította dühösen.

-Nem tettem vele semmit. Közösen szakítottunk nem? -meredt rám Zoli.

-Nem közösen. Te szakítottál velem én meg nem akartam ellenkezni -motyogtam.

-Na persze -húzta el a száját. Kerülve a pillantását megfogtam Karesz kezét és elhúztam onnan.

-Nem éri meg -suttogtam neki.

-Sajnálom Lilla. Nem haverkodtam volna vele ha tudom, hogy ő az -ölelte át a vállam.

-Honnan tudhattad volna? Nem mondtam meg a teljes nevét -vontam meg a vállam.

-Lilla muszály kérdeznem valamit -állított meg és két keze közé fogta az arcom.

-Igen? -fürkésztem az arcát.

-Érzel iránta valamit? -nézett a szemembe mire lesápadtam.

-Nem -kiáltottam fel dühösen. Miért is éreznék akármit is? -meredtem rá könnyes szemmel. Hát nem bízik bennem? Azt hiszi, hogy csak játszok vele vagy mi?

-Jól van, ne kapd fel a vizet csak kérdeztem -fogta meg a kezem és megpróbált magához húzni.

-Hagyj -toltam el magamtól. Megnyugodhatsz Zoli nem fogja elvenni a játékodat -néztem rá könnyezve aztán faképnél hagytam.

-Ne csináld már -kiáltott utánam, de nem törődtem vele. Egyenesen a lány WC-be caplattam és küldtem Flórának egy Sms-t, hogy siessen ide. Pár perc múlva Flóra aggódva jelent meg.

-Lilla nem értem. Mi történt? -térdelt le mellém.

-Karesz nem bízik bennem. Azt hiszi, hogy még mindig érzek valamit a volt barátom Zoli iránt -szipogtam a szememet törölgetve.

-De, hogy jött most képbe a volt barátod? -csodálkozott.

-Úgy, hogy ő az új fiú -temettem a fejem a kezembe aztán elhadartam neki, hogy mi történt.

-Ugyan Lilla -próbált csitítani. Tudod milyen Karesz, csak védelmez téged -simította meg a karom.

-Nem bízik bennem -tördeltem a kezem.

-Hidd el bízik csak...tudod ő is lehet féltékeny -harapdálta az ajkát.

-De nincs oka rá -sírtam el magam újból.

-Na nyugi -ölelt át és a csengőig a mosdóba maradtunk aztán mentünk mindketten órára. Lehajtott fejjel mentem be az osztályba és gyorsan a helyemre siettem.

-Minden rendbe? -hajolt oda hozzám Orsi.

-Itt van. Zoli -néztem rá mire a dühtől elvörösödöt. Ő is ismerte Zolit ahogy az osztályból mindenki.

-Lilla csak szólj és leütöm -ajánlotta fel Kornél.

-Egyszer már megtetted -emlékeztettem egy korábbi incidensre. Kornéllal egy általánosba jártunk és ő is jóba volt Zolival, de aztán az én pártomra ált mivel velem volt egy osztályba.

-Nem baj. Megteszem mégegyszer -legyintett mire halványan elmosolyodtam.

Az osztály tök normális volt mindenki mondott egy két kedves szót vagy épp azt, hogy leütik Zolit. Óra után némán léptem ki az osztályból és egyenesen Kareszba botlottam.

-Lilla -kezdte halkan és felém nyújtotta a kezét. Bár szívem szerint olvadtam volna bele a karjaiba, de nem tettem csak összefontam magam előtt a kezem. Kérlek Lilla -mordult fel. Szó nélkül kerültem ki és odasétáltam Danihoz. A francba is akkor pukkadj be -csattant fel mögöttem mire könnyes szemmel megálltam Dani előtt.

-Miért nem bocsátasz meg neki? -kérdezte.

-Mert nem bízik bennem. Én már semmit se érzek Zoli iránt tényleg nem -csuklott el a hangom.

-Tudom Lilla, de ő ezt honnan tudhatja -biccentett Karesz felé. Elmondtad neki, hogy szereted? -nézett le rám.

-Nem nem mertem. Ő se mondta és féltem, hogy azzal csak rontanék a kapcsolatunkon -motyogtam mire sóhajtva a hajába túrt.

-Ugye tudod, hogy ezt mi is végigszenvedjük Flórával? -vonta fel a szemöldökét. Nem válaszoltam csak bűnbánóan pislogtam rá. Karesz odalépett hozzánk és morcosan állt meg Dani mellett. Flórát várva álltunk a falnak dőlve.

-Srácok ne csináljátok már -kapkodta köztünk a fejét Dani.

-Neki mondd -morogta Karesz. Ő játsza a hisztis királylányt nem én -fonta össze a kezét és rámpillantott.

-Nem játszok én semmit -fortyantam fel.

-Vagy mégis? Csak egy ártatlan kérdést tettem fel és te rögtön felkapod a vizet -csóválta meg a fejét.

-Ártatlan? Ártatlan? Te, hogy éreznéd magad ha megkérdezném, hogy érzel-e még valamit Dia iránt? -csattantam fel.

-Nagyon jólt tudod, hogy a kettő helyzet nem ugyanaz -szorult ökölbe a keze.

-Bocs annyi különbség van, hogy én nem feküdtem le Zolival -sziszegtem mire az arca megrándult.

-Miből gondolod, hogy én lefeküdtem vele? -kérdezte nyugodtan miközbe a szeme villámokat szórt.

-Onnan, hogy te csak arra mész -vágtam az arcába mire az arca eltorzult a dühtől. Ahogy ezt kimondtam rögtön meg is bántam. Sápadtan álltam egy helybe és rémülten néztem rá. Ne haragudj nem akartam -suttogtam. Karesz dühösen lépett közelebb hozzám tekintete vészjósan csillogott.

-Igen te semmit se akarsz, te semmiről se tehetsz -suttogta fintorogva. Néztem rá és a könnyek végigfolytak az arcomon mire a pillantása ellágyult. Felemelte a kezét és az ujjai követték a legördülő könnyeim útját. Ne sírj -kérte halkan, de nem bírtam abba hagyni. Két hónapja voltunk együtt Karesszal és egyszer se veszekedtünk. Most meg megjelent Zoli és miatta minden felborult. Hát persze, hogy sírtam. Nem akartam, hogy Karesz azt hidje, rajta kívül bárki másnak is lehet nálam esélye.

-Ajaj minden rendbe? -állt meg mellettünk Flóra. Nem válaszoltam csak megtöröltem a szemem és elfordítottam a fejem Kareszról.

-Lilla -fonta az ujjait a csuklóm köré és közelebb húzott magához. Nézz rám kérlek -suttogta, de nem engedelmeskedtem neki. Nem mertem ránézni. Lilla -próbálkozott újból aztán sóhajtva elengedett.

Délben a menzán ültünk és még mindig alig szóltam Kareszhoz pedig ő próbálkozott. Most is volt köztünk egy szabad szék. Némán forgattam a kezem között az almám és elmerültem a gondolataimba.

-Leülhetek? -lépett hozzánk Zoli és kihúzta a mellettem lévő széket.

-Nem -válaszolta Karesz kurtán.

-Bocs, de Lillától kérdeztem -vágott vissza Zoli mire éreztem, hogy mindenki rámnéz. Felemeltem a fejem és a tekintetem összeakadt Karesz komor pillantásával. Szó nélkül álltam fel és ott hagytam őket.

-Lilla -siettem utánam Karesz.

-Ne kérlek hagyj -kértem kisietve a mezáról.

-Lilla várj -kapta el a derekam majd nekitolt a falnak és lenézett rám.

-Karesz engedj -kaptam el róla a tekintetem miközbe már a közelségébe beleremegett az egész testem.

-Nem -rázta meg a fejét.

-Karesz -néztem rá. Nem akarom, hogy ellenfélként tekints Zolira, nekem ő semmit se jelent. Kérlek értsd meg nekem csak te létezel, én sze...-kezdtem, de a mohó csókja belém folytotta a szót. A nyakát átkarolva szinte fulldokolva viszonoztam a csókját és az ujjaimmal a hajába szántottam. Karesz egyre jobban nekiszorított a falnak, keze a pulcsim alatt kalandozott. Ez mind szép és jó csak közbe megfeledkeztünk arról, hogy pontosan hol is vagyunk.

-Na a gerlepár újra turbékol -tapsolt meg minket Dani mire elszkadtam Karesz ajkától. Ő zihálva támasztotta a homlokát az enyémnek és lehunyta a szemét.

-Elég jó bocsánat kérés volt? -szólalt meg rekedten.

-Tökéletes -válaszoltam kissé kábán.

Suli után meglátogattuk Karesz nagyiját.

-Á sziasztok drágáim -köszönt nekünk vidáman és mindkettőnket megpuszilt.

-Hogy tetszik lenni? -érdeklődtem mosolyogva.

-Remekül aranyom -mosolygott rám.

-Tessék bevásároltunk remélem mindent megvettünk -indult el Karesz a konyha felé. Lemaradva követtem őket és nekidőltem az ajtófélfának. Némán időként megszólalva hallgattam a beszélgetést.

-De hallgatak vagy ma -jegyezte meg nagyi. (Én már csak így hívom).

-Tényleg? -kérdeztem csodálkozva.

-Csak stresszel a próbák miatt -legyintett Karesz és megpaskolta a térdem.

-Nem is -ellenkeztem, de nevetve magához húzott. Belefúrtam a fejem a pulcsijába és szorosan lehunytam a szemem. Nem lesz itt semmi gond. Semmi sem fog változni Zoli megjelenése miatt -biztattam saját magam. Ó, hogy mekkorát tévedtem...