Első óra tesi boah... Ezzel a gondolattal sétáltam át az udvaron majd léptem be az előtérbe és mentem fel a lány öltözőbe.

-Sziasztok -köszöntem Orsiéknak majd egyenként megöleltem őket.

-Szia hallottad, hogy össze leszünk vonva az infósokkal? -kérdezte Adri vigyorogva.

-Mi van? -nyeltem félre az energia ital amibe épp beleittam. Míg én fuldokoltam addig Anna elmesélte, hogy egy csomó tanár beteg és összevonták az osztályokat

Sóhajtva öltöztem át a tesicuccomba majd végignyúltam az egyik padon.

-Héé gyertek egy selfire -hívott minket Anna mire mind leültünk mellé és belemosolyogtunk a kamerába.

-Rakj rá valami filtert tök ronda a fejem -néztem az elkészült fotóra.

-Ezt meg se hallottam -morogta, de azért tett rá filtert majd feltöltötte Instára azzal a hozzászólással, hogy tesi előtt.

-Na gyertek menjünk -álltam fel és lementünk a tesiterembe. Az infós srácok már mind fociztak köztük Karesz is. Amikor észre vett odaszaladt hozzám és fura arcal lenézett rám.

-Találd ki kinek a fotóját küldte át nekem tegnap az unokabátyám...-kezdett bele.

-Én tudjam? -kerekedett ki a szemem.

-A tiédet basszus. Kurva helyes tesitanár mi? -kérdezte keserűen.

-Honnan tudsz erről? Honnan ismered Dénest? -tátottam el a szám.

-Te süket vagy? Mondtam, hogy az unokabátyám -túrt bele a hajába.

-Micsoda véletlen -biccentettem kissé zavartan.

-Lilla muszály pont a rokonommal? -kérdezte dühösen.

-Mégis mi bajod van? -csattantam fel. Jogom van élni az életem, ráadásul semmi sincs köztem és Dénes között -sziszegtem.

-Lilla az Isten szerelmére hagyd békén Dénest -mordult fel.

-Majd azt csinálok amit te mondasz. Na persze. Dénes meg mondja a szemembe, hogy mit akar. Felnőtt férfi, ne te dönts helyette -löktem meg a mellkasát.

-Hát pont ez az Lilla. Felnőtt férfi nem hozzád való -kiabálta az arcomba miközbe megragadta mind két csuklómat.

-Ne te mondd meg, hogy ki a hozzám való és ki nem -vágtam az arcába.

-Én csak jót akarok neked -mondta komoran. Fájdalmat fog neked okozni -lépett hátra majd elfordult és dühösen belerugott a labdába. Feldúlt arcal bámultam utána majd körbe néztem. Mindenki néma csendbe bámult hol rám hol pedig Kareszra. Hát ez remek...megint ingyen műsort csináltunk nekik...

Tesi után izzadtan vánszorogtunk fel az öltözőbe. Most nem kíméltem magam teljes erőbedobásommal csináltam a feladatokat így legalább elpárolgott a Karesz iránt érzett dühöm.

-Ki az a Dénes? -kérte számon rajtam Orsi.

-Az unokaöcsém tesitanára aki egyben ezek szerint Karesz unokabátya -sóhajtottam fel.

-Van köztetek valami? -kérdezte Adri.

-Nem nincs semmi -jelentettem ki.

-De akkor Karesz miért volt olyan dühös? -ráncolta össze a homlokát Anna.

-Mert ő azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Azt képzeli, hogy össze akarok jönni Dénessel -csóváltam meg a fejem.

-Miért nem akarsz? -kérdezték egyszerre. Átpillantottam az öltöző másik végébe mire Karesz lány osztálytársai félrenéztek.

-Nem nem akarok -ráztam meg a fejem.

-Lilla Karesz miért volt olyan dühös? -csörtettek be a tesi alól felmentett lány osztálytársaim.

-Hallotátok nem? -tártam szét a kezem. Csak összekaptunk ennyi -vontam meg a vállam majd fel kaptam a tesi zsákom és kimentem az öltözőből. Az öltöző előtt Karesz várakozott a falnak dőlve. Némán odaléptem hozzá és felnéztem rá.

-Nem fogok összejönni vele -ráztam meg a fejem. De ha ő akarja...-kezdtem, de elhallgattam. Karesz kedvelem Dénest tök normális. Igazából azt se tudom miért magyarázkodom neked...-csóváltam meg a fejem.

-Ne haragudj amiért olyan hevesen viselkedtem. Csak hát kicsit sért, hogy ő elérte nálad azt amit én nem -rándult meg az arca.

-Mégis mit? -vontam fel a szemöldököm.

-Kurva helyesnek nevezted -vonta meg a vállát.

-Már megint itt tartunk -forgattam meg a szemem. Dénes tényleg kurva helyes, de rád inkább nem mondok semmit mert a fejedbe száll -veregettem meg a karját majd lesétáltam a lépcsőn.

-Szöszi -sietett utánam. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked -kapta el a kezem.

-Miért aggódsz értem? -kérdeztem a szemébe nézve.

-Nem aggódok -rázta meg a fejét. Csak ha összetöri a szíved akkor nem tudsz a próbákon koncentrálni -ráncolta össze a homlokát.

-Oké látom megint a régi vagy -horkantottam fel.

-Miért csak nem hitted azt, hogy megváltoztam? -mosolygott rám gúnyosan. Direkt rendeztem azt a jelenetet -vigyorgott le rám. Erre a kijelnetésre rögtön felment bennem a pumpa és hátra se nézve átsiettem az udvaron be a suli épületébe. Szemét disznó. Már kezdtem elhinni, hogy van egy normális énje is, de nem ő csak a népszerűsége miatt kelt ki magából. A kis szemét. Pedig a dühe eléggé hihető volt...Ajjj a francba már. Inkább meg se próbálok eligazodni rajta.

A boxomnál rögtön belefutottam a rám váró Flórába.

-Szia -köszöntem neki elmosolyodva.

-Szia -mosolygott vissza rám félszegen. Hallom ma össze vagytok vonva Kareszékkal -vigyorgott vadul.

-Jól hallottad. Nem akarsz esetleg cserélni? -nevettem el magam.

-Benne vagyok -nevette el magát ő is.

-Egyébként, hogy vagy? -érdeklődtem miközbe beraktam a szekrényembe a tesicuccom.

-A szokásos -vonta meg a vállát. Még pár percig a szekrényeknek dőlve beszélgettünk aztán elköszöntem tőle és Orsiékhoz sétáltam.

-Hát ő ki? -érdeklődött Adri Flóra felé biccentve.

-Flóra a titkárnőm -vontam meg a vállam mosolyogva.

-Titkárnőd? -meredtek rám csodálkozva.

-Hát..nem igazán van mit csinálnia, de olyan titkárnő féle -magyaráztam.

-Na és Karesznak is van titkárnője? -kérdezte Orsi.

-Szöszikém már megint rólam van szó? -érdeklődött Karesz és megállt mellettünk.

-Drága Karesz éjjel nappal rólad beszélek -mosolyogtam rá gúnyosan.

-Tudom szerelmem -kacsintott rám mire kikerekedett a szemem.

-Mit mondtál? -tátottam el a szám.

-Hmm? -kérdezte szórakozottan.

-Azt mondtad, hogy szerelmem -fontam össze a kezem.

-Én? Én nem mondtam ilyet. Csak szeretnéd, hogy mondjam -röhögött ki mire széttártam a kezem és a csajokra néztem.

-Ugye, hogy mondta? -kérdeztem.

-Igen mondta -bólintott Cinti.

-Hát csajok nem jól hallottátok -jelentette ki Karesz.

-Vagy te beszélsz félre -vágtam vissza.

-Szöszi figyelj -tette mind a két kezét a vállamra. Tudom, hogy odáig vagy értem, de nem mondtam olyat, hogy szeretlek -bizonygatta. A szüleimen kívül senkit se szeretek na jó még nagyiékat, de ennyi -gondolkodott hangosan.

-Jó rendben elhiszem -ráztam le magamról a kezét. Mehetünk? -néztem Orsiékra.

-Az osztályunkba lesztek -közölte velünk Karesz.

-Kérlek Istenem segíts, hogy túléljem ezt a napot -nyögtem fel az ég felé fohászkodva. Kareszék osztályába belépve őrületes hangzavar fogadott minket. Konkrétan hangosabbak voltak mint a mi osztályunk. Bár így, hogy vegyültünk érthető volt. Az osztályba kettő szabad pad volt még amit rögtön befoglaltak Adriék.

-Ott ül valaki? -néztem Danira és az üres pad felé biccentettem.

-Szerinted? -röhögött fel mire rosszat sejtve megfordultam és ránéztem a terembe belépő Kareszra. Értetlenül viszonozta a pillantásom és megtorpant az ajtóba.

-Na most mit tettem? -érdeklődött mire mindenki felröhögött.

-Argh -fújtattam és megragadtam az egyik széket majd odahúztam Orsi mellé és leültem.

-A helyedbe nem tenném Kovács tanár úrral leszünk -ült le Karesz a helyére mire rögtön felpattantam és visszahúztam Karesz mellé a székem. Jobb a békesség.

-Hogy lehet az, hogy nagymenő vagy mégsincs padtársad? -kérdeztem morcosan.

-Mert egy nagymenőnek nincs padtársa -mondta a szerinte tök logikus választ.

-Mióta? -érdeklődtem értetlenül.

-Mióta én azt mondom -kacsintott rám. Aha szóval ha ő azt mondja, akkor az úgy is van. Minden világos. Amikor belépett az ajtón Kovács tanár úr behúztam a nyakam és lejjebb csúsztam a széken. Mellettem Karesz tök jól szórakozott. Na kin? Vajon kin? Hát persze, hogy rajtam természetesen.

-Rendben -nézett körbe az osztályon majd a tekintete megállapodott rajtam. Ne már, hogy most is én...ajj öljetek meg. Kérlek!! Szabó hozd ki a házidat -utasított mire lesápadtam. De hát ma nekünk nincs is matekunk. A cuccom otthon van az asztalomon ráadásul még kész sincs a házi.

-Tanár úr nekünk ma nincs matekóránk -mondtam remegő hangon.

-Értsem úgy, hogy nem készült az órámra? -emelte meg a hangját.

-Elnézést Tanár úr, hogy közbe szólok, de két osztály össze van vonva, és csak az infósaknak van matek. Lilla pedig nem olyan menő, hogy infós legyen -szólt közbe Karesz a maga pofátlan módján.

-Csakugyan? -lapozott bele a noteszába majd felemelte a fejét és rámnézett. Ezúttal megúszta kisasszony -mondta mire lesütöttem a szemem.

-Köszi -sziszegtem Karesznak mire biccentett egyet. Kimentett a csávából, de azért ki is gúnyolt. Hozza a formáját rendesen...

A hetedik óra után rohantunk próbálni hisz nem maradhatunk el. Igaz még van jó pár hónap a versenyig, de jobb felkészülni.

-Itt vagyunk már -lihegtem Flórára nézve.

-Áá..nem vártam sokat -legyintett mosolyogva.

-Karesz is hozott magával egy titkárnőt -biccentettem Dani felé a fejemmel miközbe becsörtettünk a zeneterembe.

-Megbocsáss, de nem titkárnő vagyok -kérte ki magának Dani.

-Részletkérdés -legyintettem. Karesz kezdhetjük? -néztem fel, de nem láttam sehol. Az eszem megáll hova lett ez a pasi? -mordultam fel.

-A büfébe ment -pillantott rám Dani.

-Hát én megölöm -csattantam fel és elsiettem a büfé irányába. Karesz a pultnak támaszkodva beszélgetett a büfés lánnyal miközbe mindketten mosolyogtak. Összehúztam a szemem majd odasétáltam hozzájuk.

-Elnézést -köhintettem mire rámnéztek.

-Igen? -húzta fel a szemöldökét Karesz.

-Mi az, hogy igen? Azonnal húzzál próbálni -csattantam fel és megragadtam a tarkójánál fogva majd magam után rángattam.

-Héé ez fáj, engedj már el -sziszegte Karesz, de nem engedtem el. A zene terem elé érve benyitottam és szó szerint belöktem rajta Kareszt.

-Unom már, hogy fojton miattad csúszunk el. Próbálnunk kell méghozzá sokat -meredtem rá szikrázó szemekkel.

-Lazulj már el. Egy csomó hónapunk van még -csóválta meg a fejét.

-Karesz esküszöm, hogy kilépek -hunytam le a szemem szorosan. Ilyen körülmények között nem tudok dolgozni, komolyan se veszel engem. Akkor meg hadjuk a fenébe oké? -nyitottam ki a szemem és fáradtan néztem rá. Karesz nem viszonozta a pillantásom lehajtott fejjel ült az egyik pad tetején. Némán fel kaptam a táskám és az ajtó felé indultam, de közbe magamba azért fohászkodtam, hogy ne engedjen elmenni. Mert akkor nincs visszaút.

-Lilla maradj kérlek -szólt utánam mire megtorpantam. Ígérem mostantól komolyan veszem a versenyt -lépett mögém és a vállamra tette a kezét. Megfordultam és kutatva néztem a szemébe.

-Rendben -bólintottam mire magához ölelt és a hajamba temette a fejét.

-Ne haragudj rám -suttogta bocsánatkérően.

-Nem haragszok, csak dühös vagyok -motyogtam majd elhúzódtam tőle.

5 óra körül hagytuk el az iskolát ami azért volt szar, mert nekem csak 6:20-kor van hazafelé buszom. Kikisértem Danit és Kareszt a buszmegbe majd leültem egy padra.

-Komolyan gondoltad, hogy hagyom, hogy 1 órát itt unatkozz? -ült le mellém Karesz hirtelen.

-Nem áll jól a jófejség -pillantottam rá homlokráncolva.

-Eldöntöttem, hogy megváltozom -vigyorodott el. Nem megyünk el a főtérre? -vonta fel a szemöldökét. Gyanakodva néztem ő pedig ártatlanul nézett vissza rám.

-Legyen -adtam be a derekam.

-Csúcs -vigyorodott el felpattanva majd felém nyújtotta a kezét.

-Karesz -kezdtem mire vigyorogva zsebre vágta a kezét.

-Nem hiszem el, hogy nem jövök be neked -jegyezte meg ahogy egymás mellett sétáltunk.

-Pedig elhiheted -motyogtam mire rámnézett.

-Nem tudom, szöszi nem tudom -csóválta meg a fejét. Most úgy őszintén mondd már el, hogy mi nem helyes rajtam -mutatott végig magán. Végignéztem rajta, tetőtől talpig majd az ajkamba haraptam.

-Igen helyes vagy, de van benned valami nyugtalanító ami miatt inkább távol szeretnék maradni tőled -néztem rá zavartan.

-Nem lehet, hogy a vonzalom az amit érzel? -érdeklődött a szemembe nézve.

-Nem -jelentettem ki hevesen.

-De határozottak vagyunk -szaladt fel a szemöldöke mire elvörösödtem. Némán sétáltunk egymás mellett majd a főtérre érve elmosolyodtam ahogy megláttam a szobrot.

-Mit mosolyogsz? -kérdezte Karesz azonnal.

-Hmm? Ja csak a pasimra -legyintettem majd leültem a kőszerelmem mellé.

-Mi? Hol? -kapkodta a fejét.

-Ugyanmár Karesz hát itt ül mellettem -néztem a szempillámat rebegtetve a szoborra. Karesz pislogás nélkül meredt rám majd kirobbant belőle a nevetés. Sértődötten néztem rá és ráhajtottam a fejem a szobor vállára. (Aki egyébként valami régi polgármester volt)

-Muszály nevetned? Ő nekem az igazi -mosolyodtam el.

-Aha, aha -törölgette a szemét majd leült mellém. Mondja kedves uram, hogy bírja elviselni ezt a boszorkát? -érdeklődött Karesz a szoborra nézve.

-Gonosz vagy -csaptam rá a karjára. Karesz cukin rámmosolygott mire én is elmosolyodtam aztán kirobbant belőlünk a nevetés. A hasamat fogva, Karesznak dőlve nevettem amikor ránköszöntek.

-Sziasztok -köszönt egy férfi hang mire felnéztem.

-Áá...Tanár úr jó napot -mosolyogtam Dénesre.

-Szia Lilla. Karesz -biccentett nekünk majd rámnézve elmosolyodott.

-Mi jót csinál Gyöngyösön? -érdeklődtem.

-Itt lakom, kijöttem sétálni. De te mit csinálsz itt? Nem otthon kéne már lenned? -kérdezte számon kérően.

-Elhúzódott a próba csak 6:20-kor van busza -válaszolta helyettem Karesz.

-Értem. Ne vigyelek titeket haza? -nézett hol rám hol Kareszra. Már nyitottam a szám, hogy beleegyezzek, de Karesz megelőzött.

-Nem köszi -rázta meg a fejét.

-Lilla? -fordult felém Dénes és vele egy időbe Karesz is felém fordult. Kínosan feszengve néztem hol Dénesre hol Kareszra. Ha maradok Dénes talán megharagszik viszont ha Dénessel megyek akkor Karesz tuti megutál és akkor a próbáknak is lőttek. Az ajkamat harapdálva idegesen kapkodtam a fejem a két fiú között.

-Szöszi -mondta Karesz komoran. Zavartan néztem a szemébe ő pedig viszonozta a pillantásom.

-Sajnálom tanár úr, de Karesz csak miattam maradt itt -csúsztak ki a szavak a számon.

-Rendben nem gond kedden találkozunk -hajolt le hozzám és megpuszilta az arcom. A helyes tanár úr várni fogja -suttogta a fülembe majd felegyenesedett, kezet fogott Karesszal és elsétált. Vörös arcal bámultam a távolodó alakja után majd Kareszra pillantottam.

-Miért nem mentél vele? -kérdezte maga elé bámulva.

-Azt akartad, hogy vele menjek? -vontam fel a szemöldököm.

-Nem, de én nem dönthetek helyetted -pillantott rám morcosan.

-Itt maradtam nem? -fontam össze a kezem magam előtt. Ha neked ez nem elég hát sajnálom -vontam meg a vállam.

-Szöszi -csúsztatta a kezét a kezemre.

-Igen? -pillantottam rá.

-A francba is....ilyenkor egy csókkal mindent meg lehetne oldani, de féltem a tökéletes arcom -sóhajtott fel hosszasan.

-Féltsed is, de ne csak azt hanem a férfiasságodat is -biccentettem határozottan mire maga elé kapta a kezét.

-Nem tennéd meg -rázta meg a fejét.

-Oho...nem ismersz még te engem -nevettem el magam mire elhúzta a száját.

-Mit tennél ha megcsókolnálak? Őszintén -nézett a szemembe. Elkaptam róla a tekintetem és az ajkamba haraptam. Magamat ismerve biztos visszacsókoltam volna, amit később megbántam volna. Na? -kérdezte amikor sokáig hallgattam.

-Valószínűleg lefagynék aztán vagy lenne egy törött orrod vagy pedig megutálnám saját magam -hajtottam le a fejem.

-Ennyire szörnyetegnek gondolsz? -húzta el a száját. Pedig nem lennék veled szemét, jól éreznéd magad velem -mondta halkan.

-Aztán pedig eldobnál mit a korábbi barátnőidet -motyogtam a fejemet csóválva.

-Ne itélj úgy, hogy nem tudod mik voltak a korábbi kapcsolataimba -emelte meg a hangját.

-Nem is akarom tudni -jelentettem ki. Egy ideig farkasszemet néztünk aztán elfordultam a vállamra kaptam a táskám és elindultam a buszmeg felé.