Miért is gondoltam, hogy Zoli felbukkanásával semmi sem fog változni? Miért hitegettem saját magam? Mióta Zoli megjelent Karesszal gyakrabban veszekedünk. Én rosszkedvű vagyok Karesz pedig folyton féltékeny. Pedig semmi oka nincs rá. Egy teljes hónapig ment így aztán 2 héttel a verseny előtt mindennek vége lett. Az életem romokba hevert.....

A zene terembe ültem és Kareszra vártam akinek ma 8 órája volt. Hogy ne unatkozzak találomra játszottam dalokat a zongorán.

-Szia -hallottam magam mögött hirtelen Zoli hangját. Megpördültem a székén és némán ránéztem.

-Szia -köszöntem vissza.

-Zavarok? -lépett beljebb és körbenézett.

-Karesz nincs itt, még órája van és jobb lenne ha te is elmennél. Nincs szükség a balhéra -fordultam vissza a zongora felé.

-Lilla legalább hallgass meg -ült le mellém.

-Zoli nem mióta itt vagy Karesszal állandóan veszekedünk -pattantam fel.

-És szerinted az én hibámból? -kapta el a kezem.

-Igen a te hibádból -rántottam el a kezem és felépördültem. Tudtad, hogy ide járok, nagyon jól tudtad. Akkor mégis mi a francnak jöttél ide mi? -támadtam rá.

-Mert a francba is megbántam -túrt bele a hajába.

-Túl későn -suttogtam.

-Lilla kérlek tényleg megbántam -nézett a szemembe.

-Mondom már nem számít szeretem Kareszt -mondtam hűvösen.

-Na és ő viszont szeret? -horkantott fel gúnyosan.

-Igen viszont szeret -bólintottam határozottan.

-Mondta is? -vonta fel a szemöldökét. Mondta egyetlen egyszer is, hogy szeret? -lépett közelebb hozzám.

-Tudom, hogy szeret -csattantam fel.

-Szóval nem mondta -nyugtázta mire elhúztam a szám.

-Nincs semmi közöd a Karesszal való kapcsolatomhoz -morogtam elhátrálva tőle.

-Lilla ő túl kevés neked -csóválta meg a fejét.

-A francokat kevés -mordultam fel.

-Lilla -lépett még közelebb hozzám mire nekiütköztem a falnak és tág szemekkel ránéztem.

-Zoli menj el, ha Karesz itt talál megöl -hadartam.

-Csak nem aggódsz értem? -mosolyodott el. Ez kedves -jegyezte meg.

-Nem érted aggódom, csak nem akarom, hogy Karesz bajba kerüljön -hűtöttem le.

-Ennyire utálsz? -vágta zsebre a kezét.

-Facebookon szakítottál velem -vágtam az arcába. Még ellenkezésre se adtál esélyt -sziszegtem.

-De most itt vagyok, hogy jóvá tegyem a hibáimat. Lilla még mindig szeretlek -rántott hirtelen magához és megcsókolt én pedig teljesen lefagytam, de jobban tettem volna ha ellököm magamtól, akkor talán....talán minden másképp alakult volna.

-Csak nem zavarok? -hallatszott az ajtó felől Karesz gúnyos hangja mire kitéptem magam Zoli szorításából.

-Karesz -suttogtam sápadtan nézve rá. Nem az történt amire gondolsz -indultam el felé ijedten, de ő elhátrált tőlem.

-Pedig pontosan láttam, hogy mi történt -nézett a szemembe csalódottan aztán a fejet rázva sarkon fordult és kirobogott a zene teremből én pedig siettem utána.

-Karesz kérlek -kaptam el a kezét.

-Ne ne érj hozzám -húzta el a kezét és szembe fordult velem.

-Nem. Figyelj rosszul gondolod az egészet, Zoli letámadott -hadartam könnyes szemmel.

-Ó igen ezért volt lehunyva a szemed? És ezért simultál hozzá? -kérdezte keserűen.

-Értsd meg váratlanul ért, teljesen lefagytam -rimánkodtam neki.

-Nem érdekel -mordult rám. Ha akartad volna ellököd magadtól, de nem tetted -sziszegte eltorzult arcal.

-Karesz kérlek, kérlek hidj nekem -léptem közelebb hozzá, de elhátrált.

-És még te voltál rám mérges amiért féltékeny voltam. De ne aggódj most már nem állok az utadba nyugodtan gyere össze az exeddel -köpte a szavakat dühösen.

-De én nem őt szeretem -sírtam el magam.

-Ne merészeld nekem azt mondani, hogy engem szeretsz -kiáltott rám szikrázó szemekkel mire össze rázkódtam.

-Karesz kérlek -suttogtam szipogva.

-Nem is tudom miért fecséreltem rád ennyi időt. Ugyanolyan vagy mint a többi. Sőt te még rosszabb vagy -nézett végig rajtam olyan pillantásal amitől teljesen megsemmisültam. Egy helybe állva néztem ahogy Karesz sarkon fordul, az ajtóhoz robog majd erősen becsapja maga mögött. A lábam a következő pillanatba megadta magát és zokogva estem a földre. Átölelve saját magam, fuldokolva, levegőt kapkodva zokogtam.

-Lilla -rontott be a bejárati ajtón Flóra és ahogy meglátott a földön kuporogni rémülten hozzámszaladt. Istenem Lilla mi történt? -nézett rám ijedten.

-Tönkre...tönkre...mindent tönkre tettem -hüpögtem levegő után kapkodva. Utál Flóra...ut-ut-utál engem -temettem a fejem a térdembe.

-De pontosan mi történt? -kérdezte a hátamat dörzsölve.

-Meg-meglátta a-ahogy Zoli meg-megcsókol. Én próbál-próbáltam neki el-elmagyarázni a dolgokat, de..de nem hallgatott végig -zokogtam.

-Lilla -hallottuk Zoli hangját.

-Gyűlöllek -ordítottam felkapva a fejem. Teljes szívemből gyűlöllek, tönkre tetted az életem -pattantam fel és neki mentem. Utállak -püföltam potyogó könnyekkel a mellkasát.

-Lilla állj le -húzott el Dani Zolitól.

-Én nem akartam, hogy ez legyen belőle, de mindenkinek jobb így -jegyezte meg mire dühösen újra rátámadtam volna, de Dani továbbra is tartott.

-Mondtál valamit? -kérdezte Dani fenyegető hangon.

-Lilla nem olyan srácot érdemel mint az a gyerek -mondta aztán elhúzott mellettünk és lelépett.

-Minden rendbe lesz Lilla. Minden rendbe lesz -szorított magához Dani én pedig a nyakába fúrva a fejem folyamatosan zokogtam.

Karesz teljesen kitörölt az életéből. A státuszát Facen átváltoztatta kapcsolatból egyedül állóvá. Az összes közös fotónkat leszedte Faceről valamint Instáról és...és le is tiltott. Amikor rosszat sejtve ránéztem a YouTube oldalára összeszorult szívvel láttam, hogy három feldolgozást is leszedett. Az egyik a Te vagy az út vol, a másik a Eternal Flamet, a harmadik pedig a duettünk a Payphone. A cuccaimat amik Karesznál voltak azokat Dénessel küldte vissza hozzám.

-Szia -lépett be a szobámba egy karton dobozzal a kezébe.

-Ne, ne, ne -sápadtam le a dobozt nézve és elsírtam magam.

-Sajnálom Lilla -mondta halkan és leült mellém.

-Nem akarom látni -löktem le a földre a dobozt dühösen. Nem törölhet ki az életéből -temettem a fejem a kezembe mire Dénes magához ölelt.

-Elmondod mi történt? -simította meg a hajam.

-Le merném fogadni, hogy ő már elmondta -szipogtam.

-Igen elmondta, de hallani szeretném a te változatodat is -suttogta és felém tartott egy csomag zsepit. Kifújtam az orrom aztán elzokogtam neki a történteket.

-Ki is az a Zoli? -mordult fel. Megyek megverem -pattant fel.

-Azt se tudom hol lakik -motyogtam.

-Ajjj te lány -nézett le rám majd vissza leült mellém és átölelt. Csak szólj és lecsapom -suttogta a fülembe.

Reggel amint beértem a suliba rögtön az igazgatói iroda felé vettem az irányt. Volt egy nagyon rossz sejtésem. Kopogás nélkül rontottam be aztán a küszöbön megtorpantam és ijedten néztem Kareszra. Ne kérlek mondd, hogy nem azért vagy itt!!!! Mondd, hogy nem mondod vissza a versenyt!!! Nélküled nem tudom végigcsinálni!! Karesz lassan felemelte a fejét és rámszegezte kifejezéstelen tekintetét.

-Pont jókor. Csak szólni akartam, hogy nem lépek fel veled. Keress valami más ökröt magadnak én kiszálltam -állt fel mire egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Nem tehedet ezt -suttogtam remegő hangon.

-Már megtettem -rántotta meg a vállát.

-Karesz megértem, hogy látni se bírsz, de a verseny. Nélküled nem tudom megcsinálni -könyörögtem remegő térdel.

-Egek mindjárt meghatódok -nézett a mennyezetre.

-Karesz ne tedd ezt kérlek -indultam meg felé.

-Én léptem elmondtam amit akartam -nézett a dirire aztán kikerült és kiment az irodából. Sápadtan botorkáltam oda a fotelhez és leroskadva rá felzokogtam. A diri átült mellém és próbált megvigasztalni miközbe ki is akart faggatni, de szerintem sejtette, hogy szakítás van a háttérbe.

-Lilla szeretnél hazamenni? -kérdezte kedvesen.

-Nem találnom...találnom kell valakit a versenyre -suttogtam kifújva az orrom.

Végül így lett a mennyországból pokol és akkor úgy éreztem, hogy ez soha nem fog változni. A verseny 2 hét múlva lesz és találnom kell magam mellé egy partnert. Hogy, hogy fogom ezt az egészet végigcsinálni és túlélni? Fogalmam sincs.