Kissé idegesen szálltam le Gyöngyösön a buszról majd körbenéztem. Hogy viselkedjek Karesszal? Oké, hogy összejöttünk, de mi van ha ő még nem szeretné nyilvánosan felválalni? Na és ha odamegyek hozzá és megcsókolom mindenki szeme láttára vajon viszonozná? Egyáltalán, hogy köszönjek neki ha meglátom? Az ajkamat harapdálva tipródva álltam egy helybe. Gondolkozz Lilla, gondolkozz...

-Búú -ijesztett meg Anna hátulról mire ugrottam egyet ijedtembe és sápadtan megfordultam.

-Ezt soha többé ne csináld. A szívbajt hoztad rám -szorítottam a szívemre a kezem tágra nyílt szemekkel.

-Bocsika -mosolygott rám bocsánatkérően.

-Mi a pálya amúgy? -mosolyodtam el én is.

-Nem sok. Randizgatok egy srácal -vigyorodott el.

-Az szuper -nevettem el magam. Anna szinte mindig randizgatott egy srácal mióta ismerem egyszer volt neki komolyabb kapcsolata.

-Veled mizu? Sokat lógsz mostanába Karesszal -fürkészte az arcom.

-Hát igen, tudod a próbák -vontam meg a vállam. A francba, hogy nem beszéltük meg Karesszal, hogy elmondhatom-e a csajoknak.

-Igen, igen a próbák -forgatta meg a szemét. Lilla, Lilla nekem nem tudsz hazudni. Mióta vagytok együtt? -szegezte nekem a kérdést.

-Tegnap jöttünk össze, de nem tudom, hogy elmondhatom-e. Nem tudom, hogy Karesz mit szeretne -dörzsöltem meg a karom.

-Lilla az a pasi, aki nem meri felvállalni, hogy együtt vagytok az egy gerinctelen féreg -karolt belém Anna és az iskola felé menet végig tanácsokkal bombázott. Amikor elhaladtunk a parkoló mellett a tekintetemmel elkezdtem Karesz kocsiát kereseni. Ahogy megpillantottam a fekete Volvót elmosolyodtam és már a gondolattól is elöntött a boldogság, hogy nem soká láthatom.

-Menj csak -engedtem előre Annát aztán a nyomába beléptem a suliba. Körbe hordoztam a ttekintetem de az aulába nem tartózkodott senki ezért a szekrények felé néztem és a tekintetem össze akadt a pillantásával. Danival és Flórával állt és engem nézett.

-Menj vár a Rómeód -lökött meg Anna finoman mire mélyeket lélegezve elindultam feléjük.

-Jó reggelt -köszöntem megállva mellettük.

-Szia -ölelt meg Flóra.

-Szeva Lilla -intett Dani miközbe ütemesen bólogatott a zenére ami a fülébe szólt. A tekintetem habozva és kissé félve vándorolt Kareszra. Félre billentette a fejét aztán elmosolyodott és felémnyújtotta a kezét mire megkönnyebbülten sóhajtva a kezébe fűztem a kezem és hagytam, hogy magához húzva megcsókoljon. A boldogságtól megremegve bújtam egyre közelebb hozzá és minden pillanatát kiélveztem a csókunknak.

-Mi a franc? -reagált elsőként Dani mire félve rápislogtam.

-Khm....hát meglepetés -köszörültem meg a torkom mire Karesz elröhögte magát és átvetette a kezét a vállamon.

-Meglepetés mi? -pislogott Flóra csodálkozva. Barátnők vagyunk miért nem mondtad? -nézett rám vádlón.

-Bizony, az LB-d vagyok velem nem tehetsz ilyet. Hisz még egymás körmét is kifessük -sértődött meg Dani, én pedig meglepetten pislogtam.

-Nem csak én...Karesz se mondta el -pillantottam a barátomra aki ártatlanul nézett vissza rám.

-Tényleg nem, de csak azért mert nem tudtam, hogy mit szólnál hozzá -mosolygott rám.

-Na jó. Ez..ez már -kezdtem a szavakat keresve mire mindhármójukból kirobbant a nevetés. Elmondta nektek mi? -sóhajtottam fel.

-Nanáhogy -ölelt magához Dani. Gratulálok barim -borzolta meg a hajam.

-Köszi -mosolyogtam rá a szemébe nézve.

-Jajj te -borult a nyakamba Flóra. Azért tényleg elmondhattad volna -motyogta mire elnevettem magam.

-Tudom és ne haragudj -kértem bocsánatot.

-Nem haragszok a lényeg, hogy végre boldog vagy -mosolygott rám boldogan.

-Igen meglepő, de boldog vagyok -vigyorodtam el Kareszra pillantva.

-Kis boszorka -kapta el a derekam és magához húzott. Hidd el én is meglepődtem, hogy ilyen boldog leszek melletted -suttogta a szemembe nézve mire a fülem tövéig elpirultam.

-Olyan furcsa ezeket tőled hallani -motyogtam.

-Tudom, túl nyálas lettem -sóhajtott fel gondterhelten.

-Nekem tetszik -mosolyogtam fel rá.

-Az nem számít -legyintett mire lebiggyesztettem a szám.

-Na itt jön a cicababa -morogta Dani komor arcal mire Karesz körémfonta a karjait. Dia amikor észrevett minket ledöbbenve megállt aztán lesápadt majd elvörösödött és gyilkos pillantással rámnézett aztán elcsörtetett mellettünk.

-Ribanc -morogta Karesz miközbe a hajamhoz érintette az ajkát.

-Én is az leszek ha szakítunk? -kérdeztem Dia után nézve.

-Nem, mert mi nem szakítunk. Örökbe kell fogadnunk Lilit -puszilta meg a homlokom mire lehunytam a szemem és a mellkasának döntöttem a fejem.

-Igaz -suttogtam halvány mosolyal.

-Kimehetek a mosdóba? -emeltem magasba a kezem és ofőre néztem.

-Persze, de siess vissza -engedett ki mire felálltam és az ajtó felé indultam. A harmadik óra van és ezen kívül lesz még négy. Óriási. Ráadásul dupla matek. A francba. Elvégeztem a dolgom a mosdóba aztán ahogy kiléptem a fülkéből Diával találtam magam szembe.

-Beszélnünk kell -mondta komoran.

-Miről? -húztam össze a szemem gyanakodva.

-Nagyon jól tudod te, hogy miről -nevette el magát erőltetetten. Akadj le Kareszról -meredt rám. A fejemet rázva kerültem ki majd megmostam a kezem.

-Figyelj én nem akarok veled rosszba lenni. Nem miattam szakított veled -tártam szét a kezem és kiléptem a folyosóra.

-Még, hogy nem miattad? -csattant fel dühösen. Pontosan, hogy miattad volt -jött utánam. Beédesgetted magad hozzá -sziszegte és megragadta a hajam mire felszisszentem.

-Héé ez fáj engedj el -szorítottam össze a szám és megpróbáltam kitépni magam a szorításából.

-Szálj le Kareszról. Megértetted? -rángatta meg a hajam erősen.

-Nem tehetek róla, hogy nem szerelmes beléd -kiáltottam fel.

-Szemét ribanc -lökött neki a falnak mire a hátam iszonyatosan fájni kezdett. Zokogva tapogattam meg a hajam aztán a tekintetem rá esett a hajamra amit kitépett. Hát nem volt kevés.... Azt hiszed, hogy téged szeret? -lépett közelebb hozzám? Azt hiszed, hogy olyan fontos vagy neki? -nevetett fel gúnyosan.

-Akkor meg minek vagy féltékeny? -kérdeztem a fogamat csikorgatva. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy Karesz csak szórakozik velem. Tudom magamról, hogy nem én vagyok a számára a tökéletes lány. A következő pillanatba Dia a nyakamat szorongatva szorított neki a falnak.

-Talán azért mert te képes vagy és teljesen magadba bolondítod -torzult el az arca és a szorítása erősödött. A kezét markolva kapkodtam a levegőt.

-Te megőrültél -nyögtem ki miközbe a tűdőm levegő után kiáltozott. Kezdtem bepánikolni a látásom lassacskán elhomályosodott. Kérlek Istenem segíts rajtam! -fohászkodtam az ég felé.

-Edina azonnal engedd el Lillát -kiáltotta magát az igazgató mire Dia ijedten hátra lépett én pedig lecsúsztam a földre miközbe hörögve kapkodtam levegő után. A diri kiabálására az osztályból kitódultak a kiváncsi diákok valamint tanárok. Pillanatok alatt kialakult a káosz. Többen akiket ismertem és jóba voltam velük körémgyűltek és próbáltak megnyugtatni. Mondanom se kell nem jártak sikerrel. A hátam valamint a fejem iszonyatosan fájt és amint a pillantásom a földön heverő hajamra esett még jobban zokogtam.

-Valaki hívja ide Kareszt -kiáltotta Norbi akivel kilencedikes korom óta jóba vagyok. Karesznak épp tesije volt és pár percel később rohanva érkezett meg nyomába Danival. Mindketten tesicuccba voltak. Karesz lefagyva állt meg előttem majd az arckifejezése megkeményedett és körbe nézett.

-Hol a francba van az a mocskos kurva? -üvöltötte el magát mire mindenki elnémult.

-Az igazgatóiba -válaszolta az egyik lány mire Karesz megindult, de Dani elkapta a vállát és súgott a fülébe valamit mire Karesz irányt változtatott és mellém kuporodott.

-Esküszöm, hogy megölöm -suttogta magához ölelve. Zokogva bújtam oda hozzá és pulcsijába fúrtam a fejem.

-Féltékeny. Azt akarja, hogy akadjak le rólad -hüpögtem.

-Jól van kincsem semmi baj -simította meg a hajam majd a keze megakadt és a lélegzet vétele szaporább lett. Lilla -kezdte indulatosan.

-Mennyire rossz? -hunytam le a szemem szorosan.

-Nem vészes nyugi -moromolta majd az álam alá csúsztatta a kezét és megemelte a fejem. Ha tudtam volna, hogy erre készül -nézett a szemembe.

-Ez nem a te hibád -ráztam meg a fejem mire lehajolt és gyengéden megcsókolt.

Apa tombol. Dia apja tombol. Dia tombol. Karesz tombol. A diri tombol. Én meg csak ülök az egyik fotelbe és hallgatok.

-Nem érdekel, a lánya egy őrült -kiabálta apa Dia apjának.

-A maga lánya meg....-akadt meg mire felnéztem. Hát persze, hogy az apuka nem tudott semmiről. Nem tudta, hogy mégis mi oka volt a lányának bántani engem. Pontosan miért is tépted meg azt a lányt? -kérte számon Diatól.

-Mert elvette a pasimat -vágta rá habozás nélkül.

-Na jó álljunk csak meg -tartotta fel a kezét Karesz. Lillával jóval azután jöttünk össze, hogy veled szakítottunk -meredt Diára szikrázó szemekkel.

-De miatta szakítottál velem -kapaszkodott Dia az utolsó szalmaszálba.

-Igen mert rávetted a mocsok bátyádat, hogy bedrogozza és egy szobába hurcolja Lillát -üvöltötte Karesz mire megfagyott a levegő. Az én szemem rémülten tapadt apára. Senkinek se mondtam el a Szilveszter senkinek. Apa falfehérré vált aztán rámnézett.

-Ez igaz? -törte meg a csendet.

-Igen igaz -álltam fel mire Karesz mellém pattant és átkarolta a derekam. Nem akartam elmondani mert Karesz végül megmentett és tudtam, hogy csak aggódnátok -hadartam könnyes szemmel. Ne haragudj -néztem apára.

-Te bulit csináltál amíg külföldön voltunk? -kiáltott rá Diára az apja.

-Igen -motyogta Dia majd gyilkos szemekkel rámnézett.

-Talán nyugodt körülmények között kéne megbeszélni -találta meg a hangját a diri mire mind ránéztünk. Edina sajnálom, de el vagy bocsátva az iskolából -nézett Diára. Nem engedhetek meg ilyen viselkedést az iskolámba -jelentette ki.

-Mi pedig megyünk a rendőrségre ezt nem ússzák meg szárazon -morogta apa. Így esett, hogy életembe másodszor voltam a zsaruknál. Először azért mert Karesz verekedett most pedig azért, hogy feljelentést tegyek Dia ellen. A hajam sajnálatos módon pont olyan helyen lett kiszakítva, hogy nem lehet eltakarni. Ezért az igazgató engedélyezte, hogy sapkát hordjak. Imádkozhatok, hogy vissza nőljön.

-Héé -szorította meg a kezem Karesz mire ránéztem. Minden oké? -billentette félre a fejét.

-Fogjuk rá -bólintottam majd amennyire a biztonsági öv engedte hozzábújtam.