Másnap valami csoda folytán nem kellett a buszhoz szaladnom. Ráérősen sétáltam miközbe a gondolataim a verseny körül jártak. Hogy fogunk tudni együtt működni Karesszal? De most komolyan? Egyetlen normális mondatot se beszéltünk tegnap...

Bár ez egyáltalán nem az én hibám, én normális lennék vele ha ő is az lenne velem.

-Szia -köszönt rám Kinga az egyik itthoni barátnőm.

-Szia -néztem rá elmosolyodva. Rég láttalak -tettem hozzá.

-Te beszélsz? Az utóbbi időbe teljesen eltüntél -mondta szomorúan. Csak nem valami fiú van a dologba? -csillant fel a tekintete.

-Nem dehogy, nincs semmien fiú -ráztam meg a fejem tagadólag miközbe halványan elpirultam.

-Engem nem csapsz be, ismerlek csajszi -fürkészte az arcom vigyorogva.

-Kinga tényleg nincs egy srác se -erősködtem, szerintem hiába, mert úgyse hitt nekem.

-Aha, ezt mondtad Zolinál is...aztán Puff..beleestél -hagyta rám a szemét forgatva.

-Zolival az teljesen más volt. Ő nem volt bunkó paraszt -fortyantam fel ingerülten.

-Na mesélj csak erről a bunkó parasztról -csapott le rám azonnal.

-Nincs mit róla mesélni, csak elküldtek minket egy közös versenyre. De ő nem akar velem együtt dolgozni mondván, hogy teljesen lehúzom -hadartam két kézzel a hajamba túrva.

-Uhh...menő fiú? -kérdezte gondolkodva.

-De még mennyire -sóhajtottam fel és rögtön elvörösödtem, ahogy visszagondoltam a legutolsó beszólására. Argh....gyűlöllek Kovács Károly!!

A suliba beérve rögtön leemeltem az állványról a havi suliujságot, de a borítóját meglátva kiesett a kezemből. ,,AZ ISKOLA ÚJ BIMBODZÓ ROMÁNCA! " Kitágult szemekkel meredtem az újságra és a fotóra ami rólunk készült. Amikor az a hülye az ölébe húzott. Idegesen harapdálva az ajkam lehajoltam érte, fellapoztam és elolvastam, hogy mit írnak rólunk.

,,A napokban derült fény egy új titkos kapcsolatra. Tegnap Kovács Károly és Szabó Lilla meghitt pillanatának lehettünk tanúi. Vajon mióta vannak együtt? Mióta titkolják a kapcsolatukat? Karesz végre megkomolyodott és komoly kapcsolatot akar vagy ez is csak egy futó románc? Vagy talán csak az énekverseny miatt jöttek össze? Ki tudja....

-Ez beszarás -röhögött fel mögöttem Karesz mire holdsápadtan megpördültem.

-Te tudtál erről? -kérdeztem tág szemekkel.

-Ugyanmár szöszi -csóválta meg a fejét. Tényleg nem tudtam róla -lépett oda hozzám.

-De ez nem igaz. -csattantam fel hisztérikusan.

-Tudom szöszi, nyugi -próbált csitítani miközbe idegesen rágta a szája szélét. Ennyire zavar amúgy? -vonta fel a szemöldökét.

-Miért téged nem? -kérdeztem eltátva a szám.

-Rólam már annyi mindent pletykáltak, hogy ezt már fel se veszem -sóhajtott fel a hajába szántva.

-De mi nem vagyunk együtt -toporogtam előtte ingerülten.

-Szöszi nyugi már, had gondolkodjak -szólt rám.

-Te azt is tudsz? -vontam fel a szemöldököm gúnyos mosolyal, mire egy villám sebes mozdulattal elkapta a nyakam és magához rántva megszorongadott. Ahogy kapálóztam megcsapott az illata. Jesszusom, kurva jó az illata! Vajon milyen dezodort használ?

-Engedj már el -motyogtam égővörös fejjel.

-Visszaszívod? -érdeklődött megborzolva a hajam.

-Igen, basszus mindent visszaszívok, csak engedj el -könyörögtem a kezét markolva.

-Na jó, de csak mert jó szívem van -engedett el. Már épp a nyelvemen volt a csípős válasz, de inkább visszaszívtam. Nem akartam még egyszer a karjaiba kerülni.

-Utállak -merdtem rá szúrós szemekkel.

-Szeretsz -kacsintott rám mire elkaptam róla a tekintetem és ránéztem a suliujságra.

-Ki a fasz felelős ezért? -kérdeztem újból bepipulva.

-Elvileg az igazgatóhelyettes vezeti ezt a cuccot és ő bólint rá a dolgokra -lépett hozzánk Karesz haverja. De nem hiszem, hogy tudnátok mit tenni. Az újság már megjelent -nézett rám miután lepacsizott Karesszal.

-Neked vannak normális haverjaid? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Húú, de kis boszorka vagy -villant meg a tekintete és utánam kapott, de én elszaladtam a boxom felé. Nem menekülsz úgyse -kiáltott utánam és ő is futásnak eredt. Aha csak hihettem, hogy nem ér utól amint a boxomhoz értem elkapta a derekam és nekiszorított a szekrénynek. Pár pillanatig lihegve néztünk egymás szemébe aztán Karesz lassan elvigyorodott és elkezdett csikizni. Abban a pillanatba visítva szakadt ki belőlem a röhögés.

-Ne hallod ne, kérlek -csuklott el a hangom miközbe összegörnyedtem a nevetéstől.

-Skacok nem akarok beleszólni, de ha ezt fojtatjátok akkor joggal hiszik azt, hogy titkos viszonyba vagytok -állt meg mellettünk Karesz haverja, Karesz táskáját fogva. Meg kéne kérdeznem, hogy mi a neve. Kicsit zavar, hogy fojton Karesz haverjának nevezem.

-Dani, ha szöszi nem is tud róla attól mi együtt vagyunk -vigyorodott el, de azért hátra lépett. Vörös fejjel fordítottam nekik hátat és nyitottam ki a szekrényem. Gyorsan próbáltam pakolni nehogy a srácok meglássák a szekrényembe ragaszgatott fotókat a kedvenc sztárjaimról. Köztük Pásztor Ádámról.❤️

-Héé had nézzem csak -tolt félre Karesz mire tiltakozva háborogtam.

-Nincs jogod hozzá -csaptam be az ajtót.

-Rólam ugye van fotó? -kérdezte vigyorogva.

-Nincs -meredtem rá pislogás nélkül. Karesz kérlek egy feldolgozásodat se hallottam -sóhajtottam fel.

-Hallod ezt? Szó szerint a lelkembe tiport -kapott a szívéhez Karesz Danira nézve.

-Sziasztok -köszöntem el és kikerültem őket. Ja és Dani ismered a suliujság fotósát? -kérdeztem.

-Jah, aha -bólogatott.

-Megmondanád neki, hogy törődjön a saját dolgával? Ne mások szerelmi életét vesézze ki hanem magának keressen és fotózgassa magukat -mosolyogtam erőltetetten.

-Persze megmondom -biccentett mire rá mosolyogtam aztán elindultam az emeletre.

-Megjegyeztem ám, nekünk szerelmi életünk van -kiáltott utánam Karesz mire felmutattam a középső ujjam aztán befordultam a másik folyosóra.

Csak hittem, hogy békén fognak hagyni. Amint az osztályba beléptem mindenki szó szerint mindenki letámadott, hogy igaz-e a cikk. Én pedig mindenkinek ugyan azt mondtam, hogy az egész csak egy baromság, mert mi Karesszal még csak barátok se vagyunk. Aha én ezt mondtam azok viszont akik Kareszt kérdezték na ők csak egy sejtelmes mosolyt kaptak válaszul. Most pedig itt állok a táblánál matekórán és azt a nyamvadt egyenletet próbálom megoldani. A homlokom már gyönygyözött az erőlködéstől, de a tanár csak nem könyörült rajtam. Végül a kopogtatás mentett meg.

-Szabad -szólalt meg Kovács tanár úr azon a dörmögő hangján.

-Elnézést tanár úr, de szeretném elkérni szöszit megbeszélés lenne -dugta be a fejét Karesz az ajtón.

-Ki az a szöszi? -mordult fel a tanár.

-Hát a Lilla elvileg itt van órája -nézett körbe a terembe.

-Itt vagyok te marha -morogtam letéve a krétát.

-Jah, hogy te vagy az. Bocs nem ismertelek meg -röhögte el magát.

-Tanár úr elmehetek? -fordultam Kovács tanár úr felé.

-Rendben menjél -legyintett mire gyorsan kispuriztam az ajtón.

-Szivesen -lépkedett mellettem Karesz.

-Maradj csendbe, fel se ismertél -néztem rá morcosan.

-Dehogynem ismertelek, csak szeretlek szivatni -nevette el magát.

-Még jobb -morogtam. Mégis milyen megbeszélés lesz? -kérdeztem fintorogva.

-Hogy milyen? A kettőnk megbeszélése lesz -tolt neki a falnak és lenézett rám.

-Na ne viccelj -horkantottam fel és ellöktem magamtól.

-Lilla, kérlek -nevette el magát. Miért állsz ellen hmm? -kérdezte végighúzva az ujjait a karomon. Látom rajtad, hogy bejövök neked -suttogta a leeresztett pillái alól nézve.

-Ki kell ábrándítsalak, nem vagy rám semmilyen hatással -néztem rá gúnyosan mosolyogva. Komolyan emészd már meg, hogy egyszer az életbe valaki nem olvad el tőled -veregettem meg a karját.

-Marha vicces vagy -mordult fel elhúzva a száját. Igazgatónő már vár, gyere -morogta majd sarkon fordult és elindult a kihalt folyosón. Vegyes érzelmekkel követtem. Egy részem semmit se érzett Karesz iránt a másik részről viszont ott volt az a nyamvadt bizsergés. Némán néztem az előttem sétáló Karesz hátát, miközbe a gondolataim száguldoztak. Az igazgatói előtt kopogás nélkül be nyitott majd becsukta az orrom előtt az ajtót.

-Szuper -sziszegtem majd a fejemet csóválva beléptem az ajtón. Jó napot -köszöntem halvány mosolyal az igazgatónak.

-Szia Lilla, szeretném ha átbeszélnénk a versennyel kapcsolatos dolgokat -mosolygott rám miközbe hellyel kínált. Feszengve letelepedtem Karesz mellé a kanapéra és az ajkamat harapdálva rásandítottam.

-Nekem édes mindegy, hogy hogy lesz a verseny, de a dalt én választom ki -szögezte le Karesz.

-Hogyhogy te? -horkantottam fel. Nekem talán nincs beleszólásom? -tártam szét a kezem.

-Gyerekek....-szólt közbe a diri.

-Figyelj már szöszi, nem fogok valami nyáltól csöpögős lassú dalt énekelni ezt most megmondom -nézett a szemembe.

-Ki mondta, hogy én azt akarok? -vontam fel a szemöldököm. Na jó talán megfordult a fejembe, de el is vetettem szinte azonnal....

-Mindegy akkor is én választok -jelentette ki.

-Ezt beszéljétek meg később -szólt ránk a diri. Na szóval iskola után próbálhattok a suliba és a verseny tavasszal lesz ahol 2 millió összegű nyereményt nyerhettek az iskola részére. A verseny Egerbe lesz és középiskolások vesznek részt rajta. -tájékoztatott minket.

-Mégis hány iskola vesz részt rajta? -húztam össze a szemem.

-Jaja, én is ezt akartam kérdezni -bólogatott Karesz.

-A megyében az összes középiskola indul -nézett ránk felváltva mire lesápadtam.

-Nem fog menni -jelentettem ki.

-Na látja igazgatónő? Én mondtam, hogy szöszi nem elég jó. Rögtön beijedt -csóválta meg a fejét Karesz mire rámeredtem.

-Te könnyen beszélsz, te nem most kezded ezt az egészet, de én igen -suttogtam remegő hangon. Karesz egy ideig figyelt majd hosszasan felsóhajtott.

-Azt várod tőlem, hogy biztassalak? -vonta fel a szemöldökét. Abba ne reménykedj csajszi -mosolyodott el gúnyosan.

-Nem szorulok a biztatásodra -keményedett meg az arcom. Válalom -néztem a dirire. Elég heti egy próba? -érdeklődtem.

-Atyavilág, látszik, hogy nem tudsz semmit -nyögött fel Karesz.

-Azért mondtam a heti egy próbát, mert semmi kedvem veled lenni minden délután -néztem rá.

-Hát pedig velem leszel -jelentette ki. Igazgatónő önnek megfelel a heti három próba? -mosolygott rá Karesz.

-Nekem megfelel -bólintott a diri. Neked Lilla? -érdeklődött rám nézve.

-Benne vagyok -biccentettem majd felálltam és visszamentem az órára.

Utolsó óra után Orsival mentünk el fagyizni és benéztünk a könyvesboltba is. 30 perc múlva két könyvel hagytuk el a könyvesboltot. Az egyik könyvnek a címe a Légy erős volt Demi Lovatótól, míg a másik Leiner Laura Ég veled című könyve volt. Ahogy a buszmeg felé sétáltunk összefutottunk Kareszékkal.

-Szöszi beszéljünk -kapta el a könyököm és odébb húzott. Van programod szombatra? -nézett le rám.

-Nincs -néztem rá gyanakodva. Miért? -húztam össze a szemem.

-Akkor eljönnél velem a moziba? -mosolygott le rám.

-Mozi? Szombaton? -gondolkodtam. Miért? -kérdeztem összefonva a kezem.

-Kisérlet az újra kezdéshez -vonta meg a vállát.

-Rendben benne vagyok -bólintottam megeresztve egy mosolyt.

-Szuper, holnap találkozunk. Szia -köszönt el majd rámkacsintott és sarkon fordulva elsétált a haverjaival. Ahogy néztem a távolodó hátát mosoly terült el az arcomon. Drága Karesz nagy meglepetésbe lesz részed szombaton -gondoltam magamba elégedetten. De még milyen nagy....