Ma van Karesz szülinapja. Eddig számomra semmi jelentősége se volt november 20.-ának most viszont már piros betűs ünnep. Igen mert ma van a szülinapja és csak ezért. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit vegyek szülinapjára, de nem igazán jutottam sokra. Mit vegyek egy olyan srácnak akibe szerelmes vagyok, de ő nem tud róla? Tipródva nézelődtem az ajándék boltba. Minek örülne vajon? Milyen ajándékot szeretne? A francba, hogy nem kérdeztem meg tőle. Épp a bögrék előtt toporogtam amikor észrevettem Flórát és Danit.

-Hála a jó Istennek -sóhajtottam fel és hozzájuk siettem. Sziasztok -köszöntem.

-Szia Lilla -öleltek meg mindketten.

-Dani mit vegyek Karesznak? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.

-Tőled csak egy dolgot kérne -vonta meg a vállát.

-Micsodát? -kérdeztem kapkodva.

-Azt, hogy legyél a csaja -nézett a szemembe mire halkan felsóhajtottam.

-Az már van neki -morogtam. Végül egy kulcstartó mellett döntöttem amire a neve volt ráírva plusz kap hozzá még egy tábla csokit is. Daniék mellett lépkedve sétáltam az iskola felé.

-Karesz bejön ma? -kérdeztem Danira nézve.

-Nem ma nem. Az anyja megengedte, hogy otthon maradjon -legyintett a fejét csóválva.

-Na akinek jól megy -motyogtam. A suliba beérve rögtön Diába szaladtunk bele.

-Dani akkor délután gyertek. Flóra rád is számítok -kezdte köszönés nélkül.

-Jól van már cicababa ott leszünk -bólogatott Dani. Értetlenül kapkodtam a fejem aztán megértettem. Dia biztos szülinapi bulit szervezett Karesznak amire engem nem hívott meg. Miért is tette volna? Mikor ellenségként tekint rám... Szaggatottan sóhajtva kikerültem Diát és felsiettem a boxomhoz.

-Lilla -sietett utánam Dani Flórával együtt.

-Mi az? -kérdeztem halkan és lelassítottam.

-Nehogy már a szívedre vedd -bökött oldalba Dani.

-Én nem vettem a szívemre csak azt hittem, hogy esetleg négyesben elmegyünk valamerre -csóváltam meg a fejem miközbe a boxomba pakoltam. De hát nem én vagyok a csaja. Érthető, hogy a barátnője bulit szervez neki -mondtam tovább egyre dühösebben majd becsaptam a szekrényem és neki döntöttem a fejem. Én csak egy kis jelentéktelen senki vagyok az életébe -suttogtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Lilla na -ölelt át Flóra. Karesznak igenis fontos vagy. Ugye Dani? -pillantott Danira.

-Egyre fontosabb nekem elhiheted -támaszkodott egy másik szekrénynek Dani.

-Kérlek ne próbáljatok megvigasztalni -ráztam meg a fejem szipogva. Nem érdeklem őt max csak annyira, hogy ha kedve van elő kap -sütöttem le a szemem.

-Mikor látod már be végre, hogy Karesz nem ilyen? Lilla nagyon megváltozott -mondta Dani komolyan.

-Tudom csak...csak -kezdtem a szavakat keresve.

-Csak nem mered bevallani magadnak, hogy Karesz már más. Azt hiszed, hogy amiket mondd neked azok csak viccek, de nem azok -nézett a szemembe.

-Mióta vannak ilyen bölcs gondolataid? -tártam szét a kezem.

-Na látod én is változom -vonta meg a vállát. Valaki miatt -nézett rá Flórára.

-Ne kerülgessétek egymást. Elég ha én ilyen szerencsétlen vagyok ti legyetek boldogok -suttogtam felváltva nézve rájuk.

-Lilla kérlek -motyogta Dani a földet bámulva.

-Nem én kérlek. Ne hagyjátok, hogy valaki más átvegye a helyeteket -töröltem meg a szemem. Dani felemelte a fejét és mellettem el nézve ránézett Flórára.

-Igazad van Lilla -pillantott rám majd finoman félretolt és Flóra elé lépve két keze közé fogta az arcát és megcsókolta. Halványan mosolyogva néztem rájuk majd fel kaptam a táskám és az osztályom felé indultam.

Az ablakon kibámulva merdtem az utcára. Este 8 van Karesznak most fog elkezdődni a bulija. Az ajándékot amit neki vettem átpasszoltam Daninak, hogy majd ő adja oda neki a nevembe. Sóhajtva hunytam le a szemem és elmerültem a gondolataimba. Vajon milyen lenne most ez a mai nap ha mi együtt lennénk Karesszal? Biztos kettesbe lennénk és én náluk aludnék. Hajnalig filmeznénk vagy beszélgetnénk aztán egymás karjaiba aludnánk el. Reggel pedig csókokkal ébreszteném fel és boldog lennék, hogy itt van mellettem és, hogy ő az enyém. De ez sajnos nem a valóság csak egy szép álom. A mobilom csörgése zökkentett ki az álmodozásból. Érte nyúltam majd ahogy megláttam Karesz nevét a szívem nagyot dobbant.

-Igen? -emeltem a fülemhez.

-Szia -köszönt Karesz kiabálva mire kissé eltartottam a fülemtől. Miért nem vagy itt? -kérdezte morcosan.

-Mert nem voltam a meghívottak listáján -vontam meg a vállam.

-De Lilla ez az én szülinapom -duzzogott.

-Igen tudom. Boldog Szülinapot Karesz -mosolyodtam el halványan.

-Köszönöm. Megkaptam az ajándékodat -mondta mire lesütöttem a szemem.

-Csak egy kis semmiség. Diától biztos valami jobbat kaptál -vontam meg a vállam.

-Egyedül vagy? -kérdezte hirtelen.

-Nem. Anyáékkal mindjárt filmezek -füllentettem.

-Rendben. Akkor jó szórakozást -mondta.

-Neked is. Szia és mégegyszer boldog szülinapot -köszöntem el és kinyomtam. 1 óra múlva már javába aludtam amikor az ágy besüppedt mellettem.

-Szöszi -suttogta Karesz és megsimította az arcom. Szöszi -lehelte mire megrebbent a szemem és hunyorogva ránéztem.

-Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem kómásan és felültem. Neked nem a szülinapodon kéne lenni? -túrtam bele a kócos hajamba.

-Nélküled semmit se ér a szülinapom -nézett mélyen a szemembe.

-Karesz nem maradhatsz itt -ráztam meg a fejem.

-Próbálj meg elküldeni -vigyorodott el.

-De Karesz a barátnőd -meredtem rá mire felsóhajtott.

-Lilla csak beszélgetni akarok -mondta a szemét forgatva. Az arcát fürkésztem majd beleegyezően bólintottam. Beszélgettünk mindenféléről, de jobjára csak ő kérdezett én pedig válaszolgattam.

-Hallottam összehoztad Flórát és Danit -jegyezte meg hirtelen.

-Áá igen -bólintottam átölelve a térdem. Legalább ők boldogok. Ideje volt már -sóhajtottam fel.

-Na és a te boldogságod? -kérdezte csendesen mire ránéztem.

-Én boldog vagyok -suttogtam az arcát fürkészve.

-Nem én nem hiszem -rázta meg a fejét majd felém hajolt. A keze rácsúszott a derekamra és az ajka súrolta az álam vonalát. Hagyd, hogy boldoggá tegyelek -kérte a szemembe nézve és még közelebb hajolt hozzám. Mielőtt az ajkunk találkozhatott volna (pedig csak egy centi volt) a szobám ajtaja kinyílt és apum állt a küszöbön.

-Itt meg mi folyik? -dőlt neki az ajtó félfának.

-Ööö..heló -pattant fel Karesz.

-Fiam napközbe szivesen látunk a nappaliba, de éjszaka főleg a lányom szobájába na azt már nem -jelentette ki mire elvörösödtem.

-Értettem uram -bólintott Karesz. Lilla kikisérsz? -pillantott rám mire sóhajtva bólintottam. Belebújtam a cipőmbe aztán felvettem a kabátom és kimentem Karesszal.

-Menj vissza a bulidba -néztem rá.

-Nem nem fogok -rázta meg a fejét. Ekkor a zsebébe megcsördült a mobilja. Morgolódva kereste elő majd a füléhez kapta.

-Karesz hol vagy? -szólt bele Dia.

-Eljöttem, nem volt kedvem maradni -mondta lazán.

-De ezt a bulit neked csináltam -sértődött meg Dia.

-Tudom. De fáj a fejem inkább hazamegyek -túrt bele a hajába.

-Most hol vagy? -kérdezte.

-Most éppen Adácson -vonta meg a vállát mire a szemem tágra nyílt.

-Mit csinálsz te ott? -kérdezte Dia komoran.

-Horgászok -vágta rá Karesz majd kinyomta.

-Gratulálok, most durván magadra haragítottad -meredtem rá pislogás nélkül.

-Nem számít -vonta meg a vállát. Lilla folyton megzavarnak minket...tényleg ennyire átkozottak lennénk? -vágta zsebre a kezét.

-Igen -bólintottam mire halkan felsóhajtott.

-Azt hiszem én indulok -állt egyik lábáról a másikra.

-Rendben szia -kaptam el róla a tekintetem.

-Szia szöszi -lépett oda hozzám majd megpuszilta a homlokom aztán elrobogott a motorján. Néztem a távolodó alakja után és azt gondoltam, hogy igaza van. Mi tényleg el vagyunk átkozva.