Ez a nap is ugyanúgy indul mint a többi. A buszhoz megint szaladnom kellett, mert reggel szerencsésen elaludtam. De nálam ez már megszokott... Lihegve mutattam fel a bérletem aztán ülőhely reményébe körbenéztem. Aha, persze, hogy nem volt. Komolyan miért is lett volna? Megkapaszkodtam a kapaszkodóba és az ablakon kibámulva, hallgattam Nagy Ricsi: Más szóval nem, című dalát. Ha egyedül lettem volna vele együtt énekelem a refrént, de mivel buszon volta, így csak magamba dúdoltam.

"Más szoval nem azt azt jelenti hogy maskor sem szeret vagy nem a szemebe nezek es latom a kepet ha kell ha nem hivom en tenyleg csak dontse el tenyleg a hetfon lehet a szerdan egy talaan a hetfo az semmi az azt jelenti h nezzek inkabb mas utaaaan mas szoval nem az azt jelenti maskor sem,,

Egyébként mióta az eszemet tudom szeretek énekelni. Igaz, jobjára csak otthon a szüleimnek, meg nagyiéknak. Szerintük jó hangom van, viszont én nem merem kikérdezni egy szakértő véleményét. Nem igazán tudnám elviselni a negatív hozzászólását. Kissé túl érzékeny vagyok...na jó kit akarok hülyíteni? Nagyon is érzékeny vagyok. Amikor a busz rázkódott egy hatalmasat véletlenül nekiestem a mellettem álló srácnak.

-Jesszusom, ne haragudj -vörösödtem el bocsánatkérően nézve rá.

-Nem gáz -vonta meg a vállát és felpillantott a mobiljából. Másfelé nézve az ajkamba haraptam és megvetettem a lábam. Biztos ami biztos. Gyöngyösön elsőként szálltam le a buszról és a Dobó István középiskola felé vettem az irányt. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán vagyok barátkozós tipus. Az osztályból 4 lánnyal szoktam lógni. Orsival, Cintivel, Adrival és Annával. Felsőbb osztályokból is van pár barátom, de csak elszórtan. A tanulmányi átlagom közepes olyan se nem jó tanuló, se nem rossz tanuló vagyok. A tanárok közül némelyiket csípem, de van köztük pár akiket a pokol fenekére kívánok. Köztük a matektanáromat Kovács tanárurat. Na ő aztán szinte mindig engem feleltet komolyan szerintem kinézett magának az öreg. De se gáz már 11.-es vagyok és már csak 1 és fél évig látom a képét. Utána megszabadulok tőle..hála az Istennek. A suliba belépve először a boxomhoz siettem és kivettem pár könyvet, majd felsiettem az emeletre az osztálytermünkbe. Közbe teljesen kizártam a körülöttem beszélgető diákokat csak az osztályba belépve húztam ki a fülesem. Ahol rendszerint megint hangzavar volt, pedig nem is voltunk olyan sokan csak 15-en. Igen az évek alatt kipotyogtak egy páran. Páran....a 30-ból maradtunk 15-en azért ez nem kis teljesítmény.

-Sziasztok -köszöntem miközbe a helyemre sétáltam. De mivel durván nagy hangzavar volt senki nem hallotta, hogy köszöntem csak tudomásul vették, hogy megjöttem.

-Na találd ki, ki volt nálunk tegnap? -csapott le rám Orsi izgatottan.

-Biztos a bátyád legjobb haverja Kevin nem? -néztem rá kérdőn miközbe lepakoltam a cuccom. Szegény Orsi már vagy 3 éve bele van zúgva Kevinbe aki szinte mindig náluk lógik, de a srác kishugaként tekint Orsira. De nem adja fel a reményt ő nem olyan fajta. Levágtam magam a helyemre és a tenyerembe támasztva a fejem hallgattam végig, hogy Orsi arról áradozik, hogy Kevin megérintette és, hog Kevinnek milyen jó illata van.

Amikor megszólalt a csengő ofő belépett az osztályba aki amúgy a magyar tanárunk is. Úgy ahogy elcsendesedett az osztály és mind ofőt néztük, várva, hogy elkezdje a hét eleji litániáját. Amúgy kajak minden hét elején megmossa a fejünket mert az osztály szeret visszafeleselni a tanároknak, de hiába igyekszik minden héten ugyanazt éri el. Konkrétan semmit.

-Oké, következő -lapozott bele a noteszába, majd felnézett. Rám. Pont rám basszus. Lilla kérlek menj az igazgatóiba -mondta mire kikerekedett a szemem és hirtelen a figyelem középpontjába kerültem.

-Valami rosszat tettem? - kérdeztem az ijedtségtől remegő hangon.

-Nem mondhatok semmit, Igazgatónő már vár -mondta mire kelletlenül feltápászkodtam és az ajtó felé indultam.

-Kitartást -szólt utánam Orsi.

-Ugyan ne idegesítsd -szólt rá Adri.

-Nem lesz gáz -jelentette ki Anna. Ők ezeket mondták és engem próbáltak nyugtatni míg a többiek azt találgatták, hogy vajon mit akarhat tőlem a diri? Hát jó kérdés. Erre én se tudtam a választ.

A körmömet rágva, idegesen ültem az igazgatói iroda előtt, amikor léptek ütötték meg a fülem. A folyosó vége felé kaptam a fejem ahol Kovács Károly sétált felém ráérősen. A ruhái mint mindig most is makulátlanok voltak és az egész testtartásából sütött a nagyképűség, csak éppen a haverjai és természetesen a nyálukat csorgató lányok hiányoztak mellőle. Hogy ki volt ez a srác? A suli nagymenője, akivel mindenki barátkozni akart, akin százával csüngtek a lányok. Miután feltöltötte az első dal feldolgozását a Yutube-ra azóta mindenki imádja és ő öntelten lubickol a figyelem középpontjába. Karesz levágta magát mellém és rágózva rámpillantott.

-Mondd csak te idejársz? -szólalt meg töprengve.

-Évfolyamtársak vagyunk -meredtem rá pislogás nélkül.

-Kajak? Ez durva, nem is vagy ismerős -tágult ki a szeme és érdeklődve végigmért. Elvörösödve néztem félre. Olyan szép kék szemei vannak- gondoltam magamba, ahogy rásandítottam a még mindig engem vizslató Kareszra. Amúgy az arca se volt az a hűű, de ronda. De nem ám sőt kifejezetten helyes volt. A haja csokibarna volt ami időnként a szemébe hullott ő pedig mindig egy szexi mozdulattal söpörte hátra. Testalkatilag se panaszkodhatott kb 190 cm magas volt és szálkásan izmos. Hát igen sok szívet megdobogtatott az biztos. De a legdurvább az, hogy ő tisztába van azzal hogy milyen jól néz ki és ezt ki is használja rendesen.

-Hogy hívnak szöszi? -kérdezte mosolyogva.

-Szabó Lilla -válaszoltam rá se nézve. Karesz elővette a mobilját és pár perc múlva csodálkozva szólalt meg.

-Hogyhogy nem vagy az ismerősöm Facebookon? -merdt rám döbbenten.

-Én tudjam -vontam meg a vállam.

-Miért nem jelöltél be? -kérte számon rajtam.

-Talán mert nem akartalak? -nevettem el magam hitetlenkedve. Komolyan ennyire el van telve magától? Jesszus.....

-De olyan nincs nekem az egész iskola az ismerősöm -makacskodott a telefonját nézve.

-Ohh...ne haragudj ha ennyire zavar, hogy nem vagyunk ismerősök akkor jelölj be te -mutattam rá.

-De visszajelölsz? -vonta fel a szemöldökét.

-Aha -hagytam rá magam elé bámulva.

-Remélem nem csapsz be szöszi -motyogta maga elé.

-Van nevem is -néztem rá.

-Tudom szöszi -vigyorodott el, mire elkaptam róla a tekintetem és idegesen megnéztem az időt. Te is a dirire vársz? -kérdezte.

-Igen. Miért te is? -fordultam felé.

-Ja -biccentett rágózva. Hogyhogy még soha se láttalak? -fürkészte az arcom.

-Nem tudom, talán elvesztem a sok rajongód között -mosolyogtam rá gúnyosan.

-Hűtsd le magad, tudom, hogy odáig vagy értem -karolta át a vállam magabiztosan.

-Ennyire biztos vagy magadba? -pattantam fel elvörösödve.

-Elpirultál szöszi -kacsintott rám mire hátat fordítottam neki. Még hogy én odáig vagyok érte? Na ne nevettessen. Majd pont beállok a többi lány közé a sorba....aha csak azt hiszi. Ekkor kinyílt az igazgatói iroda ajtaja.

-Lilla, gyere be -hívott a diri aki amúgy nő volt olyan 45 év körüli. Némán engedelmeskedtem miközbe halkan köszöntem neki.

-Sok sikert szöszi -szólt utánam Karesz. Válaszra se méltattam csak becsuktam magam után az ajtót.

-Igazgatónő én...komolyan nem tudom, hogy mit tettem -kezdtem az idegességtől vékony hangon.

-Semmit kedvesem, csupán szeretném ha elénekelnél nekem egy dalt -mosolygott rám mire lefagytam.

-Ho-ho hogy egy dalt? -kérdeztem akadozva. De nem értem. Én nem tudok...-kezdtem, de a nyíló ajtóra elhallgattam. Az énektanárom lépett be az ajtón és kedvesen rámmosolygott.

-Tanárnő én...én -kerestem a szavakat, de nagyon hamar azon kaptam magam, hogy egy széken ülök gitárral a kezembe.

-Akkor bármit játszhatok? -kérdeztem idegesen, de egyben izgatottan.

-Persze -bólintott Ivett néni (az énektanárom). Egy ideig gondolkodtam, majd lefogtam az akordokat és elkezdtem Kate Voegele: Wish you were című számát játszani.

"Gone away are the golden days

Just a page in my diary

So here I am a Utopian citizen

Still convinced

There's no such thing as idealism

Memories they're following me like a shadow now

And I'm dreamin'

And I've already suffered the fever of disbelief

I've seen your act

And I know all the facts

I'm still in love with who I wish you were

It ain't hard to see

Who you are underneath

I'm still in love with who I wish you were

And I wish you were here

I was true as the sky is blue

I couldn't soon say the same for you

So now I find denial in my eyes

I'm mesmerized by the picture that's in my mind

Tell me when I'll finally see your shallow heart

For what it is

'Cause I don't want to keep on believin' in illusions

I wish you were here

Sometimes I can't explain

And I'm so sorry that I can't

I'll try to concentrate

On your true identity

I wish you were here...

I wish you were here...

I wish you were here...,,

A szám végén félve nyitottam ki a szemem és hordoztam körbe a tekintetem. Igazgatónő izgatottan nézett, míg Ivett tanárnő mosolyogva figyelt. Aztán a tekintetem a falnak támaszkodó Kareszra tévedt. Istenem mióta van ő bent??

-Egész jó szöszi, egész jó -vigyorodott el pimaszul. Na ezt vajon komolyan gondolta vagy csak gúnyolódik?

-Köszi -mondtam halkan és lesütöttem a szemem. Miért kellett énekelnem? -néztem az igazgatónőre kérdőn.

-És nekem ehez mi közöm? -tárta szét a kezét Karesz.

-Majd mindjárt elmondom, de előbb megkérnélek, hogy te is játsz nekünk -kérte a diri Kareszra nézve

-Ezer örömmel -vigyorodott el majd kivette a kezemből a gitárt. Na ezt figyeld szöszi -kacsintott rám, aztán elkezdett játszani. Kis késéssel ismertem fel Freddie Stroma: Knockin, című számát.

I'm lost in a world that rattles my brain

I'm cleaning up my life from the mess you made

Oh o, Woah oh-oh o

My soul's in dept but my bills are payed

I'd give anything just to make an escape

Oh-oh o, Woah oh-oh o

So you can keep knockin', knockin', knockin'

Baby you're knockin'

But there ain't no way I'm ever letting you in

Not again

So keep on knockin', knockin', knockin'

But baby you're better off walking

'Cause I ain't gonna let you in

Never again, no not again

So, so long honey there's no debate

We lived in a dream then faced to fate

Oh o, Woah oh-oh o

And I'm scared to engage so I stare at the stage

And poor out my heart to the blank of a page

Oh o, Woah oh-oh o

Ah ah ah

So you can keep knockin', knockin', knockin'

Baby you're knockin'

But there ain't no way I'm ever letting you in

Not again

So keep on knockin', knockin', knockin'

But baby you're better off walking

'Cause I ain't gonna let you in

Never again, no not again

I went out on a limb again

I guess I had to lose to win

I was too confused to know which way to turn

And she could be a millionare

Be a model I don't care

'Cause baby there's nobody home

Nobody's home, yeah

So you can keep knockin', knockin', knockin'

Baby you're knockin'

But there ain't no way I'm ever letting you in

Not again

So keep on knockin', knockin', knockin'

But baby you're better off walking

'Cause I ain't gonna let you in

Never again, no not again.

Kikerekedett szemekkel hallgattam a hangját. Basszus, kurva jól énekel. Mint már mondtam van egy Youtube csatornája, de még soha se hallgattam meg egy dalát se. Valahogy nem izgatott. Karesz vigyorogva engedte le a gitárt és kisöpörte a szeméből a haját.

-Élőbe sokkal jobb mi? -nézett le rám.

-Biztosan, én még egy feldolgozásodat se hallottam -mondtam zavartan mire a mosoly az arcára fagyott.

-Te...nem nézted meg a videóimat? -kérdezte elhűlve.

-Nem -vontam meg a vállam. Nem igazán érdekelt -tettem hozzá.

-Mi az, hogy nem igazán érdekelt? -tátotta el a száját. Én mindenkit érdeklek -jelentette ki mire felvontam a szemöldököm.

-Bocs, de engem nem -tártam szét a kezem mire elszánt arcal rámnézett.

-Majd meglátjuk szöszi, majd meglátjuk -bólogatott, mire rosszat sejtve nyeltem egyet.

-Akkor miért is kellett énekelnünk? -fordultam a diri felé.

-Az iskolánk benevezett egy énekversenyre és szeretném ha ti képviselnétek minket -nézett felváltva ránk izgatottan.

Karesszal mindketten az igazgatóra meredtünk, majd egymásra néztünk.

-Fellépni csomó ember előtt? -kérdeztem elhaló hangon.

-De ugye nem együtt? A szöszi teljesen lehúzna engem -háborodott fel Karesz mire szégyenembe és dühömbe, elvörösödtem. Ez egy kicsit fájt...köszi.

-Hogy mondhatsz ilyet? Lillának nagyon jó hangja van csak sikeretek lenne -vett védelembe Ivett néni.

-Tanárnő ezt maga se gondolja komolyan -csóválta meg a fejét Karesz. Szöszinek tényleg jó a hangja, de nem elég jó hozzám -magyarázta mire összepréseltem a szám. Ezt az öntelt beképzelt hólyagot!!!!

-Nem kell tartanod attól, hogy lerontam azt a nagy nehezen felállított karieredet. Semmi kedvem együtt dolgozni egy olyan emberrel aki leszarja mások érzéseit és ott tipor a lelkükbe ahol csak tud. -pattantam fel dühösen és szikrázó szemekkel meredtem rá. Sajnálom, de nem vállalhatom el -néztem hol Ivett nénire hol pedig Igazgatónőre. És ha már nem kellek, én visszamennék órára -mondtam halkan majd amikor bólintottak sarkon fordultam és Kareszra rá se nézve kisiettem. A szememet szúrták a könnyek ahogy az osztályterem felé siettem. Hogy lehet valaki ekkora bunkó paraszt?? Legalább fogta volna vissza magát. De nem ő aztán nem, rögtön sértegetnie kell....Dühösen téptem fel az osztályterem ajtaját majd egy mély levegőt véve beléptem.

-Na, hogy döntöttél? -érdeklődött ofő mire lesütöttem a szemem.

-Elválalja -szólalt meg mögöttem Karesz mire megpördültem a tengelyem körül.

-Nem, nem fogom -ráztam meg a fejem.

-De igen elfogod, nézd bunkó voltam...szeretném ha elválalnád és együtt mennénk a versenyre -fürkészte a padlót egyik lábáról a másikra állva.

-Tényleg szeretnéd vagy kényszerből teszed? -vontam fel a szemöldököm gyanakodva mire dühösen felnézett.

-Most direkt szivatsz? Azt akarod, hogy térden csúszva könyörögjek? -szántott a hajába és körbe nézett az osztályba. Mindenki néma csendbe volt és minket bámultak.

-Nem, csak az szeretném, hogy komolyan gondold -suttogtam. Nem fog menni a közös munka ha te nem akarod -néztem rá mire kínosan elröhögte magát.

-Számít valamit, hogy én mit akarok? -lépett közelebb hozzám. -Velem fogsz fellépni ha tetszik ha nem -nézett a szemembe mire elvörösödtem. Ez megfelelt? -kérdezte a fülembe suttogva.

-Aha -makogtam majd gyorsan a helyemre siettem és rá se néztem többet.

-Te mondd már mi van. Milyen fellépés? -bökött oldalba Orsi.

-Ajj...igazgatónő benevezett egy énekversenyre és azt akarja, hogy én meg Karesz duettezzünk -túrtam két kezemmel a hajamba.

-De az jó nem? -vigyorodott el.

-Karesszal együtt dolgozni? Az csak rossz lehet -nyögtem fel a padra hajtva a fejem.

Szünetbe már mindenki rajtunk csámcsogott. Ahogy a folyosón sétáltam egy csomó olyan ember gratulált nekem akikkel idáig egy szót se váltottam. Értetlenül forgolódtam majd leültem a csajok mellé a padra.

-Mindenki minket néz -mondta Cinti feszengve mire elhúztam a szám. Ekkor a tekintetem megakadt a felén sétáló Kareszon és a haverjain.

-Te szöszi csúsz arrébb -bökte meg a combom mire felnéztem rá.

-Nem kell velem lógnod -csóváltam meg a fejem.

-Tudom -bólintott, de továbbra is előttem állt.

-Álljál, nem halsz bele -mosolyogtam rá mire összehúzta a szemét.

-Te akartad -mosolyodott el majd felrántott a padról leült engem pedig az ölébe húzott.

-Na ez több a soknál, azonnal engedj el -csattantam fel és megpróbáltam felállni.

-Ne játszd meg magad. Tudom, hogy bejövök neked -nevette el magát magabiztosan.

-Bunkó paraszt vagy -jelentettem ki dühösen.

-De tüzesek vagyunk -ölelte át szorosan a derekam mire vörös arcal lesütöttem a szemem. Ezt a pillanatot kapta el a suliujság fotósa, amiről persze akkor még nem tudtunk.

-Karesz engedj már el -kértem ingerülten és tovább fészkelődtem.

-Jó, jó, oké -engedett el mire megkönnyebbülten felpattantam. Hidd el szöszi eljön az idő amikor önként fogsz az ölembe ülni -állt fel vigyorogva.

-Álomodozz csak -sziszegtem összeszorított fogakkal.

-Fogok is, mondjuk azt, hogy ruha nélkül látlak -kacsintott rám majd hangos röhögés közepette leléptek. Piros arcal roskadtam le a padra és magam elé bámultam.

-Egy szót se -jelentettem ki amikor Adri a nevemen szólított. Egy szót se -ismételtem feléjük fordulva.

-Úgy tűnik Karesz szemet vetett rád -jegyezte meg Anna.

-És akire ő egyszer szemet vetett....-kezdte Orsi.

-Azt bizony meg is kapja -fejezték be egyszerre.

-Nem, biztos hogy nem, Én soha.....nem és kész -hadartam a fejemet rázva. Tényleg nem -erősködtem a pillantásuk láttán. Akkor még így gondoltam, de aztán beszippantott minket egy örvény és a dolgok megváltoztak. Nagyon megváltoztak