Mikor kedden felkértek engem meg Kareszt, hogy szerdán menjünk el énekelni az idősek otthonába, Karesz rögtön visszautasította mondván "ő nem énekel népdalokat az időseknek,,. Először én is úgy voltam vele, hogy inkább kihagyom, de mivel Anna és Cinti is verset fog mondani úgy döntöttem, hogy elválalom. Végül is csak egy dal nem? Meg legalább örömöt szerzek vele az idősöknek. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy mit is énekeljek. Egy angol dallal nem állíthatok be, mert szerintem nem értenék. Így hát tegnap egész nap Karesz nyakán lógtam, hogy segítsen különben megőrülök. De ő nem volt hajlandó segíteni.. Időközbe eltelt 2 hét (tudjátok a kémkedéses nap óta) és nemsoká itt a halloweeni buli amire még jelmezt is kell találnom. Ja és közbe még gőzerővel próbálunk a versenyre a tanulást pedig még nem is említettem. Dénessel háttt...vele kissé bonyolult a helyzet. Karesz mind két kedden elkísért így nem tudtam Dénessel beszélni. Persze beszélhettünk volna Facebookon is, de nem szeretem az ilyen dolgokat ott megbeszélni. Már nem mintha történt volna velem ilyen korábban. Ja, de igen Zoli Facebookon szakított velem, de ez most nem érdekes. Kissé elkanyarodtam..upsz. Szóval visszatérve a fellépésemre. Végül kedd este eldöntöttem, hogy a Tavaszi szelet fogom énekelni kíséret nélkül. Remélem meg fog felelni.

Szerdán a harmadik óra után indultunk el az idősek otthonába.

-Héé egy kalappal Szöszi -kiáltott utánam Karesz.

-Kösz -kiáltottam hátra a vállam felett majd felhúztam a kabátom és követtem a többieket.

-Te mi van közted és Karesz között? -kérdezte Cinti.

-Hányszor mondjam még el, hogy semmi? -sóhajtottam fel. Karesszal csak barátok vagyunk -mondtam ebbe a hónapba vagy századszor.

-De párszor amikor elfeledkeztek magatokról olyan meghitt a hangulat közetetek -fürkészte az arcom Anna.

-Mert bírjuk egymást -vontam meg a vállam. A kapcsolat nem működne kettőnk között -ráztam meg a fejem.

-De miből gondolod? Össszeillenétek -jelentette ki Anna.

-Csajok kérlek. Nem ejtenénk a témát? -túrtam a hajamba. Nem akartam arra gondolni, hogy milyenek lennénk együtt Karesszal. Nem akartam arra gondolni, hogy milyen érzés lenne megcsókolni őt és beletúrni a barna fürtjeibe. Nem akartam semmire se gondolni vele kapcsolatba. Egyszer már összejöttem egy ilyen szépfiúval és az lett belőle, hogy elköltöztek valamint Facebookon szakított velem a drága. Mégegyszer nem akarom ezt átélni!

-Minek öltöztek Halloweenkor? -dobtam be egy átlagos témát.

-Én angyalnak -mondta Anna.

-Én pedig vámpírnak -vonta meg a vállát Cinti majd mindketten rámnéztek.

-Én még nem tudom -csóváltam meg a fejem. Lehet saját magamnak -tártam szét a kezem nevetve.

-Karesz minek öltözik? -vonta fel a szemöldökét Anna vigyorogva.

-Tudnom kéne? -rökönyödtem meg.

-Órákat próbáltok együtt biztos szoktatok közbe erről arról beszélgetni -kacsintott rám mire felháborodottan hápogtam.

-Mostanába csak próbálni szoktunk vagy a próbáról beszélgetünk -jelentettem ki.

-Én se céloztam másra -pislogott Anna ártatlanul.

-Amúgy a zongorán fekve szoktunk smacizni -mosolyodtam el sejtelmesen (nem ilyen nem történt!)

-Hazudsz -nevette el magát Cinti.

-Dehogy hazudok -kértem ki magamnak kuncogva. Viccet félretéve Karesszal csak barátok vagyunk, pont úgy mint veletek -komolyodtam el rájuk nézve.

-Igen tudjuk. Csak olyan cukik lennétek együtt -mosolygott Cinti.

-Jesszusom ha Karesz hallaná, hogy miket mondtok -túrtam a hajamba. Na, de beszéljünk már másról -nyögtem fel. Például segítsetek jelmezt választani -kértem. Az idősek otthonáig a jelmezemet találgattuk, de egyik ötlet se tetszett igazán. Kicsit válogatós vagyok, de csak egy picit.

Mikor odaértünk döbbenten néztem végig az idősökön.

-Azta jó sokan összegyűltek -jegyeztem meg egyet füttyentve.

-Ha ez neked sok akkor mi lesz a versenyen? -érdeklődött Anna.

-Jó kérdés -motyogtam elhúzva a szám. Mivel én utoljára következtem leültem egy székre és magamba újra és újra elénekeltem a dalomat. Közbe egy 12.-es lány elmondta a mesét aminek az volt a címe, hogy: Az öregember és a pokróc. Ez után következett Cinti és Anna Óbecsey István: Szeressétek az öregeket című versével aztán...aztán jöttem én. A torkomat megköszörülve álltam a terem közepére majd lehunytam a szemem és belekezdtem. A gyomrom remegett az idegességtől és az első hangok is remegve hagyták el az ajkam.

,,Tavaszi szél vizet áraszt

Virágom, virágom

Minden madár társat választ

Virágom, virágom

Hát én immár kit válasszak

Virágom, virágom

Te engemet, én tégedet

Virágom, virágom

Bújjunk egymás árnyékába

Virágom, virágom

Bújjunk egymás árnyékába

Virágom, virágom

A zöld pántlika könnyű gúnya

Virágom, virágom

Mert azt a szél könnyen fújja

Virágom, virágom

Ref.:

Szemedben keresem a végtelen óceán

Bársony hullámaiban szíved dallamát

Távoli vizeken, távoli hegyeken.

Tengernyi szerelem szomorú szivemen.

De a fátyol nehéz gúnya

Virágom, virágom

Mert azt a bú leszaggatja

Virágom, virágom

Show me my way

Wish I could find it

Minden nap ugyanúgy, mintha hallanám.

Minden hajnalon madár dallamát.

Tavaszi szél vizet áraszt.

Minden madár társat választ."

Miután elhallgattam pár pillanatig csend volt aztán mindenki egyszerre kezdett el tapsolni. Megkönnyebbülten és boldogan roskadtam le Cintiék mellé.

-Gonosz vagy letaroltál minket -bökött oldalba Anna mire elnevettem magam.

-Nem állt szándékomban -veregettem meg a karját.

A elkövetkező 1 órában az idős nénikkel és bácsikkal beszélgettünk. Én teljesen véletlenül kifogtam Karesz és Dénes nagymamáját.

-Csókolom -köszöntem mosolyogva ahogy leültem mellé.

-Szerbusz drágám. Meseszép hangod van, igazad beszélt az unokám -mosolygott rám kedvesen.

-Ohh..talán Flóra nagyija tetszik lenni? -érdeklődtem.

-Nem aranyom. Hanem a kis Karcsikának -veregette meg a térdem.

-Karesz nagyija? -tágult ki a szemem.

-Bizony ám -bólogatott. Sokat mesélt már rólad -nézett rám sejtelmes mosolyal.

-Rólam beszélt? Miket? Már ha szabad tudnom -pirultam el zavaromba.

-Persze, hogy szabad. Valahogy úgy fogalmazott legutóbb amikor nálam járt, hogy ,,nagyi gáz van megkedveltem azt a lökött tyúkot" -idézte mire akaratlanul is elnevettem magam.

-Igen ez rá vall -kuncogtam. Szóval megkedvelt ahogy az idő múlásával én is megkedveltem őt.

-Persze már előtte is beszélt rólad sőt már akkor érződött rajta, hogy kedvel téged. De hagytam, hogy erre magától jöjjön rá -magyarázta.

-Aha értem. Én is kedvelem Kareszt, pedig az elején nagyon utáltam -idéztem fel magamba az első találkozásunkat, amikor minden elkezdődött.

-Nem vagy belé szerelmes? -kérdezte halkan mire ránéztem.

-Nem, nem vagyok belé szerelmes -ráztam meg a fejem. Ami köztünk van az csak barátság és biztos vagyok benne, hogy ha vége a versenynek minden ugyanolyan lesz mint azelőtt -vontam meg a vállam miközbe elszomorított ez a gondolat. Tudtam, hogy ha ennek vége lesz hiányozni fognak a próbák, hiányozni fognak a veszekedések. Flórával tudom, hogy továbbra is beszélnénk mert nagyon megkedveltük egymást. Na, de Karesz és Dani? Ők biztos folytatják tovább a menő életüket és mi Flórával csak egy emlék leszünk az életükbe.

-Min szomorodtál el? -tette a kezét a kezemre.

-Csak bele gondoltam, hogy milyen lesz ha vége van a versenynek -suttogtam szomorú mosolyal.

-Drágám nem tudhatod mit hoz a sors -mosolygott rám biztatóan.

-Igen ez igaz -mosolyogtam rá halványan. Hosszú perceket beszélgettem vele és közbe megismertem a múltját, láttam fotót a kisbaba Kareszról (itt majdnem elolvadtam). Nagyon jól éreztem magam és alig akartam elköszönni, de aztán indulnunk kellett. Visszafelé úton Annáékkal tárgyaltam meg a történteket (persze nem mindent mondtam el a Karesz nagyijával folytatott beszélgetésből). A buszmegbe kiérve elkisértem Cintiéket a Lőrinczibe tartó buszhoz ami majd délben indul az enyém meg sajnos majd csak egykor. Hüpszik...

-Sziasztok csajok -lépett hozzánk Karesz, Bálint, Tomi és Dani. (Igen végre megtanultam a haverjai nevét)

-Hallom a zongorán fekve szoktatok smacizni -vigyorgott Anna Kareszra mire ő rámmeredt én pedig Annára

-Azt mondtad, hogy senkinek se mondod el -szólt rám sértődötten mire vissza kaptam rá a fejem.

-Mi van? -röhögtem fel széttárva a kezem. Karesz ez csak egy vicc volt -fogtam a fejem.

-Mégis milyen vicc? Azt mondtad szeretsz -játszotta tovább a szerepét, körülöttünk pedig mindenki nevetett.

-Igen Karesz én mindig ilyet mondok neked -hagytam rá egy legyintéssel.

-Tudom mindennap sőt még az éjszaka közepén is felhívsz, hogy csak rám tudsz gondolni -vigyorodott el.

-Mondd te ilyeneket álmodsz? -nevettem hitetlenkedve.

-Minden nap szöszi, minden nap -kacsintott rám.

-Igen a nagyid említette, hogy mindig túlságosan nagy álmaid vannak -gondolkodtam el.

-Mikor beszéltél te mamával? -kerekedett ki a szeme.

-Ott volt az idősek otthonába -néztem rá. Vagy 1 órát beszélgettünk, képzeld még rólad is mutatott egy kisbaba kori fotót -csevegtem vidáman.

-Jézus Mária -temette a kezébe a fejét.

-Na ne legyél zavarba. Nagyon cuki vagy rajta -veregettem meg a karját.

-Komolyan? -vonta fel a szemöldökét.

-Hát sokkal cukibb voltál akkor mint most -mosolyogtam rá mire Dani felröhögött amiért cserébe kapott egy gyomrost.

-Egy határt feszegetsz remélem tudod -nézett a szemembe Karesz. Hogy sikerült amúgy? -érdeklődött.

-Egész jól, ja és nagyid puszil -kaptam a fejemhez. A kis Karcsikáját -vigyorogtam rá mire megvillant a tekintete aztán a nyakamnál fogva magához rántott és megszorongatott. Ne már, hogy másodjára történik ez velem -gondoltam ahogy vergődve próbáltam szabadulni, de végül lihegve feladtam.

-Oké nyertél -adtam meg magam.

-Fogsz még égetni? -kérdezte mire megráztam a fejem. Karesz elengedett én pedig kipirosodott arcal söpörtem ki a hajam a szememből.

-Viccet félretéve kedves a mamád -mosolyogtam rá.

-Igen tudom egy tündér -mosolyodott el ő is.

-Na mi mentünk -ölelt meg Cinti és Anna.

-Rendben sziasztok -mosolyodtam el.

-Mikor jön a buszod? -kérdezte Karesz.

-Egy -húztam el a szám.

-Nincs kedved beülni velünk a Mekibe? -mosolygott rám.

-Nincs pénzem -tártam szét a kezem.

-Majd fizetem én -ajánlotta fel mire vonakodva beleegyeztem. Egy óráig így a srácokkal voltam a Mekibe és nagyon jól éreztem magam. Hogy ezek mennyit tudnak ökörködni....