Péntek van eredetileg iskolába kéne lennünk, de helyette Pest felé tartunk. Hogy hova is megyünk? Nos először egy dedikálásra. Külföldről jön egy író a neve Lucas Scott és tőle lehet aláírást és fotót kérni. Na meg beszélgetni is lehet vele. Mivel Flóra és én is könyvmolyok vagyunk persze, hogy részt veszünk a dedikáláson. Ki nem hagynánk. Utána csak lógunk a városba majd estére elmegyünk egy koncertre. Pontosabban a Follow the Flow koncertjére. A csapat szinte ugyanabból áll mint mindig. Flóra, Dani, Dani nővére (ő a sofőr), Karesz és persze én.

-Ki is ez a pasi? -törte meg a csendet Karesz.

-Egy álompasi -jelentettem ki ábrándos mosolyal.

-Aha szóval olyan mint én -nyugtázta Karesz.

-Nem egyáltalán nem -ellenkeztem. Ő maga a tökély, kurva jól néz ki és a könyvei valami csodák -soroltam.

-Lilla ugyanmár kiköpött én -nézett rám Karesz halvány vigyorral. Annyi különbséggel, hogy én éneklek és sokkal jobb a testem -hajolt hirtelen a fülemhez és úgy suttogott.

-Álmodozz csak -horkantottam fel. Őt senki se múlhatja felül -pillantottam rá.

-Hmm...annyira biztos vagy ebben? -kérdezte csendesen és végighúzta az ujjait a karomon. Kiváncsi lennék, hogy az ő érintésétől is megborzongnál-e -pillantott rám elgondolkodva.

-Nem is borzongtam meg -kaptam el a karom elvörösödve. A francba ezzel a bizsergéssel és az elpirulással. Folyton beárulnak.

-De megborzongtál -nevette el magát Karesz.

-Csak azért mert kirázott a hideg -füllentettem mire vigyorogva bólogatott. Nem hitt nekem. Persze, hogy nem hitt. Én se hittem saját magamnak. A tekintetem összeakadt a mellettem ülő Flóra pillantásával. Nos ha valaki sokat változott az utóbbi időbe az nem más mint Flóra. A haját most már kiengedve hordja amit vasalni szokott a szemüveget pedig kontaklencsére cserélte. Sőt már egy kevéske sminket is használ. Neki jót tett a szerelem ahogy az anyósülésen ülő Daninak is.

-Várod már? -kérdeztem.

-Nagyon -bólintott vigyorogva. Biztos óriási tömeg lesz -ráncolta a homlokát.

-Lucas Scott mindent megér -vigyorogtam vadul.

-Ebben igazad van -bólintott kuncogva.

-Héé -fordult hátra Dani felháborodva.

-Mi az? -kérdeztük ártatlanul pislogva.

-Semmi -legyintett előre fordulva mire összenéztünk Flórával és mindketten felkuncogtunk. Pár percig csak a zene törte meg a csendet aztán Karesz mobilja kezdett el csörögni. A szemem sarkából figyeltem ahogy előveszi a mobilját a száját elhúzva rápillant aztán a füléhez emeli.

-Szia Dia -köszön mire akaratlanul is elkezdek fülelni. Kíváncsi vagyok na.

-Hol a francba vagy? -rikácsolja Dia.

-Most épp egy kocsiba ülök -felelte Karesz némi hallgatás után.

-Remélem az iskolába jössz éppen -morogta mire elhúztam a szám. Karesz bizony ma nem megy iskolába.

-Nem Dia ma nem megyek suliba -rázta meg a fejét Karesz.

-Miért nem? -kérdezte Dia élesen.

-Nem tartozok neked elszámolással -röhögte el magát.

-Vele vagy igaz? Azzal a Lillával? -csattant fel Dia mire Karesz rámpillantott.

-Pontosan. Plusz itt van Flóra, Dani és neki a nővére -mondta. Talán valami baj van? -érdekelődött.

-Én vagyok a csajod Karesz nem az a ribanc -fröcsögte Dia. Hogy jösz te ahoz, hogy vele lófrálj? -kérdezte dühösen.

-Ribanc az aki mondja -vágott vissza Karesz mire a tekintetem tágra nyílt. Ja és azért lógok vele mert ő nem olyan idegesítő liba mint te -mondta halálnyugodtan.

-Nem teheted ezt -hisztizett. Majd délután megbeszéljük -mondta némi hallgatás után.

-Bocs, de nem fog menni koncerten leszek -túrt Karesz a hajába.

-Az lesz a szülinapi ajándékom, hogy koncertre viszel? -vidult fel mire teljesen ledöbbentem. Először azért mert ez a Dia tök sötét, másodszor pedig azért mert Karesz, az arckifejezéséből ítélve teljesen elfelejtette, hogy a barátnőjének ma van a szülinapja.

-Nem bocs -harapott Karesz az ajkába majd rámpillantott és az ajka megrándult a nevetéstől. Mennem kell -köszönt el aztán amint kinyomta kitört a nevetés. Pontosabban rajtam kívül mindenki nevetett.

-Elmondanátok, hogy ebbe mi a vicces? -kérdeztem szigorúan.

-Minden Lilla -pillantott hátra Dani kuncogva.

-Szerinted az normális, hogy elfelejtette a barátnője szülinapját? -kérdeztem hitetlenkedve. Hisz Dia neki még bulit is csinált -mutattam Kareszra.

-Nem kértem, hogy csináljon. Ráadásul ott se maradtam -nézett a szemembe. És azok után, hogy leribancozott téged ne várja el tőlem, hogy kedves legyek hozzá -morogta mire halkan felsóhajtottam.

-Karesz Dia a csajod -suttogtam elkapva róla a tekintetem.

-Mondtam már, hogy...-kezdte, de inkább elhallgatott és kibámult az ablakon.

-Héé -bökött oldalba Flóra mire rápillantottam és halványan elmosolyodtam.

30 perc múlva már a könyvesbolt felé tartottunk ahol a dedikálás lesz. Mi Flórával elől sétáltunk míg Kareszék mögöttünk baktattak. Ahogy befordultunk a következő sarkon elhűlve torpantunk meg így Karesz hátulról belémszaladt vagy inkább sétált. A könyvesbolt előtt méteres sor kígyózott és mi voltunk a vége.

-Hát ennyi emberre nem számítottam -pislogtam döbbenten és Flóra felé fordultam.

-Órákig itt rostokolunk -morogta Karesz.

-Nem muszály maradnotok -pillantottam rá.

-Biztos, hogy nem. Én nem hagyom itt a csajomat -meredt rám Dani felháborodva.

-Tudok rá vigyázni -mondtam fintorogva. Amúgy pedig már nagy lány -veregettem meg Flóra karját.

-Na és rád ki vigyáz? -pillantott rám Karesz.

-Tudok magamra vigyázni -jelentettem ki.

-Ohh..efelől semmi kétségem -nevette el magát halkan. Elkaptam róla a tekintetem és az embereket kezdtem el figyelni. A legtöbbjük tizenéves lány volt, de akadt köztük pár felnőtt nő és néhány srác is. Előttünk egy tolószékes kislány volt az anyukájával. Szomorúan mosolyodtam el. Az én életem habostorta ehez a lányéhoz képest. Szegény ki tudja mióta van tolószékbe, ki tudja vajon lábra tud-e még állni.

-Lilla -suttogta Karesz és letörölt egy könnycseppet az arcomról. Miért sírsz? -kérdezte halkan.

-Csak belegondoltam, hogy én a saját kis hülyeségeim miatt mennyire pocsékul szoktam érezni magam, mikor az semmiség ahoz képest amit ez a kislány nap mint nap át él -suttogtam rá nézve.

-Olyan kis jószívű vagy -mosolyodott el mire lehajtottam a fejem. Na gyere ide -vont magához mire a vállára hajtottam a fejem és szorosan lehunytam a szemem.

-Szervezzünk egy gyűjtést aztán vigyük el az egyik árvaházba személyesen -pillantottam Kareszra könyörögve.

-Rendben, már én is gondoltam rá -nézett a szemembe. Játékok, plüssök aztán karácsonykor elvisszük őket az árvaházba -simította meg az arcom.

-Köszönöm. Tudom, hogy nem segíthetek nekik, de legalább örömöt tudok nekik okozni. Így Karácsonykor, legalábbis remélem -suttogtam.

-Lilla te már azzal örömöt okozol ha belépsz egy terembe -mosolygott a szemembe nézve.

-Elfogult vagy -pirultam el lesütve a szemem.

-Miért lennék? Nem vagy a csajom -nevette el magát.

-Nem is mondtam, hogy az vagyok -néztem rá. Csak annyit mondtam, hogy elfogult vagy. Egyáltalán nem vagyok tökéletes -suttogtam. Senkinek nem okozok örömöt -motyogtam.

-Nekem igen -simította meg az arcom.

-Karesz nem mondhatsz nekem ilyeneket -ráztam meg a fejem. Ez nem tisztességes -szúrtam le.

-Kivel szembe nem? -billentette félre a fejét.

-Velem meg Diával szembe nem. Neked ő a barátnőd én pedig nem hagyom, hogy játszadozz velem -bólogattam határozottan.

-Bárcsak a felszín mögé tudnál látni -sóhajtott fel halkan.

-Ezt, hogy érted? -meredtem rá összezavarodva.

-Nem érdekes -vonta meg a vállát. 10 perc várakozás után a sor kissé előrébb haladt majd újra megrekedt.

-Oké én megyek keresek egy boltot -elégelte meg Dani a várakozást majd megfogta Flóra kezét és leléptek.

-Tényleg olyan nagyszerű író? -törte meg a csendet Karesz.

-Aham -biccentettem és lepillantottam a kezembe lévő könyvre. Tudom téged az ilyenek nem kötnek le -pillantottam rá.

-Hát nem igazán. Bárhová nézek csak szürke egérkét látok sehol egy dögös csaj -panaszkodott mire rásóztam egyet a vállára.

-Tényleg elfelejtetted a szülinapját? -vontam fel a szemöldököm.

-Jah, de amúgy nem is mondta, hogy ma lesz neki szóval nem az én hibám -vonta meg a vállát.

-Hogy veszed ezt ilyen könnyedén? -kérdeztem.

-Lilla nem érzek semmit se Dia iránt. Nem vagyok belé szerelmes -rázta meg a fejét és maga felé fordított.

-Pompás -motyogtam a cipőmet bámulva majd előrébb mentünk. Kb fél 10-kor kerültünk sorra. Előttünk ugye a tolószékes kislány volt és elérzékenyülve néztem, hogy Lucas Scott milyen kedvesen bánik a kislánnyal.

-Kinek címezhetem? -szólalt meg magyarul Lucas amikor mi kerültünk sorra.

-Szabó Lilla, nagyon szép dolog volt ahogy a kislánnyal bánt -jegyeztem meg angolul. Meglepetten pillantott fel aztán elmosolyodott.

-Ugyanmár. Az a kislány megérdemelte a kedvességet plusz én mindenkivel az vagyok -mondta ő is angolul miközbe belefirkantotta a nevét a könyvbe.

-Nagyon jó a könyve -mosolyogtam rá.

-Köszönöm -mosolygott vissza rám. Csináltunk még egy közös szelfit aztán utánam Flóra következett. Miközbe kifelé sétáltunk Karesz gyanakodva méregetett engem. Értetlenül viszonoztam a pillantását aztán megvontam a vállam és vissza néztem a könyvtár felé.

-Szerintem tudni akarja, hogy miről beszéltetek -lépett mellém Flóra.

-Ki? Karesz? -néztem rá kérdőn.

-Aham. Nem látod az arckifejezését? -biccentett Karesz felé. Követtem a pillantását majd a tekintetem össze akadt Karesz gyanakvó és elgondolkodott pillantásával.

-Úgy kell neki. Akkor agyaljon tovább -néztem vissza Flórára vigyorogva.

-Ezen fog rágódni egész végig -nevette el magát én pedig vele nevettem.

-Min nevettek? -kérdezte Karesz mellénk lépve.

-Csak azt meséltem, hogy milyen vicces volt Lucas -mosolyogtam rá.

-Nem tetszik nekem az a srác -kezdett bele mire megforgattam a szemem.

-Karesz neked senki se tetszik -legyintettem felé.

-Komolyan beszélek. Nem tudsz róla semmit. Ráadásul angol a pacák -hadarta.

-Féltékeny vagy haver? -vonta fel a szemöldökét Dani.

-Emiatt? -mutatott felém. Ugyanmár felőlem azzal jópofizik akivel akar -rántotta meg a vállát közömbösen.

-Akkor jó mert randira hívott -jegyeztem meg könnyedén mire hápogva felém kapta a fejét.

-Lilla. Hogy mondhattál neki igent? És ha valami pchiopata? -kérdezte háborogva.

-Mégis csak érdekel? -mosolyodtam el mire megtorpant.

-Na menjetek a fenébe -túrt bele a hajába kínosan röhögve. Szivattál mi? -nézett rám.

-Karesz Lucassal csak annyit beszéltünk, hogy jó a könyve. Plusz mondtam neki, hogy tök édes volt tőle ahogy a kislánnyal viselkedett -néztem vissza rá.

-Ja jó. Amúgy tudom én is beszélek angolul. Csak kíváncsi voltam, hogy meddig mész el -magyarázta mire összenéztem Daniékkal.

-Persze elhiszem -veregettem meg a karját.

Egy padon ülve bámulom a Dunát miközbe a gondolataim száguldoznak. Flóráék elmentek kettesbe adangolni így kettesbe maradtam Karesszal, de ő hamar lelépett valakivel telefonálni. Biztos valami másik csajjal. Elővettem a fülesem aztán benyomtam a Follow the Flow egyik számát csakhogy elkezdjek ráhangolódni a koncertre. A hangerőt a maximumra állítottam és velük együtt halkan énekeltem.

,,Annyi a hibám, amit vétettem

Mint csillag az égen

De ameddig tombol a tűz még bennem

Én hagyom, hadd égjen

Majd elmegyek, és ahol nem lát senki

Ott verek egy tábort

Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél

És folyton ellenem dolgozik a szél

De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van

A szívem pedig acél

Mindegy, hogy mennyire rögös az út

Elmegyek, nem számít a távolság

Csak veszem a bátorságot hozzá

És szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet

Itt hagyom mindenemet

Megyek, amíg van erőm

Ott húzom fel a táboromat

Ahol a lábnyomomat

Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem

Mint csillag az égen

De ameddig tombol a tűz még bennem

Én hagyom, hadd égjen

Majd elmegyek, és ahol nem lát senki

Ott verek egy tábort

Ha a múltat nem tudom jóvátenni

Maradok távol

Az életem egy kalandregény

A társam a magány, a szeretőm a remény

Úgy megpróbálnám a szerencsém

De a balszerencse szerelmes belém

A szívem a motor, még várjon a pokol

Most szólok, hogy kicsit kések

Hogy hova sodort az élet

Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet

Itt hagyom mindenemet

Megyek, amíg van erőm

Ott húzom fel a táboromat

Ahol a lábnyomomat

Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem

Mint csillag az égen

De ameddig tombol a tűz még bennem

Én hagyom, hadd égjen

Majd elmegyek, és ahol nem lát senki

Ott verek egy tábort

Ha a múltat nem tudom jóvátenni

Maradok távol"

Időközbe Karesz előkerült és most kacsázni próbál. Meglepően jól megy neki.

-Lilla gyere -kiállt hátra a válla felett.

-Nem tudok kacsázni -kiáltottam vissza.

-Megtanítalak -mosolygott rám és felém indult.

-Kihagyom -ráztam meg a fejem.

-Na gyere már -fogta meg a kezem és felrántott a padról aminek következtébe nekicsapódtam a mellkasának.

-Bocs -léptem hátra és zsebre dugtam a kezem.

-Nem gáz -vonta meg a vállát. Lesétáltunk a vízpartra és megpróbáltam kacsázni. Sikertelenül.

-Nem megy ez nekem -tartottam fel a kezem.

-Mert rosszul csinálod -lépett mögém majd az egyik kezét a derekamra csúsztatta a másikat pedig a kavicsot fogó kezemre helyezte. Ne erővel dobt hanem finoman. Koncetrálj arra, hogy a lendület könnyed legyen -magyarázta miközbe a lehelete a nyakamat súrolta. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy Karesz épp kacsázni tanít a figyelmemet totálisan elvonta a teste melege és a lehelete a bőrömön.

-Na látod megy ez neked -mondta vigyorogva mire halványan mosolyogva ránéztem. Karesz viszonozta a pillantásom aztán a pillantása megváltozott. Az tekintete az ajkamra siklott majd megnyalta a sajátját és lassan nagyon lassan felém hajolt. A szívem a torkomba dobogott és éreztem, hogy elönt az izgalom. Igen végre most tényleg megcsókol. Legszivesebben rögtön a nyakába ugrottam volna, de nem akartam elsietni a dolgot. Az egész testem vibrált és éreztem, hogy elönt a vágy.

-Nahát a Lillának pasija van -hallottam ekkor egy gúnyos hangot mire úgy léptem el Karesztól mintha megcsíptek volna.

-Fanni -biccentettem a mostoha unokatesómnak akit amúgy ki nem álhattam. Undorító kis ribanc volt.

-Mondd csak hol szedted össze ezt a cukifiút? -kérdezte nyájas mosolyal.

-Nem tartozik rád -morogtam zsebre vágva a kezem.

-Hmm...-gondolkodott Fanni miközbe körbejárta Kareszt aki kissé zavartan állt egy helybe. Nem tudom Lilla ő túl jó hozzád -mondta végül.

-Csakugyan? -sziszegtem összeszorított szájjal.

-Igen. Hozzád az olyan lúzerek illenek mint te vagy -nézett rám aztán egészen közel lépett Kareszhoz. Ha észhez tértél és úgy gondolod, hogy kell neked valaki jobb én tárt karokkal várlak -suttogta a fülébe majd nyomott egy puszit az arcára aztán ellejtett. Dühösen bámultam utána aztán szikrázó szemekkel Kareszra néztem aki még mindig egy helybe állt és az arcán piros rúzs virított.

-Hát ő meg ki volt? -nézett rám felvont szemöldökkel.

-A ribanc mostoha unokatesóm -vágtam az arcába majd elsiettem az egyik irányba. Karesz végre megcsókolt volna, de Fanni mindent tönkre tett. Hát soha se jön el az én boldogságom? Legalább csak pár percig had legyek boldog. Igazán boldog. Olyan nagy kérés ez?

-Héé Lilla hova mész? -állított meg Dani.

-Világgá -nyögtem fel miközbe már alig láttam a könnyektől. Az a ribanc mostoha unokatesóm rámozdult Kareszra -csikorgattam a fogam dühösen.

-Na és Karesz? -vonta fel a szemöldökét Flóra.

-Csak állt egy helybe, de akkor is -toporogtam. Miért kell mindig a legrosszabb ribancokat bevonzania? -tártam szét a kezem.

-Nem tehetek róla, hogy jól nézek ki -jegyezte meg Karesz csendesen. Az a Fanni nem is tudom...-kezdte mögém lépve.

-Nem kell magyarázkodnod -suttogtam. Karesz nem a te hibád, hogy Fanni egy ribanc -vontam meg a vállam.

-Mégis engem hibáztatsz -fordított maga felé, de nem néztem rá. Néz rám Lilla -csúsztatta a kezét az álam alá és megemelte a fejem. Zavartan toltam el a kezét mire egymásba fűzte az ujjainkat.

-Ne Karesz -kértem hátralépve és elhúztam tőle a kezem.

-Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem -üvöltöttem Flórékkal együtt. Igen már itt vagyunk a koncerten és brutál jó. A banda élőbe sokkal jobb mint a klippeken. De amúgy ez érthető. Minden énekes sokkal jobb élőbe.

-Gyertek egy szelfire -kiáltotta Dani a fülembe mire bólintottam aztán lőttünk pár fotót.

-Majd küld át őket -kiabáltam túl a zenét.

-Már át van -vigyorgott rám aztán tovább üvöltöttük a dalokat. Egyébként a koncert az Akvárium Klubba volt ahol egyszer én már voltam. Az Szjg találkozóra jöttem el még 2016-ba és akkor is klasszul éreztem magam. Ahogy önfeledten énekeltem Karesz mellett állva egy eléggé alkoholtól bűzlő srác állt meg előttem.

-Tessék aranyom ez a tiéd -nyújtogatott felém valami löttyöt.

-Nem köszönöm -ráztam meg a fejem.

-Na idd meg nem fog megártani -lépett közelebb hozzám mire hátráltam egy lépést.

-Süket vagy, hogy nem kéri? -mordult fel Karesz. Húzz innen, de gyorsan -szorította ökölbe a kezét.

-Karesz kérlek, ne csináld a balhét -ragadtam meg a kezét és próbáltam odébb rángatni. Ő vonakodva követett miközbe a nyakán kidagadt egy ér az idegességtől. Aztán minden olyan gyorsan történt. A részeg srác rácsapott a fenekemre amit Karesz meglátott és mielőtt egyet pislanthattam volna rávetette magát a srácra. Tág szemekkel álltam egy helybe és letaglózva merdtem rájuk aztán Danira üvöltöttem, hogy segítsen már Karesznak. De addigra a biztonsági őrök is odaértek. Így esett meg, hogy a mai napot a rendőrségen végeztük.

-Biztos úr kérem Karesz csak engem védett meg -rimánkodtam a 30-as zsarunak.

-Nem tagadja, hogy ő kezdeményezte a verekedést -ismételte vagy sokadszor.

-Nézze. Maga talán nem védte volna meg a barátnőjét? -szólt közbe Dani.

-De valószínűleg igen -biccentett a pasas.

-Akkor engedje el kérem -néztem rá bociszemekkel.

-Nem lehet majd ha beszéltem a szüleitekkel -jelentette ki. Az ajkamat harapdálva néztem a többiek felé aztán döntöttem.

-Megadom apum számát -fordultam vissza a zsaru felé.

1 óra múlva apum kocsijába ülve autóztunk haza felé. Én ültem az anyós ülésen így közvetlen közelről hallgattam apa szentbeszédét, hogy ilyet nem szabad csinál meg blablabla (mintha ő nem lett volna fiatal). A hátsó ülésen pedig Karesz lapított. A visszapillantóba aggódva figyeltem a feldagadt szemét és a vérző ajkát. Miattam verekedett -gondoltam magamba elhűlve. Miattam verte meg azt a srácot. Persze megérdemelte a gyerek magam is megvertem volna, vagy legalább is adtam volna neki egy pofont, de Karesz beelőzött. Karesz most felnézett és a tekintete találkozott az én aggódó pillantásommal. Megnyugtatólag rámmosolygott és kacsintani próbált, de pechére a jobb szeme volt feldagadva. A mosolya az én arcomra is mosolyt csalt.

-Ne mosolyogjál kisasszony, ne mosolyogjál -förmedt rám apa mire a mosoly leolvadt az arcomra. Minimum 1 hónap szobafogság -jelentette ki mire eltátottam a szám, de nem ellenkeztem. Életembe először mentem el szülő nélkül bulizni és egyből voltam a rendőrségen ráadásul megkaptam életem első szobafogságát. Úgy tűnik kezdek lázadni....