A győztes....
A backstageben voltunk és némán hallgattuk a többi fellépőt.
-Nagyon jók -suttogtam egy pillanatra lehunyva a szemem.
-De nem olyan jók mint mi -szorította meg a kezem Karesz majd az állam alá csúsztatta a kezét és megemelte a fejem. Lilla nálunk senki se jobb -nézett a szemembe.
-Nem vagy te egy kicsit öntelt? -érdeklődtem mire elmosolyodott.
-Talán -mosolygott majd hozzám hajolt és az ajkamra simította az ajkát.
-Szeretlek -motyogtam a szájába.
-Szeretlek -suttogta mire a boldogságba az egész testem beleremegett. Hónapok óta -tette hozzá és az ujjaival a hajamba túrt.
-Pontosan mióta? -vörösödtem el.
-Nem tudom, talán már az első pillanatban -nézett a szemembe mosolyogva.
-Miért nem mondtad? -kérdeztem a vállára hajtva a fejem.
-Mert a macsó rosszfiút láttad bennem. Legalábbis én azt hittem -mondta a kezemmel játszadozva.
-Még most is az vagy -mosolyodtam el.
-Kösz -nevette el magát.
-De tényleg az vagy. De nekem már nem számít így szeretlek -néztem rá.
-Hmm...szeretsz? -húzta végig a kezét a karomon. Mondd ki újra -kérte miközbe lágyan megcsókolt. Mondd ki -lehelte.
-Szeretlek, szeretlek -mosolyodtam el mire elvigyorodott és a homlokomnak döntötte a homlokát.
-Tudom, hogy most verseny van meg minden, de kettesbe akarok veled lenni -moromolta mire a szívem nagyot dobbant.
-Mit akarsz hova menjünk? -pirultam el.
-Csak valahova ahol ketten lehetünk -vonta meg a vállát halvány mosolyal. Végül az a hely ahol ketten lehettünk egy raktár volt ahol a kellékeket tartották. Kissé hasonlított ez a szitu Bekához és Nagy Márkhoz.
-Mi van Fannival? -fordultam Karesz felé.
-Most nem beszéljünk Fanniról -rázta meg a fejét és magához ölelt. Inkább beszéljünk arról, hogy miért te voltál a színpadon a sztár vendég helyett -ráncolta össze a homlokát.
-Hát az egy hosszú történet -pirultam el halvány mosolyal.
-Fogadjunk lekenyerezted a műsorvezetőt -vigyorgott le rám.
-Miért tettem volna? -vontam fel a szemöldököm.
-Hogy vissza könyörögd magad hozzám -nézett a szemembe huncut mosolyal.
-Nem hidd el, nem így történt -forgattam meg a szemem. Pásztor Ádám kért meg, hogy ugorjak be -vontam meg a vállam.
-Pásztor Ádám? Az aki a szekrényedbe van ragasztva? -vonta fel a szemöldökét.
-Igen ő -bólintottam.
-Oké, minden világos. Már csak egy kérdésem van. Honnan a francból ismeritek egymást? -tárta szét a kezét.
-Ez egy hosszú történet -mosolyodtam el az ajkamba harapva.
-Van időm -fonta össze a kezét maga előtt.
-Mielőtt bármit is gondolnál. Nincs köztem és Ádám között semmi -néztem a szemébe mire biccentett egyet. Szóval amikor két napja itt voltunk főpróbán akkor én egyedül elmentem megnézni a színpadot. Aztán leültem a zongora elé és elkezdtem azt a dalt játszani amit te is hallottál. Ádám erre figyelt fel aztán elkezdtünk beszélgetni -meséltem.
-Pontosan miről beszéltetek? -érdeklődött.
-Hát...izé rólad és arról, hogy akarok-e egyetemre menni -vontam meg a vállam.
-Értem -bólintott. Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg, de piszkosul megbántottál -lépett közelebb hozzám.
-Felejtsük el -suttogtam és a derekát átölelve a mellkasába fúrtam a fejem.
-Igen az lesz a legjobb. Nem akarok többé arra a pocsék 2 hétre gondolni -suttogta megpuszilva a homlokom. Annyiszor oda akartam menni hozzád és átölelni -motyogta és a nyakamba hajtotta a fejét. Megcsókolni, elmondani, hogy pokolian szerelmes vagyok beléd -csókolt bele a nyakamba és finoman nekitolt az ajtónak. Hallottam ahogy a hátam mögött kattan a zár, de nem igazán foglalkoztam vele.
-Sajnálom, hogy hülye voltam -húztam közelebb magamhoz.
-Mindketten hülyék voltunk -válaszolta kissé rekedten és megcsókolt. Boldogan adtam át magam a csókjának és a kezem bevándorolt a pulcsija alá. Nem tudom mennyi idő telhetett el ahogy így egymás karjaiba simulva csókolóztunk, de a következő pillanatba kopogtattak az ajtón.
-Van bent valaki? -érdeklődött Pásztor Ádám derűs hangon.
-Nincs -válaszoltuk Karesszal egyszerre.
-Gyertek ki mindjárt eredmény hirdetés -kuncogott fel. Gyorsan lefésültem a hajam majd Karesz nyomába kiléptem az ajtón.
-Honnan tudta, hogy itt vagyunk? -pirultam el.
-Én is voltam fiatal -forgatta meg a szemét. Nem mellesleg nagyon jók voltatok -dicsért meg minket.
-Köszönjük -mosolyodtam el.
-Na jó menjetek -engedett minket utunkra mi pedig el is indultunk. Ja és Lilla itt a Kálmán Imre igazgatója -szólt utánunk mire megtorpantam.
-Komolyan? -fordultam meg csodálkozva. És? -kérdeztem hevesen dobogó szívvel.
-Imád téged -tárta szét a kezét.
-Lemaradtam valamiről? -nézett Karesz felváltva ránk.
-Később elmondom -néztem rá.
-Téged is kinézett ám magának -fordult Ádám Karesz felé.
-Nem tudom miről van szó, de én már így is tökéletes vagyok, nem kell tanulnom semmit -vonta meg a vállát lazán. Ádám pislogva nézett rá aztán rám.
-Igazad volt. Tényleg nagyképű -vigyorgott rám aztán ott hagyott minket.
-Te azt mondtad neki, hogy nagyképű vagyok? -fordult felém Karesz hápogva.
-Igen, de az én nagyképűm vagy -karoltam át a nyakát és hosszasan megcsókoltam.
-Csak a tiéd -mosolygott a számba és viszonozta a csókom.
Mindannyiunkat felszólítottak a színpadra. Mind a 16 iskola képviselőit vagyis minket. Karesz kezét szorongatva álltam és a gyomrom erősen liftezett. A nézők között megkerestem az összes ismerős arcot. Először anyáékra néztem. Egymás mellett ültek. Anya, apa, keresztanya és Kevin. Nála kissé meglepődtem azt hittem nem jön el. A mögöttük lévő sorba ült Viki néni, Karesz bácsi, Lili, Karesz nagyija. Mellettük Flóra és Dani. A leghátsó sorba pedig megpillantottam Dénest és a barátnőjét. Aztán itt volt még Viki néni (neki ugye muszály), Tibi bácsi valamint Léna és hát itt volt a diri is.
-Izgulsz? -húzott közelebb magához Karesz.
-Te talán nem? -kérdeztem vissza.
-Talán, egy kicsit -mosolyodott el halványan.
-Még mindig biztos vagy abban, hogy mi nyerünk? -néztem fel rá.
-Mi fogunk -mosolyodott el magabiztosan.
Pár perc múlva elkezdődött az eredmény hirdetés....
Az duett párok kezdtek elfogyni mellőlünk míg csak mi maradtunk és a Berzések. Ki hitte volna?
-A kettő iskola között nagyon szoros volt a mezőny, de a végső győztes nem más mint a.......(dobpergés) A Dobó István középiskola -üvöltötte el magát a műsorvezető. Először fel se fogtam, hogy mi nyertünk csak álltam egy helybe sóbálvánnyá dermedve. A tekintetem megakadt az állva tapsoló zsűrin akik minket ünnepeltek.
-Szerelmem mi nyertünk -kapott a karjaiba Karesz és vagy tízszer megpörgetett. Tudtam, hogy sikerülni fog -csókolt meg hosszasan.
-Nyertünk -ismételtem sokkos állapotba aztán boldogan Kareszra mosolyogtam. Tényleg mi nyertünk -ugráltam előtte boldogan.
-Gratulálok -lépett hozzánk a műsorvezető és átnyújtotta az aktatáskát amibe gondolom a pénz lapult.
-Köszönjük -rázott vele kezet Karesz aztán elvette a táskát. Utána jöttek gratulálni a zsűritagok.
-Minden elismerésem -mosolygott ránk Ádám.
-De ugye nem számították bele a fellépésem? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.
-Nem nyugodj meg -paskolta meg a karom. Az egyetemet meg gondoljátok át -mondta elkomolyodva.
-Ennyire megkedvelt minket? -szóltam utána.
-Talán -nevette el magát aztán intett egyet és elment beszélgetni a többi fellépővel.
-Drágáim annyira köszönöm -rontott ránk a diri hálálkodva.
-Ugyan már igazgatónő -mondta Karesz zavartan amikor meg akarta őt ölelni. Tessék a many -nyújtotta felé a táskát. Lehet belőle lelátó a tornaterembe? -kezdett el Karesz üzletelni.
-Karesz -szóltam rá élesen.
-Most mi van? -pislogott rám ártatlanul.
-Majd még beszélünk róla -biccentett a diri. De mostantól mivel vége a versenynek szeretném ha teljes erőbedobásotokkal tanulnátok. Nyakatokon az érettségi -nézett ránk szigorúan.
-Az csak jövőre lesz -forgatta meg a szemét Karesz.
-Hamar elrepül az az 1 év fiatalember -mondta a diri.
A győzelmünk megünneplésére beültünk Egerbe egy étterembe. Kicsit sokan voltunk és egy kicsit hangosak voltunk.
-Engedélyezek egy pezsgőt -ajánlotta fel apa nagylelkűen.
-Ugye ezt te sem gondolod komolyan? -néztem rá unottan.
-Az én lányom -vigyorodott el büszkén.
-Megengedik, hogy igyál, de te visszautasítod. Milyen kamasz vagy te? -nézett rám Dénes meglepetten.
-Normális? -tártam szét a kezem.
-Mellettem majd elzüllik -vigyorodott el Karesz mire öt mogorva szempár vetült rá. Anyumé, apumé, Viki nénié, Karesz bácsié és Karesz nagyijáé. Vicceltem na -húzta be a nyakát és a szeme sarkából rámsandított. Mosolyogva figyeltem majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Szeretlek -suttogtam a fülébe aztán elhúzódtam és elkezdtem az étlapot böngészni.
2 óra múlva elkezdtünk szedelőzködni.
-Jössz velem? -nyújtotta felém a kezét Karesz.
-Persze -vágtam rá azonnal. Anya otthon találkozunk okés? -léptem oda anyához.
-Menj csak -mosolygott rám. Négyen mentünk Karesz kocsijával. Ugye Karesz, Flóra, Dani és én.
-Te Lilla ezt figyuzd -nyomta a kezembe Dani a mobilját. A képernyőn egy fénykép volt megnyitva ami engem és Kareszt ábrázolt ahogy megcsókoljuk egymást a duettünk után. Mosolyogva néztem a fényképet majd átküldtem magamnak. Azt már mondanom se kell, hogy az lett Facen az új profilom és a telómba a háttérképem. Az ablakon kibámulva néztem a mellettünk elsuhanó autókat és fákat miközben a rádióból szóló zenét hallgattam. Épp Sahwn Mendestől szólt valami, de Karesz szinte rögtön el is kapcsolt. Nem bírta a srácot, azt mondta rá, hogy bájgúnár. Én meg mint a barátnője helyeseltem és neki adtam igazat. Karesz rácsúsztatta a kezét a combomra mire rápillantottam aztán mosolyogva újra kinéztem az ablakon miközbe a jármű egyhangú mozgása lassan álomba ringatott.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top