Miután Lo'ak visszafordult arra, amerre eredetileg is tartott, [Y/N] szomorúan kezdte munstrálni távolodó alakját.

Többet nem szólt a fiú után, hagyta, hogy elmenjen, ő pedig így is tett. A lánynak jobban kellett volna magát éreznie mostmár, hogy bocsánatot kért tőle, azonban a száját teljesen a keserűség öntötte el. 

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a vízbe ugrott és úszni kezdett. Úszni, a zátonyon túlra, ahol barátja már biztos várja. Vele mindig biztonságba érzi magát és mellette soha sincs sokáig rosszkedve. Hiszen... Hiszen a lélektestvére.

Viszont ezt másnak nem mondhatja el. Payakan száműzött, így nem meri megkockáztatni mégis mit szólnának hozzá a falubeliek.

Mondjuk annyira nem is érdekli...

A faluban él és segíti az ottani életet, de ezenfelül nem sok vizet kavar. Olyan, mintha ott sem lenne. Egyedül Tsireya szokott beszélni hozzá a szülein kívül, de jobban örülne neki, ha ő sem tenné, hisz tudja csak szánalomból kedves vele, nem másért.

[Y/N] ugyanolyan, mint Payakan. Ők ketten vannak csak egymásnak. Senki más nincs nekik, aki valaha is megérthetné őket.

A hosszú hajú lány üdvözölte a kedves tulkun-t, de nem sokáig lehettek együtt, ugyanis [Y/N]-nek még bőven naplemente előtt haza kellett érnie anyja kérésére, hogy segítsen neki valamit.

Mégis, ezalatt az egy óra alatt is teljesen felvidult.

Lo'ak és Neteyam eközben fejmosást kaptak apjuktól, Jake Sully-tól, miszerint az ifjabbik mindenféleképpen béküljön ki Aonung-gal, a klán vezető fiával vagy különben csúnya világ lesz. Így lehet tehát az is, hogy most mindenki őt keresi, ugyanis a csillagok már rég az égboltot diszítik, a fiú pedig még mindig nem ért haza, az úgynevezett vadászatról.

Aonung a zátonyon túlra vitte. Ennyit elég volt elcsípnie [Y/N]-nek a beszélgetésből és már indult is.

Ilu-t sem szerelt fel, nem volt rá ideje. Mondjuk amúgy sem utazik velük sűrűn. 

A vízbe vetődött és Lo'ak keresésére indult.

Eddig sem volt fáradékony, de most, hogy tombolt benne az adrenalin megállíthatatlan volt. Olyan gyorsan úszott, ahogy csak tudott, hisz tisztába volt vele, hogy a zátonyon túl rengeteg ragadozó él. Neki soha nem volt velük problémája, őt mindig megvédte Payakan, na de Lo'ak...

Lo'ak-ot nincs ki megvédje. 

Nagyon sietett, azonban fogalma se volt hol keresse. Nem szólhat Payakan-nak... Annyira még nem bízik a Sully fiúban, hogy felfedje előtte legnagyobb titkát, így muszáj volt egyedül barangolnia a teljesen sötétben. 

Nem félt, hisz ebben a helyzetben nem is neki kellett, hanem a sárgaszeműnek, akit ott hagytak egyedül, egy teljesen ismeretlen helyen. [Y/N] csak ment. Ment, hiszen ő volt a felmentő hadsereg. Ha valaki is rábukkanhatott Lo'ak-ra, akkor az a lány volt. 

Egyedül [Y/N] ismerte a tenger minden egyes szegletét, még a zátonyon túl is.

Ezzel bíztatva magát újabb erőre kapott és úgy evezett, ahogy csak tudott, azonban mikor több óra keresés után sem bukkant Lo'ak nyomára, pánikolni kezdett. 

A kezei remegtek, és jéghidegek voltak, míg őt leverte a víz és melege volt. Fogalma se volt mit is kezdjen. Ha nem találja meg a fiút, az örökké az ő lelkén fog száradni, hisz hiába Aonung-ék hozták el, ő attól még ugyanúgy megmenthette volna, ha rátalál.

Nem igen volt tudatánál, de még így is hajtott, hiába érezte meg már a kezeit és a lábait is. Ez még neki is sok volt, mikor pedig észrevette a felkelő napot, hirtelen nem tudta hol van.

Neki gyorsan telt az idő, az mégis rendkívül lassú volt.

Körbenézett ugyan, de nem volt ismerős a terület. 

Mégis meddig jöhetett el, ha itt még ő sem otthonos?

Kétségbeesés futott át az arcán...

Annyira elvándorolt otthonról, még Payakan sem hallotta volna meg, így nem is próbálkozott, csak elindult valamerre, megpróbálva nyitvatartani a szemeit, de nehezen ment, mert nagyon elfáradt.

A lábaival már nehezen evezett és a kezei is jóformán már használhatatlanok voltak. Egész éjszaka úszott. Nem csak éjszaka, hanem előtte délután és egész délelőtt is. 

Teljesen kimerült.

Rendkívül közel járt ahhoz, hogy feladja és csak hagyja, hogy magába nyelje a víz, ugyanis már a nap is magasan járt, de megpillantotta a Három Testvér Sziklát, így felcsillant a szeme és a maradék energiáját összegyűjtve teljes gőzzel megindult a falu felé.

Egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki a száján, mikor pedig észrevett a parton egy ismerős alakot, minden kő leesett a szívéről.

-Lo'ak!-futott felé egy halvány mosollyal az arcán, még így is, hogy majdnem összeesett, de odaérve a fiú elé, az csak elröhögte magát.

-Te még éjszaka is csak lubickolsz?-nevetett, a lánynál pedig elszakadt a cérna. 

Ott, Lo'ak, Neteyam, Tsireya, Aonung és Rotxo előtt elbőgte magát. Zokogni kezdett, hisz megsértették a fiú szavai, hiába nem bántó szándékkal mondta azokat. 

Ő mégis honnan tudta volna, hogy [Y/N] egész éjjel őt kereste?

Na, valószínűleg nem csak ez játszott itt közre, hanem az is, hogy a lány már bőven határain túl volt és ha lehajtotta volna a fejét egy párnára már abban a pillanatban el is aludt volna.