Lo'ak jó ideig el volt a vadászattal, hiába szerzett közben több sérülést is.

Elvágta a talpát egy eltörött kagylóval, amire rálépett, megszúrta az ujját valami tüskés növénnyel és még fejjel neki is ment egy sziklának, mert nem figyelt eléggé. Az esze azonban csak egy dolgon járt. El akar kapni egy uthornt.

Így minden problémája megoldódna.

A legnagyobb vágya?

Hogy a szülei ugyanolyan büszkék legyenek rá, akárcsak a bátyára...

A vadászata azonban nem járt sok sikerrel, így a folyamatosan mögötte lebegő lányt kezdte figyelni, aki gyorsan elrejtette az eddig arcán fent lévő vigyorát.

-Te miért nem akarod elkapni őket?-dobta hátra szeméből a fonatokat a fiú, ahogy felért a víz felszínre.

[Y/N] csak elnevette magát. Egész eddig azon kuncogott a háttérben, hogy hogyan is bénázik ez a szerencsétlen, pár órára rá, pedig neki is feltűnt, hogy ő egész végig csak jókat mókázott rajta.

-Tudod...Amikor kicsi voltam ezt velem is eljátszották. Egésznap kergettem őket, hogy elkapjak egyet, azonban soha sem sikerült. És tudod miért?

Lo'ak miden figyelmét a lánynak szentelte, úgy hallgatta kisebb történetét.

-Mert igazából lehetetlen őket megfogni.

-Mi? Miért?!-lepődött meg.

-Mert folyékony. Ha az öklödbe is zárnád, kifolyik az ujjaid között, hisz érzi, hogy veszélyben van.

-Tehát, nem válik valóra a legnagyobb vágyad?-húzta el a száját szomorúan Lo'ak.

-Nem-rázta meg a fejét a lány elnevetve magát-Miért? Mi...A legnagyobb vágyad?

A fiú felkapta a fejét [Y/N] arcára e kérdése következtében, azonban pont nem áll olyan kapcsolatban vele, hogy lelkizni kezdjen, így csak megpróbálta elterelni a témát.

-És te órákig vártál vele, hogy ezt elmond?!

-Jó műsor volt-nevette el magát ismét.

-Szemét vagy...-dunnyogta neki, miközben a lány szerzett egy Ilu-t, hogy haza menjenek, hiszen szegény Lo'ak is biztos kifáradt már és éhes is.

-Te pedig szórakoztató-válaszolt neki vigyorogva, aztán hazafelé vették az irányt.

Tsireya és Neteyam is meglepődve fogadta azt a kettőt, mikor visszaértek, hisz még az is furcsa volt, hogyha meg maradnak egymás mellett, egy légtérben, nem hogy csupán csak ketten menjenek valahova. Tök egyedül. Maguktól.

Aztán Tsireya hamarosan rá is jött [Y/N] miért is viselte meg közvetlen közelében a fiút.

Őt is megszivatta.

Ezt annak idején vele is eljátszotta a lány, és nemigen örült neki, de be kell hogy vallja, sokkal viccesebb, ha mással történik meg.

Főleg [Y/N] szemszögéből és előadásában.

Eredetileg Neteyam-nak mesélte, de Tsireya is hallgatózott.

Lo'ak...Lo'ak pedig forgatta a szemeit, karbatett kézzel.

Szépen fogalmazva nem örült annak, hogy a lány így rászedte.

Főleg, hogy...Főleg, hogy azt hitte, ezután könnyebben össze tudnak majd barátkozni. De nem.

A lány csak becsapta.

Rosszul esett neki, hisz nem elég, hogy a kívánságába beleélte magát, de még abba is, hogy [Y/N] hasonlóan fogja kezelni őt, mint a bátyját, akivel most is bizalmasan sutyorog valamit, miközben átkarolja a vállát.

Ő akar Neteyam helyén lenni.

Neki miért megy ilyen könnyen a barátkozás?

Neki miért megy ilyen könnyen a beilleszkedés?

A fiú elsétált tőlük, azonban ő ezt nem is realizálta, már csak azt vette észre, amikor Aonung elé állt, aki Kiri-t piszkálta az ötödik ujja miatt.

Neteyam gyorsan utána ment, mikor észrevette öccse hiányát, [Y/N] és Tsireya, pedig elmentek egy kis délutáni pihenésre, hisz lehet, hogy amíg [Y/N] rendkívül jól szórakozott és abban fáradt el, addig Tsireya keményen dolgozott a mai nap, ezzel is segítve a falut és annak lakosait.

Anyjának szokott segíteni a gyógyításban, de hála égnek nincs olyan sok munka, mert általában egészséges a nép.

Neteyam észrevéve Lo'ak-ot egyből közé és Aonung közé állt rendezni a dolgokat, azonban ez a szócsata is csak verekedésbe torkollott.

A bátyja büszke mosollyal nézte az épp harcoló öccsét, aki egyszerre mind a négy fiút püfölte, azonban egy idő után muszáj volt leállítania őket, hiszen a tengeri Na'vik nem néztek ki túl jól.

Lo'ak lerázta a kezét, azonban nem tudta abbahagyni a kezéről csöpögő vér folyamatos bámulását.

Büszke volt magára. Hisz nem elég, hogy Kiri-t megvédte, még a bátyja is elismerően biccentett neki, miszerint most az egyszer jól tette, hogy forrófejűségére hallgatott.

Úton a sátruk felé, a két testvér összefutott [Y/N]-el, akinek mégsem jött össze a délutáni szunyókálás.

A lány először csak az idősebbet vette észre, akinek vigyorogva köszönt, azonban mikor meglátta a kisebbet egy pillanatra elállt a lélegzete.

Furcsa érzést váltott ki belőle a vérző orrú és kezű fiú látványa. Talán, mintha még egy kicsit el is pirult volna, mikor Lo'ak összeráncolt homlokkal pillantott felé.

-Mit akarsz?-kérdezte lenézően.

-Látom szépen elintéztek-vigyorodott el fokozatosan, ahogy végignézett a fiún, mepróbálva kitisztítani az elméjét.

-Őket kéne látnod!-villantotta meg fogait, így a lány kíváncsian kezdte vizslatni az arcát, majd ahogy eszébe jutott miért is indult Lo'ak keresésére egyből lekonyult a szája és a földet kezdte pásztázni.

-Hé...Lo'ak...Tudunk beszélni?- szólalt fel halkan [Y/N].

-Persze-bólintott meglepődve, így a lány Neteyam-ra pillantott aki vette a célzást és felemelt kezekkel ott hagyta a két ifjút.

-Ne haragudj...Ne haragudj, amiért ma átvertelek. Túl messzire mentem vele-hajtotta le a lány a fejét komoran, egyből a közepébe vágva.

Se felvezetés, se semmi. Sosem volt az ilyen jellegű beszélgetésekben jártas, így nem tudta, hogyan kezdjen hozzá és azt sem, tulajdonképpen mit is kellene mondania. Aludni tervezett, de a torkában lévő gombóc ezt nem engedte, így magának kellett intézkednie.

-Kicsit rosszul esett...

-Tudom. Tényleg ne haragudj. Nagyon sajnálom-nézett a szemeibe őszintén, így Lo'ak elkapta róla a tekintetét, hisz nem tudta állni a tengerkék szemeket.

Nem akarta megkockáztatni, hogy elvesszen bennük, mint ahogy az már párszor a közelmúltban sikerült neki.

-Figyelj-sóhajtott megingatva a fejét, hogy valamilyen szinten visszatérjen a valóságba-Nem haragszom, de több ilyen ne legyen, mert tényleg szarul esett.

-Esküszöm, hogy nem lesz...

-Akkor rendben-mosolyodott el óvatosan-Kisujj eskü?-nyújtotta felé a sajátját a fiú, vigyorgásra váltva, azonban a lány csak elképedt arcot vágva meredt rá, majd a fejét megrázva felemelte a hangját.

-Megjegyeztelek büdös! Ezt még visszakapod!

-Valahogy sejtettem-nevette el magát, így [Y/N] arca is megenyhült.

Lo'ak útjára indult, egyedül ott hagyva a lányt, azonban ő hirtelen utána szólt.

-Hé!

-Na?-fordult vissza meglepődve.

-Mindegy.

[Y/N] legszívesebben azt mondta volna neki, hogy vigyázzon magára, hogy ne keveredjen több balhéba, meg akarta kérdezni hogy hogy van, hogy mennyire fájnak a sebei, hogy segítsen-e ellátni, de ezek helyett...Ezek helyett csak egy egyszerű mindegy-et sikerült kinyögnie.

Hisz büszke volt. Büszke és makacs.

Nem mellesleg soha sem vallotta volna be, hogy azért is viselkedik ilyen elutasítóan Lo'ak-kal szemben mert lehetséges, hogy a fiú már az első pillanatban megfogta.

Megfogta az aranyos esetlenségével, a folytonos versengésével, a rivalizálásával, a humorával, a visszaszólásaival, a bátorságával, a nem törődömségével, a lázadásaival, a makacsfejűségével...

Napestig tudná sorolni, hiszen...Valószínűleg eléggé belehabarodott.

De [Y/N] ezt soha sem fogja bevallani magának.