༻⁕*⚝11.rész⚝*⁕༺

Lo'ak a reggelijét hamar befalta és egyből elindult a part felé, mikor pedig megpillantotta azt a személyt, akit keresett, futni kezdett irányába.

Elkapva [Y/N] csuklóját, a lány meglepődve fordult hátra, majd mikor megpillantotta a fiút egyből a szomorúság ült ki az arcára.

Már egyáltalán nem volt dühös, helyette csalódottságot érzett és bár ki akarta szabadítani kezét a másik szorításából, az egyszerűen nem engedte neki. Most nem.

A lány értetlenül nézett  szemeibe, így sokáig csak bámulták egymást, hisz Lo'ak egyszerűen nem tudta mit mondjon.

-Figyelj...[Y/N]... Sajnálom.

-Nem érdekelsz...

-Nem tudtam, hogy Payakan-nak van már egy lélektársa.

-De ő ezt pontosan tudta, mégis összekapcsolódott veled...-hajtotta le a fejét [Y/N], azonban a fiú, álla alá téve két ujját, felemelte annak fejét és hosszasan szemeibe nézett.

-Ne haragudj... Nagyon nagyon sajnálom-csúsztatta tenyerét a lány álláról az arcára, miközben másik kezét a dereka köré fonta, hogy közelebb húzhassa magához.

Meglepődésére [Y/N] nem húzódott el. Helyette azt vette észre, mintha hezitálna.

Hezitált is. Azon, hogy csak szimplán mérges vagy nagyon nagyon mérges Lo'ak-ra.

Hiába gondolkozott ezen, kissé lejjebb hajtva a fejét, már csak azt vette észre, mikor a fiú egy lágy puszit hintett a homlokára. Hamar felnézett rá, teljesen kinyitva a szemeit, miközben az előtte álló arcát kezdte vizslatni, azonban Lo'ak figyelmen kívül hagyva a lány bámulását ismételten puszit adott neki, csak most homloka helyett az arcára.

[Y/N] nem tudta mit reagáljon. Lefagyott, mikor pedig érezte, hogy lángol az arca, a fiú pedig elmosolyodva rajta újabb csókot adott halántékára, teljesen vége volt.

-Lo'ak?-szólította meg félénken, a másik mintha pedig észrevette volna magát, szintén elvörödödött, majd a lány fejebúbjára helyezte állát, hogy így eltakarhassa előle arcát.

-N-Ne haragudj, ha úgy érzed, mintha elvettem volna tőled Payakan-t... Esküszöm, ha tudom, hogy már a te lélektestvéred, nem kapcsolódok vele-rázta meg a fejét, a szemeit pedig valami csípni kezdte-De nem tudtam...Mikor pedig megmutatta nekem a múltját, úgy éreztem, mintha ez én lennék. Mintha ez az egész rólam szólna. Ugyanazokat az érzelmeket éltem át, mikor megtudtam a múltját. A kétségbeesést, a bizonyítani akarást, a csalódottságot és a magányt. Ezeket éreztem egészen eddig, mikor pedig rájöttem, hogy ezzel nem én vagyok egyedül, boldog voltam. Boldog voltam, hogy valaki végre megért és nem egyedül kell megküzdenem mindezzel. Ne haragudj [Y/N]. Nagyon nagyon sajnálom. Önző dolog volt ez tőlem. Nagyon önző...

-Boldog...Boldog lettél?-kérdezett vissza a lány, a fiú pedig végre a szemeibe nézett és óvatosan bólintott egyet-Itt egyedül nekem kéne bocsánatot kérnem... Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy te mit is élhetsz át, hiszen ezek nehéz idők neked és a családodnak is. A költözés, a régi törzsetek hátra hagyása, a miénkbe való beilleszkedés, a szokások megtanulása, maga az új életmódhoz való hozzászokás... És ezt még én sem tettem neked könnyebbé. Ne haragudj. Igazán röstellem. Csak kicsit el kellett volna gondolkodnom azon, hogy neked milyen is lehet itt és tudtam volna segíteni, hogy ne érezd magad ennyire rosszul és magányosan.

Csend alakult ki a kettő között. Lo'ak kezei időközben lecsúsztak a lány derekára, ő pedig körbefonta karjaival a fiú nyakát. Másodpercekig csak bámulták egymást, majd egy hirtelen pillanatban [Y/N] felszólalt.

-Tudod... Amikor eltűntél... Egész éjszaka kerestelek. Féltem, hogy valami bajod esik, ezért csak mentem és mentem, de nem találtalak sehol, mikor pedig már másnap délelőtt a fáradtságtól majdnem elájultam és hazafelé véve az irányt megpillantottalak a parton nagyon boldog voltam, hogy nem lett semmi bajod. Már majdnem a nyakadba vetettem magam örömömben-nevetett fel kissé-, de mikor beszóltál, hogy egész éjszaka megint csak lubickoltam elpattant a cérna és agyon tudtalak volna verni-fejezte be gyorsan mondandóját, a fiú pedig sajnálóan lehajtotta a fejét.

-Ne haragudj... Nem sértő szándékkal mondtam.

-Nincs...Semmi baj. Mostmár.

-Szóval már nem vagy mérges?

-Nem-rázta meg a fejét [Y/N], a másik pedig homlokát a lányénak döntve szemezni kezdett vele.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top