– Szóval mi lenne, ha összefognánk és megoldanánk ezt a kis problémát?

Jó lenne azt mondani, hogy Ace boldogan belegyezett és a világ legszélesebb mosolyával kezdte gyártani az ötleteket, de ez már csak egy hiú ábránd marad.

– Ö-ö-össze-összefog-fogni? – dadogta Ace ránk meredve, majd ijedten nyikkant egyet és már ott sem volt.

– Hát ez mehetett volna jobban is – jegyeztem meg a zsenink hűlt helyét bámulva.

– Nem tudom, mit vártál – vont vállat Rhett. – Ez a srác egyszerűen nem szociális.

– De te azért segítesz nekem?

– S. Te vagy a legjobb barátom. Valójában te vagy a mindenem – nézett mélyen a szemebe, de a kis baseball sapkájában meg a rózsaszín pólójában nehezemre esett komolyan venni. – Akkor is segítenék, ha azt kérnéd, juttassalak el a Holdra.

Összességében azonban még így is ez volt a legaranyosabb, amit valaha mondott nekem. Amit valaha bárki is mondott nekem. Azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, elfussak vagy vegyem komolyan fontolóra, hogy itt maradok ebben a világban.

– Eszméletlen furcsa és megfejthetetlen arckifejezéssel révedsz a semmibe – kommentálta a történteket Rhett hangosan.

– Oh, bocsi – ráztam meg a fejem, kirángatva ezzel saját magamat gondolataim börtönéből. – Csak nem tudok hozzászokni, hogy ilyen rendes vagy velem.

– A te világodban milyen vagyok? – érdeklődött kíváncsian.

– Végtelenül cinikus és gúnyos, aki folyamatosan élcelődik rajtam és minden alkalmat megragad, hogy kötekedjen velem – foglaltam össze tömören.

– Talán csak azért vagyok ilyen, mert bírlak – vélekedett Rhett.

– Te így bánsz azzal, akit bírsz?

– Nem, de ott pont az ellentétem vagyok – billentette oldalra a fejét, amolyan „na, ezt add össze!" pillantással.

Egy perc néma csend követte a kijelentését és ez idő alatt végig farkasszemet néztünk, míg végül karbafontam a kezem, majd megszakítottam a szemkontaktust.

– Kizárt – közöltem végül ellentmondás nem tűrő hangon. – Inkább magammal viszlek és kicseréllek titeket.

– Már ha egyáltalán hazajutsz. – Ezt amolyan mellékesen mondta, először fel sem fogva szavainak jelentőségét, ám mikor észrevette az arckifejezésemet észbe kapott. – Bocsi.

– Ugyan – legyintettem nagy lazán. – A zseninek ugyan lába kélt, de ha gyorsabban szaladunk, mint ő, csak be kell befogni a szende fizikust és bármi áron magunk mellett tartani.

– Rendben – hagyta jóvá.

– Ami azt illeti, ezt neked kellene megcsinálni – sandítottam rá.

– Nekem? – ismételte döbbenten.

– Hát Ace úgy tűnik, fél a lányoktól, szóval veled van a legtöbb esélyünk – pislogtam rá könyörögve.

– És te addig mit csinálsz?

– Beszervezek még valakit, akire szükségünk lehet.

Rhett nagyot sóhajtott, majd beleegyezően feltápászkodott és nyomott egy puszit a hajamba.

– Mit meg nem teszek érted, S – csóválta a fejét, majd elmasírozott.

– Szóval – emeltem fel a hangomat. – Megtudhatnám, miért bujkálsz és hallgatódzol a polcok mögött?

– Elnézést – került elő leszegett fejjel Shelby.

– Nincs gond, csak érdeklődtem.

– Igazság szerint tetszik nekem Wild... - vallotta be, én meg arra gondoltam, hogy milyen hihetetlen, ahogy még itt is, még így is megtalálják a lányok. – Mindig kikölcsönzöm azokat a könyveket, amiket visszahoz vagy kézbevesz és én is elolvasom őket.

– Hát ez nagyon... - kutattam a megfelelő szó után. – ...Romantikus – fejeztem végül be valami teljesen mással, mint terveztem.

– Szívesen segítek neked hazajutni – tördelte az ujjait megszeppenve. Durva, hogy a máskor nagyhangú, műkörmös, trendi-szexi csajszi most egyszerű barna színű ruhákban ajánlotta a segítségét pont nekem. – Minden könyvet elolvasok Wild után és ez a világok közötti utazás nagyon izgalmas!

– És gondolom így esélyed van felszedni őt – próbáltam megfejteni az indítékait.

– Én már annak is örülök, hogy a két méteres körzetében lehetek – mosolygott lelkesen.

– Persze, hisz mindenki ilyen kapcsolatra vágyik – dünnyögtem, de szerencsére meg sem hallotta. – Rendben, Shelby! Üdv a csapatban! – nyújtottam jobbomat és kezet ráztunk.

Talán Shelby-t is magammal viszem és ezzel újrateremtem a világunkat. A kedves embereket elviszem, a gonoszokat itt hagyom és a saját földemen élő rosszakat szintén ideküldöm. Csodás volna.

– Tudsz még valakit, aki hasznos lehet? – kérdeztem, miközben elhagytuk a könyvtárat.

– Gretchen McAdams roppant befolyásos errefelé. Talán ő segíthet – tanácsolta Shelby, mire vágtam egy kelletlen pofát. Ugyan még nem is találkoztam az itteni Gretchennel, de máris biztos voltam benne, hogy a saját világomban lévő sokkal jófejebb.

– Oké – eresztettem le a vállaimat lemondóan. – Még valaki?

– Cage Horan bármit meg tud szerezni – halkította le a hangját bizalmasan és elég sejtelmesen.

– Szuper – húztam össze a szemem és előkapva a telefonomat írtam egy üzit Rhett-nek, hogy ha módjában áll, útközben szervezze be Cage-t is.

Rhett üzenete: Jobban kijövök a lányokkal, mint a srácokkal.

Sere üzenete: Hát akkor itt az ideje, hogy fejlődj egy kicsit e téren.

Rhett üzenete: Tekintve, hogy a suli két legnehezebben megközelíthető fiúját bíztad rám, nem kis fejlődés várható...

Viccesnek tartottam, hogy így beszél a legjobb barátairól.

Sere üzenete: Én a méhkirálynőhöz tartok, szóval nem lehet egy rossz szavad sem.

Rhett üzenete: Ne parázz, Gretchen bír téged!

Sere üzenete: Komolyan? De hát miért? Azt mondtad, nem vagyunk valami népszerűek...

Rhett üzenete: Mióta az anyukád megmentette a pomerániai kutyusa életét, azóta lekötelezve érzi magát és az egész családotokért hálás az isteneknek.

Sere üzenete: Jó tudni.

A következő rész Rhetty szemszögéből lesz!!!!

Addig is rendeljétek elő bátran a könyvemet ezek közül bárhol: Agave, Libri, Líra, Bookline, Book24, Álomgyár – MOST MINDENHOL KEDVEZMÉNYESEN MEGVEHETITEK!