JACKIE

2004. június 19., szombat

A kerítésen csüngve figyeltem a szomszéd kertet, ahová két, sötétkék overallt viselő férfi hordta be sorban a dobozokat és bútorokat a ház előtt parkoló teherautóból.

Izgatottan mocorogtam a helyemen. A szomszédunkban korábban egy öreg házaspár élt, elég unalmasak voltak. Aztán majdnem egy évig állt üresen a mi házunknál ötször kisebb kőépület. A szomszédnélküliség még unalmasabb volt. Legalább a néni mindig csúnyán nézett rám, amikor „véletlenül" átdobtam a labdámat.

Ismét a szomszéd kapura tapasztottam a tekintetemet. Hátha ezúttal valaki velem egykorú jön! Olyan, aki benne van a csínytevésben, és együtt bosszanthatjuk a másik szomszédot, Miss Wokomát. Az extra király volna! Csak ne legyen nyámnyila. Az ovistársam, Elton jutott eszembe. Úgy bőgött a múlt héten, amiért rámászott egy bogár a kertben, hogy kis híján megfulladt. Nem nagyon szeretnék egy ilyen Eltont a szomszédba! Az nagyon ki-ábrándító lenne...

Arra lettem figyelmes, hogy besétáltak az új lakók. Egy magas, szőke férfi jött kézen fogva egy nagydarab nővel, mögöttük pedig velem nagyjából egyidős fiú. Nagy, zöldszemeivel és dús, sötétszőke hajával úgy festett a világoskék ingben, mint a mesebeli hercegek.

Csakhogy én sosem rajongtam a képeskönyvek szerelmes történeteiért, és főleg nem ájultam el a hercegektől. Pont úgy néztek ki, mint akik még a bogaraktól is félnek... A gonoszt általában szimpatikusabbnak találtam, de most, amikor itt volt előttem egy igazi herceg, valahogy mégsem tűnt annyira ellenszenvesnek, mint gondoltam. Talán tök jó fej, és benne lesz, hogy együtt vicceljük meg Miss Wokomát!

Észrevett, én pedig továbbra is a kerítésbe kapaszkodva vártam, hogy odajöjjön.

– Szia! – köszöntem. – Jackie vagyok, itt lakom. Közelebbről még hercegesebb volt a külseje. Rövid ujjú ingén néhány gyűrődést fedeztem fel, és már-már azon voltam, hogy áthívjam hozzánk, amikor kinyitotta a száját.

– Szia! Én Cage vagyok. Veszélyes a kerítésre felmásznod. Egyáltalán nem állsz stabilan, és könnyen leeshetsz. A szüleid nem mondták még, hogy nem szabad ilyet csinálni?

Annyira felbosszantott, hogy máris képes volt minden reményemet tönkretenni, hogy haragosan lemásztam a kerítésről, és szó nélkül magára hagytam. Még hogy nem mondták-e a szüleim? Mást se csinálnak, csak megmondják, mit és hogyan kellene tennem! Most már biztos, hogy a hercegek kiábrándító és semmirekellő alakok! Remélem, mielőbb elköltözik innen!

MEGJELENT! Kapható a könyvesboltokban. :)