A csatakos utcát a teljes sötétség borította be. Csak pár lámpa fénye pislákolt. Ilyenkor már nagyon ember nincs kint, csak a kurtizánok állnak a kijelölt helyükön. De a sötétségben egy alak tűnik fel. Egy férfi ruhát viselő nő. Bár ezt a kinti népek nem látják, de akik ismerik jól tudják ki ő. A nő egy ivóba tér be, ahol a szobájába veti le magát.

-Hát te itt?- néz a lányra egy fekete  hajú férfi.

Az úron sötétkék öltöny van, fején puha kalap díszeleg.

-Tudja, hogy nem tudok máshova menni?- válaszolja a nő.- Véghez viszem a tervem, mert meg kell tennem.

-Milyen elszánt- horkant fel.-Csak ne égesd meg magad- néz a nő szemébe.- Tudod a nevelő apád is így indult neki, de orra bukott.

-Én nem vagyok ő. Én erősebb vagyok.

-Mintha, csak a te korodba lévő Gabriell Agrestet hallanám. Tudod kedvesem rajta is túl kerekedtek.

-Én nem vagyok az apám. Én más vagyok mint ő.

-Te tudod- és az ajtóhoz lép.- Natali egyet jegyezz meg. Soha ne szeress bele az ellenségebe, mert annak rossz vége lesz- és becsukta az ajtót.