15 perc múlva 5, ezért lemegyek beszélni Ju-won-nal, hogy ki fogadja igazából a vendéget. Általában „megvezetem" azt, aki üzletelni akar, legalább is a személyemet illetően. Van egy nagy előnyöm apámmal szemben, engem nem ismernek. Szeretném továbbra is fenntartani ezt az apró, kis fölényt. Megfigyelem a vendég és az emberem beszélgetését, ahogy a detektívregényekben a rendőr a vádlott kihallgatását. Csak akkor beszélek személyesen valakivel és fedem fel az arcom, ha komoly dologról van szó. Amíg a jelenlegi helyzet nem változik, felesleges megmutatnom magam ebben a sötét szakmában.

- Ju-won! Öt perced van. Ma te színészkedsz!

- Rendben! Melyik szoba lesz a „színpad"? – teszi idézőjelbe ujjaival a szót.

- A3. Felső szint.

- Igen, asszonyom!

- Vegyél fel másik öltönyt, ez nem túl...tekintélyt parancsoló. Négy perc múlva várlak fent az üvegfal mögött.

Bólint felém egyet, hogy felfogta a dolgokat. Felmegyek a lifttel és várok.

- Pont időben – mondom, mikor belép – Elmondom, mi a feladatod.

Igazít egyet-kettőt az öltöny gallérján és minden figyelmét nekem szenteli. Ez az öltöny szénfekete, nem az a csillogó giccses darab. Fekete ing fekete nyakkendő - csokornyakkendő el van felejtve -, az öltönynadrág tökéletesen illik rá, és, persze, a kihagyhatatlan, megfizethetetlen karóra. Mondjuk a sportcipő furcsa, mégis passzol egy fiatal maffiózóhoz. Ju-won-nak szálkás alakja és széles válla van, meglepően jól fest ebben a méregdrága öltönyben.

- Szóval, amikor bemész, te vagy az én főnököm és nem fordítva. Egy felettébb karcsú, sokat mutató öltözetű hölgyre számíts. Ne lankadjon a figyelmed, attól még, hogy nő, nem jelent kevesebb veszélyt. Meg kell tudnod ki küldte és miért. Végig figyellek és adom az instrukciókat. Be vagy drótozva?

- Igen.

- Rendben. Minden világos?

- Mint a nap.

Ekkor nyílik az ajtó.

- Asszonyom, itt van.

- Mondjátok, hogy az irodámban, az A3-as teremben várom.

Azzal vissza is csukja a falapot egyik alkalmazottam, akinek valami iszonyat lányos stílusa van, nem bírom ezt a sok rózsaszínt. Lehet, hogy ez egy maffia, de egyszerű titkárnők ide is kellenek. Lehet valami szabályozást kellene bevezetnem...

- Rajtad a sor, és csak okosan, figyellek!

- Tudom, főnök!

- A színpad a tiéd! – mutatom neki a célirányt, jelen esetben ez az ajtó.

Teszi, amit megbeszéltünk. Megállok a kétoldalú ablak mögött és várok. Ki gondolta volna.. Lép be a kihallgatóterembe egy fiatal hölgy. Még az említetteknél is hiányosabb az öltözete. Lehet valaki viccel velem, ő nem a mi szakmánkban dolgozik, hanem a szórakoztató ipar egy eldugott ágában. Örömlány, hogy, miért feltételezem ezt? Van egy szimbólum a füle mögött. Az egyik legkiterjedtebb bordélyhálózat jelképe.

Elkezdődik a megbeszélés, de már az ötödik percben lenne okom megölni. Próbál Ju-won közelébe kerülni, mármint szavakban, mert testben már a karfán ül. Ju-won nem taszítja, hagyja had tegyen, amit akar. Elhiteti vele, hogy az ujja köré csavarta. Ez meg is hozza gyümölcsét. Azt állítja az egyik kisebb északi maffia küldte, a Sárgatulipán. Kreatív mi? Hát igen, minden maffiának valamilyen virág a neve, az egyszerűség kedvéért. A legnagyobb északi maffia neve: Rudbeckia, vagyis kúpvirág. A bourbon whiskey-t is erről a növényről nevezték el. Az én, azaz az apám és családom maffiájának a neve: Caldarusa, vagyis harangláb. Ez a növény nagy magasságokban nő és gyönyörű. Erről ennyit, vissza ahhoz a ribanchoz. Már majdnem kollégám ölében ül, aki még mindig tűr. Nem löki le magáról, míg azt nem mondom. Most éppen azt ecseteli, hogy ismerkedni szeretne, mert a főnöke a maffiánk nevén kívül nem sok mindennel van tisztában. Olyan ostoba, amilyennek kinéz, sajnos az általánosítás sokszor igaz. Amint befejezte monológját végre beleszólok a mikrofonba.

- Jó elég lesz a tapiból! Tudunk mindent. Küld el, de kérlek ne finomkodj! Végig kellett néznem, ahogy szinte ruhán át ...érted.

A kis küldönc a földön találja magát nagy szemeket meresztve, amin elnevetem magam. És a nevetőgörcsöm csak erősödik, ahogy munkatársam mondandóját hallgatom:

- Na, idefigyelj! Mond meg a főnöködnek, hogy ha üzletet akar, ne örömlányokat küldjön. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szakma piszkos, de azért ez túlzás – mondja, és undorodva kissé felhúzza az orrát.

- M-mi?

- Csak annyit mondtam, hogy a kurvák a szakmánk nem ezen részére valók, itt komoly dolgokról folynak a beszélgetések. Nem a te szinted.

- Ezt, hogy értsem?!

- Hogy lehet valaki ennyire értetlen? – mondja halkan és elkezdi orrnyergét masszírozni. - Elmondom úgy, hogy értsd: szépen visszamész oda, ahonnan jöttél – mutogat kezével és szinte gyógytempóban tagolja a szavakat - és átadod a főnöködnek: a góré üzeni, hogy küldjön olyat, akivel lehet is tárgyalni, vagy jöjjön el személyesen. Ne bosszantson ilyen ostobákkal! – húzza össze szemöldökeit, biztosra veszem, hogy felbosszantotta magát a kedves hölgyön.

- Még, hogy én ostoba?! - komolyan ennyi esett le neki ebből? Anyám...

- Elég! Most takarodj, amíg szépen mondom!

Azzal kiviharzik az irodából, utána az épületből. Még mindig nevetek, de bemegyek a nem rég engem játszóhoz, hogy megveregessem a vállát.

- Ez valami oltári volt – tárom szét kezem szórakozottan.

- Köszönöm, főnök – mondja, de eléggé préseli a szavakat. Mérges.

- Most milyen beosztásban is dolgozol?

- Irodai munkám van, egy szinttel lejjebb.

- Mostantól a jobb kezem vagy, rég nevettem ilyen jót!

- Ez meg mit jelent?

- Legalább háromszor annyi fizetést, izgalmasabb terepmunkát, de nem tegezhetsz – számolom ujjaimon a dolgokat.

- Köszönöm és értettem. Van valami új kötelezettségem?

- Nincs. De azt tudnod kell, hogy nem tűröm az engedetlenséget. Ha azt mondom, öld meg a testvéred, te annyit kérdezel: hogyan.

- Értettem.

- Ha megegyeztünk, akkor megyek is és áthelyezem Min-seo-t. Olyan gyengék az idegei...- cancogom el a végét. – Oh és szólj, ha kaptunk választ a kedves hölgy után - biccentek felé, amit viszonoz is.

Megyek vissza az irodámba és leheveredek a gépem elé. Megnyitom az adatbázisunk és adok egy új irodát Min-seo-nak. Szeretem ezeket az ügyeket magam intézni, úgy a biztos. Nem az az ember vagyok, aki fél bepiszkolni a kezét. Kiváltképp szeretek saját kezemmel kínozni másokat... Kicsit elkalandoztam, oh igen Min-seo! Holnap mégis behívom egy elbeszélgetésre, hogy parancsba adjak néhány dolgot. Nem akarom, hogy bármi apróságot elmondjon rólam a nővérem alkalmazottainak, merthogy nála fog dolgozni. Kevesebb pénzt kap majd, de a saját halálán kívül nem lát majd mást. Berakom a legális üzleteink egyikébe. A nővérem drogok kifejlesztésével és terjesztésével foglalkozik, de, hogy a látszat fennmaradjon, a divat világában is szorgoskodik. Az ország legnevesebb márkái az ő kezében vannak. Mindketten szeretjük a zenét, a koreait. Sokat beszélgetünk. Értek a kémiához, szóval szoktam belepiszkálni néhány arányba. Míg ő egy divatcég feje a „valóságban", én gyógyszerkutatással foglalkozom. Szeretem csinálni, de a fegyverkereskedelem jobban vonz, nincs mit tenni.

Hirtelen megcsörren a telefonom: Hyeonu.

- Bátyus, mit szeretnél? – kérdezem mézes-mázas hangon, gyűlölöm.

- Min-ji, azt mondta megfenyegetted, igaz ez? – hallom mérges.

- Teljes mértékben – vigyorgok teli pofával, sajnos nem látja.

- Nem azt mondtam, hogy bánj vele úgy, mintha a feleségem lenne?!

- Azt nem mondtad, hogy el is veszed! - forgatom szemeim.

- Meglehet, hogy el fogom.

- Az egy kis idegesítő senki és nem ért semmihez, nem akarod te ezt.

- Fogd be a szádat!

- Mert, mi lesz? – kérdezem jeges nyugodtsággal.

- Úgy emlékszem kicsit, több mint három éve ígértem valamit, és én tartom a szavam. Büntetésnek tökéletes lenne.

- Még mit nem! - azonnal kinyomom. Akkor, amikor azt ígérte féltem tőle, de a dolgok változnak. Várjunk... Mindez, amiatt a gyerekes Min-ji miatt van! Meg is kérdezem tőle. Benyomom az irodai telefont.

- Min-ji kedves, feljönnél egy pillanatra?

- Azonnal.

Öt teljes percébe telt idejönni, nem működik a lift? Mutatom neki előttem a helyet, hogy üljön le. Meg is teszi, de valahogy más, mint reggel. Magabiztosabb és lenéző. Lássuk csak..

- Mit mondtál te Hyeonu-nak?

- Csak az igazat.

- Oh, igen?

- Oh, igen – gúnyolódik rajtam.

- Ne szórakozz velem!

- Vagy mi lesz? A kedvesem elintézte, hogy ne eshessen bajom. Oh, és azt mondta, ha visszabeszélsz nyugodtan adjak egy pofont, úgysem tehetsz semmit!

- Megint..ma másodjára tegeztek le. Ráadásul másodjára egy ribanc – mormogom hitetlenül.

- Hogy merészelsz ilyet mondani rám?!

- Az igazság fáj, nemde? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Majd adok én neked! – már nyúlt volna át az asztalomon, de velem nem számolt.

- Mindig lenéznek, mindig! – Panaszkodom hangosan. A fejéhez fogom 6"-os csövű revolverem. Csend. Eddig volt nagy a szája.

- Ne haragudjon, nincs több ilyen csak, ne lőjön, kérem! –már majd' elsírja magát. Mélyen a szemembe néz. De drága, próbál hatni rám.

- Tudom, hogy nem lesz több ilyen a későbbiekben, nyugi - mondom beleegyezőn.

Fellélegzik, a válla is megsüllyed.

- Mert nem lesz később – mondom, mivel szerintem ez egyértelmű. Sajnos nem ölhetek meg mindenkit, mert nem maradna emberem, de ha már túlnépesedés van...Ha más nem is, de a Föld megköszönhetné.

Meghúzom a ravaszt. A szép sminkes pofija most vérben fürdik, AZ ÉN FEHÉR SZŐNYEGEMEN!

Éppen mérgelődöm, mikor jobb kezem benyit.

- Asszonyom, minden rendben?

- Öhm, nem? Nézd mi lett a szőnyegemmel! – mutatok kiakadásom okára.

- Kicseréltessem? – szusszant fel beletörődően.

- Nem kell köszi, megoldom.

- Nem gondolja, hogy baj lesz, mert megölte? – néz le szőnyegem összekenőjére.

- Ahss, tudom, hogy igen. Ne dörgöld az orrom alá!

- Nem akartam. Mellesleg külön köszönöm, hogy végzett vele.

- Miért?

- Mert gyűlöltem – nézi még mindig a hullát.

- Tömör és egyértelmű válasz. Egyre jobban bírlak! – ütöm vállba haverkodó stílusban. Mire csak elmosolyodik – Hazamehetsz.

- Miért?

- Pihenj csak. Ma nagyot alakítottál. Biztos vár otthon valaki.

- Igen, vár.

- Ó, még annyit mondanék, ha hírt kapsz, arról a nőről azonnal szólj, még ha hajnali kettő is van, furcsa nekem.

- Rendben.

- Megtennéd, hogy elviszed őt Duyon-nak? – mutatok újra a halott „sógornőmre".

- Igen. Viszlát, asszonyom! – azzal felkapja és távozik is, csak ne húzzon vastag vércsíkot...

Egyedül vagyok az irodámban és egy koszos szőnyegen állok...hétfő...