8 hónappal később

  ❀ 𝙇𝙖𝙣𝙙𝙤 ❀

Ritka szerencsétlen ember vagyok, ha arról van szó, hogy valamit komolyan végiggondolva kitaláljak, így általában mindennek az a vége, hogy elhülyülöm, így ismert meg a világ és ez a szokás amit sohasem sikerült kinőnöm.

Spa. 

A pálya és a hely ami már az első pillantban belopja magát az ember szívébe és ez nálam sem volt másképp.

Végigmenni rajta miközben az alattad lévő autó, ami már szinte a tested részévé vált 320-al repeszt és élvezetesebbnél, élvezetesebb kanyarokat vesz be, nos földöntúli élmény.

2019-ben Anthoine Hubert itt vesztette életét.

2020-ban Estelle itt hagyott el.

2022-ben itt nyertem versenyt.

2025-ben pedig már a szerelmemmel és a kisfiammal családdá egyesülve tértem ide vissza és terveim szerint ma kérem meg Estée kezét, hogy a sok rossz melett 2:2 arányban szép emlékek is kössenek ide.

A megvalósítás, nos az lesz bizony ám döcögős.

Bár Estelle és Logan itt lesznek a paddockban, hogy élőben is szurkoljanak nekem, ennek ellenére ötletem sincs, hogy mégis hogyan, és hol, illetve miként térdeljek le elé és tegyem fel neki a nagy kérdést, ami hivatalosan is mindannyiunk életét megváltoztatja majd.

Nyolc hónap alatt Bristolban találtunk egy családi házat apáéktól nem messze, első látásra szerelem lett és egyből beköltöztünk, ezzel Logan többszörös állampolgár lett, amit igazából kevesen mondhatnak el magukról.

Mi pedig februárban hivatalosan is egy pár lettünk Estéevel, amit igazából rengeteg találgatás vett körül, tekintve, hogy a hírt nem erősítettük meg azonnal, de a közös barátok és tegyük hozzá azért én is elég gyakran osztottam meg arra utaló jeleket, hogy foglalt a szívem, és nem más bitorolta el, mint életem első nagy szerelme, végül a hírt, miszerint boldog párkapcsolatban élünk június végén erősítettük meg egy insta poszttal ami szószerint felrobbantotta a közösségihálót és elég nagy sajtó visszhangot hozott a nyakunkba. 

Július elején amikor Charles megosztott egy képet a lehányt szürke pólójáról és a kezében tartott hét hónapos kisfiáról válaszul kiraktam Logannel egy szelfit ami az udvarunkon készült miközben a kisfiam elakadt a mini elektromos mercijével miközben Mrs. Norris a négylábú ugrál körülötte, és csak annyit írtam oda, "Nálunk itt Angliában a Leclerc család ezen felénél kicsit jobb a helyzet, mint felétek Monacóban"  @charles_leclerc 

Egy hónapos óriási figyelmet és kérdések hatalmas áradatát hoztam a fejünkre akkor amikor megmutattam a világnak a kisfiunkat, de megérte, mert én vagyok a világ legbüszkébb apukája és őszintén ezt ki ne hozná napvilágra?

Még ugyanezen a napon egy követekző insta posztban tudtuk meg, hogy a Leclerc család bizony bővül, és nem, nem a mi oldalunkról, Gen ismét teherbe esett pedig Corentin, olyan mintha tegnap született volna, szóval hetek óta a Leclerc-Norris család uralja a pletykalapok címlapjait.

Sokszor kétségbeesek, hogy ilyen fiatalon biztos akarom-e ezt, vagysi nem is az, hogy akarom-e, mert ez természetesen nem is kérdés, hanem, hogy készen állok-e arra, hogy egy ilyen fantasztikus nő mellett ébredjek minden reggel és, hogy egy ilyen tündér kisfiú édesapja legyek-e?! Aztán mindig ott lyukadok ki, hogy létezik a sors, és ez az univerzumot felölelő dolog most azzal ajándékozott meg, hogy ezzel a két tökéletes teremtéssel éljem meg életem hátralevő napjainak nagy csodáit és olykor nehézségeit.

Végigfutattva az elmúlt hónapok eseményeit veszem be a verseny utolsó kanyarját majd a kockás zászló engem int le futamgyőztesként, és ekkor döntöm el, hogy nem tökölhetek tovább, mert ma bizony menyasszonnyá kell tennem valakit.

Bepakorlva a P1 táblához ugrok ki az autóból és indulok a csapatom felé ahol üdvrivalgás közepette fogadnak.

Hengrik, a McLaren fotósa felém tartott keze után nyúlok minél diszkrétebben, hogy a kamera ezt ne örökíthesse meg majd elveszem tőle a kis Cartier dobozkát ami egy személyreszabott gyűrűt rejt.

Megméretkőzök majd elindulok Savannah Brooke, sportriporter felé aki pillanatokon belül frappáns kérdések százait fogja feltenni nekem.

A szőke hajú riporterlány 2 éve tűnt fel a színen és annyira tehetséges volt fiatalkora ellenére, illetve olyan jó kérdéseket tett fel, hogy Jenson Buttont leváltva érkezett meg hozzánk és versenyről versenyre kísér minket, hogy mindenkit kifaggathasson a pályán nyújtott teljesítményéről és az eközben ért érzéseiről.

-Mennyire vagy boldog, hogy immár a 13. futamgyőzelmedet ünnepelheted?-tette fel az első kérdését nevetve, amin a boldogságtól kicsattanva nekem is muszáj volt nevetnem, mert az volt a helyezet, hogy rettentően.

-Eléggé.-húztam félmosolyra a számat.

-Huhu és megvillannak a gödröcskék, wow azt hiszem most sok női néző megszédült kicsitt.-jelentette ki miközben a kezében fogott papírral elkezdte legyezni magát, mutatva ezzel is, hogy ő is egy elkötelezett Norris rajongó. -Apropó valahol itt van most a kisfiad és a barátnőd is, akikkel ugyebár hónapok óta címlapon vagytok, mivel egyre több dolog röppen fel körülöttetek. Hogy kezeled ezt? Érzed valamilyen szinten, hogy ez hatással lenne esetleg valamilyen szinten a pályán nyújtott teljesítményedre?-kérdezte Brooke.

-Abszolút nem. Sőt ma akarom megkérni Estée kezét.-jelentettem ki, és bár nem így teveztem ennél jobb alkalmam nem is adódhatott volna a lánykérésre.

-Nos Lando veled valóban vicces az élet, szerencsés Estée.-nevetett.

-Komolyan mondtam.-jelentettem ki.

-Jézusom gyere le most azonnal.-hördült fel mellettem Charles aki a mai futamon harmadik lett. Homlokát masszírozva nevetett és hitetlenkedett, mint aki nem hiszi el.

-Est esetleg khm... Ide fáradnál? Akárhol is vagy, leánykérés vár rád...-szólaltam meg tudván bárhol is van ezt hallja.

-Hölgyek és Urak.-szólt bele döbbenten Sav a mikrofonba. -Lando Norris azt hiszem most készül történelmet írni.-nézett körbe döbbenten.

-Hülye vagy.-érkezett meg Estée könnyes szemekkel.

-Nyugtasson a tény, hogy a tiéd.-húztam közel magamhoz csókba hívva ajkait.

Majd a tűzálló overálomban féltérdre ereszedve néztem fel rá és vettem elő a kis vörös dobozkát majd kezdtem bele a mondandómba.

Utálom a média felhajtást, bár mostanság annyi volt belőle körülöttünk, hogy kezdek hozzászokni, és hülye lettem volna, ha nem kürtölöm világgá, hogy éppen megkérem életem hölgyének a kezét, aki bizony mostantól már teljes mértékben, hivatalosan is foglalt és megközelíthetetlen.

-Rögös út volt a miénk. Tele félreértésekkel és fájdalommal. Aztán, mint a mesékben a jók elnyerik a méltó jutalmukat, hiszem, hogy az enyém te és Logan voltatok, vagytok és lesztek. Szeretlek, és bármi is lesz örökké szeretni foglak.-mondtam könnyes szemekkel miközben Estée arcát már könnyek kisebb folyója hagyta el. -Szóval Estelle Leclerc részesítenél abban a csodában, hogy hozzám jössz feleségül?-nyitottam fel a dobozt amiben egy szolid mégis gyönyörű gyűrű csücsült és a brilliáns formájú kő a lemenő nap fényében tündökölt.

A nő zokogva borult le mellém, majd arcomat megfogva csókolt meg. 

-Minden sorsdöntő dolog a "csakazértis"-ból jön létre, márha élhetek Friedrich Nietzsche szavaival. Anno ezen elv alapján jöttünk össze, ma ezen elv alapján mondok IGEN-t.-törölte meg könnyáztatta arcát majd kitörő örmmel fogadva a hírt, miszerint életem nője igent mondott kaptam fel és pördültem meg vele miközben a szívem gyakorlatilag a helyéből is kiugrott.

Tudtam, hogy nem lesz mindig minden tökéletes, tudtam azt is, hogy nem úgy lesz vége a sztorinknak, hogy "és boldogan szaladtak el a naplementében", mert ez mind szép, és jó, viszont azt soha nem teszik hozzá, hogy a homok kidörzsölte a lábukat, vagy éppen elborultak a süppedékeny talajban. Tudtam, hogy tele lesz még a jövönk rengeteg olaszos vitával és remélhetőleg annál is több szép pillanattal, de akkor és ott csak az járt a fejemben, hogy ezzel a nővel akarom átélni mindezt, a nővel aki öt éve ugyanezen a pályán hagyott el és akivel négy évvel később itt találkoztam újra, egy évvel később pedig a romokból  várat építettünk, építünk és építhetünk. Mi ketten. Elköteleződve hátralevő életünk végéig.

Vége