-Nos, azt hiszem ideje lenne indulnunk.-néztem a telefonom órájára ami már közel este kilenc órát mutatott.

Nem akartam Landot tajparaszt kisasszony közegéből kivonni ilyen hosszú időre, viszont ahogy felfogta, hogy Logan az övé, képek tömkelegét kérte rajtam számon és nem bírt betelni a kisfiúval, így még Lando kicsit bódult állapotban és én teljesen tisztán beszélgettünk és néztük a videókat, képeket a kisfiunkról.

A liftbe beszállva megnyomtam a kettes és a négyes számot gondolván, hogy Lando kiszáll az ő emeletén utána pedig én is mehetek tovább.

-Kérdem én Lando Norris mégis mit művelsz?!-sikkantottam értetlenül a fiúra miközben megnyomta a liftet megállító gombot.

-Nem egyértelmű?-húzta félmosolyra ajkait.

-De, talán túlságosan is.-forgattam meg a szemem. -Viszont haladhatnánk, gyanítom a nőd sem örül annak, hogy már órák óta egyedül van és gondolom a liftre is várnak azért, úgyhogy légy oly kedves.-mutattam a gombra kérve e mozdulattal, hogy nyomja meg a gombot a haladás érdekében.

-Kurvára nem érdekel.-húzta széles mosolyra ajkait majd mielőtt felfoghattam volna, hogy egyáltalán mi is történik Lando a lift falának döntött és táncba hívta ajkaimat.

Telt ajkainak puha érintése úgy hatott testemre, mint a drog amit évekig megvontak tőle.

Végig sem gondolva mit is művelek kapaszkodtam bele a férfi pólójába és húztam minél közelebb magamhoz miközben nyelve bejutásért esedezett. Ajkain éreztem a bor ízét, amit bár nem kóstoltam meg Lando Norris száján édeskés egyveleget produkált és picit talán bántam, hogy nem ittam belőle.

-Kívánlak.-nyögte ki Lando két csók között és csípőjét még közelebb préselte a derekamhoz, hogy érezzem a dudorodó férfiasságát.

-Nem mintha eddig nem éreztem volna.-forgattam meg a szemeimet tettének hatására. -De Norris négy év hosszú idő ugyebár, ez idő alatt azt hittem tanultál egy kis önfegyelmet és nem indulsz be azonnal...-mosolyogtam el halványan miközben lihegve a levegőhiánytól kapkodtam a levegőt.

-Nos, tudod.-nézett rám csillogó szemekkel. -Meglátlak, és olyankor nincs ilyen, hogy önfegyelem.-mosolygott rám zöld szemekkel amiket csak akkor láthatott az ember, ha Lando Norris merevedéssel küzd.

-Remek. Sikeresen részeg lettél.-tűrtem egy kósza hajtincset a fülem mögé majd a piros gombhoz hajolva megnyomtam azt és éreztem, hogy elindul a lift.

-Te teszel azzá.-húzta mosolyra duzzadt csókolnivaló ajkait. -Köszönöm az estét.-nézett mélyen a szemembe komolyan mikor a másodikra tehát az ő emeletére értünk. -Hívlak majd. Jó éjt Estée.-puszilta meg arcomat majd kilépett a liftből és a szemkontaktust tartva várta meg, hogy a lift becsukódjon. Én pedig egyet hátraléptem és a lift falának nyomtam hátamat, várva, hogy zakatoló szívem megnyugvásra leljen a légzésem pedig rendre találjon.

Mindigis szerettem és állandóan éreztem a hiányát, ezt viszont soha senkinek be nem ismertem volna. A liftes jelenetünk ami az előbb zajlott le, viszont ráébresztett, hogy hiába próbáltam meg minden érzelmet kigyilkolni magamból amit Lando felé tápláltam, ma este világossá vált számomra, hogy ez lehetetlen.

Függtem ettől az embertől minden téren, ugyanis a lényemnek tényleg olyan szinten szüksége volt rá, mint alkoholistának a piára, krekkesnek a drogra és, mint a embernek a levegőre, a túlélésért.

-Tehát akkor jól sikerült az este?-nézett rám mosolyogva Gen miközben feltápászkodott a fotelből és gömbölyödő hasát simogatta.

-Tehát akkor a faggatás kezdetét is vette kérem szépen már!?-reagáltam le a támadást ami ért mihelyst beléptem a hotelszobába, ahol ott volt Gen és Charles, nem mintha nekik nem lenne sajátjuk.

-Megölöm.-kezdte Charles, ahogy végigmérte arcomat.

-És kezdődik.-forgattam meg a szemem miközben a franciaágy felé sétáltam és ledobtam rá a fekete kardigánomat és telefonomat.

-Dehogyis. Visszavonulót fújunk.-kacsintott rám Gen. -Szép estét kedves.-kezdte el tolni maga előtt Charlest miközben hátrapillatva tátogta a szavakat, hogy "holnap bizony mesélni fogsz!"

-Puszi a pocidra is.-pusziltam meg őket búcsúzoul az ajtóban állva, majd elindultak a lift felé ahonnan nemrég még én szálltam ki zakatoló szívvel és sokkos állapotban, hála Lando Norrissnak és tetteinek.

Telefonom pittyegése invitált vissza ismét a szobába.

Lando Norris: Remélem nem csak én filozofálok még mindig azon, hogy milyen szűk volt a liftben a hely?!

Hangos nevetéssel nyugtáztam, hogy a humora viszont teljes mértékben is a helyén van, és az évek alatt sem változott.

Estelle Leclerc: Határozottan nem...

Lando Norris: Jó tudni.

Lando Norris: Megismételhetnénk.

Erre pedig csak mosolyogva forgattam meg a szemem majd hívtam elő a billentyűzetet, hogy elkezdhessek pötyögni neki.

Estelle Leclerc: Letiltalak...

Lando Norris: Mint anno. Oh, most elárasztottak a régi szép emlékek.

Estelle Leclerc: Hogy van az, hogy még részegen is megy a szarkazmus és a helyesírás?!

Tettem fel a számomra amúgy érthetetlen kérdést.

Lando Norris: Túl sokszor voltam dobogón, volt lehetőségem hozzászokni a piához.

Lando Norris: Nem vagyok, és nem is voltam részeg.

Estelle Leclerc: Egód legalább a helyén van...

Lando Norris: Ne aggódj, nem csak az...

Estelle Leclerc: Emiatt nem nekem kell aggódnom, hanem a barátnődnek.

Írtam le a sorokat majd leraktam a telefonomat és elkezdtem összeszedni a tusoláshoz szükséges dolgokat amikor is a fülemet ismét megcsapta a telefonom zenélése.

Lando Norris: Ha anno egy pillanattal tovább maradsz, és hallod amit mondok most te lennél a barátnőm, sőt már lehet több is.

Lando Norris: Ehelyett most azon agyalok, hogy a 3 éves fiam, akiről tegyük azért hozzá, hogy eddig nem is tudtam róla, tehát, hogy a kisfiamnak, hogy fogom beadagolni, hogy én vagyok az apja.

Estelle Leclerc: Lassan, hogy legyen ideje megszokni az új helyzetet, és feldolgozni a történteket.

Estelle Leclerc: Jó éjt Lando.

Lando Norris: Szép álmokat, mon cher.

Az volt, bár nemrég vesztettem el a férjem, aki évekig mellettem volt, mégis ma este először aludtam el úgy, hogy rendben van a lelkem. Úgy éreztem végre a helyére került minden. És négy év után végre óriási megnyugvás költözött be a szívembe, illetve óriási súly szakadt le rólam.

Nyugdot voltam hiába ért gyász és vesztettem el valaki fontosat...

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .