A 286-os fekete, vastagon szedett kis aranytáblán lévő számú ajtó előtt álltam és próbáltam rendbe rakni a légzésemet, sikertelenül természetesen, ennek ellenére remegő kezemet felemelve kopogtam be a fekete ajtón.

-Szép estét!-nyitotta ki Lando az ajtót. Egy fekete melegítőnadrág és fehér póló feszült testén. -Miben segíthetek?-kérdezte álmos szemgolyókkal miközben szemei bejárták arcomat.

-Beszélhetnénk?-tűrtem a fülem mögé egy szőkésbarna hajtincset.

-Drága, ki az?-nyitódott ki Lando mellett egy ajtó ezzel óriási gőzfelhőt kiengedve maga előtt majd kilépett egy karcsú lány, ki testét köntösbe burkolta és feje tetjén pedig haja volt összacsavarva a törölközőbe. Gyönyörű arca volt, kék szem, karakteres szép arc, vékony és hosszú lábak, minden férfi álma és nem mellesleg Lando tökéletes párja, akit mindigis megérdemelt. Mégis annyira fájt a szívem, mintha kitépték volna a helyéből. -Katerina Carney.-nyújtott kezet a lány miközben tetőtől talpig végigmért majd önelégült mosoly ült ki arcára tudván, hogy nem jelentek számára veszélyt, természetes, hogy nem, kialvatlan és táskás szemek, beesett arc, kevésbé dekoratív testalkat, illetve a tudat, hogy ő áll Lando Norris mellett és nem én.

-Estelle Leclerc.-fogtam meg a kezét.

 -Jó itt? Vagy menjünk le az étterembe?-kérdezte Lando.

-Igazából.-mosolyogtam rá. -Nem is olyan fontos.-jelentettem ki. -Elnézést a zavarásért. További szép estét.-mosolyogtam majd elindultam vissza a lift felé.

-Neked is.-ordított utánam a lány én pedig szemforgatás kíséretében nyugtáztam, hogy egy világi tajparasztot sikerült összeszednie Landonak.

-Várj már.-szólalt meg halkan amikor beszállt mellém a liftbe majd megnyomta a földszint gombot, én pedig hitetlenkedve néztem rá és nem akartam elhinni, hogy otthagyta paréj kisasszonyt.

-Attól tartok zabos lesz a hölgyeményed.-néztem rá miközben elnyomtam egy mosolyt.

-Legyen.-nézett előre Lando halványan mosolyogva.

A liftből kiszállva Landoval egymás mellett sétálva közelítettünk a szálloda éttereme felé, és megkellett állapítanunk, hogy rettentesen alul vagyunk öltözve. Ő a gyakorlatilag pizsamájába én pedig a szintén lenge szettemben ami egy fekete nadrágot, egy fehér Lacoste pólót és a vállamra terített fekete kardigánt foglalta magába, szóval úgy döntöttünk, hogy a hotel kinti teraszán foglalunk helyet.

-Mit hozhatok?-környékezett meg minket a picér várva arra, hogy rendeljünk.

-Vega Sicilia Reserva Especialt, egy üveggel, és, ha megoldható lenne 2020-ast.-nézett rám Lando miközben leadta a rendelést. Soha nem értettem az italokhoz, Apa viszont annál inkább, és gayanítom ez a bor alighanem egy kisebb vagyon ahhoz képest amennyit adnak belőle. -Az év amikor elhagytál.-mondta halkan mikor a pincér továbbállt az asztalunktól.

-Khm.-tűrtem a hajmat a fülem mögé. -Ok nélkül senki nem hagy el senkit Lando.-néztem rá.

-Egyszer remélem megkapom majd a választ, hogy mégis mi volt az oka.-nézte az asztalt.

-Én nem kérek, köszönöm.-tartottam magam elé két kezemet jelezve a pincérnek, hogy nem iszom és engedtem el a fülem mellett Lando szavait.

-Imádott férjed az évek alatt sem tudta kiölni belőled a piák felé érzett iszonytató gyűlöleted?-húzta gúnyos mosolyra száját. -Vagy várj! Csak nem terhes vagy?-nézett rám döbbenten.

-Te pedig az évek alatt sem tudtad magad túltenni azon, hogy elhagytalak valaki másért?-kérdeztem halkan közelebb hajolva hozzá, elengedve a témát miszerint terhes vagyok, ugyanis ez egy szintén fájdalmas pont az életemben.

Láttam a szemében a fájdalom és döbbenet egyvelegét, nekem is fájt, de hülye lettem volna kimutatni, ugyanis hiába telt el négy év bennem is mély és rettentően fájdalmas nyomott hagyott, hogy annó elhagytam őt.

-Miért is vagyunk itt Estée?-nézett rám majd a pohara tartalmát egy húzóra megitta ezzel megalapozva az éjszakát.

-Igazságot akartál nem? Nos, de. Én pedig itt vagyok, készen arra, hogy ezt megadjam neked.-fontam össze ujjaimat az asztal tetején.

-Hallgatlak.-töltött magának a méregdrága borból.

-Hol kezdjem?-néztem rá miközben éreztem, hogy testem egyre jobban megfeszül.

-Az elején esetleg?-nézett rám értetlenül. -Egészen pontosan kezheted a négy évvel ezelőtt történtekkel, azonbelül pedig, hogy miért is hagytál el.-ivott bele a poharába.

-Hallottam.-néztem Lando mögé kerülve a tekintetét. -Hozzád tartottam és hallottam amint ezt mondod idézném, ha nem bánod. "Tudod megláttam ahogy Lance Strollal kezet fog és akkor nem érdekelt ki ez a lány, hogy mit keres itt, kinek a rokona, miért nem hallottam eddig róla, akkor csak egy dolog érdekelt, hogy megkell szereznem, mert nem lehet Lance Strollé mindig minden, hívd ezt versengésnek vagy aminek akarod, de akkor csak ez járt a fejemben, hogy megszerezni a lányt minden áron, és megmutatni Lance Strollnak, hogy a pénz nem minden."-mondtam visszaemlékezve a négy évvel ezelőtt történtekre, ugyanis e szavak a mai napig tisztán éltek bennem. -És jé, nézd ez sikerült is, a megtartás már viszont kevésbé.-néztem rá.

-Na ne bassz.-szólalt meg néhány pillanattal később mikor már nagyjából feldolgozta a hallottakat. -Te komolyan emiatt hagytál el évekkel ezelőtt?-nézett rám hitetlenkedve. -Emiatt?-hüledezett. -És komolyan csak ennyit hallottál?-nézett rám, én pedig bólintással jeleztem, hogy igen. -Akkor gyanítom amit utána mondtam azt nem hallottad.-emelte fel boros poharát miközben meglötykölte az üveg tartalmát aztán húzóra megitta én pedig megráztam a fejem. -Sejtettem.-nézett oldalra majd ismét megtöltötte a poharát. -Carlossal beszélgettünk és éppen arról, hogy ennek ellenére a amikor megismertelek egyből beléd szerettem, nyilván nem tiszta szándékokkal indult a kapcsolatunk, de bennem ez átfordult szerelmbe. Kurva nagy szerelembe, mert rohadtul beléd szerettem, te pedig se szó, se beszéd elhagytál.-fogta meg az üveget és mostmár abból ivott. 

-Lando.-szólaltam meg mikor végre befejezte az ivást. -Elég lesz mostmár.-tettem a kezemet kézfejére.

-Enyém?-nézett rám számonkérően. -Enyém a gyereked?-kérdezte lenézően.

Én pedig mit mondhattam volna? Joga volt tudni.

-Igen.-fordítottam el a fejem, mert nem akartam látni a reakcióját.

Logan, Lando fia volt, ezért nem szóltak róla soha a hírek, ezért nem tudott róla csak a szűk családi kör. Lance saját fiaként nevelte és szerette, annak ellenére is, hogy tudta nem az övé és mégis sajátjaként tekintett rá.

Néhány éve megpróbáltunk Logannek egy kistestvért összehozni viszont kiderült, hogy Lance impontenicával küzd, a depresszió és a sok stressz miatt, így egyértelművé vált számunkra, hogy Logannek természetes úton biztosan nem lesz kistestvére.

Szerettem volna terhes lenni, azt hittem, ha összejön a kisbaba Lancel talán sokkal közelebb kerülünk egymáshoz és talán a kisbaba jelenthetett volna valamiféle köteléket kettőnk között ami, ha nem is szerelem mégis valami elvághatatlan kötelék lett volna kettőnk közt, de hamar kiderült, hogy felesleges ebbe az amúgy utolsó reményszálba kapaszkodnom, mert nem lehetett gyerekünk, és ez igazából aláírta a kapcsolatunk halálos ítéletét.

-Szórakozol velem?-nézett rám döbbenten.

-Oh bárcsak...-nevettem fel kínosan.

-Van egy fiam?-kérdezte még mindig totálisan sokkos állapotban.

-Nagyon úgy tűnik. Gyanítom szeretnél apasági tesztet, illetve nyilván megszeretnéd ismerni. Ezek mind rendben is vannak, hamarosan megtudja, hogy Lance már fentről figyeli már ahogyan felcseperedik. Az apasági tesztre pedig nyugodtan jelölj ki egy általad választott klinikát és ott elvégezhetik a dolgokat. Jövőhéten Bristolba hozom Mrs. Brikhelbyhez, pszichológus, hogy beszélgessenek utána, ha gondolod ott leszünk néhány napot, tiéd a lehetőség, hogy megismerd.-ajánlottam fel neki amin egész sokáig gondolkoztam, de igaza van joga van tudni, ha van egy fia és egyikőjüktől sem vonhatom meg azt, hogy ismerjék egymást, kötelességem volt megteremteni a lehetőséget, hogy összeismerkedjenek.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .