Néztem az anno még fiúból immáron férfivé vált személy arcát, és rájöttem mi hiányzott az életemből.

Röpke egy hónapnyi ismerettségünk alatt Lando Norris többet adott nekem, mint Lance Stroll valaha. Szerettem Landot még, ha csak titokban is és mélyen elnyomva, most ez az érzés ismét felszínre tört, ahogy néztem a göndör fürtjeit amikbe úgy szerettem beletúrni, a kék szemeit amikben úgy szerettem elveszni, és magát a fiút kinek lénye egy hónap alatt teljesen magába bolondított.

-Lando. Szervusz.-tűrtem fülem mögé egy tincset miközben a fiúra néztem.

-Szóval van egy gyereked?-kezdett bele köszönés nélkül.

-Ezt lehet nem itt kéne.-szűrtem ki a fogaim között halkan miközben a földet néztem kínosan.

-Valóban? Kezdjem el sorolni mit nem itt kellett volna?-nézett rám számonkérően utalva a múltra, egyébként teljesen jogosan, a négy évvel ezelőtt történtekre.

Elindultam a fiú felé egyenesen majd el mellette ki a boxból aztán ki a boxutcából fel a pályára, egy semleges helyre ahol, ha látnak is minket nem hallanak.

-Mit csinálunk itt?-nézett rám a fiú értetlenül.

-Kultúrált emberek módjára fogunk beszélgetni.-jelentettem ki, majd körbefordultam és megnéztem, hogy tényleg nincs-e a közelben egy fotós sem.

-És szerinted nem lesznek kellemetlenek a képek, ha megjelennek? Özvegy vagy.-nézett rám gúnyos mosolyra húzott ajkaival.

-Örülj, hogy nem a tiéd.-néztem rá résnyire szűkült szemekkel és magam előtt védtelenül összefonódott karokkal.

-Részvétem.-nyögte ki halkan én pedig egy bólintással jeleztem, hogy köszönöm.

-Hogy hívják?-törte meg a már kínosan ható csendet.

-Logan.-mosolyodtam el halványan a fiam említésére és gondoltára.

-Miért nem lehet róla olvasni sehol?-tette fel Lando az egyébként teljesen jogos kérdést.

-Mert nem akartam, illetve akartuk, hogy a fotósok és a média túlzottan nagy figyelme kísérje az életét. Kicsi még, ráér felnőni ehhez az egészhez.-néztem rá.

-Hány éves?-nézett rám Lando.

-Fiatal, mint már említettem.-néztem oldalra. -És neked van már bébi-bogyód? Vagy hölgyemény aki tetszeleghet anya szerepben?-próbáltam terelni a témát.

-Hány éves?-kérdezte figyelmenkívül hagyva a kérdésemet.

-Kicsi még, Lando.-tűrtem fülem mögé egy rakoncátlan hajtincsemet amit a szél fújt az arcomba.

-Hány éves?-kérdezte töretlenül, fel nem adva én pedig ránéztem és láttam az eltökéltséget a szemében, gyanítom mikor kihajt a pályára is ilyen, ennek köszönheti azt, hogy sikert, sikerre halmoz. Mély levegőt vettem és felkészültem arra, hogy az eddig szépen felépített életem most megfog változni.

-Három éves.-mondtam ki csukott szemekkel.

-Mivan?-döbbent le teljesen.

-Annyi.-tártam szét a kezeimet.

-Ahogy összjöttél Lancel máris kezdődött az ágytorna?-nézett rám gúnyosan én pedig már csak a tenyeremen átfutó csípő érzést éreztem és a fiú arcán tátongó rózsaszín foltot láttam.

-Neked sem kellett sok idő amég ágyba vittél, ha nem csal az emlékezetem.-fordultam meg majd indultam el vissza a boxutca felé.

-Estée.-ragadt meg a kezem. -Várj már. Nem úgy gondoltam.-húzott vissza.

-Pontosan mit akarsz Norris?-néztem rá széttárt kezekkel.

-Ki a gyerek apja?-nyögte ki.

-Tessék?-merevedtem le teljesen.

-Ha valaki büszke édesapa, akkor minden futamra elhozza már egészen pici korban a gyerekét megmutatva neki a világát és irányt adva neki, vagy legalább valahol megemlítené, hogy igen amúgy van egy gyerekem.-nézett rám Lando, igazából teljesen jogos kérdésekkel bombázva engem.

-Mit akarsz ezzel?-néztem rá értetlenül.

-Szerintem pontosan tudod.-nézett mélyen a szemembe.

-Nem, ne hargudj.-mondtam ki miközben álltam a kutató tekintetét, pedig az volt a helyzet, hogy pontosan tudtam mit akar.

-Enyém?-kérdezte.

-Nem. Mi mindig védekeztünk, ha nem emlékeznél.-hazudtam neki.

-Kristálytisztán emlékszem az összes együttlétünkre, pontosan ezért kérdezem, mert, ha az ember szexel akkor a baba becsúszhat, márpedig átszexelt éjszakákból és percekből nekünk bőven jutott.-húzta önelégült mosolyra ajkait.

-Gyűlöllek Norris.-néztem rá dühösen.

-Ne aggódj, négy éve én is.-mondta.

-Nos, remek akkor ezt megbeszéltük.-indultam el ismét és ismét egy kar tartott vissza.

-Ha enyém a gyerek, jogom van tudni róla, mert már ígyis túl sok időt veszítettem el.-nézett mélyen a szemembe, én pedig válasz nélkül rántottam ki a kezem a szorításból majd elindultam, de félúton megálltam.

-Szerettél te egyáltalán valaha?-ordítottam könnyes szemekkel a pár méterrel arrébb álló férfinak, mert tudnom kellett, hogy jól tettem-e amit tettem évekkel ezelőtt.

-Jobban, mint azt szavakba tudnám foglalni és jobban, mint azt gondoltam volna. Ugyanis akkor jöttem rá, hogy mennyire létszükségletű személy vagy számomra amikor négy évvel ezelőtt ugyanezen a futamon semmi magyarázat nélkül elhagytál.-tárta szét kezeit könnyes szemekkel.

-Volt oka Lando.-mosolyogtam keserűen könnyáztatta arccal. -Mindennek van oka.-fordultam meg majd elindultam Charles felé sírva aki ott állt a pálya elején a box utcánál.

Annyi fádalom és veszteség ért, hogy elgyengülten beledőltem az unokatestérem karjaiba, majd együtt elmentünk a szálldába, hogy aludjak is valamit, bár tudtam, hogy álom a szememre nem nagyon fog jönni.

-Kifogja ez az egész készíteni.-hallottam meg Gen hangját.

-Rettentően erős, tudjuk jól, mindent túl él.-válaszolta Charles.

-Mennyit aludtam?-kérdeztem félkómásan miközben a legjobb barátnőmre néztem aki Charles ölében ült és gömbölyödő pocakját fogta.

Két éve, hogy nagy egymásra találás közepette kezdtetét vette náluk a randi korszak, majd az összeköltözés és a családalapítás, miután Charlotte végleg kilépett Charles életéből. Voltak összezördüléseik, brutális olaszos vitáik, de náluk igazibb és boldogabb párt még soha nem láttam, és boldoggá tette a tudat, hogy a két számomra legfontosabb személy boldog ráadásul együtt, illetve, hogy Gen álma valóra vált és végül élete első nagy szerelme, Charles lett a társa, a szerelme és a születendő gyermekének édesapja.

-Másfél órát.-kapta felém aggódva a tekintetét. -Annyira sajnálom. Részvétem.-mondta majd amennyire tudott odajött és szoros ölelésbe vont.

-Beszélnem kell Landoval.-bontakoztam ki Gen öleléséből kis idő elteltével.

-Nem tartom jó ötletnek.-ráncolta a szemöldökét.

-Ahogyan én sem.-csatlakozott Charles a tiltakozók táborába.

-Örülök, hogy ekkora nagy az egyetértés, de úgyis fogok vele.-néztem mindkettőjükre. -Tudjátok, hogy muszáj.-lövelltem jelentőségteljes pillantást nekik.

-Két emelettel lejjebb. 286-os szoba.-mondta Charles megadóan. Gen pedig nyakon vágta és ismét kezdtetét vette egy kiadós olaszos vita kettőjük között, aminek már nem voltam tanuja ugyanis a lift felé tartottam, egyenesen Lando Norris szobája felé, hogy megkaphassa az általa hőn áhított igazságot arról mik is történtek négy évvel ezelőtt, hogy elmondhassam neki mennyire tönkre tett ez az egész, és, hogy megkapja az igazat arról ki is Logan édesapja.

Mély levegőt véve szálltam be a liftbe és készültem fel arra, hogy a négy év alatt szépen felépített életem ismét romokban hever és ezután a beszélgetés után mégjobban fog is.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .