~595~

Jeong Guk szemszögéből

Tavasz volt, s a virágok oly' boldogsággal nyíltak ki, mint amilyen a szívem is volt. MinSoo töltötte ki a mindennapjaimat, s ennél szebbet el sem tudtam volna képzelni sosem. Menthetetlenül szerelmes voltam belé és ez valamilyen szinten megijesztett, de mindig tudtam, hogy ő az igazi számomra. Már az első röpke másodpercben mikor a szemembe nézett, már akkor tudtam, hogy nekem ő kell. A mai nap viszont meg kellett hoznom azt a döntést ami megváltoztat mindent.

- Jó reggelt!- rohantam ki a szobámból, a testvérem felé.

- Neked is, bátyám! Hova sietsz ennyire?- érdeklődött.

- MinSoohoz kell mennem, megbeszélni valamit. De most figyelj rám! Nem szólhatsz anyánknak arról amit most mondok neked! Elmegyek az ország boszorkányához. Hamarosan lesz egy hatalmas háború és szeretném, ha mellettem küzdenél. Mindenkire szükségem van aki csak az én oldalamra állna.

- Nem is tudom, bátyám...- húzta el a száját.- Élni szeretnék és nem meghalni azért mert te háborút szítasz. Tudod, hogy nem forgatom jól a kardot és, hogy engem kiházasítottak Pak úr lányához. Kedves teremtés és nagyon szép. Boldoggá tudna tenni és én is őt. Nem szeretnék kockáztatni.- hajtotta le a fejét.

Szavai, mint a nyíl mikor a húsodba váj úgy fájt, de megértettem. Hyunnak is kijár már a szeretet amire már születése óta vágyik valakitől aki hasonló, mint Pak úr egyetlen lánya, Yunji.

- Ez esetben. Imádkozz értem kérlek.- mosolyodtam el, halványan.

- Azt fogom tenni, testvérem.- hajolt meg, s én elsétáltam, sietve a boszorkányhoz.

MinSoo szemszögéből

A nap kellemesen meleg volt. Nagyon szerettem a kertünkben hosszasan sétálni és gondolkodni az életemről. Jeong Guk a legjobb dolog ami történhetett velem. Nála jobbat el sem tudtam volna képzelni.

Unalmamban felkaptam egy botot, amit mintha érdekes lenne, úgy kezdtel el nézegetni, vizsgálni.

- Min!- hallottam meg, gondolataim főszereplőjét, ki egy hatalmas mosollyal az arcán közeledett felém.- Gyönyörű napot!

- Neked is, uram.- hajoltam meg, azonnal.

- Mondtam már, hogy neked Jeong Guk vagyok!- fogott államra, úgy elembe engem fel.- Gyönyörű vagy!- bókolt, én pedig szinte azonnal elpirultam.

- Hogy, hogy ide jöttél?- érdeklődtem.

- El kell jönnöd velem valahova.- fogta meg a kezemet, s húzni kezdett.

- De hova?- torpantam meg.

- Kérlek, Min! Sietnünk kell! Utána elmesélek mindent!

~Jelen~

Taehyung szemszögéből:

Puffogva vergődtem át az ágak és levelek sokaságán, amíg el nem értem a birtok kapuját. Nem hallottam semmit és nem is láttam harcnak a nyomát. Furának tartottam, de ami még rémisztőbb volt, az az a tudat, hogy Jungkooknak valami baja esett és én nem voltam vele.

Mit sem sejtve, óvatosan nyitottam ki az ajtót, ám a vér szaga szinte villámcsapásként járta át a testemet. Ilyet még sosem éreztem. Ez nem emberi, nem állati és nem is vámpír szag volt.

- Van itt valaki?- kiabáltam, de választ nem kaptam.

Arra gondoltam, hogy ez talán egy csapda, de ha az lenne akkor ennyi idő alatt már bőven megtámadhattak vagy elkábíthattak volna. Nem találtam ész szerű magyarázatot, egészen addig amíg meg nem láttam a konyhában egy sétáló alakot.

- Hahó!- futottam utána, de mikor megfogtam a vállát, mint egy hullám, úgy fújt végig a szél mindenen, majd meghallottam Jungkook ordítását.

Hallottam ahogy az én nevemet kiabálta, de én nem tudtam, miért, hiszen nem tudtam merre vagyok.

- Fuss!- kiabálta nekem, de én nem tudtam hová.

Álltam, öntudatlanul, mint egy kisgyerek aki nem tudja, hogy hol van. Annyi különbséggel, hogy én tudtam, csak azt nem, milyen varázslat alatt álltam és mekkora veszélyben lehetek.

- Hát nem elszomorító?- hallottam meg mögülem egy női, ismerős hangot.

- Sirene...- suttogtam, magam elé.

- Örülök, hogy újra találkoztunk. A sors sosem menekülhet el előlünk.- mondta, miközben megfordultam.

- Ezek szerint mindenki reinkarnálódik?- kerekedtek ki a szemeim.

- Így van.- bólintott.

- Szabadíts ki! Kérlek!- térdelteltem le elé.

- Nem én raktam rád ezt a varázslatot.- rázta meg a fejét.- Hyun Guk volt. Csak Jeong Guk tudja feloldani, de ő most túlzottan elfoglalt.- emelte fel a kezét a levegőbe, majd kirajzolódott előttem, hogy mi is történik.

Esetlenül álltam a csata kellős közepén, Jungkook, Jimin, Yoongi, Jin és meglepetésemre Hoseok, minden erejével próbált védeni, ahogy csak tudott.

- És én? Én nem tudom megtörni?- kérdeztem, kétségbeesetten.

- Mond utánam!- hagyott szünetet.- Enjigha nalam salu eiji...

- Enjigha nalam sali eiji...

-...Samek gatha nalaj.

-...Samek gatha nalaj.- fejeztem be, mire hirtelen látni kezdtem, érezni mindent, s végre ott voltam ahol lennem kellett.

- Tae!- mosolyodott el Jin, mikor észre vette, hogy megmozdultam.

Viszont amint pisloghattam volna egyet, Jungkook felé rohant egy ismeretlen ember egy olyan karddal ami mindenki kezében volt.

- Vigyázz!- kiáltottam, de túl késő volt, a kard átszúrta, Jungkook hasát.