~595~

Ma lesz a királyi hadsereg harc bemutatója. Mindenki izgult, kivéve Jeong Guk hadnagy. Ő mindig annyira nyugodt volt... Mérhetetlenül tiszteltem őt. Sosem hittem, hogy van nála is jobb ezen a földön. Mindig őt láttam a legjobbnak.

- Izgulsz?- lépett mellém, mire én zavaromban csak meghajolni tudtam.

- I..ig..igen, uram.- dadogtam.

- Ne légy zavarban. Hiszen már évek óta ismerjük egymást. És tudod, hogy mi van köztünk.- mosolyodott el, mire a pír az arcomon csak erősebb lett.- Tegezz kérlek. Ideje már.- simított végig az arcomon.- Gyönyörű vagy! Biztos ügyes is leszel, Min.- kuncogott fel.

- Köszönöm, uram. Biztosra veszem, hogy ön százszor jobb lesz bármelyikünknél.- mosolyodtam el.

- Nálad ügyesebben senki nem forgatja a kardot, MinSoo.- rázta meg a fejét.- Még én sem. Pedig én a hadnagy vagyok.- nevetett fel.

Már éppen válaszolni akartam, mikor SooYa udvarhölgy igyekezett hozzánk, olyan pirral az arcán ami az enyémen is ott van mikor meglátom Jeon hadnagyot.

- E.. elnézést!- hajolt meg, Jeong Guk előtt.

- Mit szeretnél?- fordult felé, a magasabbik.

- Sok szerencsét szeretnék kívánni!- mosolygott, mint egy bágyú.- És... Ez... Ez az öné.- nyújtott felé egy kendőt.

- Köszönöm, de nem fogadhatom el.- rázta meg a fejét, Guk.

-Kérem...- szomorodott el hirtelen a lány.- Fogadja el!

- Rendben.- vette ki a lány kezéből a tárgyat.

Húzott szájjal néztem végig, ahogy csillogó szemekkel, majdhogynem ugrándozva sétál vissza a helyére az udvarhölgy. Be vallom sosem szerettem, hogy Jeong Guk ennyire híres a szolgálók és az egész királyi ház körében. Tudtam, hogy nem csak ezzel a lánnyal de még vagy százzal versenyeznem kell, ha Jeong Guk szívét akarom magamnak.

- Kezdődik!- suttogta, majd elindult, hogy beálljon a tánchoz szükséges helyére és beállt a pozíciójába ezért én is követtem a példáját.

A trónon a bátyám ült, mosolyogva rám, kíváncsian. Mellette anyám ült, aki csak érdeklődve vezette végig mindenkin a szemét, kivéve engem. A fő eunuchok, mind a királyi család előtt ült. Az udvarhölgyek pedig jobb szélen álltak. Mindenkinek rajtunk volt a szeme. Hirtelen kezdődött el a lágy, de gyors zene, mire szélsebesen kellett forgatni a kardot. Minden kis hiba egyre messzebb juttatja az embert az alhadnagyi poszttól, de én milliméter pontossággal csináltam mindent. Jeong Gukkal akartam lenni egyszerűen, aki csak azért táncolt velünk, mert élvezte az egészet. Egyedül én tüntem ki a sorból azzal, hogy annyira precízen és jól akartam mindent csinálni, hogy mikor már csak az utolsó fordulat volt hátra a táncból, összeakadtak a lábaim és egy hatalmas csattanással végeztem a földön. A zene megállt, s mindenki engem kezdett el bámulni. Lassan felültem, majd a bokámra fogtam, hiszen valami istentelenül fájt.

- Min!- futott hozzám, Jeong Guk, majd legugolt mellém.

- Nagyon fáj...- szisszentem fel.

- Hívják az orvost!- pattant fel, trónjáról a bátyám, kin látszott mennyire félt engem.

- Hagy lássam.- tűrte fel a nadrágomat, a mellettem lévő szívemnek kedves személy.- Kificamodott... Gyere elviszlek a szobádba.- kapott fel, majd a bátyám felé fordult.- Felség, ha nem haragszik elvinném a lakosztályába, hogy az orvos kellően eltudja látni.

- Vidd! Értesítsenek, ha megtudták mi a baj!- parancsolta, mire mindenki meghajolt, Jeong Guk pedig a karjaiban cipelve kezdett el vinni.

- Máskor nem engedem, hogy te is táncolj!- morogta az orra alatt.

- Kérlek ne légy rám mérges... Csak egy óvatlan mozdulat volt. Annyira jól akartam csinálni... Én csak... Ön mellett szerettem volna lenni.- bújtam a mellkasába.

- Te vagy számomra a legkedvesebb teremtmény ezen a földön, MinSoo! Kérlek ne fájdítsd meg a fejem azzal, hogy meg akarod kapni ami már a tied.- adott egy puszit a homlokomra.

- Micsoda?- kerekedtek ki a szemeim.

- Tied a poszt. Ezt már mindenki tudja, csak te nem, kedvesem. Őfelsége meg akart lepni téged.- kuncogott fel.

- Ez nem vicces!- csaptam mellkasára.

- Ne ficánkolj! Nem akarlak leejteni!- ráncolta össze a szemöldökét.

- Hogy is ejtene le uram... Ön a legerősebb mindenki közül.- bújtam vissza hozzá.

- Veled vagyok a legerősebb, Min. Csak téged szeretnélek megvédeni egész életemben. Te vagy a nappalom és az éjszakám. Te töltöd csordúltig a szívemet, tele szeretettel. Ha szerelmünk bűn, végezzenek ki, de én nélküled semmit sem érek, drága MinSoo-m.