Jungkook szemszöge:

- Uram!- tört be Jimin a szobámba.

- Igen?- emeltem fel a fejemet, kezeim közül. 

Éppen az ágyon ültem és próbáltam feldolgozni, hogy valószínűleg most vesztettem el Taehyung összes bizalmát és szeretetét. Nem azt akartam neki mondani, hogy ő el tudna engem árulni, hanem azt, hogy újszülött vámpírként nem lenne képes uralkodni magán.

- Taehyung...- lihegett.

- Mi történt vele?- pattantam fel.

- Jin... meg...m...me...- próbálta kinyőgni.

- Mit csinált?- kerekedtek ki a szemeim.

- Meg... harapta...é...s...ivott a... a.... véréből...- remegett meg folyamatosan a hangja.

Éreztem ahogy az agyamban elpattan egy ideg, az ablak üvegei kirobbantak a helyükről, szívem hevesebben vert, izmaim pedig csak úgy feszültek az idegtől. Összeszorított ököllel és ajakkal indultam lefele, Jiminnel magam mögött.

- JIN!- ordítottam.

- A kertben vannak...- suttogta a mögöttem lévő, mire azonnal megindultam.

Taehyung szemszöge:

Fulladtam. Minden másodperccel egyre közelebb éreztem magamat a halálnak nevezett dolog felé. Vagy talán ez lenne maga a pokol? Senkire sem vágytam most jobban, mint Jeong Gukra. Sötét volt minden, s nem tudtam menekülni innen. Sosem gondoltam volna, hogy a kérésem ide vezet majd egyszer. Semmi mást nem akartam jobban ennél, most pedig meg fogok fulladni. Kín volt az összes idő amit ebben a vízben töltöttem. Hirtelen a maradék levegőm is elfogyott, s a nyakam, mintha tűz égetné, úgy kezdett el égni. Szemeim majd' ki akartak esni a helyükről. Számban vér ízt éreztem, szívem pedig ki akart törni a bordáim közül.

- Jeong Guk!- ordítottam kínok közt, levegő nélkül, folyamatosan nyelve a vizet.

Jungkook szemszöge:

- Hogy merted, te alávaló?!- rángattam le Taehyungról, ordítva Jint.

- É...én...én...- lett ijedt a tekintete.

- VÁLASZOLJ!!!- kiáltottam torkom szakadtából.

- Hát itt meg m...- futott ki hozzánk Yoongi, majd mikor észre vette a földön görcsösen fekvő kedvesemet, elakadt a lélegzete.- Jézusom...

Taehyung vérének illata messze bejárta a birtokomat, s bűzlött Jin mérgétől. Az egyetlen kedves dolgot az életemben olyanná tette egy világra sem érdemes vámpír, mint Jin. Képes volt beleharapni abba az almába ami az enyém volt.

- Felelj!- sziszegtem, dühtől izzóan.

- Tae...Tae kérte.- nyelt egy hatalmasat.- Me.. meg...meg par...meg parancsolta.- könnyesedett be a szeme.

- Az én engedélyem nélkül még egy kurva legyet sem csaphattok le, bárki is parancsolja! Ezt hogy merted megtenni?!

- Én... Sajnálom uram.- gördült le egy könnycsepp az arcán.

Hirtelen Taehyung zihálni kezdett, s nyakán egy tetoválásnak látszó, ismertetőjegy alakult ki. Nem mindenkinek van, csak a ritka erővel bíró vámpíroknak, mint például nekem. Azonnal oda csúsztam hozzá, s az ölembe kaptam.

- Fogjátok meg és vigyétek Jint a pincébe. Kötözzétek ki!- utasítottam a másik kettő személyt, majd elindultam Taehyunggal a szobámba.

Vele leszek addig amíg át nem változik és meg nem pecsételi mindenki sorsát ezen a földön.

Taehyung szemszöge:

Úgy éreztem senki sem fog nekem segíteni. Égetett a fájdalom amit éreztem a nyakamban, a szemeimben, a torkomban, a számban, a tüdőmben és az egész testemben. Mikor már úgy éreztem, hogy nem bírok többet, a levegő bejárta a tüdöm minden egyes kis milliméterét, a fájdalom elmúlt, s egy fehér szobában találtam magamat, törött bútorokkal és díszekkel.

- Hol vagyok?- keltem fel a földről, min eddig feküdtem.

- Az emléd legmélyebb helyén, MinSoo.- válaszolt a hang, miről nem tudtam, hogy ki adja ki.

A szoba fénye vakította a szememet, így tenyeremet elé kellett, hogy tegyem. A szobának nem voltak ablakai, viszont volt egy fehér és egy fekete ajtó. Felváltva néztem mind a kettőre, nem tudva, hogy mit is kéne most tennem.

- Mit tegyek...?- suttogtam magam elé.

- Válaszd ki melyik úton fogsz haladni. Azon amelyik a békességet hozza el.- hagyott szünetet, mikor a fehér ajtóra néztem.- Vagy azt amelyik pusztulást és káoszt az egész földre. Válassz, MinSoo!

Nagyot nyelve, remegő kezekkel sétáltam oda a fehér ajtóhoz, majd azt kinyitva, Jeong Gukot pillantottam meg, ahogy a testem mellett ül az ágyon, fogja a kezemet, s a hajamat simogatja. Halványan elmosolyodtam, majd beléptem az ajtón.

Úgy gondoltam ez a legjobb út amit választhatok és annak az életnek a kezdete, amit már én fogok meghatározni, nem pedig más.