Hol vagyok? Ki vagyok? Miért van lekötözve a kezem? Mi történik? A szemeim csukva vannak, s nem bírok mozogni. Hátam egy fa cölöpnek van kötve, s alig érzek bármit is. Hallom egy ember lépteit ahogy hozzám jön, de teljes kómában vagyok.

- Ideje felébredni!- öntött pofán egy vödör jéghideg vízzel.

Arcomat elfordítottam, kiköpve a kis víz mennyiséget, ami a számba sikeredett, s kinyitottam a szemeimet. Ránéztem az engem lelocsoló férfira, aki  kicsit sem kedves tekintettel bámúlt engem.

- Gondolom nem tudod miért kötöztünk ki ide! Az áruló Jeong Guk hadnagy társa vagy. Azonosítanod kell a holttestét, ugyanis volt egy ikertestvére. Te voltál a legközelebbi ismerőse és bűntársa, ezért te is ki leszel végezve. Tekintve, hogy szeretők voltatok, egymás mellé lesztek temetve.- mondta, gúnyosan.

Mi? Szeretők Jungkookkal? Az kizárt! Sosem voltam a szeretője és most sem vagyok. Honnan vesz ilyen hülyeségeket ez az ember?

- Bárcsak meghaltam volna vele...- suttogtam, elkeseredett hangon.

Nem én irányítottam a testemet, nem én akartam mondani a szavakat, csak jöttek. Én csináltam őket, de nem én irányítottam az elmémet. Ijesztő volt a helyzet.

- Majd mész te is utána, ne félj! Na gyere te bágyú! Hozzátok!- szólt a mögötte lévő kettő embernek, kik szorosan fogva engem, engedtek el, majd vittek egy zsákhoz.

A zsákot, hamar felnyitották, s megláttam Jungkookot. Megrebbent a szemem, látványára, s a szívem összeszorúlt. Szemeimbe könnyek gyűltek, s csak tátogni tudtam. Tehát tényleg meghalt...

- Nos? Ő az?- emelte fel a szemöldökét a férfi.

- Igen...- suttogtam, megremegő hanggal.

- Remek!- tette össze a tenyerét.- Vigyék a bitóra!- intett, s az emberek akik fogtak, elkezdtek húrcolni.

- Engedjetek el! Jeong Guk! Neeee! Hagyjatok! Nem halhatok meg! Guk!- ordítottam kétségbe esetten, kapálózva, de ők ketten erősebbek voltak, mint én egyedül.- Nem tehetitek! Kérem!- sírtam fel.

- Ne! Ne! Nem lehet!- kiabáltam, s hirtelen pattantak ki a szemeim.

Újfent ziháltam, s alig kaptam levegőt. A fejem csak úgy sajgott, szívem pedig hevesen vert. Arcomról folytak a sós, meleg könnycseppek, miket nem értettem.

- Taehyung!- futott be a szobába Jungkook.

Gyorsan végignéztem a szobán és ez nem az enyém volt, hanem az övé. Tehát itt aludtam. Fogalmam sincs, hogy hány óra van, de láttam az ablakon, hogy már eléggé sötét van. Jungkook leült mellém az ágyba, majd hatalmas tenyerét a homlokomra rakta.

- Te lázas vagy... Ne mozdulj! Hozok vizes kendőt és elküldöm Jint valami gyógyszerért!- pattant is fel, s nem hagyva, hogy én tiltakozzak, kirohant a szobájából.

Haza akartam menni. Anya már biztos betegre aggódja magát, hogy merre van az ő kisfia. Nehezen, de felültem az ágyon, nekidőlve a háttámlájának, s próbáltam lenyugodni.

- Úristen! Feküdj vissza!- pánikolt be, Kook, mikor visszaért.

- Haza kell mennem...- próbáltam felállni, de megszédültem, s újra Jungkook tartott meg.- Ne hara...- mosódott el minden.

- Pihenj.- rakott le az ágyra.- Már felhívtam anyukádat, hogy itt maradsz nálam este. Nem kell aggódnod. Itt senki sem fog bántani téged.- simított arcomra, majd az éjjeli szekrényre lerakta a vizet, miben egy fehér kendő úszott.- Vigyázok rád.- nyúlt a kendőért, mit megcsavart, s a homlokomra rakta.

Jólesően érintett a hideg érzete a tűz forró homlokomon. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, s elengedtem magamat a puha ágyban.

- Mennyire ismered a történelmet?- kérdeztem, kissé halkan a fiútól.

- Eléggé. Miért?- döntötte oldalra a fejét.

- Volt egy olyan személy akinek az volt a neve, hogy MinSoo?- tettem fel.

Jungkooknak kicsit nagyobbak lettem a szemei, szemöldökei pedig felszaladtak. Mélyen vette a levegőt, majd bólintott egyet.

- Kérlek mesélj róla. Ki volt ő?

- Kim MinSoo volt a neve. A hatodik században élt, egészen a hetedik elejéig. Eredetileg a császári testőrségben volt a társával, akivel együtt nőtt fel. A történelem úgy jegyezte fel, hogy jószívű volt, mégis kegyetlenül tudott gyilkolni a társa oldalán. Elképzelések szerint viszonyuk is volt, de ezt senki sem tudta. MinSoo árván nőtt fel. Huszonhét éves korában megölték. Eredetileg fel akarták akasztani, de a társa halála után egy tehetősebb család testőre lett, s mikor a család fiát akarta menteni, elvérzett és meghalt. A társa mellé temették el Busanban.

- Hogy hívták a társát?

- Úgy ahogy engem. Jeon Jeong Guk.- mosolyodott el.- Ő is vámpír volt.

- Honnan tudod ezeket?- szűkítettem össze a szemeimet.

- A felmenőm volt. Tudnom kell a családom történetét, hiszen ha nem tudom akkor a családom jövőjét sem tudom megalakítani. Róla neveztek el. Azt mondták, hogy olyan erős vagyok, mint ő.- mosolyodott el.

- Hol vannak a szüleid?- kíváncsiskodtam tovább.

- Meghaltak már sok-sok éve.- csillant meg a szomorúság a szemében.

- Bocsánat... Messzire mentem.- fordítottam le l a fejemet.

- Nincs baj. Pihenj!- kezdte el a hajamat simogatni, így engem újfent elragadott az álmosság.- Én vigyázni fogok rád... Örökre.