A kviddics edzés délután lesz, így fogalmam sem volt, mivel üthetném el addig az időt. Sokat olvastam, úgyhogy ahhoz már nem volt kedvem. Dana is magamra hagyott, fogalmam sincs, hogy hova tűnhetett. Egyedül ültem a klubhelységben, miközben a gondolataimba temetkeztem. Nagyot sóhajtottam, és végül elhagytam a helységet. Egyből megcsapott a hideg, mert itt lent mindig olyan hűvös van, mint egy jégveremben. 

Felkocogtam a lépcsőkön, majd elindultam a csillagvizsgáló felé. Ott még napközben is csend van, senki sem látogatja rajtam kívül - hála Merlinnek. 
Amikor megérkeztem a kijelölt helyre, megint kiálltam a korláthoz. Ma a szokásosnál sokkal jobban fújt a szél, ezért szorosabban magam köré csavartam a taláromat. Aztán egy varjú szállt le nem messze a fém rúdra. Termetes madár volt, nagyobb, mint társai, ezért fel is keltette a figyelmemet. A madár engem nézett, mire én közelebb léptem hozzá. Nem szállt el, pedig más varjú már rég elrepült volna, ha ilyen közel merészkedik hozzá egy ember. Sőt, még maga az égivándor is közelebb jött hozzám, amitől meglepődtem.

- Hát te milyen bátor madár vagy? - nyúltam lassan a szárnyas felé, de amikor az kinyitotta a csőrét, elkaptam a kezem, mert attól féltem, hogy megcsíp. 

De aztán vettem újra a bátorságot és megint megközelítettem a kezemmel. A varjú károgott egyet, de csak megpiszkálta az ujjamat, nem csípte meg. Később még a fejét is odadugta, amin még inkább meglepődtem. Mégis milyen rejtélyes madár lehet ez, ami ilyen közvetlen? Egyszer csak felkárogott, majd hirtelen elrepült, én pedig csak néztem utána, miközben próbáltam felfogni a történteket. Utána megfordultam, hiszen annak valami oka lehetett, hogy ez a varjú ilyen hirtelen elrepült. Regulus állt a lépcső tetején. Baszki, elfelejtettem neki szólni, hogy elhagytam a klubhelységet...

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem, miközben a mardekáros fiú közelebb lépett.

- Te mondtad, hogy mindig ide jössz, ha nyugalmat keresel, mert csak itt találsz rá. - mondta mindent tudóan.

- Hát, igazából nem csak akkor, ha nyugalomra van szükségem. Majdnem mindig ide jövök. - vontam meg a vállamat. - Bocs, hogy nem szóltam..

- Nem gond. Mikor szó nélkül eltűntél, akkor tudtam, hogy csak ide jöhettél. - vonta meg a vállát. - Ez a te menedékhelyed? 

- Úgy is lehet mondani, igen. - bólintottam, majd elmosolyodtam. Aztán feltűnt, hogy Regulus eléggé feszeng, mintha mondani akarna valamit, de nem merné kimondani. - Szerettél volna még valamit?

- Meg akartam kérdezni, hogy akkor eljössz a kviddics edzésre? - tette fel a kérdést végül. 

- Persze, hiszen mondtam. - bólintottam megint. - Dana is jön, nem? Bár ő úgy eltűnt, mint a kámfor. Jól magamra hagyott. - tettem hozzá nevetve. 

- Állítólag jön ő is. De ha egyedül lennél, az baj volna? Nem vagytok összekötözve. - ráncolta össze a homlokát. 

- Dana a legjobb barátnőm, szóval de. Össze vagyunk kötve. - jelentettem ki határozottan. - Ritka pillanatok egyike, mikor egyik pillanatról a másikra eltűnik. 

- És ha egy srác randira hív, akkor arra is magaddal viszed? - vonta fel a szemöldökét. Erre most utalni akart valamire vagy csak példának hozta fel? Inkább nem kérdezem meg, mert a végén hülyének néz. 

- Hát... - kezdtem, de elakadtam. Sosem hívtak még randizni, így fogalmam sincs, az milyen. Ezt nem akartam Regulusnak mondani, mert attól félek, kinevet. - Nyilván arra nem. - vontam meg a vállam.

Ezután közös megegyezéssel elhagytuk a csillagvizsgálót. Útközben végre összefutottunk Danával, így mind a hárman együtt letelepedtünk a klubhelységben. Mondtam a mardekáros fiúnak, hogy nyugodtan kereshet magának elfoglaltságot, mert én itt leszek Danával és nem szeretném, ha miattam ne tudna azt csinálni, amit szeretne. Viszont Regulus elutasította és azt mondta, szeret a társaságunkban lenni, szóval nem szeretne elmenni, ha nem zavar minket és a csajos beszélgetést. Nagyos jól esett ez a mondata. Annyira jól, hogy ő azt nem is gondolná. 

Délutánra egy kicsit cseperegni kezdett az eső, de ettől még meg lesz tartva a kviddics edzés. Bár szerintem ők akkor is edzenének, ha maga az ég szakadna le. Volt már példa arra is, hogy a nagy kviddics meccset hatalmas viharban is megtartották, szóval egy-két csepp eső eltörpül ezek mellett. 

Danával helyet foglaltunk a lelátón, majd figyelni kezdtük a fiúkat, ahogy készülődni kezdenek. Mindannyian a földön voltak még, valamiről diskuráltak, miközben a seprűiket szorongatták a kezükben. A tekintetem Reguluson ragadt, ahogy valamit mond a csapattársának, majd hullámos tincsei közé túrt, aztán lába közé vette a seprűjét és elrugaszkodott a földtől. Olyan gyorsan repült, hogy azt követni sem tudtam. 

Majd végre a játékot is megkezdték. Felrepült a kvaff a magasba, majd az egyik hajtó el is kapta és passzolt a másiknak. Passzolgattak, passzolgattak, majd kapura dobták, de az őrző kivédte. Regulus először csak körbe-körbe repkedett, majd - gondolom - szórakozásból ő is csatlakozott a három hajtó passzolgatásába. De aztán a csapatkapitány oda is szólt neki, aki később elengedte az arany cikeszt, hogy a fogó fiú se unatkozzon. Szerintem még a szám is tátva volt, meg a nyálam is folyt, úgy figyeltem a történteket. 

Mikor az edzés a vége felé közeledett, az összes játékos repült együtt két tiszteletkört, majd leszálltak a pályára. Dana megragadta a karomat, majd olyat rántott rajtam, miközben megindult a levezető lépcsők felé, hogy majdnem kiestem a lelátóról. Lementünk a fiúk közé - pontosabban a barátnőm elvonszolt Regulushoz -, hogy elmondhassuk, mennyire élveztük az edzést. Én mondjuk minden vicc nélkül jól éreztem magam. 

- Regulus, Ashley kérdezni akar tőled valamit. - lépett oda Dana a fiúhoz, mire én ijedten kaptam rá a tekintetem a barátnőmre. 

- Dana...

- És mit szeretne? - pillantott rám Regulus, miközben kíváncsian várta a választ.

- Én ugyan... - kezdtem rázni a fejemet, de a barátnőm a szavamba vágott. 

- Csak félénk szegény, így nem meri megkérdezni, de majd én megteszem helyette. - folytatta az okoskodást, miközben próbáltam befogni a száját. - Elvinnéd egy körre a seprűdön? Tudod, egyedül félne repülni, de azt mondta, veled biztonságba érezné magát. 

- Komolyan? - vonta fel a szemöldökét a mardekáros fiú, és egy mosolyra húzódtak ajkai. - Nagyon szívesen elviszem, ha tényleg szeretné.

- Dehogy szeretném! - ráztam határozottan a fejemet és tiltakozva felemeltem a kezeimet.

- Jaj, Ash, ne szerénykedj már! Gyerünk, nem fogsz belehalni. - Dana nem tétovázott, odatolt Regulus elé, majd megveregette a vállamat és hátrébb lépett. 

- Nem fog bajod esni, vigyázok rád! - mondta a fiú biztatóan, mire nagyot nyeltem. - Nem kell attól félned, hogy leesel. 

- Hát... - vakartam meg a karomat zavaromba. - Akkor legyen, egy próbát megér. - vontam egyet a vállaimon. 

Regulus áttette a lábát a seprűjén, majd rám várt, hogy én is ezt tegyem. Mély levegőt vettem és én is átléptem a seprűt, így a fiú elé beálltam. Ő megmarkolta mindkét kezével a nyelét, ezzel teljesen átkarolt engem hátulról, majd elrugaszkodott a talajtól. Összeszorítottam a szemeimet, miközben én is jól megmarkoltam a seprűnyelet, nehogy leessek. Az ujjaim szinte elfehéredtek, úgy rámartam arra. De aztán megéreztem Regulus illatát, amitől egy kicsit felbátorodtam, így a szememet is ki mertem nyitni. Magason voltunk... Nagyon magason. Megnéztem volna a szívemet, hogy dobog-e még, de nem mertem elengedni. Attól tartottam, hogy már csak egy szellem vagyok, aki ezentúl itt fog kísérteni a kviddics pályán. 

- Merlin szerelmére, elmondok több száz imát, csak ne engedd, hogy leessek. - motyogtam idegesen, miközben lenéztem, de aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt.

- Ha szeretnéd, belém is kapaszkodhatsz. De le is szállhatunk, ha azt szeretnéd. - suttogta, miközben forró lehelete megcsiklandozta a fülemet és a mögötte lévő érzékeny részt. 

- Inkább szálljunk le, ha nem baj. - mondtam akadozva, mire ő bólintott, majd szépen lassan leszálltunk. 

- Ez öt perc se volt, Ashley... - mondta Dana széttárt karokkal. Azonban még annyira sem volt erőm, hogy megmondjam neki, nagyon szarul esett, hogy ilyesmit rám erőltetett, mikor nagyon jól tudja, hogy félek a seprűn. A lány újra szólásra nyitotta a száját, de én elszaladtam.