REGULUS

Ashley álma elgondolkodtatott elég rendesen. Egyrészt meglepő is volt, hogy ilyesmit látott, másrészt ez kezdett jobb útra terelni. Sikerült rájönnöm egy pár dologra, mégpedig arra, hogy talán rájöttem, hol van az a hely, ahol Ash látott engem a látomásában. Bár annyira nem vagyok benne biztos, hogy tényleg jól gondolkodtam-e, de ma este elmegyek ahhoz a házhoz - vagy bármilyen épület legyen az.

A barátnőmnek még nem szóltam a tervemről, hogy ismét el szeretném hagyni az iskola területét az este, de úgyis észre venné, ha elmennék, így majd jelezni fogom neki. Nagy valószínűséggel nem fogja díjazni, mert amióta volt ez az álma velem és Greybackkel, azóta jobban félt, mint eddig bármikor.

Gyógynövénytanon halálra untam magamat, így az előttem álló Ashley Luckwoodot piszkálgattam. A lány szeretett volna figyelni, de minden egyes másodpercben elvontam a figyelmét. Hol a haját piszkáltam - húzogattam -, hol a hideg kezemmel a ruhája alá nyúlkáltam, mire ő olyankor összerándult, a bőre pedig azonnal libabőrös lett. Jókat mosolyogtam ezen, azonban Ash nem igazán találta ezt nevetségesnek, így egy párszor gyilkos pillantásokat kaptam tőle. De ez sem tántorított meg, ezért tovább piszkáltam.

- Mr. Black, legyen szíves megismételni azt, amit az előbb mondtam! - kérte a tanárnő, mire nagyot nyeltem, Ashley pedig hátra fordult felém egy hatalmas, ravasz mosollyal.

- Öhm... - habogtam össze-vissza, miközben a lányra pillantottam. - A farkasfűről tetszett beszélni, tanárnő.

- Igen, de mit mondtam róla? - vonja fel rám a szemöldökét Bimba professzor. Én csak hallgatok. - Sejtettem. Kérem, figyeljen oda, mert ha legközelebb visszakérdezem és nem tud válaszolni, pontot fogok levonni a Mardekártól.

Erre bólintok, Ashley pedig elkuncogja magát, mire a seggére csapok. A barátnőm meglepetten és hitetlenkedve fordul vissza felém, én pedig szélesen elvigyorodom. Azután csak kacsintok egyet, mire ő megforgatja a szemét, és visszafordul a tanárnő felé.

Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, mintha semmi nem változott volna. Mintha Ashley és én sosem veszekedtünk volna, sosem léptem volna be a halálfalók közé, hanem minden a régi maradt volna. Pedig ez egyáltalán nem volt így, mert minden megváltozott. Szó szerint minden, még a szerelmünk is. Szeretjük egymást, nem ezt mondom, de már fele annyira sem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint régen. Ennek pedig nagyrészt az az okozója, hogy sokat elmegyek. De a muszáj nagyúr, nem tehetem azt, hogy nem megyek el.

Most is úgy ültünk ott négyen a Mardekár-ház asztalánál, mint régen, ez pedig felelevenítette bennem az emlékeket. Dana, Ash és Rosier olyan jókat kacarásztak és piszkálták egymást, hogy jó volt rájuk nézni. Bár mostanában Evan is eléggé távolságtartó lett, de nem is töltünk el annyi időt együtt, mint régen. Nem érzem azt, hogy ettől ne lennénk barátok, mert azok vagyunk, csak már vele sem úgy, mint azelőtt.

Az életem nagy részében egyedül voltam, csak a bátyámra számíthattam, de ma már rá sem. Régen nem beszéltünk, fogalmam sincs, mi lehet vele. A lelkem legmélyén érdekel, viszont mégsem érek rá ezzel foglalkozni. Talán egyszer majd megkeresem Siriust, de csak majd. Ez a majd akkor lesz, amikor kicsit nyugodtabb lesz a helyzet - ha egyáltalán lesz ilyen.

- Most elmegyek, de ne várj meg ezentúl. - mondom Ashnek, mire neki értetlenség ül ki az arcára.

- Tessék? Hova? Megint? És miért? - tette fel sorra a kérdéseket, miközben belekapaszkodott a karomba.

- Ezentúl nem gyűlésre, most más dolgom van. - fogtam meg a kezeit, és megszorítottam őket. - És azért ne várj meg, mert lehet nem itt alszom, hanem egy ismerősnél. De ez még közel sem biztos, lehet, hogy mégis visszajövök, csak nagyon későn.

- De hová mész, nekem azt mond!

- Meg kell néznem valamit. - veszem kezeim közé az arcát, hogy egy hosszas csókot nyomhassak a homlokára. - Nagyon szeretlek!

Ez volt az utolsó szó, amit kimondtam, aztán elmentem. Meg sem vártam, hogy a lány válaszoljon. Kiléptem a klubhelyiségből, a fejemre vettem a kapucnit, és szorosan a falak mellett elindultam a legrövidebb úton, hogy mihamarabb kijussak a kastélyból. Szerencsémre van itt egy olyan szobor, mely mögött egy alagút van, ami kivezet a roxmortsi faluba, ezért mindig azon közlekedek ki és be is.

A faluból egy ismeretlen, de mégis ismerősnek tűnő utcára hopponálok. Így ősszel elég hideg van és sötét, az út szélén álló villanyoszlopok pedig alig adnak ki magukból fényt. Nyirkos az idő, kiráz a hideg, amitől megborzongok és zsebre dugom a kezeimet. Aztán elindulok. Fogalmam sincs, merre megyek, csak haladok arra, amerre az eszem diktálja. Egészen addig, amíg meg nem állok egy ismerősnek tűnő emeletes családi háznál. Sosem jártam itt korábban, mégis mintha jártam volna már itt. Ez az a ház, amiről Ashley álmodott, biztos vagyok benne.

Közelebb léptem a kertbe vezető kiskapuhoz, aminek lenyomtam a kilincsét, az pedig kinyílt. A ház bejárati ajtaját viszont már résnyire nyitva találtam. Az ajtón látszott, hogy a zárat feltörték. Előveszem a pálcámat, és belököm az ajtót egy határozott mozdulattal. Egy kisebb előtér tárul elém, ahol a falilámpa erősen pislákol, de ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami ezután fogadott. Mire jobban beértem a házba, szó szerint minden fel volt dúlva. Bútorok összetörve és felborogatva, képek voltak leesve a falról, némelyik lámpabúra is szilánkokban csillogott a földön.

Aztán megéreztem valamit a nyakamra csöppenni. Odakapok a kezemmel, majd megnézem, mi az. Vér. A tekintetemet felemelem a mennyezetre, és meglátom, hogy az teljesen nagy foltban átázott a sötétvörös vértől. A szívem olyan gyors dobogásba kezdett ettől, mint még soha. Bármi is vár odafent az emeleten, az biztos, hogy nem jó...

Lassú léptekkel elindulok fel az emeletre, a lépcső meg-megnyikorog a lábam alatt. A kezem remeg, mint a kocsonya, ahogy a lélegzetvételem is akadozik minden beszívásnál és minden kifújásnál. Végül felérek és véres tenyérnyomokat pillantok meg a falon és a padlón is. Itt is fel van dúlva minden.

Először a folyosó végén lévő szoba felé vettem az irányt, ahol résnyire nyitva volt az ajtó, az égő villany fénye pedig kiszűrődött rajta. Belépek oda, és megállapítom, hogy ez a fürdőszoba. Először jobbra fordulok, majd megijedek a saját tükörképemtől, de attól még jobban, ami magam mögött volt. A tükörben megláttam magam mögött a vérrel lefröcskölt zuhanyfüggönyt behúzva. Megfordulok, behunyom a szemeimet, azzal a lendülettel pedig elhúzom a véres függönyt. Egyáltalán nem számítottam arra a látványra, ami akkor fogadott. Egy halott férfi volt az, aki üveges tekintettel és elnyílt ajkakkal bámult rám. Alig volt ép rész az arcán, szinte teljesen össze volt vagdosva - vagy karmolva. A ruháját is teljesen eláztatta a vére, ahol meg volt szurkálva és vagdosva. 

Ki kellett mennem onnan, nem bírtam tovább nézni azt a halott muglit. Helyette tovább mentem, és az egyik ajtó előtt elhaladva megcsapott egy elég érdekes szag. Büdös volt, rettentően büdös, ez pedig még rosszabbról árulkodott, mint ami  a fürdőszobában volt. A lelkem bármennyire tiltakozott, hogy ne, az eszem mégannyira mondta, hogy igen. Így arra hallgattam, de bár ne tettem volna. A szag elviselhetetlenebb lett, a látványról pedig ne is beszéljünk... Két meztelen gyerek megcsonkított teste lógott fejjel lefelé egy nőével együtt, aki valószínűleg az anyuka lehetett. A gyerekeknek hiányoztak a felső végtagjaik, de emellett rengeteg vágás tátongott a testükön. A nőnek le volt vágva a haja teljesen, a karjai pedig csak csuklóból voltak megcsonkítva, viszont a kézfejei a bokájára voltak kötve.

Meg kellett kapaszkodnom a látványtól, ahogy felkavarodott a gyomrom. Csakhogy ezzel együtt felborítottam valamit, amiből még több testrész hullott ki. Ennél több sem kellett ahhoz, hogy a gyomrom tartalmát kiadjam magamból. És az volt itt legdurvább, hogy nem a látvány forgatta fel a gyomromat, hanem az, hogy valaki hogyan volt képes ilyesmire... Az nem is kérdés, ki volt, mert egyértelmű a válasz, de akkor is. Greyback ezzel túl messzire ment. Ráadásul, hogy nem ez volt az első család, akivel végzett. Vajon hányan lehetnek összesen, akiket megkínzott - mert ezeket az embereket biztosan megkínozta, mielőtt megölte őket -, megölt és megcsonkított? A legeslegszomorúbb, hogy ezek között gyerekek is vannak...

Instagram:
arnoldemma7.onwattpad

Folytatjuk... Tudom, mindig a legjobb helyen tudom abbahagyni, de nem akarom túlhaladni az általam megszabott szóhatárt (ami nálam max 1500 szó). Úgyhogy pénteken folyt köv.💚🖤