Regulusszal tartottunk vissza a csillagvizsgálóból, amikor elhaladtunk a könyvtár előtt. Hirtelen megtorpantam, mire ő értetlenül nézett vissza rám. Negyed kilenc múlott öt perce, szóval Paul biztosan ott van, még odamehetnék. Viszont nem mondtam el Regnek a titkomat, így semmit nem értene. De talán, ha kutakodtunk, akkor utána elmondhatnám neki, nem érdekel, hogy Paul nem díjazná.

Megfogom a fiú kezét, és elkezdem húzni a könyvtár felé, miközben csak annyit mondok, később elmagyarázom. Ő nem ellenkezik, csak követ, én pedig egyre beljebb haladok, miközben minden egyes sorba benézek, hátha megpillantom az unokatestvéremet. Egyszer csak hirtelen megállok, mire Regulus belém ütközik, mire felszisszenek, ahogy rálépett a sarkamra. Paul éppen egy könyvet olvasott, amiből egyből felnézett, amint meghallotta az érkezésemet jelző feljajdulást. Elmosolyodott, de amikor meglátta a mögöttem álló fiút, a "nem mondod komolyan" pillantásával jutalmazott, mire megforgattam a szemeimet. Örüljön, hogy eljöttem...

- Regulus, szeretném bemutatni neked Pault, az unokatestvéremet. Paul, ő itt Regulus. - mutattam be egymásnak a fiúkat, mire ők kezet is fogtak.

- Ő is segít keresni? Elmondtad neki? - kérdezte Paul, én pedig a fejemet kezdtem rázni.

- Még nem, majd ezután. Így segíteni sem tud, de nem akartam egyedül hagyni, mivel most már egy pár vagyunk. - magyarázkodtam, az unokatestvérem szemei pedig elkerekedtek.

- Összejöttetek? - kérdezett vissza hitetlenkedve, mire a Black fiú összeráncolta a szemöldökét. - Nem rosszból, csak meglepett... Mindegy, kezdjünk neki. 

- Eddig találtál valami érdekeset? - ülök le az egyik székre, mire Regulus és Paul is így tesz. 

- Semmit, de van egy csomó könyvem. - pakolta elém őket a fiú, amitől fejbe ütött az a kérdés, mire vállalkoztam... 

- Tudok segíteni estleg? Ha röviden  beavattok, többre mennétek. - tárta szét a karját Regulus, mivel szegény így teljesen tehetetlennek érezte magát. Lehet mégsem kellett volna elrángatnom ide. 

Így hát Paul röviden és tömören beavatta a barátomat is a kutatósdiba, mert ő jobban el tudja magyarázni ezt, mint én. A Black fiú is alig bírta felfogni a hallottakat, mégis próbált képben lenni, hogy ő is kereshessen. Nagyra értékelem a segítségét és Paulnak is az engedékenységét. Ennyi könyvet hárman alig tudnánk tünetesen átnézni, akkor ketten még több időt vett volna igénybe. Jobb lett volna, ha Dana és Evan is segíteni tudtak volna, de gondolkodom még azon, hogy beavassam-e őket is. Nyilván úgy volna igazságos és helyén való, hiszen Dana a legjobb barátnőm ezer éve és szinte már Evan is a legjobb fiúbarátommá vált. Bizalommal fordulunk egymáshoz a fiúval, úgyhogy őt is illendő lenne belevonni ebbe a kis ügybe. Reg is ezt tenné a helyemben, ugyanis neki meg ő a legjobb barátja. 

Mivel nappal nem adódik alkalmunk, hogy kutakodhassunk, így csak az estékre voltunk utalva takarodó után, amit meg kell hagyni, fárasztó volt. Napok teltek el így, de úgy éreztem, mindhiába. Idő alatt bevontuk Danát és Evant is, akik lelkesen fogadták a hírt és azt is, hogy segíthetnek. Viszont öten sem jutottunk egyről a kettőre. Jó kis csapatot alkottunk, mégsem mentünk semmire, pedig szinte majdnem minden este ott ültünk mindannyian a könyvtárban a könyvek felett. Ráadásul piszok szar volt petróleum lámpa fényében olvasni, így a szemünk is sokszor megfájdult. 

- Azta kurva, soha nem olvastam még ennyi könyvet életemben. - rázta a fejét Evan, miközben a homloka nagyot koppant az asztalon. - Még a tankönyveimet és a jegyzeteimet sem.

- Akkor hogy jutottál el ötödikig? - ráncolta a homlokát Paul. 

- Na ez az a kérdés, amit soha nem teszek fel magamnak. - horkantott fel a fiú. - Úgysem tudom rá a választ. 

- Evannak megvan a magához való esze, úgy. - válaszolta meg az unokatesóm kérdését Dana. - Csak ritkán használja. - tette hozzá nevetve, mire a fiú felkapta a fejét. 

- Hé! 

- Holnap téli szünet és még semmivel nem lettünk okosabbak. - szólalok meg, miközben felsóhajtok. - Én mondtam, hogy a Roxfort könyvtárával nem jutunk előrébb. 

- Körülbelül száz könyvet, ha elolvastunk és mennyi van itt? Ezer? Több? - vonta fel Paul a szemöldökét. 

- Ja, és ezek közül van vagy több száz téma, ami messze van attól, amit mi keresünk. - dörzsölte meg a szemeit Regulus. 

- Ashy, említetted az otthoni könyvtáratokat. Nézz körül ott is! - csettint az unokatesóm, mikor eszébe jut a múltkori beszélgetésünk. 

- Megnézem, mit tehetek. Remélem, egy fokkal előrébb kerülünk. - húzom el a számat. - Eljöhetnétek mind hozzánk egyik nap, hogy segítsetek. - erre mindenki azonnal beleegyezett. 

- Akkor ezt megbeszéltük. - csapta össze a tenyerét Evan, de nem olyan hangosan, ugyanis nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi jóval takarodó után tartózkodunk itt, a könyvtárban. - De most már itt az idő, hogy eltegyük magunkat holnapra. Még a végén nem tudunk felkelni és lekéssük a vonatot, aztán itt kell maradnunk. - itt a fiú megborzong, majd feláll a helyéről. 

Visszareptettük az elővett könyveket a helyükre, mintha itt sem lettünk volna, majd Paullal elváltak útjaink, mikor kiléptünk a könyvtárba, így négyen tartottunk vissza a klubhelység felé. A hosszabb úton kellett mennünk, mivel a rövidítetten, ahol le szoktuk vágni, ott tanár járkált. Próbáltunk csendben közlekedni, de Evannal nehéz volt, ugyanis a sötétben mindennek nekicsattant. Nem nagyon használhattunk pálcát, amivel világítani tudtunk volna, mivel nem hívhattuk fel a tanárok figyelmét - bár Rosier így is felhívta azzal, hogy mindennek nekiment. 

Danával fáradtan dőltünk be az ágyunkba, miközben igyekeztünk nem felkelteni a többi szobatársunkat. Még beszélgetni sem volt már kedvünk, pedig aztán lett volna miről. Ő is egyre közelebb került a napok és hetek alatt Evanhoz, amitől nagyon izgatott voltam. Most már egyre jobban látszik rajtuk, hogy mit is éreznek egymás iránt, úgyhogy lehetetlen volna letagadni, még a hülye is látná, hogy ők ketten őrülten szerelmesek egymásba. Csak azt nem értem, Rosier miért nem lép akkor? Bár Regulus sem egyből kérdezett meg, hogy leszek-e barátnője, pedig nagyon szerelmesen viselkedtünk, ráadásul meglehetősen nyilvánosan. De most már együtt vagyunk hivatalosan is és nincs az a személy, aki elválaszthat minket. 

...

A vonaton nagyokat ásítoztunk, miközben úton voltunk hazafelé. Nem sokat beszélgettünk, ugyanis mindegyikünk majdnem ülve elaludt - vagyis Dana aludt is, méghozzá Evan vállára dőlve. Regulusszal összenéztünk, majd rá a fiúra, aki bemutatott nekünk. Megforgatom a szememet, és kényelembe helyezem magam, párnának használva a Black fiú combjait. Ő a hajammal kezd el játszani, miközben halk beszélgetésbe kezd a vele szemben ülő fiúval. Én csak figyeltem az arcát; azt, ahogy mozognak az ajkai; a szempilláit és a mesésen zöld szemeit. Néha-néha lepillantott rám, olyankor pedig egy mosolyt is küldött felém, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Eszembe jutott, hogy most én is kitolhatnék vele azért, amit tett velem a csillagvizsgálóban legutoljára, de nem leszek kegyetlen. Kellemetlen helyzetbe hoznám Evan előtt, azt pedig nem szeretném - már csak magam miatt sem, mert az nekem is égő lenne. Viszont egyszer, ha ketten leszünk... én is egy kicsit elszórakozom vele.