Az idő annyira gyorsan telt, hogy az idei első hó is leesett, mely fehérbe borította az egész roxforti kastélyt és környékét - tulajdonképpen az egész tájat, ameddig a szem ellátott. A srácokkal vártuk, hogy vége legyenek az óráinknak, mert akkor végre kimehetünk hóembert építeni, hóangyalt csinálni és a legfontosabbat: hó csatázni. Annyira utálom, amikor suliidőben esik és nem hétvégén, mert a legszívesebben az egész napot kint tölteném. Valószínűleg megfagynék, de még az sem számítana. A másik pedig, hogy nagyon romantikus is szerintem, ahogy tiszta fehér minden.

Regulus meg is hívott estére egy randevúra a csillagvizsgálóba. Természetesen elfogadtam a meghívását, amitől egész nap izgultam. Azon járt az eszem, mégis mit vegyek fel, hogy csinos is legyek, de ne is fázzak. Bár estig még van időm eldönteni, de nem szeretném azzal elütni az időt, hogy fél óráig kutakodok a bőröndömben, mert nem tudok mit felvenni. Nagyjából szeretném fejben összerakni a dolgokat, hogy később ne vegyen igénybe sok-sok időt. 

- Ashy... - szólítottak meg, mikor a folyosón sétáltam, de amikor megfordultam, senkit nem láttam magam mögött. Indultam volna tovább, amikor újból a nevemet mondták. - Ashley! 

- Ki az? - fordultam körbe a tengelyem körül, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy ki az, aki szólogat. 

Lyukas órám volt, Danának, Regulusnak és Evannak pedig órájuk volt, úgyhogy közölük egyikük sem lehet. Egyszer csak valaki hirtelen berántott a szertárba, amitől felsikoltottam, de a titokzatos személy befogta a számat. Felgyulladt a helyiségben lévő lámpa, és megpillantottam Pault. Ez megnyugtatott, de a szívem továbbra sem tudta abbahagyni a gyors dobogást. 

- Merlin szakálla, Paul, a frászt hoztad rám! Mit keresel itt? Megláthatnak. - aggodalmaskodok, mire a fiú megforgatja a szemeit. 

- Úgy mozgok, mint egy árnyék, senki nem lát meg. - rázta a fejét, amire most én forgattam meg a szemeimet. - Aggaszt, hogy téged nem foglalkoztat az ősi mágiád.

- De foglalkoztat. - fonom össze magam előtt a kezeimet. 

- Akkor csinálnál valamit. Mennyi idő telt el azóta, mióta tudod? Egy hónap? Másfél? - vonta fel a szemöldökét. 

- Vannak más dolgaim is, nem csak ez. - ráztam a fejemet széttárt karokkal. - Viszont mit vársz a Roxfort könyvtárától, hogy majd itt megtalálod a választ a kérdéseidre? 

- Honnan tudod, hogy itt nincsenek meg a válaszok? 

- Nagyobb hasznát vennéd a házunk könyvtárának. Bár én még nem fedeztem fel ott semmi érdekeset, de lehet, hogy jobban járnánk, ha ott kutakodnánk. Nagyobb az esélye, hogy találunk valamit. - javasoltam, mire Paul szeme felcsillant.

- Milyen jó ötlelt, Ash. - bólintott elismerősen. - Találkozzunk ma este a könyvtárban takarodó után. - azzal készült itt hagyni, amikor megragadtam a kezét. 

- Várj! - tartottam vissza. - A ma este nem jó.

- Miért? 

- Regulusszal találkozom a csillagvizsgálóban. 

- Már megint ez a fiú... - sóhajtott az unokatestvérem, mire a homlokomat kezdtem ráncolni. - Ez a fiú rossz hatással van rád. Nagy galibát fog hozni még a nyakadra, meglásd! 

- Dehogy fog! Ezt most csak azért mondod, mert van más fontos ember is az életemben rajtad kívül. - engedem el a karját. 

- Csak figyelj, Ashley... csak figyelj. - csóválta a fejét. - Ma este a könyvtárban. Ha eljössz, akkor eljössz, ha nem, hát nem. - azzal tényleg itt hagyott.

Mérgemben beledobbantottam a földbe, de emellett még szívesen összetörtem volna itt bármit. Mielőtt még tényleg képes lennék megtenni, inkább elhagyom a szertárt és visszaindulok a klubhelységbe, hogy ott megvárjam, míg kicsöngetnek.

Paultól egyáltalán nem vártam, hogy választás elé állítson. Azt gondoltam, tisztelni fogja az érzéseimet, de nem nagyon úgy tűnik, mint aki tisztelné. Ha fontos lennék neki annyira, mint régen, akkor megértené és nem erőlködne ezzel az ősi mágiás szarsággal. Lassan ki fog hozni a sodromból ezzel és azt fogja elérni, hogy nem fog érdekelni semmi. Nem csak ez, hanem ő sem. Paul nagyon megváltozott belülről is, nem csak kívülről. Régen fontos volt neki az, ami nekem is az volt, most miért nem? Miért pont ez változott meg benne? 

Öt perccel kicsengetés előtt elmentem Regulus elé, hogy meglepjem. Ő meg is lepődött, mikor kilépett az ajtón, mert nem számított rám, de azonnal a karjaiba is zárt és nyomott egy puszit a fejem tetejére. Azután átkarolta a vállamat és közelebb húzott magához. Sokszor csinálja ezt, mintha ilyenkor nagyobb biztonságban tudna engem - mondjuk én abban érzem magam, akárhányszor vele vagyok. 

A következő órán mind a négyen együtt voltunk, ami gyógynövénytan volt. Kettes csoportokba osztottak minket, úgyhogy én szokásosan Danával voltam egy párban, Reg pedig Evannal. Nem igazán vagyok oda ezért a tantárgyért, de nem is megy olyan jól, ilyenkor pedig piszok lassan telik az a háromnegyed óra. Főleg akkor, ha ez az utolsó órám, mint most. 

Amint kicsöngettek, már rohantunk is lepakolni a cuccainkat, majd Nagyteremben megebédeltünk, aztán felöltöztünk jó melegen és abban a pillanatban elrántottuk egymást a hóban, ahogy kitettük a lábunkat az ajtón. Meglehetősen csúszott néhány helyen, ahol fagyos volt az alja, olyankor pedig nagyokat estünk, amin jókat nevettünk. Készítettünk egy nagy hóembert is, aminek természetesen répa volt az orra, kavics a szeme és a gombjai. Fejfedőnek nem volt ötletünk, hogy mégis mi lehetne, de aztán Evannak eszébe jutott, hogy kifaraghatnánk azt is hóból, majd kidíszíthetnénk kavicsokkal, gallyacskákkal és egyebekkel, amiket találunk.

Miután elkészült a hóemberünk, végre megkezdődhetett a várva várt hó csata - amit szintén Rosier kezdeményezett. Ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk, hogy fedezékbe bújhassunk és addig meg tudjunk gyúrni pár hógolyót, amikkel támadni tudunk. Csakhogy mindenki a kis búvóhelyén maradt, úgyhogy én vettem a bátorságot és előmerészkedtem. Mindkét kezemben hógolyót tartottam a biztonság kedvéért, de azok mit sem értek, mikor három irányból is hógolyók sorozata talált el engem. Inkább eldobtam mindent, ami a kezembe volt, csak védekezni tudjak. Leguggoltam, arcomat - inkább az egész fejemet - védeni próbáltam a kezeimmel és vártam, hogy abbamaradjon a dobálózás.  

- Jól van, elég lesz! - kiáltom el magam, mire végre megszűnik a dobálás. Lassacskán felállok és kiegyenesedek, amikor újból eltalál még egy hógolyó. 

- Bocsi, ez volt az utolsó. - dugta ki a fejét Evan a fal mögül.

- Rohadjatok meg mind, összefogtatok ellenem! Áruló banda! - mutatok rájuk felháborodva, amire már Dana és Regulus is előbújtak. - Megérdemelnétek, hogy havat rakjak a gatyátokba. 

- Ne legyél már brummogós maci! - szól rám Rosier, amire kinyújtom rá a nyelvemet. - Most besértődtél?

- Be. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. - Most mindannyiótokra haragudni fogok öt percig.

- Talán annyit kibírunk. - vonta meg a Black fiú a vállát, mire eltátottam a számat. 

- Rád fél óráig mostantól. - mondtam kivételezően, majd sértődötten dobtam egyet a hajamon és elindultam visszafelé a kastélyba, ugyanis meg akartam előzni, hogy rám fagyjon a vizes ruha. Meglehetősen vizes lettem a sok hógolyótól, aztán még a végén megbetegszem, ami kicsit sem hiányzik. Utálok beteg lenni, főleg télen. Ősszel még hagyján, de télen borzasztó érzés betegnek lenni.