Regulus csak csókolt és csókolt, szinte már alig kaptam levegőt. A fiú hárított, amíg a hátam a hideg kőfalnak nem ért. A combjaim alá nyúlt mindkét kezével, és felkapott az ölébe, mire én dereka köré fontam a lábaimat. Végig simított a combom külső oldalán, ezzel együtt feltolta a szoknyámat is. Beletúrtam a hajába, ezzel elmélyítve a csókunkat. Aztán ő áttért a nyakamra, mire én hátra vetettem a fejemet, hogy jobban hozzáférjen a területhez. Majd végig csókolt az állkapcsomon is és beleharapott a fülembe, amitől egy kisebb sóhaj hagyta el a számat, ezen a fiú pedig meg is lepődött. 

Ekkor meghallottuk, hogy valaki jön le a lányok hálókörletből levezető lépcsőn. Regulus egyből lerakott és sürgősen ellépett tőlem, mintha mi sem történt volna, csupán szimplán beszélgettünk, mint két háztárs. Dana volt az, mire egy pillanatra megkönnyebbültem, de közben mégis görcsben volt a gyomrom. Regulusszal összenéztünk, majd vissza az álmosan szemeit törölgető barátnőmre.

- Ash, hol voltál? - kérdezi álmosan a lány, majd amikor meglátja, kivel vagyok, meglepetten elkezd pislogni. - Ó, akkor én most visszamegyek...

- Dehogy, már megyek is. Csak összefutottunk, ennyi az egész. - vontam meg a vállam, majd egy utolsó pillantást vetettem a fiúra. Dana bólintott, és megindult visszafelé, én pedig mentem volna utána, amikor Regulus elkapta a talárom ujját.

- Holnap beszéljünk! - suttogta, hogy a barátnőm ne hallja, mire bólintottam, azzal elengedett. 

Mielőtt eltűntem volna a lépcsőfordulóban, visszanéztem. A mardekáros fiú zsebre tette a kezét, közben le sem vette a szemét rólam. Küldött felém egy halvány, alig észrevehető mosolyt, mire én is küldtem vissza neki egy hasonlót. Kicsit bánom, hogy Dana megjelent, de ha jobban belegondolok, jobb is, hogy így történtek a dolgok. Ki tudja, meddig fajultak volna el a dolgok, ha nem lép közbe. Lehet képes lettem volna odaadni neki magam ott helyben, ami nem lett volna valami szép. Mármint a klubhelységben bármikor bárki megláthatott volna minket olyan helyzetben... Úgyhogy szerencsének nevezhetném azt, hogy drága barátnőm időben megjelent. 

Beléptem a szobába, és elkezdtem levenni magamról a taláromat, hogy elmehessek fürdeni. Közben összetalálkozott a tekintetem Dana gyanakvó és egyben kíváncsi tekintetével. Karba tette a kezét, miközben leült az ágyára.

- Mi az? - ráncolom a homlokomat. 

- Csak összefutottatok, mi? - vonta fel a szemöldökét, mire felnevettem, de egyből be is fogtam a számat, nehogy felkeltsem a többieket. - Tudod mit, inkább ne meséld el. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy belekezdj, mert úgyis elaludnék, úgy meg nincs értelme. Majd holnap reggel elmondod... - ásított egy nagyot, majd inkább visszafeküdt az ágyába. 

Megcsóválom a fejemet, majd bemegyek a fürdőszobába, hogy lefürödhessek. Beálltam a zuhany alá, és magamra engedtem a meleg vizet. Élveztem, ahogy a vízcseppek végig folynak a testemen, közben behunytam a szemeimet és láttam magam előtt a Black fiút. Lejátszódott bennem, ahogy megcsókol, ahogy a falhoz szorít, majd felvesz a karjaiba. Minden egyes tapintását és csókját éreztem a bőrömön, az ajkaimon, amitől még jobban elkapott a vágy. Elképzeltem, hogy ő milyen lehet a tusoló alatt. A testem felforrósodott, ahogy elképzeltem, hogy a forró vízcseppek végig folynak a testén, a kávébarna, hullámos tincsein... Elég! Ez már sok... nem gondolhatok ilyesmire! De a csókja mégis olyan volt, mint a méz, édes és ragadós, mivel úgy éreztem, hogy egy pillanatra sem tudok elszakadni tőle... Nem tudok nem gondolni rá. Az büntetés volna számomra, ha nem gondolhatnék rá.

Nem sokat aludtam az éjszaka, mivel rengeteget gondolkodtam. Azon járt az eszem, hogy vajon megmondjam-e Siriusnak, mi folyik köztünk Regulusszal. Bár ahhoz először a mardekáros fiúval kéne beszélnem, aminek ma jön el az ideje. Kicsit izgatott vagyok, de lehet, hogy ma minden lerendeződik köztünk. Örülnék, ha így lenne, mert az nekem is hatalmas megkönnyebbülés lenne. 

Felhúztam a suli egyenruhámat, majd összekapkodtam a cuccaimat, és lesiettem a klubhelységbe, meg sem várva a barátnőmet. Reméltem, hogy Regulus várni fog rám, de sajnos csalódnom kellett. Akkor mikor akar beszélni? Azt gondoltam, hogy majd reggel beszélünk tanítás előtt. Az órák közötti szünet pedig egyáltalán nem lenne elég egy ilyen fajta témára, és ezt nem volna jó félbehagyni, hanem egyszerre kellene megbeszélni. 

- Köszi szépen, hogy fent hagytál. - dobja a szememre Dana, miközben lesietett a lépcsőn, hogy csatlakozzon hozzám. 

- Bocsi! - húztam be a nyakamat, majd elindultunk a Nagyterembe reggelizni. 

- Akkor? - kérdezi a lány a folyosón menet. - Elmeséled, mi történt tegnap este? Azt is, hogy hol voltál és azt is, mi történt köztetek Regulusszal. Nem hiszem, hogy csak összefutottatok...

- Jaj, Dana, olyan kíváncsi vagy! - csóválom a fejemet rosszallóan. - Emlékszel még az unokatesómra, Paulra? Meséltem már róla neked.

- Persze. - bólintott. - Miért, mi van vele? 

- Több év után találkoztam vele.

- Várj, mi? Paul itt van az iskolában? Hogy jutott be Roxfort területére? - tátja el a száját, mire én egyből csöndre intem.

- Ne ilyen hangosan! - pisszentettem le, miközben körbe pillantottam. - Igen, itt van. Nem mondta el teljesen, hogy miért van itt, de jó érzés újra látni őt. 

- Az királyság. De most már Regulusról mesélj! - parancsolt rám türelmetlenül, mire meglepetten fordítottam felé a fejem. 

- Mit meséljek, ha semmi érdekes nem történt? - vonom fel a szemöldököm, miközben próbálok hihetőnek tűnni. - Mondtam, csak összefutottunk. 

- Jaj, Ash, most te is hülyére akarsz venni? Túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, hazudsz. - néz rám a mindent tudó pillantásával, mire felsóhajtok. 

- Csókolóztunk megint. De ezentúl ez más volt, szenvedélyes. Mindketten akartuk. - mondtam, és behunytam a szemeimet. 

- Ashley? - szólalt meg mögöttünk egy ismerős hang, amire az ütő is megállt bennem. Megtorpantam, majd nagyon lassan megfordultam. Sirius összeráncolt homlokkal és résnyire elnyílt ajkakkal nézett vissza rám, én pedig nagyot nyeltem. Ajaj, hogy most mi következik... 

- Sirius... - próbáltam szavakhoz jutni, de képtelen voltam ennél többet mondani. 

- Miért hazudtál? 

- Én nem hazudtam. - ráztam a fejemet, miközben közelebb léptem, a fiú pedig szó nélkül sarkon fordult és elviharzott. - Sirius, kérlek! - kiáltottam, de utána menni már nem volt erőm, a lábaim teljesen lebénultak. 

- Ash, mi volt ez? - fordul felém Dana értetlenül. Ezek után nem hazudhatok neki, nem tudom eltitkolni előle, hogy a Black fiú szerelmes belém. A szemtanúja volt és más magyarázat nincs Sirius reakciójára. 

Most mondja meg nekem valaki, ilyen létezik? Komolyan, erre mennyi esély volt, de most őszintén? Hogy miért engem talál meg az a mikroszkópnyi esély? Miért? Utálom ezt az évemet, ezt most eldöntöttem. Amióta elkezdődött, azóta csak a balszerencse ér. Mintha el lennék átkozva, viccen kívül. Azért most már a szerencsétlenségnek is van határa, nekem pedig most telt be a pohár... Egy napom nem tud eltelni normálisan, ez pedig bosszantó. Nagyon-nagyon bosszantó.