Regulus a klubhelység ablakánál ült és a vízben lévő halakat figyelte, homlokát a hűvös üvegnek döntve. Öt méterrel ültem tőle, én pedig őt figyeltem. Volt mikor nagyobbakat sóhajtott, amiről az árulkodott, hogy a mellkasa hosszabb ideig volt megemelkedve, mint amikor normálisan veszi a levegőt. Akkor sóhajtozik ekkorákat és ilyen sűrűn, amikor valami baja van, és én sejtem is. Hiányzom neki, ahogy ő is hiányzik nekem, mégsem akar szóba állni velem, de még meghallgatni sem. Ez megy már három napja, ebbe pedig lassan beleőrülök. Regulus a napok, a hetek és hónapok alatt, amióta együtt vagyunk olyan lett nekem, mint egy drog, aminek olyan szinten a függőjévé váltam, hogy már elvonási tüneteim vannak nélküle.

Dana beszél hozzám, de nem figyelek. A Black fiút fürkészem a szemeimmel, miközben arra várok, hogy ő is egyszer erre pillantson. Viszont nem teszi. Már csak azért sem, mert tudja, hogy figyelem. Érzi a tekintetemet a bőrén, amit élvez is, engem pedig kínoz vele. De amikor megérintem a karkötőmön a Napot, Regulus azonnal a sajátjára kapja a tekintetét, majd végre rám néz, zöld szemei pedig összetalálkoznak az enyémekkel. Csak szemezünk, álljuk egymás tekintetét, ami már szinte égető, de továbbra sem veszem le róla a szemem. Végül a fiú feláll, de a tekintetét egyszer sem szakítja el rólam, majd biccent a fejével, hogy kövessem. Minden szó nélkül felállok, és jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy Dana beszélt hozzám - majd később bocsánatot kérek tőle is, de ez egy elhalaszthatatlan pillanat.

Reg kiment a klubhelységből, én pedig követtem, és néha-néha hátra pillantott, megyek-e utána. Egyszer csak megállt egy ajtó előtt, majd mikor utol értem, betolt rajta, azután pedig ő is belépett utánam. A hely szűkös volt és sötét, a Black fiú zöld szemei mégis virítottak, mint a macskának. Aztán a kis madzaggal felkapcsolta a lámpát, ami alig-alig világított, de az pont elég volt ahhoz, hogy lássam a teljes arcát.

- Reg, én annyira sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Soha többet nem fog felmerülni bennem ilyesmi, mert jobban bízok benned, mint bárki másban! - törtem meg a csendet, de csupán suttogva, ugyanis nem akartam, hogy bárki meghallja kintről, hogy mi idebent vagyunk. - Regulus, mondj valamit, Merlin szerelmére!

Azonban ő nem szólt. Ujjaival körül fogta az állkapcsomat, majd azzal együtt a falnak nyomott. Ajkait erőszakosan az enyémekre tapasztotta; nyelvével szétfeszítette a fogaimat, hogy beleférhessen a számba és játékba kezdhessen az enyémmel. A durvasága leginkább fokozta az élvezetet, amitől a testemet elöntötte a forróság. Másik kezével felcsúsztatta a szoknyámat és benyúlt alá, majd a combom belsejébe, aztán pedig kisebb terpeszbe feszítette a lábaimat. Az ujjai már nagyon közel voltak a forró pontomhoz, amikor elhúzta az útból a bugyimat, és egymás után belém csúsztatta mind a két ujját, mire majdnem teljesen felnyögtem. Ingerelni kezdett, miközben alsó ajkamba harapott, én pedig automatikusan toltam egyet a csípőmön. Regulus nekem nyomta a derekát, amitől szintén egy sóhaj hagyta el a számat, mikor megéreztem az odalenti keménységét. Megpróbáltam belekapaszkodni valamibe, de a polc túl messze volt, a lábaim pedig megremegtek.

- Megbocsátok, de ha még egyszer megbántasz, úgy megbaszlak, hogy a nevedre sem fogsz emlékezni... - suttogta a fülembe, azzal a hirtelen mozdulattal pedig kihúzta belőlem az ujjait, mire nekem elkerekedtek a szemeim. A fiú egy utolsó pillantást vetett rám, majd rám kapcsolta a villanyt, és elhagyta a kis raktárszobát.

Éreztem, ahogy az arcom felforrósodik, majd piros színt ölt. Megtöröltem az arcomat a két kezemmel, majd én is elhagytam a helyiséget. A szívem továbbra is hevesen dobogott, közben pedig próbáltam felfogni, Regulus direkt szórakozott velem, hogy leckére tegyen azért, mert megbántottam. Bár jogosan tette, megérdemeltem.

Visszatértem a klubhelységbe, ahol Dana még ott ült a kanapén, így visszamentem hozzá.

- Kösz, hogy csak így itt hagytál. - fordítja el sértődötten a fejét.

- Bocsi, csak... csak Regulusszal beszéltem. - vallom be, mire a lány azonnal visszakapja a fejét felém.

- Mi? Azért rohantál így el? - kérdezte, én bólintottam. - És? Mi volt? Kibékültetek?

- Fogjuk rá, igen. Vagyis azt mondta megbocsát nekem. - vontam vállat.

- Ha csak ennyi, akkor mi tartott ilyen sokáig? - ráncolta a homlokát.

- Hát, öhm... - vakartam meg a tarómat zavaromban, de ennél több nem is kellett, hogy Danának leessen a tantusz.

- Ó... - ütötte meg a felismerés, majd rám kacsintott. Én csak lesütöttem a szememet, miközben halványan elmosolyodtam.

A vacsoránál már Regulus is csatlakozott hozzánk. Leült mellém, majd egy rántással beleültetett az ölébe, amitől majdnem félrenyeltem a számban lévő kaját. Evan megtapsolt minket, hogy sikerült kibékülnünk, miközben azt mondta: ideje volt. Erre válaszul a Black fiú felmutatta neki a középsőujját, majd a nyakamba puszilt.

Megvacsoráztunk, majd úgy, mint régen visszaültünk a klubhelységbe. Beszélgettünk, mielőtt még ránk esteledik teljesen, aztán holnap a suli miatt megint nem lesz majd időnk egymásra. Hogy kicsi élvezetet vigyünk bele, elkezdünk egy felelsz vagy felelsz játékot játszani, hátha ki tudunk húzni egymásból szaftos titkokat és egyebeket. Vagyunk négyen annyira jó barátok, hogy minden zavar nélkül feltegyünk egymásnak bolondabbnál bolondabb kérdéseket.

- Szóval, Ashley... - kezdte Evan egy kacsintással, amire megforgattam a szemeimet. - Regulus előtt volt már fiúval dolgod?

- Nem. - vágtam rá egyszerűen, mert ezen nem volt mit gondolkodni.

- Komolyan? Pedig Reguluson kívül biztos még sok srác veri ki rád a farkát... Például a bátyja...

- Te jó ég, Evan! - tágulnak ki a szemeim meglepetten.

- Ez nem vicces, Rosier. - rázza a fejét a mellettem ülő Black fiú.

- De most már én kérdezek. - csaptam össze a tenyeremet. - Öhm... Danától nem kérdezek, mert mi mindent tudunk egymásról, úgyhogy... Reggie.

- Ki gondolta volna. - sóhajtott, mire vállon csaptam.

- Van, hogy néha az gondolod, Evan idegesítő? - pillanatok az említett fiú felé, aki mosolyogva bemutat nekem.

- Csak is. - válaszolta meg egyből a legidétlenebb kérdésemet, ami valaha az eszembe jutott.

- Basszátok meg mind, összejátszotok ellenem! Hitvány banda. - tette karba a kezeit Rosier, majd sértődöttséget színlelve elfordította a fejét, mire mindhárman felnevettünk.

- Dana, tőled kérdezek. - fordult a barátom a lány felé, aki felkészülten várta a kérdést. - Mit gondolsz, ha Ashley nem keveredik összetűzésbe Rosierrel, akkor is együtt lennétek?

- Tyű, ez jó kérdés. Igazából nem is tudom. Lehet más úton, de igen. - vonta meg a vállát.

Előfordultak normális kérdések, komolyak, de Evan még azokat is elvitte egy rosszabb irányba. Mindig mindenhez volt valami hozzáfűznivalója, amit inkább nem részleteznék. De viszont jót szórakoztunk és ez volt itt a lényeg, mert alig volt olyan pillanat, hogy ne nevettünk volna.

Instagram: @arnoldemma7.onwattpad