Danával éppen tartunk hazafelé - vagyis a mi házunk felé -, miközben egészen jól sötétedett. Sok időt töltöttünk a srácokkal a titkos búvóhelyen keresgéléssel. Körülbelül este hat óra lehetett, mikor a legjobb barátnőmmel elindultunk hozzánk. Remélhetőleg anya megengedi, hogy Dana nálunk aludhasson, mert mindig megszokta. Csak az ő anyukájának kell küldeni egy gyors bagolypostát, de az megoldható, hogy időben odaérjen és Mrs. Olsen ne aggódjon. Danáék nem laktak tőlünk oly messze, szóval ha anyukájának mégis probléma lenne, hogy a lánya nálunk alszik, akkor haza is tudnánk vinni.

Kizárom a bejárati ajtót, majd kinyitom és előre engedem a legjobb barátnőmet. Elkiabáltam magam, hogy megjöttünk - direkt többes számban -, mire anya meg is jelenik az előtérben. Egy hatalmas mosollyal fogadta Danát, ennek köszönhetően még el is rabolta tőlem őt. Még jó, hogy azért hívtam át, hogy csajos dolgokról beszélgessünk. Bár anya is régen látta már és szinte úgy szereti őt is, mintha a lánya lenne.

Miután Dana megszabadult anyukámtól és a kérdéseitől, amiket feltett, mert már rég látta a lányt, felballagtunk a szobámba. Amazon szokásához híven az ablakpárkányomon ücsörgött, nekem pedig az első dolgom az volt, hogy elzavarjam őt onnan. Néha jó, ha ez a madár itt van, de az nem azt jelenti, hogy állandóan itt kell legyeskednie az ablakom körül. 

Mindketten lehuppanunk az ágyamra, én pedig törökülésbe helyezkedem, mire Dana is így tesz pár másodperc után. Egy pár pillanatig nézzük egymást, de közben én arra vártam, hogy a lány elkezdjen mesélni. Nem tudom, ő mire vár, talán tapsra vagy arra, hogy megszólítsam? 

- Nem mesélsz? - töröm meg a csendet közöttünk, ami általában nem sokszor fordul elő, mivel mindig van miről beszélgetnünk. - Megígérted, hogy beszámolsz mindenről? 

- De hiszen elmondtam, hogy megcsókolt. - tárta szét értetlenül a karjait a barátnőm.

- Jaj, de nekem az nem elég! - kiáltok fel, mire ő megugrik. - Részleteket akarok!

- Jó, jó, csak nyugi! Megkapod a részleteid. - tette a szívére a kezét. - Szóval Evan elhívott, azt ugye mondtam. Aztán leültünk a padra, ahol jót beszélgettünk, amikor ő egyszer csak elkomolyodott, mire azt hittem, valami baja van. Aztán közelebb hajolt hozzám, a szívem pedig hevesen kezdett verni, de én is közelebb hajoltam hozzá, és megcsókolt. Istenem, ha érezted volna a szívemet akkor... Nem is tudom mihez hasonlítani, olyan gyorsan vert.

- Ez ismerős. - kuncogtam. Emlékszem, az én szívem is elmondhatatlanul gyorsan vert, mikor Regulus és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. - Furcsa érzés keletkezik ilyenkor az ember testében.

- Igen, pontosan. - bólint helyeselve a lány. - Viszont mégis jó érzés. Fura, de jó.

- Utána mondott valamit? - tettem fel a kérdést, nehogy elszakadjunk a barátnőm szerelmi történetétől.

- Mondott ám. Olyan szép szavakat használt, hogy ott helyben el tudtam volna sírni magam. - legyezte magát Dana a kezével. - Olyanokat mondott, hogy amióta megismert, azóta egy lányra sem tudott gondolni, aki nem én vagyok. Valamint a legfontosabb személy lettem az életében és értem bármit megtenne, hogy elnyerje a szívem. Tudom, ez a szokásos csajozós duma, de éreztem, hogy tényleg őszintén beszél. Tudod, hogy kiszúrom, ha valaki hazudik.

- Én is hiszek abban, hogy igazat mondott, ugyanis Evan nagyon megváltozott, amióta veled van. - mosolyodtam el Dana boldogságát látva. - Jó látni, hogy boldog vagy valakivel.

- És te? - kérdezi, miközben közelebb kúszik hozzám. - Látom, hogy Regulusszal nagyon egymásra találtatok.

- Ez igaz. - bólintok, miközben egy szerelmes sóhaj hagyja el a számat. - Nagyon boldog vagyok vele, mintha egy álomban lennék.

- Kérdezhetek egy indiszkrétet? - nyelt egy nagyot, és pislogott rám egy párat, majd hozzátette. - Nem kell válaszolnod, ha nem akarod, csak... Szóval szexeltetek már? - nyögte ki végül.

- Dana! - kaptam a szám elé a kezemet meglepettségemben, mire ő felnevetett. - De egyébként nem. Miért kérdezed?

- Hát csak azért, hátha van valamilyen tapasztalatod... - vonta meg a vállát a lány.

- Talán már lefeküdni készülsz Evan Rosierrel? - vonom fel a szemöldökömet, és próbálom elrejteni a kitörni készülő mosolyomat.

- Dehogy, nem! Ashley! - vörösödött el az arca azonnal, mire felnevettem. - Csak majd, ha egyszer arra kerül a sor. Hiszen még nem is vagyok a barátnője. Az se biztos, hogy az leszek...

- Dehogynem leszel. Ezek után hogy feltételezheted azt, hogy nem fogja feltenni neked azt a kérdést, legyél a barátnője? - tártam szét a karjaimat.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Csak köztetek is olyan bonyolultak voltak a dolgok.

- Az csak azért volt, mert Sirius ott volt a képben. Valamint mi is rátettünk egy lapáttal. Simán mehettek volna a dolgok egyszerűen is.

- Mondjuk ez is igaz. - húzta el a száját a lány, majd hirtelen elterült az ágyamon. - Jaj, Ash, én olyan szerelmes vagyok! - erre elkuncogom magam, és elfekszem mellé.

Nem sokkal később megjött Dana anyukájának üzenete is, hogy nem gond számára, ha a lány itt alszik nálunk. Még váltó cuccot, pizsamát és egyéb szükséges dolgokat is küldetett bagollyal. Abban a pillanatban el is mentünk fürdeni vacsora után, majd pizsamában folytatódhatott is a csajos bulink - aminek nagy része pletykázásból állt. Mások ilyenkor - leginkább a fiúk - felteszik egymásnak vagy maguknak a kérdést, hogy a lányok miről tudnak pletykálni... Ó, nagyon sok mindenről, de főleg róluk. A fiúk pont olyanok, akik teljesen megfelelnek egy témának. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk is szoktak a lányokról, csak ők azt éppen nem pletykának nevezik. 

Dana már félig-meddig elszunnyadt, de nem is csodálom, mert nagyon későre járt már az idő. Betakargattam a barátnőmet, hogy ne fázzon, én pedig kiültem az ablakba. A homlokomat a hideg üvegnek nyomom, és felnézek az égre. Elveszek a csillagokban, miközben Regulus jut az eszembe. Ő is úgy ragyog az én szememben, mint egy csillag, csak a legfényesebb mind közül. 

Egyszer csak megpillantottam Pault az udvarunkban állni ismét. A tekintetünk összetalálkozott, de ennél több nem történt. Ezentúl nem mutogatott vagy tátogott valamit, amivel üzenni akarna, csak figyelte az ablakomat, benne pedig engem. Vajon hol tartózkodhat a fiú, ha ilyen hamar itt tud lenni a hátsó udvarunkban, ami ráadásul el van kerítve magas kőfallal? Bár azt is simán át tudja mászni, ha a házunk falán minden gond nélkül felmászott a szobámba. 

A szemeim elkerekedtek, amikor megláttam az unokatesómat összemenni, majd hirtelen macska alakot ölteni. Paul mióta tud ilyet? Tanítsa meg nekem is, ezt én is ki akarom próbálni.
A fiú, vagyis a macska nekifutásból felrohant a falon, majd elfoglalta a helyét a párkányon, így jobban meg tudtam vizsgálni az állat alakját és kinézetét, amit öltött. Hétköznapi fekete, ordas macskának tűnt rikítóan zöld szemekkel. Ha egy mugli látná, nem tűnne fel neki, hogy ez egy ember valójában - bár a mugliknak nagyon sok minden nem tűnik fel. De igazából ez még egy varázslót is megtévesztene, mint például engem. Ha nem a szemem előtt változott volna át, nem mondanám meg, hogy ez nem is egy átlagos, hétköznapi cica. Viszont az biztos, hogy nagyon menő lehet valamilyen állattá változni, úgyhogy mindenféleképpen megkérdezem róla Pault, hogy meg tudja-e tanítani nekem is. Kíváncsi vagyok, én milyen alakot tudnék ölteni.