ASHLEY

Miután Regulusszal majdnem az egész estét átbeszélgettük, még azután sem feküdtem le aludni, ugyanis azon járt az eszem, vajon miről veszekedhetett Siriusszal. Abban biztos vagyok, hogy én voltam a téma, de szerettem volna tudni, mire juthattak, ha már úgyis közöm van hozzá. Már csak azért is közöm van hozzá, mert én voltam a téma és nyilván rám is tartozik, hogy miről beszélgettek. Mondjuk Reg azt mondta, nem szívesen beszélne róla, Sirius pedig nem hiszem, hogy szóba állna most velem. Ezért van egy olyan érzésem, hogy ezt nem fogom olyan hamar megtudni. 

Másnap reggel - pontosabban vasárnap - kihasználtam, hogy még sokáig aludhatok, így csak tíz óra után keltem ki az ágyamból. Bár így lemaradtam a reggeliről, de nem számít, mert kipihenhettem magamat és ez itt a lényeg. Dana mondjuk szóvá tette, hogy sokáig aludtam, ugyanis így egyedül kellett elviselnie a két sükebóka mardekáros fiút - Regulust és Evant, akik ma meglehetősen jókedvükben voltak. A fiúk mindenből viccet csináltak és állandóan röhögcséltek, mint akik beszívtak. Amikor pedig rákérdeztünk, hogy mitől van ilyen jó kedvük, akkor azt felelték: csak úgy. Ezért inkább rájuk hagytuk az egészet. Viszont az kicsit idegesítő volt, amikor megpróbáltunk Danával komolyan beszélni velük, akkor fél percenként meg kellett állnunk, mert rájuk jött a röhögőgörcs. 

- Le fogok keverni neked egyet, Rosier, ha nem fejezed be! - fenyegette Dana a mardekáros fiút, miközben a mutatóujjával mutogatott rá. Evan egyből elhallgatott, de még mindig nem teljesen sikerült lenyugodnia. Helyette röfögő hangokat adott ki a visszafojtott nevetés miatt. - Komolyan, kész bolondok háza van ma, vagy mi? 

- Lehet, hogy front van. Vagy telihold. - találgattam vállat vonva. - A fiúk ilyenkor teljesen megbolondulnak általában. 

- Hát, akkor most már igazán lenyugodhatnának. - csóválja a fejét a lány. - Rosier! - szól rá erőteljesen, amikor már a fiú a harmadik szólás után sem hagyja abba a hajának piszkálását. 

Regulus beledől az ölembe a kanapén, majd felnéz az arcomra. A kezével ő is a hajam felé közelített, de én rácsaptam arra, mielőtt piszkálni kezdhette volna. Megráztam a fejemet, mire a Black fiú elővette kiskutya szemeit. Tudta, hogy úgysem tudok ellenállni csodálatos zöld szempárjának, de ezentúl megerőltettem magamat és nem hagytam, hogy elcsábítson velük. Végül feladta és egy nagy sóhajtás után felült, hátát pedig a kanapé háttámlájának vetette. Míg Dana Evannal szerencsétlenkedett, addig mi Regulusszal teljesen elvesztünk egymás tekintetében. Aztán ráhajtottam a fejemet a vállára, kezemmel pedig átkaroltam a fiút, ő pedig simogatni kezdte az alkaromat. 

Dana amikor meglátott minket, kiült egy mosoly az arcára, majd jelzett Rosiernek, hogy kövesse. A fiú először nem értette, a lány mit mutogat neki, de aztán ő is megpillantott minket, akkor lehetett látni az arcán a megvilágosodást. Tegnap Dana fel volt háborodva, hogy magukra hagytuk őket, most pedig ő maga tesz arról, hogy Reggel kettesben lehessünk. Hálás pillantásokkal nézek rá, mire kacsint egyet, majd eltűnnek a látókörünkből. Bár mondjuk érdekelt, hogy mégis hova mehettek ketten, de a lánynak sem kötelező mindent az orromra kötnie.

A legszívesebben elaludtam volna a Black fiún, de akkor nem tartott volna sokáig ez a csodálatos pillanat. Ahogy lágyan simogatott, miközben illata az orromba költözött, ráadásul teljesen biztonságban éreztem magam a közelségében, kell ennél több? Más biztos azt mondaná, igen, mert milyen jó lenne, ha a barátnője is lehetnék, de nem leszek türelmetlen. Megvárom, míg szépen eljön mindennek a maga ideje.

- Ashley... - szólított meg halkan a fiú.

- Hm? - hümmögök neki vissza csukott szemmel.

- Tudom, még messze van, de... - kezdte, de aztán hirtelen elhallgatott. Vett egy nagy levegőt, majd folytatta. - Nincs esetleg kedved valamikor eljönni hozzánk ebédre a téli szünetben?

- Komolyan kérdezed? - kaptam fel a fejemet meglepetten.

- Teljesen komolyan. - bólint, amire a lélegzetem is elakad. - A családom kicsit problémás, szóval megértem, ha elutasítod, de hirtelen jó ötletnek tűnt.

- Nagyon szívesen elmegyek. - küldtem felé egy biztató mosolyt. - Jól esik, hogy gondoltál ilyesmire!

- Azért is jutott eszembe most, mert akkor jóval előbb kell egyeztetnem a dolgokat a szüleimmel. Náluk nem elég, ha két héttel előbb szólsz. - nevetett fel szarkasztikusan, amitől én is kicsit felnevettem.

- Te is eljöhetnél hozzánk. - javaslom én is. - Tudod, a meghívást fordítva is illik elfogadni.

- Rendben. - bólintott rá, amitől még szélesebben sikerült elmosolyodnom.

- Akkor ezt megbeszéltük. - felelem elégedetten, majd visszahajtom a fejemet a vállára.

Miután úgy éreztük, hogy kipihentük magunkat, elindultunk Dana és Rosier keresésére. Szerettük volna, ha mind a négyen együtt tudunk ebédelni, de ezek ketten úgy eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Pedig én már kezdtem nagyon éhes lenni, ugyanis a reggeliről is lemaradtam, mert későn keltem ki az ágyból.

A gerlepárt az épületen kívül találtuk meg a padon üldögélve. Meglehetősen közel ültek egymáshoz, mire én Danára kacsintottam. A Nagyterem felé menet pedig a barátnőm mellé szegeződtem, hogy kérdezhessek tőle ezt-azt, amíg Regulus és Evan is jól megvoltak mögöttünk egymás társaságában.

- Szóval... - kulcsolom össze magam előtt az ujjaimat. - Mi a helyzet veled és Evannal?

- Mi volna, Ashley? - ráncolta össze a szemöldökét Dana.

- Jaj, ne csináld már! Most itt az ideje, hogy átvegyem a szerepedet és előhozzam azt, hogy titeket egymásnak teremtettek. - áradozok, de csak kulturáltan, nehogy a fiúk meghallják.

- Neked ez nem áll jól, úgyhogy inkább ne is folytasd. - szörnyed el, és megcsóválja a fejét.

- Attól még, hogy nem áll jól, még lehet igazam. - vontam meg a vállamat. - Láttam, hogy néztetek egymásra.

- A te női megérzéseidre inkább ne hagyatkozzunk. - rázta határozottan a fejét, mire megforgattam a szememet.

- Borzalmas vagy. - jelentem ki felháborodva. - Azért, mert nem megy nálam minden simán, attól még nekem is lehetnek jó megérzéseim.

- Azok is csak ritka pillanatok egyikei.

- Most miért vagy ilyen? Csak nem félsz attól, hogy igazam lesz? - lököm meg a vállammal játékosan, mire ő elmosolyodva megcsóválja a fejét.

- Még az is meglehet. - vonta meg a vállát, amire úgy eltátottam a számat, hogy azt hittem, az állam is leesik.

- Dana Olsen, csak nem szerelmesek vagyunk? - harapok az alsó ajkaimba.

- Lehet ezt csendesebben is, Ashley! - szólt rám. - Emlékeztetnélek, hogy akiről szó van, itt van mögöttünk.

- Lehet, hogy Evan éppen rólad beszél Regnek.

- Regulus pedig rólad Evannak. Tessék, most már kvittek vagyunk. - lépünk be együtt a Nagyterembe, majd megindultunk a házunk asztala felé.