Március, április, május és június. Véget ért egy újabb tanév, holnap kezdetét veszi a nyári szünet. Kicsit nehezen hiszem el, mert eléggé olyan, mintha tegnap kezdtük volna. Örülök is, de közben furcsa és vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nem rosszak. Vagyis... nem teljesen. Ez olyan megmondhatatlan, viszont egyáltalán nem zavar.

Az utolsó nap már nem volt tanítás, aminek örültünk természetesen, de nem tudtunk mit csinálni. Máskor mindig van mit csinálnunk, mindig van miről beszélgetnünk, viszont ezentúl... Most csak némán ültünk vagy épp feküdtünk a klubhelységben és néztük egymást, mint a hülyék.

- Hát, mozgalmas és izgalmas évünk volt, gyerekek. - töri meg a csendet Evan.

- Az nem kifejezés. - értek vele egyet, miközben Regulusra pillantok. - Gondoltátok volna?

- Nem. - vágta rá mind a három egyszerre.

- Viszont kéne csinálnunk valamit, mielőtt elpusztulunk az unalomban. - dobta fel az ötletet Dana, mire mindannyian bólogatni kezdtünk.

- Nem megyünk le a tóra fürdeni? - javasolta Evan, a barátnőm szeme pedig felcsillant és bólogatni kezdett.

- Én adom az ötletet. - bólintott rá Regulus. - Szerintem Dana is benne van, ahogy látom. Ash?

- Nem is tudom. - vontam meg a vállamat. - Mégis miben fürödjünk?

- Hát fehérneműben. - vágta rá Rosier, ettől pedig még inkább elbizonytalanodtam. - Most miért vágsz ilyen arcot, Ashley? Ez olyan, mintha bikiniben lennétek.

- De a tó olyan részére is mehetünk, ahol nem lát minket senki. Szerintem amúgy sincsenek olyan sokan. - fogta meg a kezemet a Black fiú, és gyengéden közelebb húzott magához.

- Legyen akkor. - mentem bele végül.

És úgy, ahogy voltunk elindultunk le a Fekete-tóra fürdeni. Hihetetlen, hogy ezek a bolondok mindig belerángatnak engem mindenfélébe. De most komolyan, kinek jut eszébe olyasmi, hogy fehérneműben lemenjen a tóra fürdeni, amikor bárki megláthatja őket. Állítólag nincs betiltva, de azért mégis lehet ezt kulturált módjára is csinálni. Bár kicsit én félek a vízi élővilágától, főleg az óriás poliptól, ami ritkán mutatkozik meg, de mindig lesben áll. Maximum nem megyek majd be oly nagyon, hanem közel maradok a parthoz.

Amint megérkeztünk, a fiúk lerugdosták magukról a cipőiket, majd alsógatyára vetkőztek és berohantak a vízbe, ahol egyből csatázni is kezdtek. Danával mi egy kicsit lassabban futottunk neki ennek az egésznek, miközben körül-körül tekingettünk, nem-e lát minket valaki, de csak mi voltunk itt ezen a részen. Viszont én kicsit zavarban voltam így egy szál melltartóban és bugyiban, ezért Regulus megengedte, hogy felhúzhassam az ingjét. Csakhogy teljesen felesleges volt, mert a fehér anyagon keresztül azonnal átütött a sötétebb fehérnemű, ahogy vizes lett.

Kicsit beljebb úsztam addig, hogy csak lábujjhegyre állva ért le a lábam a homokba, míg a Black fiúnak és Evannak a mellkasa közepéig ért a víz. Dana is magasabb volt nálam egy fél fejjel, így neki a nyakáig ért a víz. Csak én vagyok ennyire alacsony, ami néha jó dolog, de nagyon sok mindenben hátrány is. Regulus ki is szokta ezt használni, hogy jóval magasabb nálam, viszont azt elismeri, hogy amilyen kicsi vagyok, nem szívesen húzna velem ujjat - ezt év elején megtapasztalta. De hát amilyen kicsi a bors, olyan erős, mondják.

Belekapaszkodok a barátom nyakába, miközben lábaimmal körül ölelem a derekát, ő pedig a fenekem alá nyúl, hogy megtartson. Egy lágy csókot ad a homlokomra, majd hozzádönti az övét az enyémhez. Végül az ajkaink is összeérnek, de csak egy pár pillanatra, mert én kiszállok az öléből és a hátára csimpaszkodok, ő pedig úszni kezd a Dana-Evan páros felé.

Később megjelent Barty Crouch is, aki megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzánk. A hollóhátas fiú Reg és Evan haverja, bár nem sűrűn látom őket együtt. Vagy csak azóta nem lógnak hárman, amióta a barátnőmmel megjelentünk a képben. Néha-néha futólag a Black fiú váltott pár szót Bartyval, de az sosem tartott nagyon sokáig. De most ő is csatlakozott hozzánk, engem pedig nem különösebben zavart a jelenléte. Lehet, hogy még a végén vele is nagy haverságban leszünk, mint Evannal. A hollóhátas csak egy évvel volt fiatalabb nálunk, az pedig senkit nem zavart, ugyanis simán mondanám róla, hogy velünk egy idős vagy egy évvel idősebb. Bár agyilag a fiúk mind a hárman egy elsős szintjén voltak, ahogy összekerültek.

Miután kiszórakoztuk magunkat a vízben, kiültünk a partra egy kicsit megszáradni, hogy ne csurogjon belőlünk a víz, amikor visszaérünk Dumbledore tanév zárói beszédére - amihez kicsit sincs kedvem. A fiúk visszahúzták a nadrágjaikat és a cipőiket, majd Danával mi is visszaöltöztünk teljesen. A fiúknak úgysem gáz, ha félmeztelenül vannak, de mi lányok azért nem engedhetjük meg magunknak.

A klubhelységben megszárítkoztunk, átöltöztünk, majd a klubhelységben megvártuk egymást, hogy együtt mehessünk a Nagyterembe vacsorázni és közben meghallgatni az igazgató beszédét. Elfoglaltuk a helyünket a házunk asztalánál, majd amikor az összes diák egytől egyig bevonult és leült a megfelelő asztalhoz, Dumbledore professzor előlépett.

- Szép estét, diákok! Még mielőtt belekezdhetnénk a nagyszerű vacsora fogyasztásába, szeretnék mondani pár szót. Nem terveztem hosszúra, mert már biztosan sokan éhesek vagytok - ahogy jómagam is. Elérkeztünk egy újabb tanév végére. Valakik elbúcsúznak, hogy helyüket új diákok vehessék át; valakik pedig egy magasabb osztályba lépnek, hogy megmérettethessék és fejlesszék tudásukat. Én csak annyit mondok, használjátok ki a nyarat és ne foglalkozzatok a tanulással. Kapcsolódjatok ki, hogy mikor újra találkozunk - már akikkel -, friss és üdék legyetek. Akikkel pedig nem találkozunk, azoknak is jó pihenést és sok sikert kívánok a jövőben! Szép nyarat mindenkinek, jó étvágyat!

- Ahj, végre! Farkaséhes voltam már. - esett neki Evan az elé rakott kajának, mire mi felnevettünk.

- Annyira várom, hogy hazamehessek. - sóhajtott Dana, hangjában és szemében pedig megjelenik a honvágy érzése. - Szeretek itt is lenni, de a legjobb mégis otthon.

- Ezzel egyet tudok érteni. - bólintok. - A Roxfort is az otthonunkká vált, de nem szabad elfelejtenünk, hogy odahaza is várnak minket.

- De egyet ígérjetek meg nekem mind a hárman... - mutatja fel a lány a mutatóujját fegyelmezően. - A szünetben is fogunk találkozni és nagyon sokszor fogtok írni.

- Megígérem. De ti is írjatok. - néztem rájuk komolyan, miközben felmutattam a kisujjamat. A barátnőm és a fiúk is bólintottak, majd összekapcsolták a kisujjukat az enyémmel.

Vacsora után felmentünk mindannyian a szobáinkba, hogy összepakolhassuk  cuccainkat. Csak azt hagytuk kint, ami még kell (pizsama, törölköző és a holnapi ruha), majd elmentünk lefürödni egymás után, hogy ezeket is bepakolhassuk. Amint ez megtörtént, visszacsúsztattam a koffert az ágy alá, hogy ne legyen útban holnapig, aztán megvártam, amíg Dana is végez a fürdéssel, hogy aztán még egy kicsit kiülhessünk a klubhelységbe a fiúkkal, mielőtt el kell búcsúznunk tőlük.

Instagram:
arnoldemma7.onwattpad