Sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, hogy Paul és Regulus is itt van velem, bár ahelyett, hogy rejtőzködnék, úgy járok-kelek az utcákon, mintha nem is fenyegetne semmilyen veszély. Viszont valakinek muszáj intézkednie, ha el akarom érni a célomat. Paulnak még nem sikerült elintéznie a Sipor-dolgot, ami kicsit nyugtalanít, mert tartok attól, hogy nem is fog összejönni. Próbálok pozitív maradni, de jó lenne, ha minél hamarabb sikerülne.

A mai napon betértem egy ékszerboltba, ami nem is mondható teljesen ékszerboltnak. Én inkább amolyan varázslatos ékszerboltnak nevezném, pedig úgy néz ki, mint egy sima mugli ékszerbolt. Szeretnék egy másolatot készíttetni Mardekár medáljáról, de először meg kellene érdeklődnöm, megcsinálják-e és ha igen, mennyit kérnek érte. Egy elég fontos dologról van szó, nem pedig egy egyszerű kis nyakláncról, úgyhogy nem biztos, hogy belemennek.

Belépek az épületbe, a kis csengőcske pedig csilingelve jelzi az új vendég érkezését. Egy középidős férfi jelenik meg a pult mögötti függöny mögül, szemeivel végig pásztázva az egész testemet. Végül a tekintete megállapodik az arcomon, én pedig a pultra könyökölök, miközben előveszem hideg nézésemet, a férfiben szinte azonnal megfagy az utolsó csepp vér is.

- Érdeklődni szeretnék, hogy kérésre másolnak-e még ékszereket... - kezdtem bele, mire a pasas érdeklődve közelebb lépett.

- Igen, másolunk, csak az attól függ, milyen ékszerről van szó. Most már csak egy bizonyos határon belül készétjük el. - feleli, én pedig bólintok. - Miről lenne szó? - kérdezi végül. Előveszek a zsebemből egy összehajtott papírdarabot, azt pedig leteszem elé. Ő felveszi, széthajtja, majd elolvassa a rajta álló két szót, aztán rám néz. - Ezt nem csinálhatom meg. Ilyet nem gyárthatunk. Egyébként is, mire kellene ez egy ilyen kislánynak?

- Na figyeljen ide - hajolok hozzá közelebb a pulton keresztül, miközben ügyelek arra, hogy a hangom fenyegető legyen. -, először és utoljára fogom szépen megkérni arra, hogy készítsen nekem egy ilyet, különben ez a kislány olyat fog tenni, amire egész életében emlékezni fog. - küldök felé még egy mosolyt is, ez pedig még nagyobb súlyt ad annak, amit mondtam.

- Hát legyen. - egyezett bele végül bólintva. - Csak akkor az nem lesz olcsó.

- Rendben, viszont részletekben vagyok hajlandó fizetni. - közöltem vele, mire a férfi a szemöldökét kezdte ráncolni. - Az első felét most, a második felét pedig akkor, ha készen lesz.

- Mikorra legyen kész? - kérdezte, miközben egy pergamenre kezdett felírni valamit.

- A lehető leghamarabb. Ha megoldható, akkor már ma. - mondom, mire ő bólint, majd közli velem az árát. Ennek a felét máris letettem elé az asztalra, azzal kiléptem a boltból.
Mivel valóban elég sokat kért tőlem a pasas, így kénytelen vagyok elmenni a bankba, hogy a második felét is ki tudjam majd fizetni.

Betértem az Abszol útra, ahol pont nem volna szabad mutatkoznom, de ahogy a mondás tartja, a muszáj nagy úr. Ott bemegyek a Gringottsba és kiveszek egy kis pénzt, de csak annyit, amennyi a medálra kell - többet úgysem érdemes. Csak amikor megfordulok, hogy távozhassak, három halálfalóval találom szembe magam. Fekete köpenyben vannak, fejükön koponyás maszk és kapucni, így fogalmam sincs, kikhez van szerencsém.

A dolgozó goblinok ahányan voltak, annyifelé szaladtak - ahogyan a többi vendég is -, biztonsági őrt pedig egyet sem lehetett látni. Egyedül maradtam a bank kellős közepén három halálfalóval, tökéletesen arány... Bár ha jobban belegondolok, az azért elég gáz, hogy hárman vannak egy lány ellen, mert az azt jelenti, egy halálfaló nem tudna elbánni velem. Talán nem is...

A halálfalók egyre közelebb értek hozzám, azonban nekem eszem ágában sem volt hátrálni. A fejük mozgásán láttam, ahogy összenéztek, majd visszafordultak felém és még gyorsabban kezdtek közelíteni felém. Előkapták a pálcáikat, de még egyiküknek sem volt mersze átkot küldeni felém. Én azonban nem nyúltam a sajátomért, ugyanis bíztam magamban, hogy a mágia anélkül is működni fog.

Végül elhallatszik az első átok is, mire nekem azt sikerül elhárítani, de közben akkora lökés ér, hogy hatalmasat esek hátra. Még időben sikerül feltápászkodnom, mikor egy újabb piros fénycsóva repül felém, és sikerül bebújnom az egyik termetes szobor mögé. Kilesek a szobor mögül, a halálfalók pedig ismét egyre közelebb kerülnek hozzám. Aztán hirtelen beugrik nekem valami, ahogy felpillantok a mennyezetre.

Egy kézlendítéssel leszakítottam a csillárt a helyéről, az pedig a három fickóra esett. A padlót beborította a ripityára törött üvegszilánkok, miközben próbáltam egy másik helyre bújni, csakhogy az egyikük észrevett. Ezentúl egy zöld fény közeledett, mire a szemem elé kaptam a kezem és újból éreztem a lökéshullámot, de ezentúl nem estem el. A zöld fény félkör alakban szétterülve pattant vissza, melyek lángokba változtak át, mikor elérte a halálfalókat, csakhogy sikerült nekik elmenekülniük előle, mielőtt a zöld lángok megperzselték volna őket.

Aztán az üvegszilánkok egyszer csak felemelkedtek a földről, azok pedig körülöttem kezdtek keringeni, majd az első előbújó pasas felé kezdtek repülni, akinek leesett az arcáról a maszk, így kiáltozni kezdett, mikor az éles üvegdarabok elérték az arcát. Így ezután a másik kezdett próbálkozni, csak őt az üvegszilánkok helyett a tűz érte el, amit egy kézlendítésből idéztem elő. A harmadikat fojtogatni kezdtem a puszta gondolatommal, mire a torkát markolászva esett össze a másik kettő között, akik még életben voltak annak ellenére, hogy az egyikük megégett, a másiknak pedig nem maradt egy ép felület az arcán.

Oda léptem a megmaradt kettő halálfalóhoz, akik még mindig jajveszékelve fetrengtek a földön. Majd így szóltam az egyikhez, akinek az üvegszilánkok szétvagdosták az arcát.

- Jól vésd az emlékezetetbe ezt az arcot, mert ez az utolsó, amit látsz... - azzal megragadtam a csuklóját, és eltörtem neki, mire akkorát ordított, hogy a dobhártyám majdnem kiszakadt. Aztán ugyanezt tettem a másikkal is. - Az üvegszilánkokon lévő méreg a véredbe hatolt, mikor szétvagdosták az arcodat, így nem sok van már neked hátra, töltsd kellemesen ezt a pár percet - vagy órát! - kacsintottam rá, mire még jobban üvölteni kezdett a szavaimat hallva.

Mire a másik halálfaló felé fordultam, addigra az már belehalt az égési sérüléseibe. Kár, pedig azt akartam, hogy ő is az én arcomat lássa utoljára, de így most már mindegy. Fogtam a pénzt, hiszen azért jöttem, majd kiléptem a bankból. Hazamentem addig, a bejárati ajtóban pedig összetalálkoztam Danával, aki akkor ért ide szintén. Megijedt, mikor meglátta, hogy a homlokomon végig folyt a vér és a szemem alatt is megkarcoltam magam, de hála Merlinnek ennél több bajom nem esett - még azt leszámítva, hogy kicsit fáj az oldalam az eséstől.

Amikor beléptem az étekzőbe, az asztalnál minden egyes széken ültek. Paul, Regulus, Barty, Evan is és még három másik srác. Az egyikük még jól meg is nézett magának, mire Regulus hátra fordult, hogy lásson. A Black fiú szemei elkerekedtek, mikor meglátott, majd állt volna fel, amikor megszólalt az a fiú, aki vagy háromszor végig nézett rajtam.

- Regulus, úgy hallottam, hogy ti már nem vagytok együtt a Luckwood lánnyal. Vagy csak kúrogatod? Nem adnád oda nekem is egy pár alkalomra? - nevetett fel a srác, mire Reg ököllel az asztalra csapva felállt, és elővette a pálcáját.

- Ugyan már, haver, nyugodj le! - tárta szét a karját Evan, miközben a két fiúra nézett, majd vissza Regulusra és folytatta. - Lionel csak szórakozik. Dana, szerelmem, ülj le közénk! - fordult végül a barátnőm felé, azzal megpaskolta a combját, ezzel utalva arra, hogy az ölében foglaljon helyet. A hangja nyugodt volt és csendes, valamint hízelgő, mégis érezni lehetett rajta azt a bizonyos élt, ami miatt parancsnak hangzott ez a mondat.

Leültem volna én is, de helyette kiléptem a helyiségből, Regulus pedig azonnal utánam jött. Kikérdezett, mi történt, én pedig nem hazudtam, mindent elmondtam neki. Közben a mosdóban segített megtisztítani az arcomat a vértől és a kosztól, az érintése pedig aranyat ért számomra.

Instagram:
arnoldemma7.onwattpad