REGULUS

- Neked elmondom, Rosier, de meg kell ígérned, hogy tartod a szád. Ashley csak tőlem tudhatja majd meg, ha hajlandó lesz velem szóba állni. - mondom a fiúnak, akivel ketten vagyunk a könyvtárnak ezen a részén.

- Hát, azt jól elbasztad, tesó. - húzta el a száját, mire megforgatom a szememet. Tudom én is, nem kell még az ő véleménye is. - Na de mondd, miről van szó. Esküszöm, lakat a számon.

Körbe pillantok, majd amikor meggyőződök arról, hogy senki nem lát és hall minket, felhúzom a bal karomon a pulcsim és ingem ujját. A Sötét Jegy megmutatkozik a legjobb barátom előtt, mire meglátom arcán a meglepettséget. Evan levegőt venni is elfelejt, csak egy nagyot nyel - erről is egyedül az ádámcsutkája árulkodott. Aztán rám néz, de nem szól. Nem akar vagy nem tud. De aztán szólásra nyitotta a száját, én pedig lehúzva az ingem ujját kíváncsian vártam a véleményét.

- Ez... ez állati! Akkor most tagja vagy a... - kezdett bele a kérdezősködésbe, de én félbe szakítottam.

- Nem kell kimondanod. Tanuld meg befogni a szád! - figyelmeztetem, mire ő bólint és a kezével leszorítja a száját. - A kérdésedet pedig komolyan akartad feltenni? Mert ha igen, akkor inkább ne valld be, azzal teljesen lejáratod magad. Nyilván nem dísznek viselem, Rosier...

- Van feladatod is, amivel Tudod ki meggyőzött? - tett fel egy újabb kérdést izgatottan.

- Még nincs. De azt mondta, ha eljön a megfelelő idő, ki fogja adni a számomra megfelelő feladatot. - vontam meg a vállam, miközben a csípőmet az asztalnak döntöttem és összefontam magam előtt a karjaim.

- Ez baszott jó, Reg! - bólintott elismerően. - Te vagy akkor közölük a legfiatalabb, ugye? - erre én is bólintottam. - Viszont attól még tényleg írhattál volna Ashnek.

- Őt nem keverem bele. Ezért távol kellett maradnom tőle, érted? - rázom a fejemet. - A Nagyúr nem tudhatja, hogy Ashley fontos nekem, mert akkor fel akarja majd használni.

- Ez szopás... - húzza el a száját. - De ez akkor sem jó így, totál meg van borulva lelkileg. Történt vele valami az Abszol úton, azóta nem önmaga. És az, hogy te is szartál a fejére, az jobban a padlóra tette, öcsém.

- Nem szartam a fejére.

- Konkrétan de. És ő ezt nem tudja, hogy miért. - csóválta meg Rosier a fejét. - Mielőbb rendbe kell tenned, mielőtt végleg összeomlik. Mármint... ennél jobban. Ugyanis nem sok választja el attól, hogy a szakadék legmélyére zuhanjon. Mentsd meg, amíg teheted! Érted, mit akarok mondani... - azzal a vállamra tette a kezét, majd felvette a táskáját és elindult a következő órára.

Bájitaltanon ma csak jegyzeteltünk, ami piszok unalmas volt. Viszont Ashley ült előttem és látszott rajta, hogy tényleg mélyen magába van zuhanva. Hogy én mekkora egy fasz vagyok...
Írtam egy rövid üzenetet a füzetem lapjára, majd azt kitéptem, és odadobtam összegyűrve a lány asztalára. Ashley elvette a padjáról a galacsint, de ahelyett, hogy széthajtotta volna, elrepítette a kuka felé, ami ráadásul találat is volt. Nagyot nyeltem, majd kinyújtottam a lábamat, amivel pont elértem a székét és hátrább húztam magamhoz. Ő csak egy mélyet sóhajtott, majd visszahúzta magát az eredeti állapotába. Így hát még egyszer visszahúztam, mire még nagyobbat fújtatott. Végül felállt a helyéről, majd megkérte Lumpsluckot, hogy átülhessen máshova, különben kimegy a teremből. A tanár úr természetesen megengedte neki, hogy átüljön, így Ash fogta a cuccait, majd elült legesleghátra.

Hátra fordultam, azonban ő rám se pillantott. Csak a tábláról jegyzetelt, én csupán levegő voltam a számára. Bár megértem, hiszen megbocsáthatatlan az, amit tettem vele. Mégis el kell érnem, hogy megbocsátson. Mindent meg fogok tenni, csak ahhoz azt kell elérnem, hogy valamilyen szinten kapcsolatba lépjek vele - ami most a legnehezebb dolog lesz. Aztán hirtelen eszembe jutott a karkötő. Megérintettem a Holdat, majd megint hátra fordultam, hátha Ashley rám néz. Csakhogy ekkor megláttam, az övé nincs a csuklóján. A szívem összeszorult, hogy ennyire haragszik, hogy még a karkötőjét is levette.

Kicsöngetés után ő volt az első, aki elhagyta a tantermet Danával. Én Evan mellé léptem, aki csak sajnálkozó pillantással megrázta a fejét. Na ez az a pillantás, amit a legjobban rühellek az életben. A sajnálkozó. Utálom, ha sajnálva vagyok. Az olyan, mintha... nem is tudom. Olyan érzésem támad tőle, mintha nem lennék képes semmire, mintha mindent elbuknék az életben. Nem tudom, ez olyan furcsa. Nem tudom ezt máshoz hasonlítani.

A vacsoránál egymagam ülök a Mardekár-ház asztalánál. Dana és Ashley a griffendéleseknél ülnek, Lily Evans társaságát élvezik. Rosier fogalmam sincs, hol van, de jelen pillanatban még az ő társaságára sem vágyok. Végül Barty vetődik le elém, így elbúcsúzok attól, hogy ma egyedül vacsorázzak. Jó barátom ő is, nem fogom pofátlanul elküldeni.

- Hogyhogy egyedül? - kérdezi tőlem, mire megvonom a vállam. - És a barátnőd?

- A barátnőm jelenleg tiszta szívből gyűlöl engem és teljesen megértem, mert van is miért. Csodálom, hogy te még nem hallottad a hírét. A vonaton olyan szinten elküldött egy melegebb éghajlatra, hogy az egész Roxfort utána arról beszélt. - mondom el a legújabb híreket Bartynak, mire ő elhúzza a száját.

- Ó, baszki. Esküszöm, nem hallottam a hírét. - rázza a fejét, én pedig legyintek, majd egy újabb adag tésztát veszek a számba. - De mit csináltál, amivel kiváltottad belőle ezt?

- Inkább hagyjuk. Nem vagyok rá büszke és nem is szívesen beszélek róla. - feleltem, miután lenyeltem a kaját. Aztán belekortyoltam a poharamba. - Én most megyek, még van dolgom lefekvés előtt. 

Igazából semmi dolgom nincsen, csak már nagyon el akartam szabadulni Barty társaságából. Rendes gyerek, tényleg jóba vagyunk, de most leginkább magányra vágyok. Rendbe kell tennem magamban a dolgokat és gondolkodnom kell azon, hogyan érhetném el a barátnőm bocsánatát. Vagyis remélem, hogy még a barátnőm... Egyet tudok biztosra, ide a bocsánatkérés nem lesz elég. Meg kell mutatnom Ashleynek, hogy mennyire sajnálom és mennyire szeretem. De ha ez sikerül is, akkor sem mehetnek már úgy a dolgaink, mint régen. Továbbra is tartanom kell tőle a tisztes távolságot, ha meg akarom védeni. Nem csak Voldemorttól, saját magamtól is.