Amint említettem Natasa bejött és felkeltett. Az ébresztés úgy történt hogy békésen alukáltam mikor Natasa berontott és azt mondta hogy Rogers vár rám én tudtam hogy kamuzik és ezért mondtam neki kómásan hogy még 5 percet anyu. Amin kiakadt mert becsapta az ajtót.
-Jó nyugi fennt vagyok csak hülyültem!- védekeztem.
-Nem azért csaptam be az ajtód.
-Hanem?-kérdeztem vissza.
-Szerintem Vanda nem adott csinos ruhát.- és kacsintott egyet.
-Ooooh értem én. De mit vegyek fel?
- Szerinted miért keltettelek fel most? Még csak 7 óra van.
-Van bolt ami már ilyenkor nyitva van?
- Tudok egy helyet na gyere. Kapj fel valamit és még elviszlek egy meglepi helyre.- emelte kezét pacsira amibe belecsaptam.
-Jó sietek!
Ezzel a mondattal becsukta maga mögött az ajtót és a szekrényemből kivettem pár ruhadarabot amik megtetszettek. A szettem egy fekete fehér kockás ing egy trikó és egy farmer egy convers cipővel. Hajamat csak simán kifésültem.
-Kész vagyok! Mehetünk!- és kirontottam a szobából amikor épp megzavartam valamit. Natasa és Bruce között maximum 10 centi volt.
-Hoppá! Bocsiii! Megzavartam valamit?- kérdeztem a fejemet vakarva.
-Nem nem dehogy.- tiltakoztak felváltva.
-Akkor mehetünk?- kérdeztem félve.
-Persze.- ezzel megragadta a kezem és a liftfelé vettük az irányt.
-Nekem nem kell álca igaz? Nem kell kapucni stb?
-Még nem de olyan cuccokat is veszünk de első a ruha.
-Rendben.
Megérkeztünk a 0. emeletre a lifttel. Amint kiléptünk a liftből a frissen vágott fű illata megcsapta orromat.
Egy szürke autó felé sétáltunk és Natasa vezető ülésbe én pedig a mellette lévő ülésbe huppantam be. A kocsiban illatosító illata terjengett ami erősen férfi illatú volt mint egy dezodor.
-Tulajdonképpen ez ki autója?-kérdeztem miközben az övem csatoltam be.
-Szerinted? Itt minden Starké.
-Ő lett volna a tippem.
Aztán Natasa elfordította a kulcsot és a kocsi egy jellegzetes berregő hanggal elindult. Amint elindultunk egy hang szólalt meg ami üdvözölt minket mi pedig úgy döntöttünk az út első 2 percében hogy köszönjük az üdvözlést és ennyi elég is lesz ezért lehalkítottuk.
-Hallgatunk zenét?-tettem fel a kérdést.
-Miért is ne?- ment bele az ötletembe.-Na nézzük mi van itt!- megnyomott pár gombot és már szólt is egy zene ami kb. nem mostani dal lehetett.-Látszik ki ült benne nemrég.-mondta sóhajtva.
-Amerika kapitány?- kérdeztem félve.
-Pontosan. Jól tudod.
-Nem is olyan rossz. Sőt tetszik.
-Na neee. Te nem vagy mai akkor. Ilyet csak azok hallgatnak akik több mint 70 évesek. Te titkolsz valamit?!?
-Egyenlőre nem. Nem titkolok de a kiskorom több mint felére nem emlékszek olyan 12 éves koromig. Mint látod 19 éves vagyok nem több mint 70. -körülbelül még maximum 15 percet néztem a tájat és hallgattam Steve kedvenc albumát.
-Na megjöttünk. Bocsi de muszáj Stark által forgalmazott ruhát kell. Nyugi van nagyon sok jó. Na gyere.
-Megyek!-megfogtam a táskám és kicsatoltam magam. Nem erősen de becsuktam az ajtót és szaladtam Natasa után. Egy óriási kapun mentünk át és a kapu mögött egy óriási èpület állt. A kapura óriás betűkkel az volt ráírva hogy Mr.Stark.
A nő mellettem felmutatott egy kártyát és engem is megajándékozott egy ugyanolyan kártyával csak én voltam rajta és az adataim picit megváltoztak. Pl. A nevem Ameliaról Katrinara változott.
-Köszi.-suttogtam ami inkább egy tátogásra hasonlított.
Még megtettünk pár lépèst amíg egy forgóajtóhoz értünk és bementünk rajta. Amint bementük egy térképet làttunk hogy mi mindent találtunk és hányadik emeleten a ruhák az 50 emelet közül az a 30. volt.
-Gyere siess! Pont nyitva az ajtó a liftnél!-kiáltott rám Natasa míg és ámultam és bámultam a hatalmas épületben. Feleszméltem a mámorból és elindultam utána de egy fiú megragadta a karom. Ilyedtemben hátrafordultam és levágtam volna neki egy pofont de nem tettem mert egy régi barátom volt azaz a magát Űrlordnak nevező fiú. De Natasa nagyot ordított már hogy menjek már mert vagy rajta kívűl 9 ember várt rám.
-Gyere gyors ölelés mert sietek!-megöleltem és egy óriási sprintet nyomtam. - Elnéhhhzéhst kéhrehhk!-fújtam ki a levegőm ami még megmaradt.
-Ki volt?-kérdezte mosolyogva.
-Gyerekkori barátom.
Néztem ahogy fogynak az emberek mellőlem majd szállnak be abba a kis pár négyzetméteres helységbe. A számok növekedtek. 10 11 12...29.
-Na itt vagyunk! Siessünk 20 percünk elment.-és fenéken csapott Natasa.
-Öhm jó.- zavartan csak kullogtam.
Picit körbenéztem egy óriási folyosó korán reggel tele minden emberekkel és üzlettel.
A hosszú folyosó bal oldalán voltak a női ruhák szembe velük pedig a férfiak.
-Ne bámészkodj gyere!-szólított fel.
-Rendben. Megyek már.
Bementünk egy üzletbe aminek a logóján egy kolibri díszelgett.
Amint beléptünk egy kedves hölgy jött oda hozzánk és megkérdezte miben segíthet,Natasa elmondta az elvárásokat és a nő 5 azaz 5 ruhával tert vissza.
Egy piros, egy bordó, egy fekete, meg még egy és még pluszba egy fekete. Bevonultam egy fülkébe felpróbáltam mindet és Natasának nagyon tetszett egy ruha nekem is kifejezetten tetszett. Egy fekete, szív alakú kivágás blézer,strasszkövek és kb a combom közepéig ért de kicsit bővülős volt nem pedig alakra simuló.
-Mindet kérjük!-és kacsintott egyet a kasszánál.
-Hát jó de én nem tudom kifizetni.-szomorodtam el.
- Kedves neked itt nem kell fizetned Tony rendezi. Gyorsan beugrunk egy kis védő ruhát venni neked és álcát is.
-Siessünk!
A lift helyett inkább a lépcsőt választottuk. Én ráültem a korlátra és lecsúsztam szépen.
-Ejha micsoda rosszkislány vagy.-szidott le Romanoff ami nem is volt szídás.
-Jó na. Néha kell.-vigyorogtam rá.
Visszamentünk a Bosszúálló toronyba.
Ahol Loki ült a kanapén és egy pohár kakaót ivott.
-Jó reggelt Loki!- köszöntem neki mivel ma először látom.
-Jó reggelt Amy!- köszöntött viszont.
- Van még kakaó?- és oda vágódtam mellé. Pontosan átugrottam a kanapén mellé.
-Csinálok neked. Melyik a bögréd?-azzal a lendülettel fel is állt és a konyhába indult. Amíg sétált megfigyelhettem pizsijét ami egy zöld hosszú póló volt és egy alsó.
-Köszi. Na azt nem tudom...
-Nyugi megtalálom mindenkinek megvan a sajátja név szerint.
-Hát nem hiszem hogy nekem van. De szerintem fekete színű lesz.
-Megvan! Honnan tudtad hogy fekete?
-Mivel az a kedvenc színem.
-Ez hasznos infó, mondjuk észrevehettem volna.-csapott a fejére egy kicsit.
Visszahuppant mellém és a kakaót odaadta de csak akkor ha elmegyek vele is egy rendezvényre egy olyan ruhában amit ő választ nekem.
Beleegyeztem. Bele ittam a kakaóba ami eszméletlen finom volt.
-Ez nagyon finom!- szólaltam meg az első korty lenyelése után.
-Örülök hogy ízlik!
-Ezt gyorsan megiszom és utána megyek átöltözök. Nem tudom mikor jövök. Szia!- köszöntem el tőle mert megnéztem az órám ami 8 óra 45 percet mutatott.
-Oké! Nem szökök el. Várni fogok rád.
Ezzel be is viharzottam a szobámba. Kivettem a szatyorból egy fekete ruhát ami a földig ért egy bordó övvel a derekán. A cipőt amit felvettem a tegnapi volt, már sokat járkáltam benne. Éppen vettem volna fel a ruhámat mikor kopogást hallottam a fürdő felöli ajtónál.
-Várj! Még felöltözök!- kiáltottam a lehető leggyorsabban mert éreztem ahogy a kilincs nyikorogni kezd.
-Bocsánat. Akkor várok.
Gondolom Steve lehet az. Más ki lehetne a közös fürdőn keresztül.
-Meddig várjak még?- kérdezte türelmetlenül.
-Egy pillanat eltévedtem a ruhámban...- mondtam szomorúan.
-Várj segítek!-ajánlotta fel.
-Neeeee nem kell! Megoldom!-tiltakoztam.
Ekkor hallottam ahogy a kilincs lenyomódik kattan egyet és kinyílik.
Próbáltam sietni hogy ne lásson meg Steve de látott belőlem pár testrészt. Hála égnek pont akkor csúszott rám a fél ruhám már csak a lábam akadt be.
-Bejöttél?- kérdeztem pedig tudom hogy ott áll az ajtóban.
-Még nem. Becsuktam a szemem.- és elröhögte magát.
-Már bejöhetsz.-szóltam.
Néztem a reakcióját, pupillái kitágultak, lélegzet vétele szaporább lett.
-Hű! Mi lesz ma?
-Tonyval megyek valahova mint védelmező és bemutat és mint este mondtam lehet hogy megtudom mim van.
-Oh. Jó szórakozást. Nagyon csinos vagy.
-Köszönöm. Miért kerestél?
-Arra gondoltam bemutatom neked a lakhelyed. De majd máskor!- és kiment a szobából.
-Köszi! Holnap?
Megfordult és csak nézett.
-Holnap?-kérdeztem újra.
-Öhm igen persze.
-Akkor szia!-zavartan a fülem mögé türtem a hajam de álcáztam úgy hogy a fülbevalót raktam a fülembe.
-Szia!-köszönt el ő is.
Felkaptam egy a ruhához illő táskát amibe zsepit és telefont raktam.
Az ajtóhoz sétáltam, egyik láb másik láb mondogattam magamnak.
Lenyomtam a kilincset és az ajtó kinyílt és egyből Starkkal találtam magam szemben.
-Kész vagyok és van 5 percem!-mentegetőztem mert furán nézett rám Tony.
- Oké nyugi! Jó a ruhád. Az alkalomhoz illő.- dicsért meg.
Ránéztem és ő még csak egy hosszabb nadrágban és egy pólóban állt előttem.
- Te mikor öltözöl?- kérdeztem.
-Megoldom.- és bement a lakosztályába.
Pár másodperc múlva ki is jött egy csinos ruhában.
-Ez gyors volt!
-Mehetünk kisasszony?-kérdezte Tony és kinyújtotta a kezét.
-Mehetünk. -és kezébe helyeztem a kezem.
-Várjatok!-kiáltott utánunk Amerika kapitány.
-Menj nyugodtan le mindjárt megyek! Hányadikra menjek majd?
-Oké de siess. Gyere a nulladikra.
-Rendben.
Ő elindult a lifthez és elindult a kocsihoz.
-Szia Amy! Ha  valami baj lenne akkor ezt nyomd meg!-adott a kezembe egy fekete kütyüt amin egy piros gomb virított.
-Rendben köszönöm. De hidd el meg tudom védeni magam és Tonyt a többi emberek kérdésesek. Na de megyek! Köszi!-integettem neki.
-Szia!-intett vissza.
Visszanéztem  de ő már nem volt ott szomorúan sétáltam be a liftbe. Hallottam ahogy nyikorog a modern lift és végül lelasított és megállt a nulladik emeleten kinyította automatikusan ajtaját és kiszálltam a liftből. Egész hűvős van lent. Körülnéztem de Tony sehol se volt. Pár lépést megtettem egy kocsi bőgött fel elindultam hát a hang irányába. Tony egy fekete sportkocsi mellett állt és fogta nekem az ajtót. Kicsit siettem, megfogtam a ruhámat felhúztam picit és futni kezdtem.
-El ne ess!-kiáltotta.
-Figyelek a lábamra!-és a lábaimat néztem azonnal.
-Hoppá hoppá! Na óvatosan!-figyelmeztetett.
Már majdnem elestem de erős fogása elkapott és a szilárd szürke talajon álltam 2 lábbal. Kinyitotta nekem az ajtót és így szólt: Tessék hölgyem!
Én beültem óvatosan az anyósülésre ő becsukta az ajtót és a mellettem lévő kormányhoz ült. Bekapcsoltam magam na jó ez túlzás inkább egy automata rendszer kapcsolta be az övem ettől picit megijedtem de semmi nem látszott az arcomon szerintem de Tony nagyon mosolygott.
Elindultunk. Az utat néztem és amint oldalra fordítottam a fejem az összemosódott tájat figyeltem.
-Mikor érünk oda?- kérdeztem olyan 5 perc néma csönd múlva de ő nem válaszolt..
-Tony?-kérdeztem aggódva.
-Hm?- nézett rám.
-Minden rendben?
-Hát nem hazudok neked. Nincs. Egyáltalán nincs.
-Mi történt?- kérdeztem aggódva.
-Pepper...- és zokogni kezdett. Félreálltunk az út szélére próbáltam vígasztalni ölelni de nem lett jobb.
-Nyugodtan sírd ki magad de mire odaérünk ne sírj. Ugye van nálad napszemcsi?
- Aha...-szipogta.
- Cseréljünk helyet jó? Majd én vezetek csak tápláld be a helyet a navigációs rendszerbe.
Megcsinálta. Lekaptam a cipőm előre húztam az ülést bekapcsoltam az övem és mentünk is.
Olyan 10 perc kemény zene hallgatása után meg is érkeztünk. Az új expo lehet. Amint kiszálltunk a kocsiból címlapfotósok tengerje áradt az irányomba.
Rengeteg kérdést tettek fel mire én nem válaszoltam mert vagy összekevertek valakivel vagy nem értettem a sokaságtól riadalmamban a kocsihoz hátráltam ahol Tony elkapott és magabiztosan megfogta a kezem és mentünk valahova.
-Köszi Tony...nem tudtam mit tegyek.-szólaltam meg kicsit félénken.
-Á semmiség én már megszoktam. Na gyere jelenésünk van.- láttam ahogy egy csalfa mosoly kerekedik arcára a folytonos szomorúság megtörése képpen.
Egy ajtó nyílt ki előttünk és beléptünk ahol egy kedves lány fogadott minket.
-Te lehetsz Rose az új asszisztensem. Igaz?- mondta úgy  hogy szegényre rá se nézett.
-Igaz Rose Bonnet vagyok. Örvendek.-nyújtotta a kezét.-Ön biztos Pepper.- jelentette ki egész biztosan.
-Nem teljesen.- nyújtottam a kezem.-Amelia Taylor. Mellettem pedig Tony Stark.
-Oh elnézést.- kért bocsánatot.
-Semmi baj.- és kezet ráztunk.
Rose nagyon kedves és csinos lány volt. Haja barna és egy fonat virított benne. Mint egy asszisztens de még is több.
-Majd még találkozunk!- kiáltottam vissza mert Tony már hetedhét országon is túl volt. Rose meg csak mosolyogva intett.
-Tony várj meg! El fogok tévedni!- de ő már a lépcső tetején volt. Visszafordult és én szaladtam ahogy bírtam de a lépcsőn hosszú ruhában egész nehéz. Olyan 50 lépcsőfok vezetett fel és mikor felértem, csinibabák gazdagok milliárdosok tömérdeke volt jelen. Stark mindenkit névről ismert én meg csak köszöngettem.
-Tony megvársz?-ragadtam meg a karját mert engem egy másik kar ragadott meg.-Az se baj ha magaddal viszel.-kacsingattam rá hogy értse a célzást.
-Öhm elrabolnám a hölgyet ha szabad.-mosolygott az idős nénire és bácsira akik erősen húztak a maguk irányába.
-Huh köszi.- löktem felé egy mosolyt amit értékelt mert vállamat átkarolta és magához húzott.
-Csak a szerep és képek kedvéért. Ne éld bele magad.
-Hé. Nemár most miért vagy ilyen izé.- mondtam picit sértetten.
-Bevetted!! Haha!- és már úgy nevetett hogy fogta a hasát.
-Haha nagyon vicces Mr. Strak.- vettem sértettnek magam.
-Na ne csináld már Amy!-lökött meg.
Azzal a lendülettel én egy pénzes embernek lökött kinek kezében egy baromi drága pezsgő pezsgett. Természetesen a pezsgő kilöttyent egy másik ember méreg drága ruhájára.
-Jézusom! Sajnálom. Én nem akartam!- mentegetőztem és közben az egész csapat engem nézett úgy körülbelül több 1000 szempár meredt rám. Hallottam ahogy kattog a sok fotós és éreztem hogy csak úgy vöröslött a fejem.
Tony csak egy laza mozdulattam magához húzott én meg már majdnem pityeregni kezdtem.
-Bocsi nem hittem hogy ilyen ügyes leszek.-súgta a fülembe.
-Semmi baj Amy.- mondta az ember akit meglöktem míg akire ráfröccsent az ital hisztizett 50 percig.
-Honnan tudja a nevem?- kérdeztem vissza?
-Majd rájön kishölgy.-kacsintott egyet.
Pár perc múlva mindenki beszélgetett és senki nem foglalkozott velem. Mi is tovább álltunk. Sétáltunk úgy 5 lépést és hangos nevetésben törtünk ki.
-Hülye...-löktem vissza.
-Legalább mindenki megismer.-és kaptam egy ölelést.- Köszi hogy eljöttél velem.
-Tegnap este úgy mondtad hogy kötelező jönnöm szóval azt se tudtam hogy lehet ellenszegülni akaratodnak.-mondtam a szívesen szó helyett.-Amúgy annyira nem is volt rossz.
Amint ezt kimondtam az épület remegni kezdett és vakolat omladozott a falról és plafonról. Valaki megfogta a kezem és egy asztal alá húzott. Felé fordultam és Rose volt az.
-Köszi. Hol van Tony?
-Nincs mit, ott repül?
-Oooh nemár... itt hagyott.Bocsi de sietnem kell.Velem tartasz?- magyarázkodtam.
-Még szép!- megragadtam a karját és rohanni kezdtünk.
-Ülj be a kocsiba gyorsan.- miközben én lehámoztam magamról a cipőm és behuppantam mellé.
A kulccsal elindítottam a kocsit é tárcsáztam Tonyt aki második csörgésre felvette.
-Hova mész?
- Megyek és megmentem a világot!- jelentette ki.
-Szó nélkül? Miért van meg a saját telefonszámod magadnak?
- Igen. Biztonság kedvéért.
-Na jó én lerakom. Szia. Vigyázz magadra!
-Üdvözlöm Mr. Stark! Vigyázzon magára!- kiáltott Rose.
-Rendben hölgyek de nekem dolgom van.- és leraktam.
-Azt te csak gondolod hogy egyedül mented meg a világot.
-Ezt hogy érti Mrs. Taylor?- kérdezett Rose.
-Légyszí ne magázz kb egy korosztály vagyunk. Majd meglátod!- és a gázra léptem.
-Végül is igaz Amy.- és kacsintott egyet.-Közted és Stark között van valami?- tért a lényegre.
-Ooohooo neeem dehogy a főnököm.-tiltakoztam minden porikámmal.
-Csak mert hallottam hogy Pepperrel vége van... és azt hittem érted.- jött zavarba.
-Semmi baj. De nem. Nincs köztünk semmi.-magyarázkodtam. Később megkerestem a táskámat.
Megnyomtam a piros gombot amit nemrég adott Steve. Steve beleszólt.
-Mi az Amy? Baj van??? - hallottam az aggódást a hangjában.
-Van egy pici. Figyelj tudod hol voltunk gondolom.
-Igen láttam a bénázásod.
-Hé!!!! Az Tony volt. Ő lökött meg.-háborodtam fel.
-Jó nyugi mondd mi van.
-Menjetek az expora és az embereknek segítsetek.Rose és én megyünk Tony után.
-Jó. De ki az a Rose? Ha végeztünk oda megyünk mi is ahol Tony van.-okoskodott.
-Majd meglátod. Kösziiiiii!!-és lerakta Steve.
A kocsi bemérte Tonyt tartózkodási helyét.
-Mindjárt megvagy!- mondtam picit gonoszan és ahogy oldalra néztem Rose furán nézett rám.
-Öhm minden rendben?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Persze!- vakartam a fejem.-Megjöttünk!
Kiszálltam a kocsiból és a csomagtartóhoz rohantam.
-Én most átöltözök és te pedig velem együtt a civileket menekítjük oké?-magyaráztam a tervet.
-Rendben.- és bólintott egyet.
-Kapsz ruhát is mert ebben a csinos ruhában nem lesz könnyű.- a kezébe nyomtam egy kupac ruhát és egy kütyüt.-Ezen a kütyün tudunk majd beszélni.
-Rendben köszi.
-Ha bármi baj van szólj. Te menj a fő utcán jobb oldalán és a kis utcákba. A kocsinál talizunk.
Egy hirtelen mozdulattam megfogta a kezem és megölelt.
-Sok szerencsét!
-Köszi viszont.
Felkaptuk a ruháinkat és szaladtunk is.
Az én ruhám hasonlított Natasa szerkójára. Kicsit sokat mutatott belőlem de sebaj. Szaladtam és tereltem az embereket és láttam hogy Rose se halad rosszul.
-Segítség!-egy anya kiállt.
Rohanok ahogy tudok a hang irányába.
-Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- A lányom bentragadt....- sírta el magát.
-Semmi pánik hölgyem.- öleltem meg és már futottam be.
Hallottam hogy mond még valamit de nem figyeltem rá és a kislányt kerestem.
Szaladtam és kerestem a kislányt, de az alsó szinten nem volt.
-Hahó?-kiáltottam el magam.
-Itt vagyok!!-hallottam egy vékony hangot.
-Megyek! Maradj ott ahol vagy!-kiabáltam.
Felszaladtam egy emeletet de nem csak a kislány vékony hangját hallottam hanem egy mély markáns nyögdécselést.
Megláttam a kislányt oda szaladtam hozzá.
-Szia Amy vagyok!-mosolyogtam rá.
-Én Christina vagyok.-mondta félsősen.
-Gyere felveszlek és szaladunk anyához.- felkaptam és futottam le.
Kitörtem egy ablakot és kijutottunk a kislánnyal.
-Köszönöm hölgyem!-sírt az anyuka.
-Fussanak!-mondtam jó tanácsként.
-Figyu én végeztem mit csináljak?-futott mellém lihegve Rose.
-Átveszed az én területem? Azt megköszönném. - vigyorogtam rá.
-Persze.- és már futott is.
Túl kíváncsi vagyok mi volt az a férfi hang. Vissza is futottam a törmelékeken. Lámpát kerestem a zsebemben és találtam is. Egy kattanó hangot adott és fénybe borult a szoba.
-Hahó?-kérdeztem félve.
Válaszul egy morgást hallottam. Nagyot nyeltem és viszhangzott is.
A zsebemben még volt Natasa fegyvere összecsukva. Kivettem a biztonság kevéért.
-Van itt valaki?- szintén viszhangzott.
Válaszul a törmelékek közül egy sötét szörny bújt ki.
-Igen van itt valaki.-hallatszott mély hangján- és felébresztettél.- ásított egyet.
-Ki vagy?? Miért vagy itt?- tettem fel a rutinkérdést.
-Az Asgardi kölyökért jöttem.
-Miért itt keresed?
-Mert ahol balhé van oda odajön.
-Thor vagy Loki kell neked?
-Mind a kettő.
-Csak a testemen keresztül!
-Te akartad!-és nekem szaladt. Én Natasa önvédelmi botját aminek a végén áram ficánkolt.
Egy au kiséretében visszafordult és nekem szaladt. Próbáltam kivédeni az ütéseket de 10 perc után belefáradtam és elvesztettem uralmam a testem felett és egy jól megcélzott ütéssel a földön feküdtem.
Nehezen felkeltem és éreztem egy vas szerű ízt a számban. Feltápászkodtam és nekifutamodtam  de nem bírtam vele ő visszalökött és éreztem hogy az oszlopnak csapódok de amint kiderűlt az nem egy oszlop volt. Hanem Kapi és Loki. Együtt győzték le a szörnyet. Kapi a karjában cipelt.
-Köszi.- nyögtem ki nehezen.
-Nincs mit. Csupa piszok vagy és kócos gyere hazaviszlek.-suttogta a fülembe.
A hátára kapott a lábamat fogta és már mentünk is.
-Köszi Loki hogy megmentettél.-suttogtam. Ő csak vigyorgott és megsimogatta a fejem. Amint Steve ütemesen lépkedett picit körülnéztem és Tony épp Rose-zal beszélget. Intettem nekik és visszaintettek egy-egy laza kézmozdulattal. Megkértem kapit hogy kicsit másképp vigyen, átkaroltam a nyakát  és elbóbiskoltam a monoton csönden menetelés miatt. Izgalmas volt a nap. Nagyon.