'Ah egy újabb reggel egy új nap új kezdet'-gondoltam magamban és nyújtóztam egyet csukott szemmel, ámde, amint nyújtóztam valakinek behúztam és leesett az ágyról.
1. Hol vagyok? 2. Kivel aludtam és kit ütöttem le??!-foglalkoztatott ez a két kérdés.
Megdörzsöltem a szemem és kinyitottam. Ekkor az ágy túlsó oldaláról egy halk nyögést hallottam.
Felültem az ágyra azonnal és a hang irányába másztam. Míg másztam addig körbenéztem, szinte ugyanolyan szoba mint az enyém csak zöldbe.
Vajon hol vagyok? Az tuti hogy a bosszúálló toronyban, de azon belül...fogalmam sincs...
Amíg ezeken gondolkodtam eljutottam az ágy másik feléhez és lekukkantotta a földre picit félve. Már a pizsijéről megismertem.
-Loki?-néztem rá kérdőn.
-Igen?- nézett vissza rám kócosan és vérző orral.
- Ezt én csináltam??-estem kétségbe.
-Igen most az előbb de nem vészes.-próbált nyugtatni.
-Gyere menjünk a fürdőbe! Bocsiiii én nem akartam. Ajj annyira idióta vagyok!- megragadtam a kezét és húztam magamután.
-Amy!! Nyugi!! Semmit nem tettél csak egy picit vérzik. Nyugi. Jó?
-De ez nagyon vérzik!-ellenkeztem.
-Nyugi majd én megoldom. Semmi pánik.-vállamról lecsúszott a keze a csuklómra és csuklómról pedig kézfejemre, megszorította hogy tényleg minden rendben.
-De kérlek, legalább segítsek! Ez a minimum.- vettem elő egy zsepit és elkezdtem törölni a vért Loki arcáról.
-Amúgy....nagyon fájt?-kérdeztem picit hezitálva.
-Háááát azért nem volt olyan kemény mint amikor a tesóm húzott be nekem meg  mikor a mellkasomra rakta a Mjölnírt.-mondta nevetve.
-Azt gondoltam.-nevettem el magam én is.
'Jól áll neki a mosolygás'-gondoltam magamban.
-Túl óvatos vagy! Add ide ezt a zsepit!-vette ki a kezemből.
-Jól van na!- adtam meg magam és egy lágy csókot leheltem homlokára még egy bocsánatként.
Átmentem a szobámba felkapta egy Marveles kopott fekete felsőt egy hosszú szteccs nadrágot és egy pacskert.
Kimentem a szobámból amikor megláttam ki áll az ajtóban inkább kik picit megrökönyödtem. Kapi ès Sharon... 'ez most mi?'-tettem fel magamban a kérdést.
Tudom hogy Sharon oda és vissza van Kapiért...
Ekkor úgy elszomorodtam hogy már enni se volt kedvem, és egy forró könnycsepp gurult végig az arcomon...vissza battyogtam a szobámba,levettem a ruhám és egy jó forró fürdőt vettem.
Már majdnem elaludtam a kádban mikor valaki épp a kilincset markolászta az én szobám felől.
-Ki vagy?-tettem fel a kérdést.
- Sharon.
-És mit akarsz?
-Veled beszélni.
-Ugyan miért? És mégis ki engedett be a szobámba?
-Kapi miatt és csak úgy bejöttem.
-Na akkor mondjad mit akarsz.
-Nem mehetnék be?
-A fürdőbe?? Mikor fürdök? Nem!
Ekkor kapi nyitott be a fürdőbe. Én meg felriadtam ebből a szörnyű álomból még mindig Loki ágyán feküdve. Szintén kinyitottam a szemem de most nem nyújtózkodtam inkább. Lassan megfordultam Loki irányába ès amint megfordultam ő nézett rám az orrában egy zsepivel.
-Őszintén...én már nem értek semmit. Mi történt?- kérdeztem remegve.
-Az hogy behúztál nekem ekkor fent voltál és erősködtél hogy majd leápolod stb. De aztán a fürdőben elájultál. Én meg vigyázok rád.-vigyorgott rám szélesre húzott mosollyal.
-Hűha!- ocsudtam fel a mosoly által kiváltott mámorból.-Együnk valamiiiit!!!  Éhes vagyok!-nyaltam meg a számat miközben ránéztem.
-Szerintem is jó ötlet!-ezzel a lendülettel megfogta a csuklóm és kirántott a szobájából... tuti mindenki félre fogja érteni főleg Kapi.
-Hát ti?-kérdezte Natasa.
-Steve hoz haza és Loki karjaiban alszol? Nem rossz.-szólt vissza Sólyom.
-Álljatok le! Semmi ilyenről nincs szó!-tiltakoztam. Lokival elengedtük egyszerre a másik kezét.
-Jó nyugi van! Legalább testvéremnek is van szerelmi élete!- mondta Thor.
-Haha nagyon vicces.-és egy gúnyos mosolyt löveltem feléjük.
-Na jó elegem van ebből!-mondtam suttogva.
-Hallottuk!-mondta Thor.
Na jó most már tényleg elég és berohantam a konyhába megragadtam egy serpenyőt szép nyugodtan vissza sétáltam az étkező asztal mögé(biztonságos távolság) és Thor fejének dobtam ami szépen koppant.
Én gyorsan lebuktam az asztal alá, hallottam hogy mindenki a hasát fogva nevet a történteken.
Hallottam lépteit Thornak, izzadt a tenyerem és a lélegzetem szaporább lett már az asztal alatt voltam. Aztán egyre közelebb hallottam a lépteit.
Mikor láttam hogy elmúlt a veszély kibújtam az asztal alól. Hát így utóbb, nem volt jó ötlet. Ugyanis Thor kikapott a vállára kapott.
-Neee!! Booocsiii!!! Tegyél leeee!!!-kiabáltam.
Mindenki csak nézett minket.
-Nem nem. Fejbe dobtál egy serpenyővel!
Én válaszul csak nevettem.
-Nincs finom illatta a köpenyednek!-szagolgattam miközben fejjel lefele lógtam.
Ezen mindenki nevetni kezdett aki kint volt.
Thor sétálni kezdett a kanepé felé velem.
-Mit akarsz te a kanapénál velem?-és Bucky sétált el mellettem.
-Bucky!!! Segíts!!-nyújtottam a kezem amibe csak belepacsizott és vígan vigyorgott.
-Hé!! Valakii!!-ekkor ledobott a kanapéra. Felém kerekedett és... és...(hatásszünet) elkezdett csikizni.
-Neee...hh..eezt...énn nem bírom!- nevettem folyton és le is estem a kanapéról. ( au) Olyan 6 perc folytonos csikizés után abba is hagyta. Újra felkapott és visszavitt. Már teljes üdvrivalgás fogadott amire Steve is felkelt.
-Mi ez a ricsaj? Mennyi az idő?
-Neked is jó reggelt Steve!-mondtuk egyszerre.
Rám szegeződött a tekintete amint ott fogott a karjaiban Thor.
-Hát ezek?- nézett ránk.
-Az úgy volt hogy...- kezdte az isten.
-Fejbedobtam egy serpenyővel és büntiből megcsikizett.-ecseteltem a helyzetet. Láttam rajta hogy mosolyog.
-Steve te tegnap hogy bírtad ezt a sózsákot?-mondta Odin fia.
-Hééé kösz...-néztem rá csúnyán.
Ekkor Steve lépett oda hozzánk.
-Úgy lágyszik gyenge vagy. Add ide.-mondta Steve.
Jézusom...mi ez itt!! 2 nappal ez előtt teljesen normális életet éltem erre most meg itt tartunk hogy egy isten és egy kb 100 éves fiatalember emelget.
Míg ezek játszódtak le az agyamban addig át kerültem Stevehez. Karjaiban biztonságban éreztem magam és éreztem ahogy szíve hevesen ver.
-Jól van fiúk most már lerakhattok elég lesz mára a móka.-és vártam míg Steve lerak. De ő nem rakott le. Bevitt a szobájába.
-Köszönöm hogy megnevettél. Kár hogy nem láttam segítettem volna a csikizésben. És azért hoztalak hogy akkor megmutassam a lakhelyed amit tegnap beszéltünk.
Ezen elmosolyodtam.
- Thornak egyedül is ment volna, és én is köszönöm...ha pár perccel később jössz akkor jajj nekem...-és egy lágy csókot leheltem az ő homlokára is amitől ő zavarba jött, de nem csak ő hanem én is, úgy dobogott a szívem azt hiszem meghallja ő is.
-Egy pillanat és átöltözök!-mentem a közös fürdő felé, de ő megragadta a kezem és visszarántott.
- Figyelj van nálam is ruha nem kell átszaladnod.-húzott maga után, picit fájt ahogy a csuklómat szorította de nem szóltam csak siettem utána. Kinyitotta a szekrényét az egyik felén a Kapis ruhák voltak a másikon pedig sima ruhák, színes ruhák sorakoztak fel egymás mellett. Persze én egy fekete sima V nyakú felsőt rántottam ki a szekrényből egy fekete inggel és egy melegítő gatyát.
-És öhm... itt előtted vegyem át? Elfordulsz?- néztem rá zavartan.
-Jaaa persze!-eszmélt fel 2 perc bambulás után.
Ő elfordult felkaptam a felsőjét ami nagy volt rám és rá az ingjét amit fel kellett tűrnöm. Felvettem a gatyáját de hiába volt rajta kötő még így is lecsúszott.
-Megfordulhatsz!-nevettem el magam-Szerintem jobb ötlet lenne ha átsétálnék és átöltöznék.- húzogattam az ing újját és fogtam a gatyát.
Ő csak nevetett és bólintott.
Átszaladtam levettem a ruhákat. Hmm..inkább fogalmazzunk úgy hogy leestek rólam. Kivettem egy fekete testre simuló rövidujjú felsőt és egy szürke farmert a derekamra egy fekete inget kötöttem. Megfésülködtem és szaladtam is hozzá vissza.
-Itt is vagyok!-nyomtam a kezébe az összehajtott ruháit.
Ekkor megszólalt a telefonom a zsebemben. Megnéztem ki az, ismeretlen szám egy pillantra ránéztem Stevre hogy vajon mit reagál ő csak bólintott. Felvettem a telefont.
-Hello itt Amy Taylor beszél.-mutatkoztam be illedelmesen.
-Hello itt meg Tony Stark.-szólt bele Tony.
-Hát te?? Hol vagy??
-Szia Amy!-szólt bele egy ismerős női kedves hang.
-Ez most mi?? Mire véljem?
-Nyugi, seeemmi csak azért hívtalak hogy a tegnapi után jól vagy e.
-Hát csodásan.-mondtam szarkasztikusan- Amúgy honnan van meg a számom neked?
-Öhm azt nem kell tudnod.
-És ti hogy vagytok?
- Köszi jól.
Sétáltam arrébb és lehuppantan Steve bevetetlen ágyára.
-Szerintem én lerakom. Sziasztok.-és kinyomtam a telefont.
Stevre néztem és elraktam a zsebembe a telefont.
- Most már mehetünk.-emeltem fel diadalmasan a kezem.
-Ha leszállnál az ágyamról és megtudnám csinálni akkor tényleg.
-Jaaah hoppsziii!-ugrottam fel az ágyról.
Gyorsan bevetette az ágyát és megfogta a kezem és egy lèpcsőhöz vezetett. Leszaladtunk rajta próbáltam tartani a lépést de egy szuperkatonával egész nehéz. Egy óriási teremhez értünk ahol átlátszó falak voltak.
-Hát ez mi?- kérdeztem félve.
-Ez a gyakorló terem. Itt szoktunk edzeni.-mondta miközben egy kódot ütött be.
-Nekem is lesz?-kèrdeztem miközben Bucky jött ki az egyik elvileg átlátszó szobából félmeztelenül- Szia Bucky!-köszöntem oda neki,kezemet integetésre emeltem de ő odaszaladt hozzánk.
-Szia Steve!-nyújtotta a kezét kézfogásra Bucky és Steve is viszonozta a mozdulatot.- Szia Amy!-nyújtotta szintén a kezét és én is de ő nem kezet rázott velem hanem, egyenesen kezetcsókolt amitől én eszméletlen zavarba jöttem.
- Bocsi a reggeli miatt Amy de hát jó muri volt.-nevetett fel zavartan.
-Semmi baj,túléltem.-kacsintottam rá.
-Na majd később cseverésztek én megmutatom Amy a helyed.-ezzel elrángatott Buckytól.
Egy sötét folyosón sétáltunk és persze hogy neki mentem valaminek vagy valakinek.
-Steve ez te vagy?-kérdeztem picit remegő hangon.
Megkopogtattam a vállát de csak egy moraj jött. Elővettem telefonomat és világítani kezdtem. Először azt világítottam meg ami előttem volt. Azt hittem hogy dobok egy hátast. Az nem Steve volt egyáltalán nem. Az az ember volt aki a maszkosok irányítója lehetett. Ledermedtem és csak néztem. Ő elkapta a torkom amitől leesett a telefonom és nem láttam semmit.
-Add ide szépen a könyvet.-mondta mély komoly hangon.
-Soha!-préseltem ki magamból.
Ekkor felemelt a torkomnál fogva.Szorítása egyre rosszabb volt számomra egyre kínzóbb. ' Mégis hol van Steve és Bucky ilyenkor??'-szóltam magamban. Utolsó erőmből jól tüdőn majd nyakon rúgtam,elengedte a nyakam és a a földre rogyott.
-Segítség!!!-kiabáltam ahogy tudtam.
Felvettem a földről a telefonom ami világított és minden erőmből futni kezdtem de az a valaki valamit utánam dobott amitől legyengültem és köhögőroham jött rám.
Szaladtam tovább ahogy tudtam és Stevet láttam meg a földön fekve.
-Steve Rogers!!-suttogtam és megpofoztam. Láttam a karjában azt a dolgot amit az előbb utánam dobott az a maszkos.
Semmit nem reagált a pofonra próbáltam húzni de nem ment. Kiszaladtam reménykedve hogy Buckyt ott találom.
-Bucky!-jött ki egy fél szó a nevéből a számon keresztül és az ajtóban összeestem.
-Amy!!-rohant hozzám.
-Itt vannak...engem kerestek...kapi ott fekszik bent...
-Kik vannak itt?-szedte ki az arcomból a hajam hogy jobban lásson.
-Akik tegnapelőtt megtámadtak a könyv miatt.-nyögtem ki.
Ő magához szorított és lehívta a többieket. Pár perc alatt az egész bagázs itt volt.
-Hol a könyv?-suttogtam Bucky fülébe.
-Hol a könyv azt kérdezi Amy!- mondta jó hangosan.
Ekkor Wanda hajolt le hozzám.
-Jó kezekben van.-mosolygott.
-Hol van Vízió? Nézze meg hogy hol vannak. Biztos nem egyedül van...-miközben Bucky felemelt és karjaiban vigyázott rám.
-És...kapi...bent van...-jött rám egy köhögő roham.
Ekkor Buckyt mintha kicserélték volna és Thor kezébe adott. Bucky fém keze picit hideg volt de megszoktam. 'most megint a reggelit játszuk...'-gondolatomban ez villant fel.
Thor pedig Loki kezébe adott.
-Szia Loki.-mosolyogtam rá.
-Szia Amy.-rakott az ölébe- Én vigyázok rád. A többiek mind elmentek a többi emberre vadászni.
Ekkor megnyugodtam és Loki mellkasának dőltem. Hallgattam ahogy szíve ver és a lehelete az én vállamat csiklandozza.
-Loki?-kérdeztem még mindig suttogva.
-Igen Amy?-nézett le rám.
-Köszönöm hogy itt vagy és vigyázol rám.-nyomtam egy gyenge lágy hideg puszit hideg arcára.
Éreztem ahogy elönti a testem a pír. Ettől a melegségtől el is bóbiskoltam.
'Azt hittem hogy ma lesz egy nyugis napom...'-játszódott le a fejemben a mai nap.
Nyújtózkodtam egyet de elfelejtettem hogy Loki ölében ülök így sajna megint behúztam neki egyet.
-Juuuujjj Lokiii én nagyon sajnálom.-suttogtam mèg mindig és elnevettem magam.
-Semmi baj.-simogatta meg a fejem.
Ekkor visszabóbiskoltam mivel ez a cucc nagyon ütős volt.
Kb. 15 persze szuszókáltam el mikor arra ébredtem hogy valami hidegnek dőlök.
-Loki?-riadtam fel.
Ő sehol sincs... körbenézek és Steve fekszik mellettem.
-Steve?-suttogtam egész hangosan.
-Hm?-morogta-Ki az?
-Én vagyok Amy!-suttogtam hangosabban.
-Huh! Jól vagy?? Úgy sajnálom... nem számítottam arra hogy ez a nap így fog folytatódni-suttogta ő is.
-Semmi baj. Az a jó hogy élünk és ilyen jó barátaink vannak. Engem mondjuk Bucky mentett meg.-csevegtem elég sokat.
-Jó jó nyugi.
Próbáltam felkelni de mikor felültem egy ismeretlennel találtam magam szemben.
-Szökni próbálsz?-kérdezte az idegen.
-Öhm nem. Próbálok felkelni. Pókica.-nevettem el magam-Tudok beszélni!!-majdnem ugrottam egyet az örömtől.
-Nem vagyok pókica!-kapta fel a fejét a srác.
-Hát ki vagy?-nevettem fel hangosan.
-Peter Parker.-mondta büszkén és levette a fejéről azt a maszkot vagy mit.
-Az a Peter Parker?-nyeltem egy nagyot.
-Amy Taylor?-nyelt egy nagyot.
-Öhm izé.. most mi van. Én Steve Rogers vagyok.-eszmélt fel Steve.
-Mi ismerjük egymást.-nyögtem ki.