-Tony!! Ez már a harmadik lesz! Ne itass le. - kaptam észbe.
-Tudtad hogy mit tettél az előbb?-kérdezte szemrehányó pillantásokkal.-Az még nem elég hogy Stevet felkérted és Peggy után ami nem jött neki össze, veled tàncolt először,ehhez gratulálok de a másikért leszídlak.-megfogta a kezem és egy nyugisabb helyre ráncigált.
-Mi volt a màsik?-kérdeztem a földet nézve és halkan.
-Nem is akarom elhinni... majdnem elárultad az aktát! Vagyis szerintem azt akartad.
-Hát éppen azt akartam mondani hogy nagyon jól táncol.-mondtam pirulva.
-Ooooh. Csak megijedtem hogy elszólod magad.-és magához húzva bocsánatkérés képpen megölelt.
- Jó talán megbocsátok.-vigyorogtam rá és ő meg összeborzolta a hajam. Megjegyzés a hajammal 1 órát minimum szenvedtem de elengedtem a dolgot. És ott is hagyott abban a pillanatban mikor Valaki belépett az ajtón. Az a Valaki nem más volt mint Rosie. A villogó fényben tisztán látszott hogy királykék színű a ruhája ami a földet súrolja. Nagyon csinos volt a haja egy elegáns fonatban volt. Egy kis gyűrű volt kezén és egy nyaklánc a nyakában a karján pedig meglepődtem. A suliban volt egy kézműves vásár. Suliban, hát valamilyen szinten az de azért mégis csak egyetem. És megláttam 2 párban lévő kézzel kötött karkötőt és vettem is neki. Tudtam hogy szereti a kéket ezért kéket vettem neki és most pedig láttam a kezén. Egy kissé kopott már az de az enyém is nekem fekete van mily meglepő. Rajtam is rajtam volt a karkötő, és vettem el egy pohár narancslevet szívószállal a pultról ezzel gondolatmenetemet megszakítva. Mellettem hirtelen Steve illatát éreztem, és a kezét a derekamon. Hátrakaptam a fejem és szembe találtam magam a mellkasával. Akart valamit mondani de ez nem sikerült mert Tony lekeverte a zenét és valamit bejelentett Rosie mellett. A lány csupa pír volt és én már éreztem mit akarnak mondani. Stevre néztem és ő is rám, egymásra nevettünk.
-Figyelem!-mondta a mikrofonba Tony és csönd lett.
Beszéde közben megfogta Rosie kezét és egymásra kulcsolták ujjaikat. Olyan jó volt nézni ahogy boldogok az utolsó szó után pedig kijelentették hogy együtt vannak és mostantól ez publikus. Nagyon szép pár ezt meg kell mondani. Utolsóként álltunk be a sorba, beszélgettünk nevettünk ittunk. Lassan lassan a célegyenesbe értünk és mi gratuláltunk az új párnak.
-Na én már első nap megmondtam hogy együtt vagytok! Te pedig letagadtad!- szídtam le egy picikét Rosiet.
- Jó na nem mondhattam el csak úgy.
-Jajj tudod hogy előttem nem kell titkolózni és nagyon csinos vagy!
-Köszönöm Amy te is az vagy!-és megöleltem jó szorosan.
Aztán mentem Tonyhoz.
-Szerencsés vagy Tony nagyon. Vigyázz rá!
-Rendben Amelia.-és megveregette a vàllam.
Kettesbe hagytuk őket és Tony kézenfogta Rosiet és a táncparkett közepére mentek én pedig a mosdó felé vettem az irányt. Kilöktem az ajtót picit lehűtöttem magam és megnéztem hogy nézek ki. A hajam kicsit kócos volt de egy kis igazítás itt egy kis igazítás ott és a hajam rendben volt és minden más is. Beléptem a fülledt terembe ahol a fények mindig cikáztak. A tánc nem állt le folyamatos volt csak Steve nem táncolt csak egyszer azt is velem. Ekkor picit elmosolyodtam de észbe kaptam nehogy azt higyje valaki ,hogy magamban mosolygok. Végignéztem a termen és boldog voltam boldog voltam az új családommal az én nagy családommal. Ha nem dolgoznék a könyvesboltba akkor nem lett volna ez akkor nem ázok el akkor nem veszem meg a könyvet a könyv tehet mindenről. De nem bántam meg. Szeretem ezt a helyet és embereket. Persze hiányzik a családom.. és lassan a pulthoz értem. Leültem a bàrszékre és néztem ki a fejemből. Hirtelen minden emlék megrohamozta a fejem és átvették az irányítást de valaki rátette a vállamra kezét ami picit nyirkos volt és hátra kaptam a fejem.
-Igen?-kérdeztem.
-Nincs kedved táncolni?-kérdezett vissza a lágy hangjával.
Vállamról a kezét levezettem a tenyeremig és nagy nehezen lekászálódtam a székről ami magas volt nekem, és követtem a testet ami a tömegbe vezetett. Kezét a kezemre kulcsolta és szembe találtam magam kék ingjével, felnéztem rá és ő is rám, lépett egyett jobbra aztán balra èn követtem a lépését és mélyen kék szemeibe néztem. Egy mosoly hagyta el száját amibe beleborzongtam. Mellkasának dőltem és úgy táncoltunk tovább , mindenki tàncolt és mindenki lassúzott. A dal amire táncoltunk régi lehetett hiszen Steve a fülembe suttogva énekelte a dalt és én nem ismertem. A szívem hevesen dobogott és el se hittem hogy ez van, hogy ez velem történik. Sajna ez a mámor abbamaradt mert megcsörrent a telefonom. Zavartan Stevere néztem és ő csak bólintott hogy vegyem fel. Megnéztem ki hív, ismeretlen szám volt így nem vettem fel és ott folytattuk ahol abbahagytuk.
Rossz érzésem volt azzal kapcsolatban hogy 0óra 18 perckor keresnek. Amúgy se vagyok fontos személy de ennyire végképp nem. Ezen gondolkodtam és hirtelen vége lett a számnak. Steve megköszönte a táncot egy udvarias meghajlással én pedig csak zavartan mosolyogtam rá.
-Köszönöm a táncot Amy kisasszony.-mondta kimérten.
-Én köszönöm Steve kapitány.- és elindultam az ajtó felé.
Már álmos voltam és inkább hazafelé vettem az irányt.
-Sziasztok! Holnap találkozunk, van aki még jön velem?-köszöntem el.
Bruce kúszott mellém és megkért hogy rakjam ki a házánál. Thort pedig kénytelen voltam hazavinni mivel szegény totálisan leitta magát a sárga földig. Kilöktem a tolni feliratú ajtót és út közben ami a kocsiig tartott levettem a cipőm és mezítláb mentem végig a langyos betonon. Thor nem nagyon akart velünk jönni ezért inkább hátra ültettük őt. Bruce mellém ült.
-Mozgalmas este volt.-nyugtáztam a mai azaz már tegnapi nap eseményeit. Bruce csak fáradtan bólitott egyet.
Thor pedig hátul kisbabásat játszott és éppen gügyögött valamit.
Hátra néztem és elnevettem magam és Bruce is, beraktam valami altató féle dalt és Thor már horkolt is.
-Most jobbra és a harmadik ház.
-Rendben.
-Köszi hogy hazahoztál. Jó éjszakát! Sok sikert Thorhoz.
-Nincs mit máskor is. Neked is! Köszi az kelleni fog.-és elhajtottam a kocsival.
Az út további részén az altató dal hatással volt rám és hát majdnem az árokban kötöttünk ki de észben kapcsoltam.
-Végre otthon!-mondtam miközben tolattam be a garázsba.
Kiszálltam a kocsiból cipő nélküli lábam a hideg padlón csak úgy csattogott.
Kinyitottam hátul is az ajtót és ébreszgettem Thort aki végre 10 perc után kómásan fel is kelt. Nagy nehezen betántorogtunk a házba és Jarvis üdvözölt és unatkozott.
Thort becipeltem a szobájába és már aludt is. Nekem nem volt annyi erőm hogy a szobámig eljussak szóval lefeküdtem a kanapéra és a kanapén lévő pokrócot magamra húzam és még elköszöntem Jarvistól. Hallottam amint a többiek hazaérnek de nem foglalkoztam velük csak visszaaludtam. Egy lágy simítást egy ajkat éreztem a homlokomon és hogy valaki betakar. Nem tudom ki volt az lehet nem is fogom tudni de a törődése sokat jelentett akkor este.
Másnap reggel kómásan keltem fel, meglepetésemre egy hidrogénszőke srác vigyorgott rám.
-Jó reggelt!-köszöntött vidáman.
-Jó...reggelt...-mondtam 2 ásítással megszakítva.
Felültem a kanapéra a fekvő helyzetemből és elindultam a szobám felé de meg kellett torpannom mert a szőke srác elém vágódott.
-Hova mész?-kérdezte.
-Oda ahova te nem jöhetsz be. A szobámba.
A ruhám a földön húztam magam után a hajam kócos volt mint egy csendesőrülté.
-Hát jó.-és felkapott.
-Te mit csinálsz?! Pietro tegyél le!-ütöttem a hátát.
-Csak segíteni szeretnék nyugi. -és letett a nagy üvegasztalra.
-Ennél jobb helyet nem találtál?-és közel hajolt hozzám. Egy képet nyomott a kezembe miközben a keze a combomon volt és a fülembe sutogott.
-Jobb ha mélyre elrejted az aktát és a képet.-ahogy ezt mondta kirázott a hideg és lepergett előttem minden.
Leugrottam az asztalról és a szobámba rohantam.
' honnan tud az aktáról? Mi ez az egész? A kép fekete. Nem értem.'
Megkerestem az aktát habár nem kellett az egész szét volt dobálva. Minden lap máshol hevert, volt ami össze volt gyűrve.
Ideges voltam nagyon. Ha nem jön be Pietro akkor mindenki megtudta volna mi van abban a nyomorult papírkupacban.
-Köszönöm hogy szóltál.
De amint mondani akart valamit megszólalt a telefonomból a BVB-től az In The End. Felkaptam elsőre pedig ismeretlen szám volt.
-Igen?
-Jó napot kívánok! Amy Taylorral beszélek?
-Igen.
-A kórházból hívom az édesanyja és testvére életveszélyben vannak és az ön elérhetőségét tudtuk a közeli családból.
-Hogy mi? Bocsánat. Mi történt? -lefagytam és megállt bennem az ütő.
-Azt nem tudjuk pontosan a rendőrség is nyomoz.
-Rögtön megyek. Köszönöm.-és leraktam remegő kézzel.
-Mi történt? -kérdezte érdeklődve Pietro.
-A.. családom kórhàzban van. Le kéne tusolnom és gyorsan be kéne mennem Tonyhoz és a kórházba is.
-Segítek neked. Esetleg a fürdésben is kell? - nézett rám kaján vigyorral.
-Nem kell köszike. -és becsaptam a fürdő ajtót.
5 perc alatt letusoltam. Felvettem egy fekete pólót amin a BMTH logója volt. Egy fekete bőrgatyát egy fekete Convers cipőt és a hajam összefogtam.
Megfogtam az akta darabjait és egy táskát. Pietrot kerestem de ő sehol nem volt. Valaki pedig megfogta a csípőm. Csak ő lehet és csak ő volt.
-Na mehetünk?
-Igen.
Gyorsaságával kb. 2 perc alatt Tonynál voltunk pontosabban az irodájában is.
-Tony!!Tedd le azt a nyomorult telefont.- idegeskedtem.
Benyitottam hát. Kivettem a kezéből a telefont beleszóltam és mondtam hogy majd később beszélnek.
-Te ilyet itt nem tehetsz.-kezdte.
-De tehetek ha a családomról van szó!-nagy hanyagsággal lecsaptam elé az aktát ami maradt.-Nem kellett volna elhoznod. És a családom haldoklik valamitől. Vajon mitől? Miattam!
-Sajnálom. Megnézem mit tehetek értük.
-Köszönöm.
Kirontottam az épületből és Pietrohoz siettem aki egy motornál várt.
-Ejha ezt honnan loptad?
-Csak kölcsönvettem.
-Na gyerünk majd visszahozzuk.
Felültem mögé és irányítottam merre menjen.
A kórháznál egy elit csapat várt rám.
Ez már most rosszul kezdődik ha nem nézek rájuk talán fel se tűnik nekik. Megfogtam Pietro kezét mintha egy pár lennénk.
-Jajj drágám lehet megállapítják hogy fiú vagy lány.-mondtam kacsintva de nem vette az adást.
Ekkor megsimogattam a hasam és azonnal kapcsolt.
-Remélem fiúnk lesz de...
-Jó elmúlt a veszély- vágtam bele a szavába.
Siettem a recepció felé hogy megmondják hol van édesanyám és a nővérem.
-Jó napot kívánok! Amy Taylor vagyok reggel hívtak hogy baj van és az anyukám itt van a kórházban a testvéremmel.
-Igen. 4. Emelet 123. Szoba.
-Köszönöm.
Mikor ezt kimondtam már fent is voltam az emeleten hiszem Pietro kezét mindig fogtam és gyorsan felszáguldott velem.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.
Bekopogtattam a szobába és nem jött válasz. Lenyomtam gyengéden a kilincset és Pietrot is beinvitáltam. A szobában két ágy volt, egyik anyáé másik a nővéremé. Csak a gépek kattogása törte meg a csendet. Anyára néztem kómában volt és egy lélegeztető gép tartotta életben, teste tele foltokkal. Megsimogattam a kezét de nem reagált. Szőke kócos srác némán állt mellettem.
-Hoznál egy üveg vizet? Vagy legalább 2 kéne ha felkelnének.
-Persze. Hozom.- és szépen lassan kisétált. Most nem volt gyors érezte hogy picit egyedül szeretnék lenni. A kórház jellegzetes szaga mély nyomot hagyott bennem kicsiként és most hogy itt vagyok újra élem. A szemben lévő ágyhoz sétáltam a nővéremhez. Nála is voltak csövek de kevésbé sérült meg, neki is megsimogattam a kezét és kinyitotta szemét és száját.
-Szia!-suttogtam könnyekbe fullva.
Ő csak mosolygott rám.
-Minden rendben lesz. Kérsz valamit?-próbáltam kedvébe járni.
-Amy...-suttogta- vigyázz.. magadra...nagyon...
-Rendben-simogattam meg a fejét és egy testvéri csókot leheltem homlokára.
-Kérsz vizet? Egy picit?
Ő csak bologatott.
Egy szívószál és egy pohár volt az asztalon. Az előbb nem volt ott.
-Köszönöm Pietro el is felejtettem.
-Kérlek.
Kinyitottam a rózsaszín kupakos vizet amit szintén ő hozott.
-Csak óvatosan!
-Amy nem vagyok kisgyerek!-suttogott idegesen.
-Tudom de most csak rám és apára számíthattok. Itthagyok egy telefont ha bármi van esetleg baj vagy bármi szomjas vagy csak hívj és itt leszek!- elköszöntem tőle és anyától. Hagytam őket pihenni amint kiléptem Tonyval voltam szemben.
-Hello Tony. Hát te?
-Hozzád jöttem... nem kellett volna odaadnom az aktát és már sokan tudnak róla... el kell mondanunk. És nem találod ki hogy ki tette ezt.
-Na?-én csak hallgattam és egyetértettem Tonyval hogy el kell mondanunk ma este.
- A barátaid csak ők nem tudják hogy az aktában mi van. A fekete ruhás barátocskáid.
-Gondoltam...
-Na gyertek hazamegyünk. Ja és az elit csapatot kerüljük.
-Nem! Van egy tervem.
...
Kiértünk a fotocellás ajtón.
-Apa ugye te is boldog vagy? Lesz egy gyönyörű lány unokád!-mondtam Tonynak aki vigyorgott mint a vadalma.
-Persze kicsi lányom el se hiszem.-műkönnyek csordultak sárga szemüvege alatt.- Te pedig vigyázol a drágáimra.-nézett a hidrogénszőke ''apára''.
-Remélem nem ilyen haja lesz.
-Apa ez gonosz volt.
-Hölgyem segíthetünk?-lépett elém egy az elit csapatból.
-Nem köszönöm! Most tudtam meg hogy lesz egy kislányom! Hát nem csodás?-dobtam be magam.
-Vigyázzon magára!-és a kezemre tett valamit.
Mikor kellő távolságba kerültünk megnéztem mit rakott a kezemre. Egy kép mikor kicsi vagyok a háttérben anya és a nővérem a kép 1939-ben készült.
-Tony...-ő még mindig nevetett de mikor kezébe vette a képet már nem mosolygott- erre nem emlékszek pedig az összes képet láttam magamról!
A kocsiban némán ültünk. Féltem az estétől. Berohantam a szobámba és levágtam magam az ágyamba.
A tegnapi nap nagyon jó volt bezzeg a mai valami borzasztó. Kicsoszogtam a szobába és egy pohár jó forró teát csináltam. Mikor mentem vissza majdnem neki estem Stevenek és a kezemre löttyent egy kis tea.
-Jaajj jól vagy?-kérdezte aggódó hanggal és szemmel.
-Persze! Mi történt?-néztem a gyönyörű szemeibe.
-Ez a tea tűz forró! Nem éreztél semmit?
-Nem nem éreztem és nem is látszik meg.
-Amy az emberek ezt nem bírják. Mi vagy te?
-Hosszú történet este úgy is megtudod.
-Tudd nekem mindent elmondhatsz!- simogatta meg a fejem és aztán teástól a karjaiban kötöttem ki.
Felnéztem rá és azok a kém szemek rabul ejtettek.
-Steve.. én.. vagyok...-és próbáltam kinyögni hogy mi is vagyok de nem hagyta. Az arcomat fogta és az ajkát az ajkaimra tapasztotta engedélyt nem kérve behatolt a kapun azaz ajkaimon. Életem első csókja egy teával kezdődött. Zavartan néztünk egymásra mikor levegőhiány miatt váltunk szét.
Fülig pirultunk mind a ketten. Beleittam a forró teámba.
-Finom a tea.-elindultam a szobám felé mielőtt becsuktam az ajtót a konyhába néztem és csak állt ott és rázta a fejét.-70 év után is nagyon jó.-mosolyogva becsuktam az ajtót és hallottam amint nagyot nevet.
Félek hogy mi lesz este... mindenki megtudja mi vagyok. Milyen szörny...vagy égi áldás...

Mostanában ritkán fogok kirakni egy-egy részt mivel a suli lefoglal. Köszönöm hogy ennyien olvassátok mai napig! Sziasztok! Remélem tetszik ez a rész is. 😊😉❤