Nemsokára elindultatok az érkezőkocsik felé. Mégmielött benyitotatok a helyiségében egymásra néztetek és vettetek egy nagy levegőt. Izgultatok nem is kicsit hiszen mégis csak az első benyomás a legfontosabb. Bent nyüzsgőt az élet! Barátok beszéltek vagy éppen szivatták egymást mindenki boldog volt. Senki nem figyelt fel az érkezésetekre, mindenki csinálta tovább azt amit elkezdet. Ti viszont felfigyeltetek egy kupacra. Ott senki nem hangoskodot, mindenki előkelőként viselkedik. Mintha ők szarták volna a spanyol viaszt. Egyszerűen fenhéjázoak voltak. Többet nem is foglalkoztatok velük, bár furdalta az oldalatok a kíváncsiság. Kikértétek a mai menüt és kerestetek két szabad helyet ahova leülhettek. Találtatok is két szabad széket bár az az asztal ahol ezek voltak ott már ültek. Két fiú és egy lány. Oda mentetek majd megkérdeztétek hogy:

- Szabad ez a két hely? - kérdezted mert, Mino nem szeret az idegenekkel beszélni.

- Persze. - válaszolta a szöke fiú egy mosoly kíséretében. - Engem Nicolas-nak hívnak de, mindenki csak Nic-nek hív. Ő itt Fanni, ő pedig- itt a másik fiúra mutatót - Tomi.

- Sziasztok! - köszönetetek kórusban. Én (T/N) vagyok, ő pedig Mino. - mutattál barátnődre aki melletted ált. Le tettétek a tálcát a benne lévő élettel együtt és leültetek. A mai menü rántott hús és risz volt, választható salátával és üditővel. Te narancslevet és kukorica salátát kértél az ebédedhez. Miközben ettetek jól elbeszélgettetek egymással. Magnyugodtál hogy, lettek barátaid. Mert ugye a suli nem buli barátok nélkül.

*****
Itt EnikKun3 köszönöm a figyelmet. Sziasztok.