A peronon áltatok és nagy ölelések közepette bucsuzkodtatok egymástól a családoddal. Reggel nagy meglepetésedre sikerült időben elkészülnöd így most volt időtök búcsúzkodni. A ládáidat már elrakodták így márcsak neked kellet felszálni a vonatra. Lassan indulnod kellet így, egy utolsó puszi és sziasztok után felszáltál a járműre ami egyenesen az akadémiához visz téged és a leendő társaidat. Miután találtál egy üres kabint leültél és vártad az indulást jelző kürt hangját. Erre nem is kellet sokat várnod mert,  körülbelül 2 perculva meg is szólalt. A vonat pillanat után el is indult. Aztán a vas szörny döcögve haldt az útján egyenesen az akadémia felé. Be bobiskolhattál mert, mikor kinyitottad a szemed már nem voltál egyedül a kabinban. Volt ott még rajtad kívül egy hosszú, szöke, kocsos hajú lány akin látszott hogy, rengeteget edzet. Lehet ő is alszik mert, csukva van a szeme? gondoltad. Nem foglalkozva vele bár furdalta az oldalad a kíváncsiság mégis inkább elő kerested a fülesed és beteted a kedvenc számod. Csak akkor hagytad abba mikor egy büfés kocsi ment el a kabin előtt. A családodból mindenki tudta hogy, mennyire édeszájú is vagy. Ezért hát szóltál a néninek aki a kocsit tolta hogy, álljon meg. A hölgy persze kedves mosolyal fordult feléd.

- Mit parancsol? - kérdezte. Olyan volt a hangja mint a nagymamádé akit nagyon szerettél.

- Két nem is inkább három tábla csokit és francia drazsét kérnék. - mondtad mosojogva hisz ezek voltak a kedvenceid.

- Rendben parancsolj. - adta oda azokat amiket kértél a néni, majd tovább ált. Bent a kabinban már csak akkor veted észre hogy, az idegen felébredt és téged nézet mikor kényelmesen lehuppantál a székbe ahol ültél.

- Szia, kérsz?- mutattad felé az egyik tábla csokit. Ő először furán nézet de utánna elmosólyodott és csak annyit válaszolt hogy:

- Igen kérek!

*****
Itt EnikKun3 köszönöm a figyelmet. Sziasztok.