Natsu vére forrt. Berontott Lucy szobájába, és felüvöltött.

-LUCYY!!!!!!!!-az ablakok beleremegtek a vérfagyasztó ordításba. A fákon békésen ücsörgő madarak ijedt szárnycsattogások közepette repültek el. Nem akartak tanúi lenni a vámpír ámokfutásának.

Natsu agyát vörös köd lepte el. Érezte. A lány szagát érezte mindenhol. Az édes vaníliaillat bekúszott az orrába, és lágyan simogatta. De az illat forrása sehol nem volt. Natsu szemei zölden villogtak. A fiú az ágy felé kapta a fejét. Egy pillantás alatt ott termett, és karmaival tépni kezdte az anyagot. Toll repkedett mindenfelé. Natsu kettétépte a párnákat, majd ököllel az ágykeretre vert, ami nagy nyögés közepette megadta magát, és kettéhasadva roskadt össze. A fiú azonban még nem végzett. Az ablakok mellett termett, és lerántotta a súlyos brokátfüggönyöket. Az anyag nem sokáig állt ellen az őt szaggató karmoknak, és nemsokára ezredmagában hullott a földre, halkan, cafatokban. A vámpír őrjöngött. Meglátta magát az ablak üvegében. Ökle lendült, és az üveges felület ezer millió kristályra robbant szét. A darabok felhasították Natsu bőrét, ám kis felületi sérülések hamar beforrtak. A fiú pedig tovább tombolt. Felugrott, és kitépte a díszes csillárt a mennyezetből, majd földhöz vágta. Leszaggatta a gardrób ajtaját, és bevetette magát a ruhák rengetegébe. Mindenhol Lucy illata üldözte. Natsu a körmeivel és fogaival tépte a ruhákat, és egyre jobban elvesztette az eszét. Meglódult a tükrös asztalka felé, ahol Lucy a kincseit tartotta, amikor kék villanás következtében Juvia állta az útját. A szobalány kezében kés volt, amivel vágást ejtett az alkarján. Natsu orra megtelt a vér illatával. A fiú szemei a karmazsinvörös folyadékra fókuszáltak, ami nagy, meleg cseppekben folyt le a lány fehér karján. A vámpír ösztönei beindultak, és automatikusan a vérző szobalányra vetette magát. Fogait belemélyesztette Juvia szabadon hagyott nyakába, és mohón kezdte szívni a vért. A kövezkező pillanatban a vállába szúró fájdalom hasított, és elvált a lány nyakától. Meglátta a szolgáló kezében lévő tűt, majd mint egy fa, eldőlt.

-Lucy.....-suttogta még halkan, majd elsötétült előtte a világ.

********************************************************

-Kelj fel, Natsu!- Erza hangja átvágta a sötétséget, ami a nyugtató hatására ellepte Natsu agyát. A fiú magához tért, és dühe is visszatért.

-Emgedjetek! Megölöm őket! Megölöm mindet!!!-üvöltözött, és hánykolódni kezdett. A társalgóban voltak. Natsu a galéria egyik tartóoszlopánál állt, és vastag, nehéz láncok szorították le. A fiú teljes erejét megfeszítve próbált szabadulni, de a gránit nem engedett.

-Engedjetek el!!! Lucynak szülsége van rám!!!-ordította, ám ekkor egy kéz csattant az arcán. A teremben csönd lett. Gray elképedve nézett, még Laxus is levette a fejéről a fejhallgatót. Erza arcán büszkeség látszott nyomokban. Gajeel arcán meglepettség villant.

Natsu feje oldalracsuklott a pofon erejétől. Zöd szeméből kihunyt a gyilkos vágy, és a helyét a meglepődöttség vette át.

-Míg hisztizel, Lu-chant.......ki tudja, milyen szörnyűségeket csinálnak Lu-channal!! Legyél már egy kicsit felnőtt, Natsu!- Levy könnyes szemekkel meredt a vámpírra, akinek arcán ott díszelgett a lány tenyérlenyomata. A cselédlányból kitörtek az érzelmek. Nem használta a sama jelzőt sem. Juvia, aki Natsuból szedegette ki a szilánkokat, meglepetten figyelte őket. A rózsaszín hajú fiú elismerést látott csillanni a zafír szemekben. Ismét Levyre emelte a tekintetét, aki szipogva törögette a szemét, majd metszően a szemébe nézett.

-Nem fogok bocsánatot kérni! Épp elégszer tettem, és most nem az én életem forog kockán! Hanem Lu-chané! A menyasszonyodé!-az alacsony, kék hajú lány elszántan vágta Natsu fejéhez a szavakat. Szemei még mindig könnytől csillogtak, de láthatóan felülkerekedett félelmén. A fiú lehajtotta a fejét. Senki nem szólalt meg többet, és a feszültség kígyóként tekeredet körbe a jelenlévőkön.

-Levynek igaza van. -törte meg a csendet Erza. A nő felállt a fotelből, majd Natsu láncaihoz lépett. Ököllel rávert egyet a fémre, mire a súlyos vas hatalmas csörömpölés közben a földre hullott. Natsu érezte, hogy újra képes mozogni. Juvia felállt mellőle, és összehajtogatta a kis zsebkendőt, amibe az ablaküveg szilánkjait gyűjtötte. Natsu hálásan nézett a lányra, majd levágódott az egyik fotelbe.

-Szóval visszaszerezzük Luc...-kezdte, de a zafír szemű szobalány nem hagyta, hogy befejezze.

-Megmentjük. Megmentjük Lucy-samá, Natsu-sama. Ő nem a tulajdonod.-Juvia hangja figyelmeztetően csengett, mkre Natsu elhúzta a száját.

-Rendben....akkor megmentjük Lucyt..mi a terv?

Erza egy alaprajzot hozott elő. Leterítette az asztalra. A papíros szélén írás volt. Sabertooth birtok. Natsu tekintete ismét elsötétült.

-Ők voltak mi?-kérdezte, hangja remegett az indulatoktól.

-Everék nemrég tértek vissza, és megerősítették. Lucy illata ott koncentrálódik a legerősebben. Lassan elérkezik a szertartás ideje. Ha addig nem hozzul vissza.....-Laxus felült. Natsu lehunyta a szemeit. Tudta mi következik.

-Nem hagyom, hogy újra megtörténjen.-mellkasából morgás szakadt fel.

********************************************************

Lucy egy sötét szobában tért magához. Fázott. Egész testében reszketett. Megpróbálta átkarolni magát, de a csuklóját nehéz bilincsek tartották a magasban. Szőke haja kiengedve omlott a hátára. Ruhája több helyen is meg volt szaggatva, de még valamennyire rajta volt. Lábai és kezei azonban bilincsbe verve, egy falhoz voltak láncolva.

-Ho....Hol vagyok....-Lucy szeme kétségbeesetten tágult nagyra, és a barna íriszek végigpásztázták a helyiség minden szegletét. Nem egy szokványos cella volt. A szoba négy vastagnak tűnő falból állt, és egy ajtóból, aminek túloldaláról fény szűrödött be. Lucy szeme lassan hozzászokott a  fényviszonyokhoz, így a lány meglátott még pár nem túl bizalomgerjetsző tárgyat. Az egyik fal elé asztalka vol állítva, rajta különböző ezközök feküdtek. Lucy felismert párat. Pengék, tőr, kések, korbács, és hasolní kínzóezközök alakját vette ki.

-Ne...ne...Natsu...valaki...kérlek!-Lucy szeme riadtan kerekett el. Könnyei peregnek kezdtek. Az ajtó pedig kinyílt, fénnyel árasztva el a szobát.

-Üdvözöllek a Sabertooth birtokon, Lucy!-Sting arcán kegyetlen mosollyal közeledett a lányhoz.

-Sti....Sting?- Lucy hangja félelemtől remegett. Nagyon is jól emlékezett ezekre a szinte felfaló szemekre. Torka elszorult, ahogy visszagondolt arra az estére. Ám nem sok ideje volt a gondolkozásra, mert Sting előtte termett.

-Mit is mondjak? Natsu jól választott!-a fiú kihútott egyet Lucy tincsi közül, majd a tenyerén végigfuttatta a hajat, és az orrához közel tartotta. Mikor a tincs visszaesett, a vámpír Lucy nyakához hajolt.

-Nem tudok ellenállni....-majd Lucy érezte az ismerős, szúró fájdalmat, majd az egyre erősödő, lüktető érzést. Szemét szorosan összeszorította, ám mit sem ért. Sting keményebben ráharapott, mire a lány szemei kipattantak, ajkát pedig fájdamlas sikoly hagyta el. Könnyei megállíthatatlanul peregtek, ami láthatóan még jobban felizgatta a vámpírt. Sting nem állt meg egy pontnál. Kirántotta fogait a lány nyakából, majd kicsit lejjebb haladt, és a kulcsont fölött vájta bele agyarait ismét a lány bőrébe. Lucy ismét felsikított, és hánykolódott a fájdalomtól.

-Kérlek!! Neeeeee!!!-hangja könyörgően, szenvedően csengett, de a szavai mintha nem érték volna el a szőke szörnyeteg füleit. A vámpír egyre lejjebb haladt,majd áttért a másik oldalra is. Aztán hirtelen lehajolt, és szabaddá tette Lucy combajit. A lányt jeges rémület járta át, makkd eddig ismeretlen fájdalom hasított a testébe. A fiú fogai a combja belső oldalába mélyedtek, és mohón szívták a vért. Lucy görcsösen rángatózni kezdtett, és megpróbálta lerúgni magáról a vámpírt, ám az szorosan tartotta a lábát.

-Isteni vagy........-állt fel Sting nemsokára. Szemei izzottak, szája sarkából kis vérpatak csörgedezett le. A vámpír nyelvével körbenyalta a száját, majd ismét közel lépett.

Lucy agyára sűrű köd ereszledett. Észlelte, hogy a vámpír leszállt róla. Már nem próbált ellenállni. Tehetetlenül lógott a falon. A csuklóját dörzsölő bilincs okozta fájdalom bizonyította, hogy még eszméleténél van. Fejét megtörten lógatta lefelé, így arcát teljesen eltakarta hosszú, szőke haja. Nyílt az ajtó, és Lucy fényt észlelt a szemét eltakaró sűrű hajfüggöny mögül. Ugyan a szobát egy kis izzó bevilágította, de az újonnan betóduló világosság más volt.

-El ne ájulj!-egy kéz csattant az arcán. Lucy számára ismeretlen volt a hang. Felemelte a fejét, és új erőre kapva kihívóan nézett az újonnan érkezett szürke szemébe. Egy nő volt az. Hosszú, fekete haja fényes tincsekben omlott a hátára, vérvörösre vestett ajkain gúnyos mosoly pihent. Kegyetlen szép volt. Dús idomait kiemelő kék ruhája fölé fehér szőrmét húzott, és közelebb lépett Lucyhoz.

-Íme a híres Lucy Heartfilia! A lány, aki ellágyította a vámpírok egyik legkegyetlenebb tagja, Natsu Dragneel szívét. A következő Heartfilia. -a nő közelebb hajolt a lányhoz, és a fülébe súgott. -Isteni az illatod szivi! Látom Sting már kóstolgatott!-azzal végignyalt a szőkeség egyik frissen szerzett harapásnyomán, ami csípni kezdett a nő nyelve nyomán. Lucy egy villámgyors mozdulattal a vámpír felé lendítette a fejét, majd lefejelte.

-Te kis cafka....-sötétült el a fekete hajú nő tekintete, majd az asztalhoz lépve leemelt egy pengét. Szürke szemeiben kegyetlen fény csillant.

-Sting, a szájpecket!-vetette oda a szőke hajúnak, aki eddig a falnak támaszkodva figyelte a jelenetet.

-Igenis, Kisasszony!-vigyorodott el a másik vámpír, majd az asztalhoz lépve felemelte az említett tárgyat. Közelebb lépett a lányhoz, aki a fejét dobálva, és hangosan segítségért kiáltozva próbált ellenkezni. Ám a vámpírkezek erősebbnek bizonyultak.

-Így ni! Mostmár visíthatsz szabadon, Lucy!-Lucy nem ismerte még a szájpecket. De ahogy Sting a kis golyót beerőszakolta a szájába, majd a szíjakkal szorosan rögzítette a fejéhez, megértette a használatát. A vámpír arrébb lépett, helyet adva a másiknak.

-Elnézést, még be sem mutatkoztam! Minerva Orlando vagyok, a Sabertooth család vezetője! Olyasmi, mint nálatok....Titania Erza Scarlet!-tagolta Erza nevét a Minervának hívott szörnyeteg, majd megnyalta a kést, és közel lépett Lucyhoz.

-Sok rajtad a ruha, drágám! Így nehezebb lesz belevágni abba az imádnivaló kis fehér bőrőcskédbe!-döntötte el a fejét továbbra is mosolyogva Minerva, majd egy mozdulattal leszaggatta a lányról a ruhát. Az anyag megadta magát a túlerőnek, és cafatokban hullott le a lányról. Lucy szemei kitágultak, és takargatni próbálta fehérneműbe bújtatott testét Sting éhes szemei elől. Minerva azonban közelebb lépett.

-Milyen formáska vagy! De engem jobbam érdekel a véred színe!- a nő szemében eszelős fény csillant, majd a kés hideg pengéjét végighúzta Lucy karján. A lány összeszorított szeméből könnyek buggyantak ki, szájából elfojtott sikoly tört fel. Minerva végignyalta a sebet. Lucy szemei kipattantak, és a lány hánykolódni kezdett. Csakúgy, mint legutóbb, a vámpír nyála égetni kezdte a friss sebet. A maró érzés nem hagyott alább. Mintha sóval hintették volna meg a vérző felületet. Lucy könnyben ázó szemeivel Minervát kereste. Tekintetét belefúrta a vámpíréba. A barna íriszekben még mindig tűz lobogott.

-Nem elég fájdalmas mi? Igazad van. Akkor folyamodjunk ehhez a kis drágasághoz.-lépett az asztalhoz Minerva, majd egy korbácsot vett elő. A kínzőezköz végén kacskaringós mintákkal díszített rész volt, és ebből lógtak ki a vékony és vastag, hosszú bőrdarabok. Minerva csapott pár próbát a levegőbe, majd Lucy felé suhintott.

-Hmmmm!! Neghhhhh!!!!! Ghwww!!!-a lány összerándult, szemei nagyra tágultak. Pár újabb könnycsepp csorcult le a lány meggyötört arcán. A bőr csapása fájdalmasan égette a bőrét, de lassan alábbhagyott. Ám jött a következő, majd a következő. Minerva újra és újra lecsapott a korbáccsal Lucy egész testére. A lány hasa, combja, karja, melle, lába tele volt piros csíkokkal. Lucy hánykolódott, és minden egyes ütés után összerándult. Szája sarkából a pecek mellett nyál fojt ki. Néhány seb már vérzett. A sok ütés következtében a bőr felszakadt, és kegyetlen, csípő érzéssel kínozta a lány testét.

-Sting! Vedd ki a szájpecket!-utasította Minerva a fiút. Lucy érezte, ahogy a szája megszabadul az erőltetett kifeszítettségből, és levegő után kapkodva hörgött. Köhögőroham tört rá, és a lány vért köpött a padlóra.

-Te rohadék.....-suttogta Lucy. Teste verejtékben úszott, és egész lényét marta a fájdalom. A lány nem értette. Nem értette, miért kínozzák.

-Mit mondasz nekem, drágám?-hajolt közel Minerva. Lucy összegyűjtötte minden erejét, és arcon köpte a vámpírt. Minerva hátrahőkölt, és keze nagyot csattant Lucy arcán.

-Rohadt szuka!!!-sziszegte fogai között, majd megvetően kiegyenesedett.

-Majd meglátjuk, ilyen leszel e pár óra múlva is!-köpte a szavakat, majd kisétált. Sting odasétált Lucyhoz, és ujait végigfuttatta Lucy összekócolódott haján.

-Isteni illatod van.....-a fiún láthatóan borzongás futott végig, mire Lucy undorodva elfordította a fejét.

-Sting!-hallatszott odakintről, mire az említett vámpír sietős léptekkel távozott.

A lány elengedte magát. Nem törődve vérző, kisebesedett csuklójával, csak lógott a bilincseken. Már nem igazán érezte a karjait, mivel a vér mind kifutott belőlük. Lucy szemei üvegesen meredtek a semmibe.

Lucy elméjére köd szállt. A lány magatehetetlenül lógott, és elméje lassan elhalkult. A gondolatai leálltak, és csak arra koncentrált, hogy ne ájuljon el.

Lucy nem tudta mióta lógott ott. Már nem igazán érzett fájdalmat, az időt a földre cseppenő vér-és verejtékcseppeken számolta.

Pár óra elteltével lassan nyílt az ajtó. Egy fehér fej jelent meg a résben, akinek személyében Lucy felismerte, ha nehézkesen is, a fogadáson megismert Yukinot.

-Lucy-sama......-a lány szemei kikerekedtek a félelemtől.

-Yu......Yu-yukino......-san.......-suttogta nehézkesen Lucy. A fehér hajú odasietett hozzá. Szeméből könnyek peregtek.

-Sajnálom Lucy-sama......úgy sajnálom........Sting-sama.....Minerva-sama......-Yukino szomorúan nézett a lányra. Letépett pár darabot a ruhájából, és az anyagdarabkákkal nehézkesen körbekötötte Lucy csuklóit és bokáit.

-Így nem dörzsöli annyira....a bilincs....-suttogta. Majd letépett még egy darabot, és a falhoz lépett. Egy kis csap állt ki a falból, Yukino pedig megnyitotta. Egy tálkába, amit ott talált vizet töltött, és előbb megitatta, majd gyorsan lemosta Lucy sebeit. A lány hálásan nézett a törékeny lányra. Ám ekkor Sting hangját hallotta meg.

-Inádni fogod, Rogue! Istsni a vére!-harsogta már messziről a vámpír. Lucy látta, hogy Yukino szemeiben rettegés csillan. A lány felpattant, és gyorsan eltűntette a nyomokat, majd Lucy fülébe suttogott.

-Kèrlek, bírd ki, Lucy-sama....ígérem, segítek....-súgta nagyon halkan, majd gyorsan elsietett.

********************************************************

Natsu a szobája erkélyének párkányán ült. Fejét nekidöntötte a kőnek, és a holdat figyelte. Dühe belülről emésztette, de arcán hűvös kifejezés ült. Kezében egy kis könyvet forgatott. A kertet figyelte. A rózsák tökéletes rendben virágoztak. Sehol egy kis gaz, vagy elhullott levél. Tökéletes. Akárcsak a vámpírok.

-Meddig akarod még olvasgatni Lucy naplóját?-érkezett meg mellé Gray. A fiú elhelyezkedett a párkány másik oldalán, és onnan fúrta szemeit Natsuéba. A fiú csak felmordult, és visszanézett a holdra.

-Meddig akarsz még zavarni?-morgott halkan. Gray erre felnevetett, majd ismét elkomorodott.

-A hold nemsokára teljes......-mondta.

-Vettem észre!-horkan fel Natsu, mire a fekete hajú dúhös pillantást vetett rá.

-Ez nem vicc! Lucy élete a tét!-sziszegte.

-Tudom. -morogta Natsu. Leugrott a kőkorlátról, és visszasétált a szobájába. A falon lévő festményt megvilágította a hold. A képen egy szőke hajú lány mosolygott. Barna szemei élettel telve csillogtak, ruhája kifogástalan, frizurája tökéletes. Mosolya angyalian ragyogott le a képről. A képet alá is írták. Layla Heatrfilia. Natsu fejét a hideg falnak döntötte.

-Sajnálom, Layla-san.....nem tudtam vigyázni rá.....-suttogta megtörten.

Sziasztok! Annyi kihagyás után megérketem az új résszel! Remélem, nem várattam túl sokat!><'

Remélem azért ne sikerült olyan durvára, hogy az balakit felzaklasson. Én jól bírom az ilyet, de nem tudom ti hogy viszonyultok ehhez... :/

Láthatóan beindult a cselekmény is, végre valahára. Remélem, felcsigáztam az érdeklődéseteket, legalább annyira, hogy kivárjátok a követekző részt is! ;D

Ha tetszett, nyomjátok meg azt a kis csillagot  ott lent! ;D

És meg ne feledkezzünk arról, hogy tegnap volt Eren szülinapja! Boldog szülinapot Eren!!😍😍😍😍

Mei-chan és Shiro-chan