December 24.-e napján az égből ismét hullani kezdett a hó. Már napok óta esett, újabb, és újabb rétegekkel bevonva a tájat. Lucy a szobájából nézte a hópelyhek észveszejtő táncát. Kislánykorában imádta a havat. Mindig együtt játszott kinn az anyjával, és az apjával, majd utána Makarowékkal. Ez a fehér, hideg csapadék mindig jó érzést keltett a lányban, és ez most sem maradt el. A szőke lány kisétált az erkélyére, és hagyta, hogy a hókristályok az arcára hullva feledtessék vele a nyomasztó gondolatokat, amik már hetek óta, a fogadás estéje óta gyötörték.

"Mavis Vermillion egy fiatal lány volt még, amikor megalapította a Faity tail céget. Elmés, csinos, fifikás, ravasz, és kiváló taktikus képességekkel ellátott nő hírében állt. A cége kiválóan működött, és egyre magasabbra tört a ranglétrán. Aztán Mavis megkapta a bárónő kitüntetést, és az arisztokraták köreibe is belépést nyerhetett. Nem sokkal később megismerkedett az kor egyik legyveszélyesebb emberével, Zeref Dragneellel, és egymásba szerettek. Mavis és Zeref keze alatt tovább virágzott a Fairy tail, miközben a család egyre népesedett. Mavis és Zeref az esküvőjükre készültek, amikor megtörtént a baj. A birtokra betörtek, és Mavis Vermilliont az éj leple alatt halálosan megsebesítették. A fiatal nő élete tragikusan ért véget. Vőlegénye mély szomorúsággal gyászolta, és felépítette a Tenrou kolostort, ahova elhelyezte elhunyt menyasszonya sírját.
A kolostor utána Makarow Dreyar kezébe került, aki azóta is hűen őrzi a "Tündér taktikus" sírhelyét. " -emlékezett vissza Lucy arra a cikkre, amit a könyvtárban tartogatott egyik régi újságban talált. Valamint eszébe jutott az a könyv is, amit az egyik padlólap alatt lévő kis mélyedésből szedett elő. Mavis Vermillion naplója írták az aranyozott betűk. Lucy tudta, megtalálta amit keresett. Viszont ne merte kinyitni a naplót. Tartott attól, amit talál majd.

Ekkor egy kék cica ugrott a vállára, majd egy villanás kíséretében a cica emberi alakot öltött.

-Lucy? Mit keresel itt? Megfázol?-termett mellette egy kis kék fejecske. Happy egy takarót terített a szőke lány vállaira, aki hálásan simogatta meg a kisfiú fejét. Nemrégiben Gajeellal, és a kis árva kék hajú fiúcskával is megismerkedett. Az egyedüli, aki még mindig nem mutatott semmi jelet a közeledésre, az Laxus volt. A férfi mindig zenét hallgatott, és még szinte egyszer sem szólt Lucyhoz.

-Csak csodáltam egy kicsit a havat!-válaszolta Lucy, majd gyorsan besiettek. Lucyt kizárta a hideget, és az ágyára kuporodott. Maga alá húzta a lábait, és hagyta, hogy Happy az ölébe feküdjön. A kék hajú fiú nagyon megkedvelte Lucyt. Rendszeresen elvárta, hogy a szőke hajú olvasson fel neki, és sokszor társasjátékokat is játszottak együtt. Lucy megtudta, hogy Happyt még nagyon kicsi korában fogadta magához a Fairy tail család, és hogy azóta velük él. Valamint arra is rájött, gogy Natsu volt az, aki rátalált a kisfiúra, miközben játszott.

-Lucy....szomjas vagyok...nagyon!-nyöszörgött Happy, és könyörgően nézett a szőkeség barna íriszeibe. A lány a szemét forgatta, majd odatartotta a csuklóját a fiúnak. Happy óvatosan harapta át a lány bőrét, majd lassan, szinte fájdalommentesen kezdte inni a vért. Lucy először összeszorította a szemeit, majd a másik kezét felemelve simogatni kezdte Happy kócos kék üstökét. A fiú halk, morgó hangot adott ki. Lucy szerette hallgatni, amikor Happy "dorombolt". A fiú macskaszerű tulajdonságai megmaradtak akkor is, amikor emberi formában volt.

Happy nemsokára abbahagyta tevékenységét, és bocsánatkéróen nézett fel Lucyra.

-Semmi baj. Tudom, hogy szükségetek van a vérre. Ezért is tartjátok...a szolgálókat...-akadt el Lucy, és beleborzongott a tudatba, hogy azok a lányok, akik olyan kedvesen bántak vele, minden nap ki vannak téve a vámpírok szeszélyeinek.

-Natsu hív-kapta fel a fejét a kis vámpír, és fején megrezzentek a kék fülek. Egy egyszerű ember csak hajnak nézte volna őket, de Happy fején pamacsos, kék macskafülek meredeztek az ég felé. Ő egy különleges fajtája volt a vámpíroknak, egy alakváltó.

-Menj csak!-intett Lucy az elfutó macska után. Hátradőlt az ágyán, és a plafont kezdte bámulni.

"Natsu....azóta nem szólt hozzám....." gondolkozott szomorúan. A rózsaszín hajú vámpír a bál estéje óta egy szavat sem inézett Lucyhoz. A szőke lány pedig meglepődve vette észre, hogy hiányzik neki a vámpír. Hiányzott neki még az is, hogy leszidja. A szőkeség mindennel próbálkozott. Még a kezét is megvágta, hogy Natsu legalább a vérszagra felfigyeljen. De nem érte el a kívánt hatást, csak 3 rosszaló pillantást zsebelt be Graytől, Gajeeltől és Erzától.

-Hülye Natsu...-morogta, majd felült. -Minben segíthetek Gajeel?-kérdezte hátra se fordulva. Már egyre jobb volt abban, hogy észrevegye a szobájába belopózó vérszívókat.

-Ügyes vagy szöszi!-vetette le magát mellé Gajeel. Lucy megcsapta.

-Nem vagyok szöszi! És ki mondta, hogy befeküdhetsz az ágyamba?-kérezte.

-Hiányzik neked a Szalamandra?-hagyta figyelmen kívül Lucyt Gajeel, és kinyitotta az egyik szemét. Vörös íriszeivel fürlészően nézte a szőke lány arcát. Lucy egy ideig tartott Gajeel kemény, hideg szemeitől, de aztán megtalálta a melegséget abban a metsző vörös szempárban.

-Miért hiányozna egy ilyen idióta.....csak az zavar, hogy egyáltalán nem is szól hozzám! Levegőnek néz!! Már ne is haragudjon, de a menyasszonya vagyok, vagy mi?! Ha már szeretetet nem, figyelmet kaphatnék!-háborgott.

-Honnan veszed, hogy nem szeretetből választjuk a menyasszonyunkat?-kérdete hirtelen Gajeel. Lucynak torkán akadtak a szavak. A fekete hajú vámpír csukott szemmel feküdt, arcán nyoma sem látszott érzelmeknek.

-Ez..ezt hogy....érted?-kérdezte értetlenül.

-Felejtsd el!-ült föl Gajeel. -De ne hidd, hogy csak úgy rábökünk valakire, és azt mondjuk, hogy ő lesz a menyasszonyunk...-mormogta, és a szája elé rakta a kezét.

-Gajeel...te.. szereted Levyt?-esett le Lucynak. A fekete hajú bosszúsan ránézett.

-Bajod van?!-Lucy a fejét rázta, és arcán vigyor terült el. De mikor meglátta a vámpír szomorú arcát, lelohadt a mosolya.

-Szóval....mi lenne ha....mondjuk egy kicsit próbálnál kedveskedni neki?-próbálkozott a szőke lány. Gajeel rámelte a tekintetét.

-Retteg tőlem. Ha 3 méternél közelebb vagyok hozzá, látom rajta, hogy remeg. Így elég nehéz.-magyarázta reményveszetten. Lucy tovább próbálkozott.

-De talán megmutathatnád, hogy nem vagy te ilyen rossz! Kedveskedj! Levy elég alacsony. Ha látod, hogy valamit nem ér el, emeld fel, vagy vedd le neki! Ha látja, hogy gondoskodsz róla, biztos elfelejti a...szóval elfelejti a múltat.-tanácsolta Lucy. Rossz volt ilyen letörtnek látni a hatalmas vámpírt. Gajeel minden tekintetben ijesztő volt, de csak kívülről.

-Rendben...de honnan tudsz te ennyit, te lány? Hisz tudtommal még nem volt barátod? Vagy az öregember elcsavarta a fejed a kilostorban?-tért vissza a jókedv Gajeelba. Lucy morcosan nézett rá.

-Dehogy!! Csak sokat olvasok..-motyogta. Ekkor egy kezet érzett a fején. Gajeel rávigyorgott, majd megborzolta a haját.

-Kösz!-mondta még. Lucy szélesen elmosolyodott, és rlnevette magát. Kacagása betöltötte a szobát.

-Na megyek, meghódítom Törpillát! Te is öltözz lassan, mert Erza nem szereti, ha késel az ebédről!-köszönt el Gajeel, majd olyan hirtelen ahogy felbukkant, el is tűnt. Lucy még mosolyogva nézett utána, majd újra a gondolataiba burkolózott.

********************************************************

Ebéd után Lucy előhúzta a könyvet az ágya alól.

-Gyerünk...-suttogta, és kinyitotta.

Heló, kedves Layla!
Most biztos csodálkozol! Nem csodálom, hisz olvasol egy könyvet, ami nem tudod honnan került hozzád. De kérlek, olvasd végig! Lenne egy kérésem a számodra.

Lucy szemei elkereledtek. "Layla....a..anya?" gondolta csodálkozva.

Bemutatkoznék. Mavis Vermillion vagyok, vámpír. A Fairy tail család alapítója, és Zeref Dragneel menasszonya. Valamint elméletben halott.

Bizony. Az emberek megtámadtak, és leszúrtak, ami miatt, ha nem vámpír lennék, meghaltam volna. Így most itt vagyok. A Tenrou kolostorban. Itt minden olyan szép, és csöndes.

Lucy belepörgetett a lapokba. Többet akart tudni. Rettentő gyorsan olvasott. Mavis a kolostorról és annak felépítéséről mesélt. Ekkor viszont meglátott egy nevet, ami megállásra késztette.

Makarow Dreyar. Hogy megnőtt! Hisz ennek a kisfiúnak én adtam nevet! Most pedig itt van, felnőttként, és beköltözött a kolostorba. Vajon...nem. Ő nem vámpír. Csak az apja. Emlékszem még Yurira. Milyen makacs volt! Makacs és forrófejű! Ez a gyerek..mintha a szakasztott mása lenne. Yuri....hiányoztok!

-Yuri...ki az..csak nem...Yuri Dreyar?!-hitetlenkedett Lucy. A szőke hajú férfi képe ott függöt a kolostor egyik falán. Ő volt Makarow apja.

Vajon...vajon Makarow felismer? Oda kéne mennem hozzá..... Hisz engem hisz védőszentnek...meg kell tudnia....de nem. Várjunk még egy kicsit. Addig mesélek a Fairy tailről.

4-en voltunk. Négy vámpír, akik nekivágtak a világnak, majd családot, klánt alapítottak. Majd találkoztam Zereffel. Zeref. A legtökéletesebb férfi a világon. Szeretem őt, teljes szívemből, és úgy hiányzik! De most nem ez a történet. Szóval megalapítottuk mi négyen, majd Zereffel együtt 5-en a Fairy tail családot. Mi voltunk az első generáció. Én a "Tündér taktikus" feltornáztam a vámpírranglétrán a családunkat a csúcsra. Mi voltunk a vámpírtársadalom legmagasabb rangú családja. És aztán törtek ránk. Innentől nem tudom, hogyan tovább. Továb vezetem a vállalkozást innen, de Zeref sose mesél a kinti életről.

Lucy itt óújra gyorsítani kezdett. A sorok nem szóltak másról, mint a kolostorban töltött napikról, és Mavis cégéről. Aztán újabb érdekes részhez ért.

Makarow megtalálta Yuri feljegyzéseit, amit gondosan elrejtettem!! Megtudott mindent...elhatároztam, felfedem magam. De elkéstem...
A követlező napok egyikén egy lány költözött be a kolostorba. Körülbelül 17 éves lehet. Szőke haj, barna őzikeszemek és kedves arc. A neve Layla Hearfilia. És itt találkoztunk először. Éreztelek. Hallottam, éreztem, szinte látam a véredet. És kívántam. Különleges voltál. Olyan, akit vámpírnak teremtettek. Vagy ha nem vámpírnak, akkor egy vámpír menyasszonyának.

Lucy becsapta a könyvet, és bevágta az ágya alá. A szíve hevesen vert. Nem hitte el a sorokat. "Anyának...anyának mi köze van a vámpírokhoz?" a szőkeség szaporán vette a levegőt. Rápillantott az időre. Rendesen elszaladt. Lucy tudta, hogy este a karácsonyi vacsora után át kell adnia az ajándékait, amit nem rég, az egyik kimenője alatt vásáropt meg, abból a pénzből ami rejtélyesen került a fésülködőasztalára az egyik reggel. A szőke lány ezért gyorsan megigazította a ruháját és a haját, majd elővette a szekrényből a csomagokat.

Ott volt mind az 6 nagyobb doboz, valamint 8 kisebb dobozka. Lucy gondosan becsomagolta az ajándékokat. Ő maga készítette a őket, pár dolog kivételével. A Fairy tail család tagjai mind hógömböt kaptak. A kristálybúra mögött a folyadékban egy kristályszimbólum csillogott, minden gömbben más más színben. Egy furcsa, szokatlan alakú jel, amit Lucy Mavis naplója boritóján látott, valamint ahogy egy kicsot figyelt, szinte mindenhol. Ez volt a Faity tail család jele. A szőkeség pedig 15 ilyen alakzatot készítetett el. 6 nagyobbat, 7 kisebbet, és 2 igazáb picit. Mind más színárnyalatban pompázott. Erzáé vörös volt. Grayé egyészen sötét, szürkés-kék. Laxusé vibráló sárga, Gajeelé metálos vasszürke. Happyé aranyos világoskék. A 8 kicsi doboz pedig 7 melltűt és 2 mandzsettagombot rejtett. Juviáé zavírkék, Levyé égkék, Mirajaneé, Lisannáé és Elfmané hasonló, fehéres, Wendyé sötétkék, Canaé zöld, Charleé pedig halványrózsaszín.
Lucy büszke volt az ajándékaira. Gyorsan lesietett, és az enyhén túlméretezett fa alá helyezte a csomagokat, majd az ebédlő felé cette az irányt. Fejében még mindig Mavis naplója, és az abban talált mondatok kavarogtak.

********************************************************

-Lucy!-szólalt meg Erza az ünnepi vacsora közben. A szőke lány csodálkozva emelte fel a tekintetét.

-Mivel ez az első velünk töltött ünneped, kérlek, kívánj valamit! Akármi is az, ez a te karácsonyi kíváságod!-mosolygott szelíden Erza. Arcát megvilágították a gyerták, és vonásaiból minden rosszindulat hiányzott. Lucy megértette, hogy a karácsony nagyon fontos lehet a nő számára. Nyelt egyet, és Natsura nézett. Eszébe jutott a férfi ígérete.

-Re...rendben..-a szőke szépség mély levegőt vett, és elszántan nézett a vörös hajú úrnő szemébe -Szeretném meglátogatni a kolostort. Egyedül.-mondta ki egy szuszra, majd várt. Az ebédlőben csönd lett. Lucy hallotta, ahogy Natsu fogai nagyot csikordulnak, és érezte, ahogy a világító zöd szempár a bőrébe fúródik, de kitartóan Erzát figyelte. A nő lehajtotta a fejét, majd szelíden mosolyogva megszólalt.

-Rendben. De kérlek! Legalább egy valaki had menjen veled!-kérte kedvesen. Lucy bólintott.

********************************************************

A kocsi begördült a kolostor udvarába. A hold megvilágította a templomot, és árnyékot vetett mindenhová. Lucy szíve boldogan vert. Happy az ölében szunyókált. Mikor az autó beállt, a lány megvakargatta a macska fülét. A kék szőrgombolyag ásítva tápászkodott fel, majd egy pillanat alatt emberi alakot öltött.

-Ez lenne az otthonom, Happy!-szállt ki Lucy, és abban a pillanatban elsötétült körülötte a világ.

Sziasztok! Megérkeztünk a következő résszel is!😊 Reméljük minden kedbes olvasónk tetszését elnyerte! Köszönjül a több mint 1k olvasást, és a remgeteg csillagot, kedves kommentet! Nagyon aranyosak vagytok, mi pedig próbáljuk minnél gyorsabban hozni a részeket! Jó olvasát, így utólag is!