Lucy szíve hevesen vert. Lassacskán kimászott a fekete autóból. A kocsi elgördült, otthagya a lányt, kinek arcán rózsás pír ült.

-Jössz már?-Lucy felkapta a fejét a hangra. Natsu nézett vissza rá. A lány szíve újra nagyot dobbant. "Megvárt" gondolta boldogan. Mosolyogva bólintott egyet,majd gyorsan a fiú mellé sietett. Natsu egyszer csak behajlította a karját. Lucy meglepetten nézett a fiúra.

-Karolj belém!-utasította a rózsaszín hajú. A lány ismét elvörösödött. Eleget tett a kérésnek,és elegánsan hagyta,hogy Natsu vezesse az oldalán.

-Tégy úgy,mintha végtelenül szerelmes lennél belém! Végtére is a menyasszonyom vagy!-torpant meg hirtelen Natsu az ajtó előtt. Lucy szíve hevesen kezdett zakatolni.

-Rendben..-suttogta,és lehajtotta a fejét,hogy partnere ne lássa vöröslő arcát. Natsu benyitott a terembe. Illedelmesen köszönt az ajtónál álló inasnak. A szőkeség észrevette magát,és gyorsan leutánozta a férfi tettét. Natsu ekkor levezette a lépcsőn. Lent nagyon sokan gyűltek össze. Lucy riadtan figyelte az embertömeget,akik éhes hiénatekintettel méregették. A nők összesúgtak,a férfiak bírálóan figyelték mind őt,mind Natsut. Ekkor a mellette álló fiú rárakta a kezét az övére.

-Mindjárt jövök,babám! Addig keresd meg Juviát,jó?-nézett rá kedvesen. Lucy gyomrában felébredtek a pillangók. Ekkor Natsu felé hajolt,és adott egy puszit az arcára. Közben a fülébe suttogta.

-Keresd meg Juviát,és maradj mellette!-ez a hang már sokkal jobban hasonlított arra,amit a fiútól megszokott. Lucy bőrét perzselte a fiú forró lehellete,és a torka elszorult. Bólintott egyet,majd hirtelen felindulásból ő is adott egy apró puszit a férfi arcára. Natsu elhajolt tőle,zöld szemeiben csodálkozás csillant. Lucy intett egyet,majd a fürkésző szemek kíséretében elindult megkeresni a kék hajú szobalányt. Kis keresés után meglátta az ismerős fürtöket.

-Juvia!-sietett oda hozzá. A nő épp egy jól öltözött,kissé kövérkés úrral beszélgetett. Lucy észrevette,hogy a lány egy kicsit előrehajolva cseveg a korosodó férfival, hogy az enyhe belátást kapjon a dekoltázsába.

-Áh,Lucy! Bemutatlak Everluu-sannak!-egyenesett ki Juvia. Mosolyogva mutatta be egymásnak őket,majd a szeme sarkából a terem egyik része felé pillantott.  Lucy követte a lány tekintetét. A ponton,ami felé a szobalány pillantott Gray és Erza álldogált. Távolabb Gajeel és Happy beszélgettek, mellettül Laxus. Juvia most Lucyra nézett. A szőke hajú kiolvasta a zafírkék íriszekből,hogy menjem oda Grayékhez.

-Szóval Lucy-chan! Nem akarsz itt maradni velem és Juvia-channal?-kérdezte vigyorogva az emberke,mire Lucy illedelmesen elmosolyodott.

-Elnézést,de meg kell találnom valakiket! Áh,ott is vannak! Örültem a találkozásnak!-hajolt meg picit,majd elsietett. Még visszapillantot,és elkapta Juvia pillantását. A lány azt ünezte neki: Köszönöm!

Lucy átvágott a tömegen. Amikor odaért Grayhez,a fiú egy pezsgőspoharat nyújtott át neki.

-Juvia...-kérdezte Lucy. Gray lehunyta a szemeit,és elmosolyodott.

-Megköti az üzletet.-mondta egy kis éllel a hangjában. Lucy jobban szemügyre vette Grayt. A férfi szemeiben furcsa fény csillogott,ahogy figyelte a tömeg függönyén keresztül a Fairy tail "titkárnőjét".

Erza lépett oda hozzájuk.

-Natsut merre hagytad?-forgatta a fejét az úrnő,majd szemébe düh költözött. Szemét egy pontra szegezte,és mérges arcot vágott. Lucy megperdült,és egy végtelenül szokatlan kép tárult a szeme elé. Natsu a svédasztalnál állt,és a zsebét tömte kajával. Hitetlenkedve elnevette magát az aranyos és módfelet furcsa tevékenységen. Ekkor egy zöld szempár fúródott az ő barna íriszeibe. Natsu észrevette, hogy figyelik. Szeméből Lucy nem tudott mit kiolvasni,ám elpirult a fürkésző tekintettől. A fiú elindult feléjük. Lucy lehajtott fejjel motyogott egy sziát, majd próbálta csillapítani agyával versenyt futó szívét.

-Készr garnélát?-hajolt egész közel hozzá Natsu. Lucy felkapta a fejét,így az orruk összeért,és ajkukat csak miliméterek választották el. A lány szemei kikerekedtek,és hátraugrott. Az egyik lábban elbotlott,és elkezdett hátrafelé zuhanni,ám hátulról karok kapták el. A lány hátrakapta a fejét,és egy szőke hajú,metsző tekintetű idegent pillantott meg. A férfi szemöldökénél heg éktelenkedett,ezzel rémisztő hatást keltve. Lucy sűrűn szabadkozva ugrott el.

-E..Elnézést!-motyogta. Érezte magán az idegen pillantását. Ekkor egy kéz ragadta meg a vállát, és a következő pillanatban Lucy feje Natsu mellkasán koppant. Felpillantott a férfire. A rószaszín hajú arcán félelmetes arckifejezés ült. Szemei fenyegetően, ellenségesen villogtak a szőke srácra.

-Köszönöm hogy elkaptad a menyasszonyomat, Eutcliff!-nyomta meg Natsu a menyasszony szót.

-Semmiség. Kisasszony! Sting Eutcliff!-hajolt meg a szőke Stingként bemutatkozó férfi. Miközben Lucyra villantotta mosolyát,a lány meglátta rendellenesen nagy szemfogait. "Vámpír!" érte áramütésként a felismerés.

-Sting-sama!-szólította valaki a vérszívót,majd egy rövid, fehér hajú lány vált ki a tömegből. Hasolnított Lisannara, az egyik szolgálólányra,ám nagy barna őzikeszemekkel pislogott kékek helyett.

-Áh,Yukino! Megyek már! Csak találtam valami érdekeset!-indult el,majd hátranézett,és Lucyra kacsintott. A lány elkerekedett szemekkel nézett utána. A fehér hajú lány tekintetében szomorúság csillant, és elsietett.

-Gyere Lucy...-morogta dühösen Natsu. Odasétáltak Erzáékhoz, akik már vártak rájuk. Ljcy nem tudta nem észrevenni azt a láthatatlan feszültséget, amit Sting érkezése okozott.

/A nyitóbeszéd,és a vacsora után/

-Kedves vendégeim! Remélem, kellemesen érezték magukat! Ám fiatal még az éjszaka! Kis türelmet kérnék, míg a szolgálók elpakolják az asztalokat, és kezdődhet a tánc!-jelentette be egy elegáns, jól öltözött, 40-es éveiben járható úr. Lucy ebből arra következtetett, hogy ő a házigazda. Ekkor két kezet érzett meg a vállán.

-Eutcliff figyel....vigyázz vele!-súgta a fülébe Gray komoran. Lucy óvatosan hátrapillantott. Vámpírbarátja szemei bosszúsan csillogtak.

-Miért kell vele vigyáznom?-kérdezte halkan Lucy. Érezte, hogy a mögötte álló fruszráltan kifújja a levegőt.

-Nos, valószínűleg észrevetted, hogy a terem tele van vámpírokkal. Például ott, az a fehér hajú fiú! Ő is vámpír, csak egy másik, nem olyan erős családból. A fajtánk mindig is családokban élt, és ezek között megvolt egy rangsor. A Fairy tail család már a kezdetek óta uralkodói státuszban volt. Hallottál már Mavis Vermillionról?-kérdezte Gray. Lucy bólintott. Jól tudta, ki Mavis Vermillion. Ő volt a templomuk alapítója és védőszentje. A hosszú hajú, korán elhunyt fiatal nő sírja náluk volt, a Tenrou kápolnában.
-Igen. Ő a templomunk védőszentje. A sírja nálunk van. De ő már réges régen meghalt!-mondta Lucy.
-Dehogy halt meg....egy vámpír nem hal meg olyan könnyen.-morogta Gray. A szőke lány szemei elkerekedtek, ám nem volt ideje agyalni. A fekete hajú folytatta a mesélést.
-Szóval Mavis. Mavis a Fairy tail család alapítója volt. Összegyűjtött pár vámpírt, és megszületett a Fairy tail család. A vámpírok soraibam egészen az uralkodó státuszig följutott a családunk az évek során. Aztán pár évtizeddel ezelőtt jelent meg a Sabertooth. Villámgyorsan törtettek fölfelé. A vezetőjük egy nagyon befolyásos ember, így könnyen megy nekik minden. A riválisaink. Már Levyre is szemet szúrtak annak idején. Mindig a szobalányainkon tartják a szemüket. És most attól tartok, megtetszettél Stingnek. Szóval maradj Natsu, vagy énmellettem. Ha minden kötélj szakad,menj oda Laxusékhoz. Ők is megvédenek, ha kéne. -fejezte be a monológot Gray.

-Rendben...-suttogta Lucy. Letaglózták ezek a bonyolult hírek. Elhatározta,hogy otthon utánanéz a család múltjának, valamint a kolostorból is elhoz pár könyvet, ami Mavis Vermillionról szól.

-Lucy, szívem! Gyere, táncolj velem!-Lucy oldalrakapta a fejét a kedves, szeretetteljes szólításra. Natsut látta közeledni. Szíve hevesen kezdett verni, ahogy a férfi maga után húzta, és a parkettre vezette. Egy kezet érzett a derekán, majd Natsu kölebb húzta magához.

-Csak kövess...-súgta halkan, majd mikor felcsendült a zene, nagy dinamikus lépéssel elindult. Lucy azonban meg akarta  mutatni, hogy tud táncolni. Igazodott partnere lépteihez, és kecsesen kezdte követni a zenét. Keringőztek. Lucy magán érezte mind Natsu, mind a többi vendég átható tekintetét, de nem foglalkozott velük. Ekkor a szeme sarkából meglátta Grayt, aki feltartott hüvelykujjal vigyorgott rá. Lucy enyhén elmosolyodott, majd tovább táncolt. Natsu vezette ugyan, de a lány minden kecsességét beleadta a mozdulatokba. "Megérte annyit gyakorolni Macaoval és Wakabával" gondolta, magában megmosolyogta az emléket. Ekkor azonban egy másik pár siklott el mellettük. Lucy szemei kipattantak, és riadtan figyelte, ahogy Sting és Yukino eltáncol. A szőke hajú férfi éhes, prédára leső szemekkel nézett rá, amitől Lucy megrémült. Natsu szorosabban fogta, ám a lány teljesen pánikba esett.

-Megvédelek....-rántotta ekkor magához a fiú. Lucy orra belefúródott a rózsaszín hajú vámpír vállába. Natsu szorosan tartotta, és aprókat lépegetve várta, míg a lány megnyugszik. A szőkeség szíve most mástól vert hevesen. Légzése lecsillapodott, és lassan lenyugodott. Ám a zenének vége szakadt, és Natsu elengedte. Lucy utánakapott, de magát észrevéve gyorsan elfordult.

-Gyere, pihenj egy kicsit.- húzta maga után Natsu. Lucy elengedte a fiú kezét.

-Egy kis friss levegőre van szükségem. Mindjárt jövök!-nosolygott rá, majd kisietett az egyik erkélyre.

Szíve hevesen dobogott az előző események következménye képp. Nagyokat szippantott a hűvös, esti levegőből, és visszagondolt a gondtalan kolostori életére. Akkoriban nem voltak olyan problémái, hogy vámpírokkal élt egy házban, akik közül az egyikhez hozzá kellett mennie. Valamint fogadásora sem kellett járnia, ahol egy másik vámpírcsalád is szemet vet rá.

Lucy bosszúsan szorította meg a korlátot. Ekkor léptek zaja ütötte meg a fülét. Megperült, és Stinget látta közekedni.

-Jó estét, Miss Heartfilia!-búgta a férfi,majd előrelendült. Lucy sikítani akart, ám egy kéz befogta a száját.

Sting a nyakához hajolt, és végignyalt Lucy fehér bőrén. Egyik kezével a száját fogta be, másikkal Lucy csuklóir tartotta szorosan. A lány megremegett, szeméből könnyek kezdtek peregni. Érezte, ahogy a hideg, hegyes fogak végigsimítanak a bőrén. 

"Natsu...." suttogta magában Lucy és felkészült a harapásra. Szemeiből nagy cseppekben folytak a könnyek.  Ám az égő fájdalom elmaradt.

-Mit képzelsz magadról, Eutcliff?!-csendült fel Nastu hangja. A vámpír vészjóslóan, a gyomra mélyéről morgott, és lefeszítette a kezeket Lucyról. Sting bosszúsan lépett volna hátra, ám Natsu kicsavarta a kezét. Lucy a csont roppanását hallotta, majd a szőke hajú bosszúsan felszisszent.

-Eltörted a karom...ez nem fog olyan hamar meggyógyulni....-morogta.

-Húzz innen, amíg még megvan a karod.-mondta halkan, fenyegetően Natsu. Sting felnevetett.

-Ne hidd hogy megfutamodom, Dragneel. Hiába véded a kis asazonykádat.. én mindig megszerzem azt, amit akarok...-súgta még Sting jól hallgatóan, majd az alkarját tapogatva visszament a bálterembe.

Lucy szólni akart, de Natsu megelőzte.

-Gray világosan elmondta, hogy maradj mellettünk, igaz?-kérdezte halkan. Hangja feszülten csengett, és Lucy tudta, rosszat cselekedett.

-Sajnálom....-súgta, ám a fiú elkapta. Villámgyorsan beleharapott a nyakába, és elkezdte szívni a vérét. Lucy összeszorította a szemét, és szájából halk sikoly tört ki.

-Na...Natsu...-nyögte, ám a fiú nem eresztette. Lucy lassan kinyitotta a szemeit. Nem érzett félelmet. Sőt. Boldog volt. Boldog volt, mert Natsu nem hagyta, hogy rajta kívül más is igyon a véréból. Lucy szíve pedig mindent bóknak vett. A lány légzése lelassult, kezét óvatosan felemelte, és a vámpír puha hajára helyezte. Lucy könnyei szüntelenül folytak, de a lány arcán békés mosoly ült.

Natsu megriadt Lucy kezei alatt. Elengedte a lányt, aki könnyes, csodálkozó szemekkel nézett fel rá. Nem értette, a fiú miért hagyta abba a vérszívást. Natsu arca nem tükrözött érzelmeket.

-Gyere, menjünk vissza.....a sebet...tessék-Natsu letekerte a sálját a nyakából. Lucy már megfigyelte, ez a ruhadarab mindig a férfin volt. A rózsaszín hajú odadobta a puha sálat a lánynak. A szőkeség ügyetlenkedve elkapta, majd a nyaka köré csavarta. Mikor Natsu elfordult, orrát belefúrta a finom anyagba, és nagyot szippantott a fiú illatából, ami mélyen bele volt ivódva a ruhadarabba.

"Hmm...jó illata van...."gondolta Lucy, majd elpirulva a fejében elhangzott mondattól követte Natsut a terembe.

Meg is érkeztünk a következő résszel. Remélem, sikerült felcsugáznunk a fantáziátokat! Vajon hogy jön a képbe Sting?
Nos, ha tetszett, dobjatok meg minket egy csillagocskával!
Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek, és előre is boldog újévet!😘😘😘
Mei és Shiro