Lucy elmélyülten bámult ki az ablakon. Ugyan még csak reggeli után jártak,odakint teljes szürkeség uralkodott. A késő,novemberi fellegek vastag takaróként borultak a tájra. A fák már majdnem elhullajtották az összes levelüket,így a magányos,csupasz ágak kísértetiesen hajlongtak a szélben. A szőke hajú lány elszorult szívvel nézte a kopasz fákat. Volt bennük valami. Valami,amitől Lucy úgy érezte,meghasad a szíve. Az elmúlás érzését hordozták. A barna szemek szomorúan tekintettek át az üvegen. A lány ujjai a csuklója belső oldalát simogatták. Már egy hete volt,hogy Natsu másodjára is megharapta őt,de Lucy még mindig érezte a sebeket. Nem is a sebeket. A lány Natsu lehelletét érezte a bőrén. Majd az ujjait,ahogy letörlik a könnyeit.

Natsu....-gondolta Lucy elmélyedve,majd hirtelen megrázta a fejét. Nem értette ezt az érzést. A férfi minduntalan, mint valami árnyék, a gondolatai közé furakodott. Hiába próbálta kiverni a fejéből a zöld szemű vámpírt,nem ment.

"Már semmit sem értek. Hisz Natsu az ellenségem! Miért gondolok mégis rá? Eddig mást sem éreztem,mint megvetést....nem,ez nem igaz. A Gerard-sannal,és Juviával folytatott beszélgetések után már mást is éreztem. Együttérzést. És most...nem tudom....
Ám Natsu sem könnyíti meg a helyzetemet!! Ugyanolyan bunkó,mint eddig! Ha csak nem csinálok valami butaságot,ami miatt leszidhat,felém se néz! De miért is akarnám,hogy egy ilyen bunkó,kiálhatatlan,perverz,véremre szomjazó vámpír felfigyeljen rám?! Nem akartam a menyasszonya lenni! Ezt az egészet én nem alartam!
Ám Natsu megígérte. Megígérte,hogy meglátogathatom a kolostort. Akkor talán....nem...szökni felesleges. Ha lehetne,a szobalányok már mind megtették volna......
Az egész olyan kusza! Már semmiben sem vagyok biztos....utálom a bizonytalanságot!!!!

Lucy Heartfilia"

Lucy dühösen becsapta a naplót,majd bezárta. Belelovallta magát az írásba,és felmérgesedett. Felpattant,és elkezdett a szobában sétálgatni. Dühösen lehuppant az ágyra,és belebokszolt az egyik párnájába.

-Hülye Natsu!!!-visította.

-Egyetértek!-szólalt meg egy hang a szoba túlsó feléből. Lucy felkapta a fejét,és a karját dörzsölgető Grayt látta meg.

-Gray?!-pattant fel. Megszokta,hogy a vámpírok csak úgy bejönnek,de a fekete hajútól még nem volt szerencséje látogatáshoz.

-Most mit riadozol? Te visítoztál,mint egy majom.....-értetenledett a vámpír. Lucy hápogni kezdett,majd kitört belőle a nevetés.

-Igazad van!-sóhajtotta. -Miért értettél egyet velem?-érdeklődött mosolyogva. Gray egy pillanat alatt az ágyánál termett,és kérdés nélkül levetette magát rá.

-Miben is?-kérdezte flegmán. Lucy összehúzta a szemöldökét,mire Gray megadóan válaszra nyitotta a száját.

-Az a hülye barom úgy belém harapott,hogy még fájni fog egy két óráig!-panaszkodott Gray.

-Miért harapdáljátok egymást.....?-nézett furán Lucy. Grayen látszott,hogy nem akaródzik válaszolni,így a szőke lány hagyta a témát. Ám Gray mégis csak megszólalt.

-Ma.....nem tudtam...leállni....ha Natsu nem jön....Juvia....már valószínűleg halott lenne.....-mondta halkan a vámpír. Lucy szemei félelmtől kerekedtek ki,ám a fekete hajú szavaiból megbánás csengett. A szőke lány kis hezitálás után megkérdezte.

-Juvia....jól van?-motyogta halkan. Gray még jobban lehajtotta a fejét.

-Igen...már....hozzászokott......-suttogta alig hallgatóan. Lucy szívébe rettegés költözött. Ott ült az ágyán egy gyilkos. Egy démon,aki már többször is majdnem halálra kínzott valakit. De mégis. Ahogy itt ült,nem volt benne semmi gonosz. Sőt mi több. Hangja lelkiismeretfurdallástól szorult el,lehajtott fejjel,önmarcangolva ült itt. És Lucy nem tudott félni tőle. Ez volt a legijesztőbb.

-Lucy....mondd....félsz?-kérdezte halkan Gray. A szőke hajú lány előrelendült. Két karját kitárta,és átölelte a vámpírt. Gray meghökkent,és csodálkozva tűrte az ölelést. Majd nem sokkal később Lucy kezeket érzett a hátán.

-Nem félek. Hiszek abban,hogy nem bántanál. Senkit.-nyomta meg a szőke lány az utolsó szót,és lassan elengeték egymást. Gray szemeiből eltűnt minden eddigi hidegség.

-Kösz szépen,hugi!-borzolta össze a fekete hajú Lucy szőke tincseit,majd amilyen gyorsan jött,el is tűnt. Lucy egyedül maradt,és visszaült a naplójához.

"Ma közelebb kerültem Grayhez. Egyszer csak itt termett,és megnyílt nekem. Nem tudom,miért,de ettől függetlenül boldogsággal tölt. Gray jó. Érzem. Ő nem akar rosszat senkinek...van egy olyan érzésem,hogy a család többi tagja sem. Meg szeretném ismerni őket. Hisz,a családom lesznek,vagy mi!

Lucy Hearfilia"

Lucy újra becsukta a díszes füzetet. Nem sokkal később Juvia jött be. Nem látszott rajta,hogy nemrég életveszélyes helyzetben volt. Ugyanolyan mosollyal üdvözölte Lucyt,és játékosan megdorgálta,mert megint szétjött a haja.

-Lucy-sama! Figyelgetne jobban!-kezdte megzabolázni a kiszabadult tincseket Juvia. Miután végzett,elköszönt,és meghagyta Lucynak,hogy menjen az ebédlőbe.

/Ebéd után/

-Lucy,kérlek!-intett Erza,mire az említett lány engedelmesen visszasüppedt a székebe.

-Sajnos ma kaptuk a hírt, hogy egy partira vagyunk hivatalosak. Juvia intézi velem a céget, amit a családunk vezet, és e miatt a felsőbb körök társasági eseményein kénytelenek vagyunk megjelenni. Későn szóltak ugyan, de Juvia szerint az egyik most megkötendő üzlet szempontjából mindenképpen ott kellene lennünk. Így megkérnélek,hogy készülj föl! Természetesen te is jössz,mint Natsu partnere,és leendő felesége.-magyarázta el Erza. Lucyt váratlanul érték ezek az imformaciók, így csak tágra nyílt szemmel pislogott a vámpírúrnőre. Szája kis o alakot formázott. Ekkor két ujjat érzett meg az állán.

-Úgy nézel ki,mint egy hal.-mondta Natsu,és enyhén megnyomta Lucy állát. A lány rögtön becsukta a száját, arcára pír költözött. Ekkor Erza ismét megszólalt.

-Megkértem Juviát,hogy meséljen neked egy kicsit a cégről, és azokról,akikkel találkozni fogunk. Tudom,hogy ugyanúgy a felsőbb rétegekből jöttél,de ne haragudj meg, azt kell mondjam nem vagy jártas ebben az életmódban. Persze ez nem a te hibád.-magyarázta el Erza. Lucy meglepődve vette észre,hogy a bárónő egyre nagyobb rokonszenvet tanusít iránta. Legalábbis már nem nézi tudatlan libának.

-Rendben,Erza-san!-hajolt meg Lucy,majd felállt,és felsietett a szobájába. Nem sokkal kèsőbb megérkezett Juvia.

/40 perccel később/

-Tehát dióhéjban ennyi.-fejezte be mosolyogva a magyarázatot Juvia. Ránézett a falon kattogó órára,és felkiáltott.

-Juvia elhúzta az időt! Jöjjön,Lucy-sama! Juvia segít felkészülni!-ragadta meg a lány karját a kék hajú,és elkezdte húzni a fürdő felé. Ott bedugta Lucyt a zuhanykabinba, és meghagyta,hogy zuhanyozzon le. Lucy csak kuncogott a szobalány igyekezetén. Megeresztette a vizet,és hagyta,hogy a meleg cseppek végigfolyjanak a testén. Kinyitotta az egyik illatos tusfürdőt,és mindenhol megmosta magát a barackillatot árasztó tisztálkodószerrel. Lemosta magáról a habot,de még egy kicsit ott állt a zuhany alatt,és folyatta magára a vizet. Egyszer csak egy hang zökkentette ki a bódulatából.

-Barack? Hmm...Natsu szereti..jó választás!-hallotta meg Lucy Gray hangját. Barna szemei kipattantak,és elzárza a vizet. Maga köré tekerte a törülközőt,majd visítva kicsapta az ajtót.

-Húzz innen perverz vérszívó!!!-dobálta meg a betolakodót egy pár papuccsal,samponnal,tusfürdővel,szappannal, mindennel, ami a keze ügyébe került.

-Nyugi már! Nem kukkolni jöttem! Csak Juviát kerestem,hogy siessen,mert neki is el kell készülni.-engedte le a karjait Gray,amivel eddig a fejét védte. Lucy erre abbahagyta a támadásokat.

-Juvia is jön?-kérdezte meglepődve. Gray bólintott.

-Juvia intézi a céget Erzával. Mi a fiúkkal csak néha segítünk be,és megjelenünk az ilyen rendezvényeken. Juvia felel a most megközendő üzletért is,és amolyan titkárnő/személyi aszissztensként dolgozik Erzának. Mindig el kell jönnie,mert mi nem nagyon tudnánk válaszolni azokta az üzleti kérdésekre,amiket rendszeresen feltesznek nekünk. A felsőbb réteg elég számító. Minden apró hibára ugranak,ugyanis nem nagyon csípnek minket. Nem hibáztatom őket. Én se bírnék olyanokat,akik lathatóan messze felülmúlnak.

-Vagyis idióta selyemfiúkkén vagytok kezelve?-csipkelődött Lucy. Gray felröhögött a lány szókimondóságán.

-Így is lehet mondani! Na menj,öltözz fel! Selyemfiú....jó duma!-morogta még magában nevetbe,miközben kiment. Lucy magára maradt,és szélesen mosolyogva nézett bele a tükörbe. Mostmár biztos volt abban,hogy Gray Fullbuster személyében új barátra lelt.

/Késő délután/

-Kérem,szálljon be,Lucy-sama!-nyitotta ki a limuzin ajtaját Elfman. Lucy kedvesen rámosolygott, majd bekászálódott a kocsi egyik bőrülésére. Megigazgatta magán fehér,teshez álló,térdig érő ruháját,és az ölébe vette a retiküljét. Összehúzta magán a rózsaszín kardigánt.

-Fázol?-dobott neki Gray egy takarót. Becsusszant a lány mellé,és ránézett a ruhájára. -Nem csodálom!-röhögött fel. Lucy csúnyán nézett rá.

-Fogd be,selyemfiú! Te neked hosszú cuccaid vannak! Míg egy nőnek meg kell fagynia!-morgott. Ránézett csendben lévő társára,és elkerekedett a szeme.

-MI A FRÁSZÉRT VETKŐZÖL?!-visította Lucy,és lelkapta Gray karját. A férfi már az ingjet gombolta.

-Látod,nem fázom.-magyarázta. Lucy idegesen nézett rá.

-Te megvesztél......-fújtatott,majd távolabb ült a fekete hajútól,ám így belecsücsült valaki ölébe.

-Szállj le rólam...nehéz vagy!-nyöszörögte Natsu. Lucy elpirult,és gyorsan arrébb kászálódott. Nemsokára beszállt a többi fiú is,és Juvia is megérkezett.

-Rendben...Lucy-sama,Gray-sama,Gajeel-sama,Laxus-sama,Natsu-sama,Happy-sama....hol van Erza-sama?-kapkodta a fejét Juvia. A ház ajtaja kivágódott,és Erza csörtetett ki rajta.

-Itt vagyok!-szállt be a kocsiba,és megigazgatta mélybordó,erősen dekoltált,hát nélküli ruháját. Felhúzta a fehér kesztyűket a kezére,és megigazgatta a haját. Juvia nagyot sóhajtott,majd kék,redőkben testére simuló,térd fölöttid érő ruháját maga alá tűrve beült.

Nyíltak a kapuk,és a kocsi kigördül a Fairy Tail birtok impozáns udvarából. Lucy még visszabézett,és a hátsó ablakon át megpillantotta a házat. Az építmény egyre kisebb,és kisebb lett,majd egy kanyar után végleg eltűnt a lány szeme elől.

-Álljunk csak meg.....én lovaskocsival zötykölődtem végig,de volt...miért nem küldtetek értem egy hülye autót?!-jutott eszébe a szőke hajúnak az odaérkezése ezköze,és szemrehányóan az egyik oldalán ülő Gray felé fordult. A vámpír felnevetett.

-Csak nem törte a kocsi a hercegnő popsiját?-kérdezte gúnyosan,mire Lucy mérgesen elfordult. Sóhajtva hajtotta le a fejét,és elmerült a gondolataiban.

/Nem sokkal később/

Lucy arra riadt fel,hogy valaki megpöcköli az orrát. Szemei kipattantak,és villámgyorsan vette észre,hogy Natsu vállának dőlve aludt egyészen eddig.

-Megérkeztünk, Horkoló-királynő!-mondta mogkrván Natsu,és a kocsjból kimászva magára hagyta a zakatoló szívű Lucyt.

Lassacskán,de megérkeztünk az új résszel is! Igérrm,a cslekmény már nem várat magára sokat! A következő rész jó nagy csavart fog tartalmazni,de nem spoilerezek semmit! Reméljük,tetszett nektek ez a rész is,függetlenül attól,hogy sokat kellett rá várni. És félreértés ne essék! Még csak egy iciri piciri Graylu sincs ebben az egészben,viszont én (Mei vagyok) kifejezetten szeretem a barátságukat.
Na de nem húzom itt a szót a tartalmatlan tartalommal! További szép estét nektek,és kitartás a következő héthez!

Mei-chan és Shiro-chan