-Kérlek,fáradj a szobádba Lucy! Ha bármire szükséged van,csak hívd valamelyik cselédet! Délutánra pedig vendéget várunk. Ő a vőlegényem,Gerard Fernandez. Biztos hallottál már róla.  Elvárom,hogy illedemesen viselkedj,és rendesen felöltözz!-mondta Erza Lucynak a reggeli befejeztével. A szőke lány bólintott,majd pukedlizett,és kiment.

-Gerard Fernandez...egy gazdag báró,ám volt régen valami zűrös ügye...azt hiszem még börtönben is volt...-motyogott magában,miközben lassan szedte a lépcsőfokokat. Mikor felért,hirtelen eszébe jutott valami. "Sosem jártam még balra. Mivel a szobámhoz jobbra kell fordulni,eddig még nem is néztem meg mi van bal oldalt..." töprengett,majd egy hirtelen felindulásból balra fordult. Végigment a folyosón,és benyitott az egyik szobába. Ijedten csapta be,amikor megláta az odabent lévő ágyat,és a bútorokat.

-Biztos valamelyik vámpír szobája...-gyorsan elsietett onnan,és meglátta, hogy a folyosó végén még van hová fordulni. Balra újabb út nyílt. Lucy lefordult,és benyitott a legelső szobába. Meglepetésére egy könytárat talált az ajtó túloldalán.

-Váow!-suttogta amikor meglátta a széles választékot. Elfelejtette Erza utasítását,és behúzta maga mögött az ajtót. A szoba hatalmas volt. Egészen a plafonig érő könyvespolcok alkották a bútorzat fő részét,de középen egy üvegasztal körül kanapék és puffok csalogatták az embert. Lucy beljebb sétált,és az egyik polc mögött felfedezett egy kis,eldugott zugot. Volt ott egy apró fotel és rengeteg könyv. A szőke lány elindult,hogy olvasnivalót keressen magának,amikor beleütközött az egyik szobalányba.

-Lucy-sama!-nézett nagyot Levy,aki épp a polcokat törölgette,kezében tollseprűvel.

-Levy! Megijesztettél!-szorította a mellkasához Lucy a kiválasztott könyvet. Levy ránézett a borítóra,majd elejtette a tollseprűt,és csillogó szemekkel nézte a kötetet.

-Váow! Nem is gondoltam volna, hogy szeret olvasni, Lucy-sama! Én imádom ezt a könyvet!!-mosolygott a lányra. Lucy felkuncogott.

-Én is! Már rengeteget olvastam ettől az írótól! Ezt harmadjára terveztem olvasni!-mondta boldogan,mire a szobalány szemei felcsillantak.

-Én már megszámolni sem tudod hányszor!! Nagyon szeretem ezt a könyvet!! A kedvenc részem az,amikor...-Levy ragyogó arccal mesélt,Lucy szíve pedig nagyott dobbant. Barátra lelt az alacsony,kék hajú cselédlány személyében. Beültek a kis, eldugott sarokba,és egy órákon keresztül beszélgettek. Főleg a könyvekről,szerzőkről,és az írás iránti közös szeretetükről.

-Igen,igen!! Azt én is nagyon szerettem, Lu-chan!-csusszant ki a név Levy szájából. A cselédlány az ajkai elé kapta a kezét.

-Mélységesen sajnálom Lucy-sama!-suttogta halkan,ám Lucy elmosolyodott. Nagyon tetszett neki a becenév. Eddig is zavarta,hogy a szobalányok magázzák.

-Ne! Kérlek! Tegeződjük jó,Levy-chan?-kérdezte boldog mosollyal,mire a cselédlány szemében örömkönnyek jelentek meg.

-Rendben...Lu-chan!-mondta. Ekkor ajtónyílásra eszméltek fel.

-Itt vagy, Lucy?-hallották meg Gajeel hangját. Erre Levy lesápadt,és a szájára tapasztotta a kezét. Lucy furcsállotta ezt a reakciót,ezért inkább csöndben maradt. Felállt,és vigyázva,nehogy a vámpír észrevegye újdonsült barátnőjét,kisétált a polcok mögül.

-Itt vagyok! Gondoltam,olvasással ütöm el az időt!-mondta, majd egy kényszeredett mosolyt villantott. Gajeel morgott valamit, majd kiment. A szőke lány visszasietett Levyhez,aki rémülten kapkodta a levegőt.

-Mi a baj, Levy-chan?-érintette meg a lány vállát. Erre az összerezzent,de nem válaszolt.

-Nem kell elmondanod,ha nem akarod!-ült le a szolgálólány mellé,és már fellapozta volna a könyvét,amikor Levy halkan megszólalt.

-Én is menyasszonynak érkeztem ide. Gajeel-sama felesége lettem volna. Ám mikor először megharapott,majdnem megölt. Rettentő sok vért szívott ki,ami miatt több napig nem tudtam felállni sem. Azóta rettegek tőle. Mivel ahányszor a közelembe jött, majdnem összeestem a félelemtől,lemondtak a házasságunkról. De már tudtam a titkukról, így nem mehettem el. Ezért felvettek szobalánynak.-fejezte be Levy a történetet,kicsit megnyugodva. Lucy letaglózva hallgatta.

-Ez hogy történhetett?-suttogta.

-Gajeel-sama abban az időszakban nagyon vad volt. Én ezt csak a többiek elmeséléséből tudom. Egy időre elhagyta a birtokot,majd Juviával tért vissza. Addig valószínűleg Juvia vérén tartotta fenn magát. Aztán,miután ismét hazért,kezelhetetlenné vált. Folyton folyvást ölt. De Juvia valahogy meg tudta állítani. Ha jól tudom,abban a 3 évben,amikor Gajeel távol volt,csatlakozott a maffiához ,aminek Juvia is a tagja volt. Majd miután teljesen lemészárolták az egész bandát,és csak Juvia maradt meg,Gajeel úgy döntött,magával hozta ide. Aztán jöttem ugye én. Mivel akkor abban az időszakában volt,ezért ölt meg majdnem. Juviának sikerült megfékeznie,de utána újra nekem esett. Végül Erza-sama választotta le rólam. -mesélte a kék hajú lány. Ekkor az óra szakította félbe őket.

-Jajj nekem! Dél van,és még nem végeztem a teendőimmel!!-ugrott fel Levy,majd pukeldizett egyet.

-Öröm volt veled beszélgetni, Lu-chan!-köszönt el,majd elsietett. Lucy is kisétált a könyvtárból,és a szobája felé vette az irányt. Benyitott,és leült a fésülködőasztalhoz. Visszagondolt a templomban töltött éveire.

-Mennyivel békésebbek voltak azok az idők...-suttogta,majd az ágyhoz sétált. Lefeküdt a puha takaróra,és elkezdte ujjaival követni a paplanhuzat mintáját. Azt az alakzatot vélte felfedzni,ami az otthoni szobája falát díszítette a templomban. Lucy elcsodálkozott,majd lassan elaludt.

×××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

-Lucy-sama! Kérem ébredjen!-rázogatta valaki Lucy vállait. A lány kinyitotta a szemét,és Juviát látta meg.

-Elaludtam...-motyogta,majd ásítva felült. Juvia felkuncogott.

-Juvia már többször próbálta felébreszteni. De nem sikerült Juviának. Nagyon mélyen alszik,Lucy-sama. Ám sajnos az ebédről lemaradt. Juvia hozott fel önnek egy kicsit. Egye meg,kérem! Addig Juvia kikészíti a ruháját!-mondta mosolyogva a szobalány,majd a gardróbhoz sietett. Lucy követte a tekintetével,majd az ölébe helyezett tálcára nézett.

-Ínycsiklandóan néznek ki!-kiáltotta,majd enni kezdett. Mikor befejezte,felállt,és a kikészített ruhához lépett. Gyönyörű szép volt. Lágy,vérvörös anyaga volt,nyakpánt tartotta a helyén. Elegáns kesztűk is jártak hozzá. Lucy magára öltötte a ruhakölteményt,majd hagyta,hogy Juvia megfésülje a haját. A szobalány keze gyakorlottan fogta kis copfba Lucy szőke tincseit.

-Köszönöm szépen,Juvia!-mosolygott Lucy,majd kiszaladt a szobából. Lesietett a lépcsőn. Natsu épp akkor sétált arra,és meglátta a lefelé közeledő szépséget. Enyhén elnyíltak az ajkai,és kikerekedett szemekkel bámulta a szőkeséget.

Ám ekkor Lucy megcsúszott,és zuhanni kezdett. Már azt hitte,összetöri magát,de a következő pillanatban két erős kar fonódott köré.

-Na..Natsu...-suttogta megmentője nevét.

-Figyelj már oda! Ahh de béna vagy...-kiabálta Natsu,majd elengedte a lányt. Lucy megállt a lábain,majd gyorsan elsietett. Benyitott a szalonba,és meglátta Gerardot.

-Üdv, Lucy! Szóval te vagy az a lány,akiért Natsu annyit tört magát,hogy a felesége lehessen?-mosolygott el barátságosan a vámpír. Lucy szíve nagyot dobbant.

-E..ezt hogy érti?-kérdezte. Erre a kék hajú férfi elnevette magát.

-Miért,szerinted csupán véletlenből lettél a menyasszonya?-kérdezte. Ekkor Erza lehúzta a fejét.

-Túl sokat fecsegsz!-mondta. Lucy szíve zakatolni kezdett. "Szóval Natsu...engem akart a menyasszonyának?"